Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

1965. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á szolgáltató ipar helyzetéről és fejlesztéséről Interjú Dr. Polóityi Szűcs Lajossal 0 ászkiséri jegyzőkönyvtöredék Munkatársunk felkereste dr. Polónyi Szűcs Lajost, a megyei tanács vb elnök- helyettesét és megkérte: — néhány kérdésünkre vála­szolva — tájékoztassa olva­sóinkat arról, hogyan ja­vulnak a megyében a kü­lönböző szolgáltatások. Kérdés: Volt időszak, amikor a lakosság a külön­böző szolgáltatásokkal elé­gedetlen volt — és joggal. Hogyan ítéli meg Polónyi elvtárs a jelenlegi helyze­tet? Válasz: A most befeje­ződő ötéves terv lényeges változást hozott a lakossá­got érintő különböző szol­gáltatások tekintetében is. A megfelelő precízség pe­dig csak még most van ki­alakulóban. Ez év márciu­sában határozott a megyei tanács végrehajtó bizottsá­ga arról, hogy a különböző szolgáltatási ágaknak fele­lős „gazdái” legyenek. Ed­dig ugyanis több gazdája volt és éppen ez okozta a gazdátlanságot Most már a megye gyor­san fejlődő gépkocsipark­jának javítását például az állami szektor, ezenbeliü. a tanácsi ipar látja el. A szolgáltatásnak ez az ága egyre terebélyesedik. Jász­berényben létrehoztunk egy kétaknás gépkocsi javító- műhelyt, Törökszentmiklo- son szintén működik már a szolnoki Vasipari Válla­lat autójavító részlege. Természetesen nem alkal­mazunk itt merev sémákat. Úgynevezett tiszta területi elhatárolást nem is lehet végrehajtani. Két év múlva, 1967 vé­gére elkészül Szolnokon egy 18 millió forintos beruhá­zással épülő, korszerű autó­szerviz állomás a Százados út, a Vasvári Pál út, a Véső és a Bajcsy-Zs. út által határolt térségben. Ugyancsak autójavító rész­leg nyílik Kunszentmárton- ban, Mezőtúron és Tisza­füreden. A harmadik ötéves terv során a szolnoki Vasipari Vállalat Hunyadi úti telep­helyét emeletráépítéssel szolgáltatóházzá fejlesztjük. Itt végzik majd a háztar­tási gépek, kerékpárok, mo­torkerékpárok, órák javítá­sát. A GELKA ötéves fej­lesztési tervét is ismerjük már. örömünkre, s a ív­nézők, rádióhallgatók stb; könnyebbségére szolgál, hogy az is szolgáltatóházat épít Szolnokon. A mosást, vegytisztííást a tanácsi ipar látja el. A Patyolat jelenlegi telepén megépült az új kazánház, amit már sikerült is üzem­be helyezni. Ez a távolabbi évekre is megteremtette a több és minőségileg jobb munka lehetőségét. A kö­vetkező ötéves tervben pe­dig itt még két és félmil­lió forintot fordítunk a kapacitás növelésére. Eme­letet építünk például _ a jelenlegi épületre. Való­színűnek látszik, hogy egy gyors vegytisztító szalont is sikerült létrehozni. Kérdés: Sok faluban ál­talános panasz volt még a közelmúltban is, hogy nints fodrász, cipész, lakatos stb. Változott-e a helyzet? Válasz: Ilyen tekintetben most már nincsen fehér folt a megyében, bár né­mely községben olyan kiesd az igény, hogy például egy fodrász kisiparos nem élhet meg a jövedelméből. Ilyen helyen áthidaló megoldá­sokhoz folyamodtunk: a különböző kisipari szövet­kezetek dolgozód járnak ki időközönként a helyszínre. Sikerült a fmsz-ekkel meg­egyeznünk abban, hogy — bizonyos részesedés alapján — megbízottaik közvetítse­nek a javíttatok és a ja­vító szervek közötti További javulást ígér a falusi lakosság ellátásában, hogy a KISZÖV a követ­kező ötéves tervben a szol­gáltatóházak építésével to­vább bővíti hálózatát. — Ezekben a legszükségesebb részlegeket csoportosítják: a fodrászt, a cipészt, a sza­bót, stb. A többek között Berekfürdőn, Jászboldoghá- zán, Tiszaszentimrén, Sza- jolban, Besenyszögön, Tisza- örsön és Tiszaburán tervez­nek ilyen létesítményeket. Kérdés: Az fmsz-ek köz­vetítő szerepe nem okoz-e bonyodalmakat ? Válasz: Kétségtelen, hogy némi vontatottság ilyen ese­tekben adódhat, mégis ha­tározottan mondhatom, hogy jó ez a megoldás. Lelkiis­meretesen közvetítenek a földművesszövetkezetek, s a lakosságot megértve szer­vezik a szolgáltatásokat. A falusi szolgáltatások kiterjesztésének igen jól bevált módja, hogy hivata­losan is lehetőséget biztosí­tunk az állami és szövet­kezeti iparban dolgozóknak arra, hogy lakóhelyükön szakmájuknak megfelelő munkát vállalhassanak. Ezek az emberek több­nyire nagyon rendes, mun­kájukat mindkét helyen jól elvégző mesterek, s el­lenük tudomásom szerint nem merült fel lényegesebb kifogás. E megoldás haszna pedig az, hogy akik eddig iparengedély nélkül dol­goztak, most háttérbe szo­rulnak. Kérdés: Gyakran hallani olyan panaszokat, hegy a régebbi háztartási gépek, porszívók, stb. javítását el­utasítják, nem vállalják a javító részlegek. Azt mond­ják, nincs megfelelő alkat­rész. Várhatunk e tekin­tetben javulást? Válasz: Sajnos az alkat­részellátás nem annyira tő­lünk, nem a beszerzéstől, hanem a gyártástól függ Ezért erre nézve minden ígéret részemről felelőtlen­ség lenne. — Időközönként van amiben javulás tapasz­talható, de más alkatrészek­kel való ellátásban ugyan­akkor visszaesés van. Kérdés: Előfordul akkor is, ha van alkatrész, hogy hosszú a javítási idő. Nem ritka eset az sem, hogy a lakosság méltatlankodik, mert nem tud eligazodni: a felszámított díjakat minek alapján állapítják meg? Válasz: Most, miután a szolgáltatások szervezeti kereteit kialakítottuk, min­den törekvésünk az, hogy a minőségi munkát szor­galmazzuk. Ehhez kétségkí­vül a szakembereknek is megfelelő időre van szük­ségük. Maga a javíttató is jobban jár, ha ezt a szük­séges időt türelemmel vár­ja ki. De ha például a téli holmiját mindenki csak ősszel vinné el a Patyolat­hoz tisztíttatni, sohasem le­hetnénk az üzem munká­jával elégedettek. Az ilyen jobb időbeosztás szüksé­gességét a lakosság is lát­ja és épp a Patyolat vonat­kozásában van is javulás. Ami a költségek felszá­molását illeti: határozottan megköveteljük azt, hogy csak a ténylegesen felhasz­nált anyagot és a tényle­gesen elvégzett munkakölt­ségeket számítsák fel. A pénz mindenkinek pénz. Nagyon határozott törek­vésünk tehát, hogy a fel­számított díjak mögött pontos, lelkiismeretes mun­ka legyen. E tekintetben is tettünk már különböző intéz&edé­seket. A GELKÁ-nál ösz- szesen száz vizsgálatot vé­geztünk és máshol is ellen­őriztünk kisebb-nagyobb tételeket. Megállapítottuk, hogy egyre ritkább az az eset, amikor el nem vég­zett munkáért, fel nem használt alkatrészekért kér­nek pénzt. Ez azonban szinte kizárólag a szolgál­tatást végző dolgozók lelki­ismeretességétől függ. A kunmadarasi Építő és Javító Ktsz termelő létszá­mának pontosan a fele épí­tőipari munkás. Az első igazi siker a szolnoki sor­házépítésnél született. A szakértelemmel párosult lelkiismeretes munkának nem maradt el az eredmé­nye. Jelenleg is ők építik a szolnoki Csokonai és Kes­keny János utca által ha­tárolt 54 lakásos OTP sor­házat. Az első ütemben ez év decemberében kellett volna 36 lakást átadniuk. Ennek semmi akadálya sem lenne, mégsem adják át a lakóknak. A szövetkezet az OTP-vel megegyezve jövő májusra halasztja a lakás­átadásokat. Énnek a jelen­tőségét csak az tudja érté­kelni és megérteni, aki már látott olyan lakásokat, ame­lyeket a tél közepén vettek birtokukba a lakók. Ren­geteg bosszúságot kerül így el a lakó is, meg a kivite­lező is. A jó munkaszervezést bi­zonyítja, hogy az építők inkább az újabb 18 lakás munkálatait hozták előbb­re, amelynek kezdetét csak jövő tavaszra tervezték. E lakásokat 1966 júliusában át is adják. A kunmadara- siak építik a 30 lakásos KISZ társasházat is Szol­nokon. Minden nagyon sxép, minden nagyon jó ? Nem. Mint mindenütt, itt is akadnak azért hibák. Az viszont megnyugtató, hogy ezek elenyésző kisebbség­ben vannak a dicséretes dolgokkal szemben. A gumijavító részlegben két év óta hiányzik egy porelszívó berendezés, s az ott dolgozó „gumis” bizony komoly veszélynek van ki­téve a parányi szemcséjű lebegő gumipor miatt. — Mindössze egy-kétezer fo­rintos berendezés kellene, de ezt a szövetkezet veze­tői a saját műszerészrészle­gükben akarták elkészíttet­ni. — A műszerészek azt mondják, hogy ők viszont két éve várnak egv olyan esztergapadra, amellyel a A véletlennek köszönhe­tem, hogy betévedtem a j ászkiséri Kossuth Terme­lőszövetkezet vezetőségi ülésére. De valóban kö­szönhetem, mert olyan iz- gatóan érdekes volt Kora délután kezdődött a szövet­kezeti vezetők megbeszélé­se, s az esti órákban még sajnáltam, hogy nem ma­radhatok tovább. Azt hi­szem, nagyon érdemes lett volna az egészet filmre venni. Ugyanis most be­mutathatnék általa egy szo­cialista falut. Szinte min­den ami ezidőtájban tár­ventillátort elkészíthetnék. Nem megoldott a község és a környék órajavítási helyzete sem. Az órás ha­vonta 4—500 forintot keres — s ezzel teljes mértékben elégedett. De nem elégedett a vezetőség és negyedszer is szigorúan felelősségre vonták fegyelmezetlenségei miatt. A siker magyarázata Azt szokták mondani: — amilyen az elnök, olyan a ktsz. — Ha ezt így teljes egészében nem is lehet el­fogadni — van benne va­lami. Lovas Ferenc a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetemen tanul, s tudásából a ktsz tagsága nagy hasznot lát. De nemcsak ez a magya­rázat. Tanul, képezi magát a szövetkezet dolgozóinak több mint 30 százaléka. A szakmai oktatásban huszon­ötén vesznek részt, vannak gimnáziumi és technikumi hallgatóik is. Minden télen kőműves továbbképzés van, s a téli pártoktatás huszon­nyolc személy részvételé­vel indul az idén is. A szövetkezet főmérnöke építészmérnök, aki salgó­tarjáni vállalattól jött az alföldi kisipari szövetke­zetbe. A ktsz párttitkóra a főépítésvezető, nyolcéves gyakorlattal rendelkező épí­tésztechnikus. A szövetke­zetben ezenkívül még több technikus is van. De még teljesen ez sem magyará­zata, hogy a második öt­éves terv négy évében egy­folytában élüzemek. Még valami hozzájárul ehhez. A szövetkezetben uralkodó jó szellem, jó hangulat, baráti légkör, ami a sikeres sze­replés érveiben sokat nyom a latban. E nélkül nem maradnának meg a jó szak­emberek és nem jönnének még újabbak Kunmada­rasra. A kunmadarasi Építő és Javító Ktsz-ben minden feltétel megvan ahhoz, hogy az idei eredmények után ötödször is, — s akkor az ötéves terv mindegyik évé­ben — élüzemek legyenek. — bognár — sadalmi, gazdálkodási örö­met vagy gondot jelenthet a faluban, terítékre került Jászkiséren. ☆ Nem ez volt talán a legfontosabb, nem is a leg­jellemzőbb témája a veze­tőségi megbeszélésnek, de érzelmileg engem ez fogott meg legjobban. Az történt, hogy felvételi ügyekről tárgyaltak. Sorban elutasí­tották. A végső szót ugyan a közgyűlés joga kimonda­ni, de a vezetőség úgy ter­jesztette be, nem javasol­ja felvételüket. Potyázók — mondták ki rájuk, — csak számításból jönnének; Az egyik háztáji kukorica- földet szeretne ,a másik­nak óvodai igazoláshoz jön­ne jól a szövetkezeti tag­ság. A harmadik segélyre számít, a negyedik önké­nyes kilépő. És így tovább. A faluban egymás szándé­kát is ismerik az emberek, s ha ez a vezetőség testü­letileg kimondja bárkire, hogy csupán fedezékül használná a szövetkezet nevét, hinni lehet benne. Nem is kételkedtem egy pillanatig sem a közösség bölcsességében, de kíván­csian vártam: hát egyet­len embert se vesznek ma­guk közé? — Kerepesi Istvánná — olvasta fel Gócza József elnök a kérelmet. — El­mondta, hogy idős asszony, járni is alig tud már, — nemhogy dolgozni. — Felvesszük! Közénk való! Segítsünk rajta! Itt dolgozott az ura tíz évet! Egyhangúan és lelkesen támogatták Kerepesi néni felvételét. S mindjárt sej­tettem, valami oka lehet a kivételnek. Az is derült ki: Kerepesi István szintén az alapítók közé tartozott. A legnehezebb esztendőket gürcölte végig a többiek­kel. Aztán meghalt, özve­gye ott maradt egyedül, nyugdíj, járadék, minden segítség nélkül. — Illetve mégse. A szövetkezet veze­tősége (választott paraszt- emberekből és a szakmai parancsnokokból áll a ve­zetőség) egy pillanatra se számítgatta, hogy háztáji földet kell kiadni, hogy SZTK-t kell fizetni, hogy ilyen, meg olyan hátrány­ba kerül a közös, hanem egyhangúlag szavazott... ☆ Volt a felszólalók között egy idősebb férfi, Budai Ferenc bácsi, a tanyagazda. Szemben ült az elnökkel, az asztal másik végén, s látszott rajta, összponto­sítja figyelmét, mindent meg akar jegyezni, ami itt elhangzik. De csak csendben és hallgatagon. Nyitott ingnyakából mé­lyen kitetszett napsütötte bőre, s ugyanilyen volt az arcszíne is. Többen jegy­zetel gettek körülötte, ő csak egyszerűen egymásba kulcsolta ujjait és feszül­ten figyelt Végül mégis szót kért. — Szépen, szabatosan, magya­rosan, tömören és nagyon világosan fejezte ki magát minden mondatával. Hihe­tetlen rövid ideig sok min­dent mondott el. Azt, hogy a háztáji kukoricaföldön silózzák le azoknak a szár- járandóságát, akik nem vágják le, s akadályozzák a közösségi munkát. Azt, hogy a rizsből csak „kis hónaljnyi” kévéket enged­jenek kötni, így könnyeb­ben szárad, jobban halad a cséplése. „Amondó va­gyok” — javasolta — „el­lenőrizze a vezetőség a menetlevelet”. ☆ Megjavult az ördögháti brigád. Áron bácsi, az Jtiaemegységvezető hozako­dott elő azzal a javaslat­tal, a közgyűlés dicsérje meg az ördöghátiakat. Em­lékeztek rá, mennyi baj volt velük — mondogatta, — most meg megtáltosod­tak az ottaniak. Említet­te, Emődi József nevét és a Kálmán Vince bácsiét. Egyik reggel már fél ötkor a határban találta Kálmán Vince bácsit, fuvarozta a trágyát. A nyáron este ki­mentek dolgozni, ha a munka úgy kívánta; A mellettem ülő agrár- mémök-főagronómustól — Gubicz Andrástól — kér­dezem, mondjon még vala­mit az ördöghátiak „an­gyalvölgyiekké” válásáról Azt súgja vissza a gaz- dász, míg a vezetőségi ülés menete tovább halad: — Nagy gazdák éltek ott, az Ördögháton, a Patakiak; az Urbánok és a Berenték. Sehogy sem boldogultunk velük. Aztán ebben az esz­tendőben, hogy sokat ja­vult a gazdálkodás, 34 fo­rint körül lesz a munka­egység értéke, megválto­zott a helyzet Ördögháton. De legfőképpen azért: el­fogadtuk az ottaniak több javaslatát. Közötte, hogy cséplővel „verethessék” ki a lucemamagot, úgy ahogy magángazda korukban csi­nálták. Ettől kezdve az ör­döghátiak hajtják magukat ☆ Nem tudom végülis meg­dicsérték-e közgyűlésen az ördögháti brigádot. — A dicséretről ugyanis nagy vi­ta alakult ki. Az egyik vé­lemény-cső port szerint csín­ján kell bánni az elisme­rő szóval, s csak a zár­számadáson kapjon akárki is személyre szóló méltá- nyolást. Ilyenkor, év köz­ben csak bonyodalom van belőle. Aki kimarad és úgy érzi, megérdemelné, megsértődik, méltatlanko­dik. Csak a harag van be­lőle. Végülis nem döntöttek, mi legyen a dicséret ügy­ben. Szabadjon most utó­lagos hozzászólást tenni írásban. A falu előtt min­dennél nagyobb becsülete van a publikum előtti di­cséretnek. Éljenek vele. — önbizalmat, szárnyat ad a közös munka legjobbjai­nak ez a fajta megbecsü­lés. Ha nem is váltják ap­rópénzre — a bankóvá érést se várják be. Borzák Lajos A magyar autósztráda A Vll-es — új balatoni út és az E—5-ös—VII-es út budapesti bekötő sza­kasz építése újszerű fel­adatot jelent az útépítők­nek. Hatalmas mennyiségű földtömegeket kell meg­mozgatni, összehasonlítha­tatlanul többet, mint más szokványos útépítésnél. Az E—5-ös és VII-es út buda­pesti bekötő szakaszát 1965. december 31-ig elkészítik. A VII-es Törökbálint—Mar- tonvásár közötti szakaszát 1966 május végére akarják elkészíteni. Az érdekeltek vállalták, hogy a VII-es út Martonvásár—Fehérvár kö­zötti szakaszát 1967 decem­ber végéig megépítik. Éjjeli műszak, vezetők nélkül A kunszentmártoni járási operatív bizottság tagjai háromszor tartottak éjjeli ellenőrzést a hozzájuk tartozó falvakban a múlt héten. Feltűnt a bizottság tagjai­nak, hogy amíg a határban duruzsoltak a traktorok, jártak a gépek, dolgoztak a szövetkezetiek töltötték a második mű­szakot, egyetlen egy szövetkezet kivételé­vel a vezetőkkel sehol sem találkoztak. (A nagyrévi közös gazdaság párttitkára és elnöke töltötte ébren a traktorosok­kal együtt az éjszakát.) Természetesen senki nem kívánja, hogy a szövetkezet elnöke a nappali munka után az éjszakát is ébren töltse, és a nappali műszak irányítása mellett az éjszakait is lássa el. Ugyanígy képtelenek a szövetkezet más vezetői is arra, hogy IS vagy 20 árát dolgozzanak egyfogytá­ban. De miért egyfolytában? És miért ugyanazok a személyek? Minden szövetkezetben van hat-hét olyan felelős vezető ember, akikre az éjszakai ügyeletet felváltva rá lehet bízni. Hiszen nem is csak az ellenőrzés a lényeg, hanem az, hogy az éjszaka dol­gozó traktorosoknak biztosítva legyen a munka feltétele, ha valami rendkívüli dolog történik velük, akkor legyen, aki intézkedni tud a szövetkezet nevében. Az iparban is úgy van az, hogy min­den műszaknak van felelős vezetője. Megyénkben kétszáznál több traktor dol­gozik váltott műszakban ebben az idő­szakban. Ügy méltányos, s azzal is tisz­teljük, becsüljük meg munkájukat, hogy a vezetők ébren maradnak velük. — borzák — Öt év, öt élüzem jelvény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom