Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-21 / 248. szám

1965; október 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 haláridő, CSÖKKEN AZ IGÉNY a Patyolat szolgálatai iránt A szolnoki Patyolat Vál­lalat időarányos tervtelje­sítése 95,1 százalékos. — Az első kilenc hónapban nem úgy termelt, gazdálkodott, mint a tervfegyelem meg­követeli. Kétségkívül ebben való­ban objektív körülmények is közrejátszottak. Történe­tesen az — erről már ír­tunk lapunkban —, hogy az Építési és Szerelőipari Vállalat mintegy fél évvel később adta át az új ka­zánházat, mint a beruházá­si program előírta. Az első félévben mintegy 304 ezer forint termelés- kiesés sújtotta a vállala­tot, sok volt az állás-, a veszteségidő — ennek el­lenére a bérkiáramlás meg­történt. Nem maradt ha­tástalan az sem, hogy a vegytisztító üzem szűk ka­pacitása miatt emelkedtek a vállalási határidők. — A lakosság igénye, bizalma szemmel láthatóan csök­kent, s ez a tervezett ter­melési érték alakulására kedvezőtlenül hatott. Nem is annyira a tisztí­tó. mint inkább a szűk vasaló kapacitás gátolta a termelés fokozását. A kö­zeljövőben segítenek ezen. Jobb lett volna persze előbb. A vállalat kapacitását és e negyedévi tervét figye­lembe véve a termelés vesz­teségessége csökkenthető, de nem látszik biztosított­nak megszűnése, illetve az előirányzott nyereség el­érése. Külön kérdés viszont, hegy célszerű műszaki— gazdasági intézkedések ré­vén nem lehetne-e mégis megbirkózni a jelenlegi helyzettel. Az első kilenc hónapban csekély 25 ezer forint vállalati eredményt kellett volna elérni, míg az utolsó negyedévre eső feladat szintén nem nagy. Ha sikerülne a tisztító részleg vállalási határide­jét jelentősen csökkenteni, akkor visszanyerhetnék a lakosság bizalmát, nyilván növekedne az igény a for­galom — azaz tervtúltelje­sítésre nyílna lehetőség a hátralévő két és fél hónap­ban. A vállalási határidő csökkenése lenne a legjobb propaganda, mely különös­képp vidéken szorul foko­zásra. A felvevőhelyek for­galmának növeléséhez ez a legjobban járható út. Jön az újabb jégkorszak ? A legutóbbi nagy jégkorszak egymillió évvel ez­előtt kezdődött és kereken tízezer évvel ezelőtt ért vé­get. Minthogy Északról újabban egyre erősebben elő­renyomuló jégtömegeket figyelnek meg, felvetődik a kérdés: fenyegeti-e újabb jégkorszak a világot? A LEGUTÓBBI nagyobb meleg korszak időszámítá­sunk előtt 5000-től 3000-ig tartott. Akkoriban Közép- Európában jóval melegebb volt az éghajlat, mint ma­napság; nagyjából megfe­lelt annak ami napjainkban Spanyolország keleti part­jain uralkodik. Miután az éghajlati vi­szonyok a XVIII. század elején nagyjából kiegyenlí­tődtek, újabb visszahatás kezdődött, amely egészen 1875-ig tartott. A melege­dés időszaka 1940 körül ér­te el csúcspontját, azóta a hőmérséklet ismét süllyedő tendenciát mutat. AZ ÉGHAJLATI változá­sokról még röviddel ezelőt­ti? csak többé kevésbé el­méleti ismereteink voltak. Az „Arlis 2” nevű kutató expedíció, mely a Sarkvi­déken jégtáblán úszva vé­gezte méréseit, újabban b;- zonyítékokat is szolgálta­tott az elméletekhez. Iz- land környékén, a Grönlan­di-tengeren az utóbbi évek­ben egyre fokozódó jég­áramlást figyeltek meg. A lehűlés egyelőre nem hat ki túlságosan az embe­rek közérzetére, de már például a hajózásnál felme­rültek az első közlekedési nehézségek. Ha a tendencia fokozód­nék, ez — szakértők vé­leménye szerint — sú­lyos katasztrófát jelente­ne az északi országok gazdasági életére. A HŐMÉRSÉKLET csök­kenésének okait a meteoro­lógusok eddig nem tudták kideríteni. Remélik azon­ban, hogy néhány éven be­lül választ tudnak adni ar­ra a kérdésre: valóban kö­zeledik-e újabb jégkorszak”. Egy kabát miatt...! Kedden résztvettünk a 7- es sz. AKÖV társadalmi bíróságának tárgyalásán. Az ügy, mely ezúttal terítékre került, egy kabát történe­te volt. Cs. L„ a vállalat volt gépkocsivezetője szep­temberben a VÍZIG meg­rendelésére különjáratos busszal indult útnak. Este a kiszálláskor az egyik utas az autóbuszban jelejtette kabátját és egy térképet. Cs. L.-nek az lett volna a kötelessége, a szabályzat szerint, hogy a talált tár­gyakat a forgalmi szolgálat­tevőnél helyezze el. Azonban ő más utat vá­lasztott, s a kabátot laká­sára vitte (majd az esetet véletlen folytán ismerő dol­gozótársainak rábeszélésé­re), személyesen átadta jo­gos tulajdonosának. A társadalmi bíróság ösz- szeült, de ezúttal Cs. L. je­lenléte és a dolgozók rész­vétele nélkül. A vétkes le­vélben mentette ki magút azzal az indokkal, hogy t már nem áll munkaviszony­ban az AKÖV-vel és új he. lyéről nem tud eljönni. Tel tének súlyosságát elismerte és szégyenében választott 'másik munkahelyet. A társadalmi bíróság ép­pen ezért aránylag gyorsan hozott döntést Cs. L. dol­gában, s fit szigorú megro­vással sújtotta. Ez termé­szetesen a módosított Mun­ka Törvénykönyvben elő­írt megfelelő következmé­nyekkel is jár. A döntésről Cs. L. jelen­legi munkaadóját is értesí­tik. Mi e tárgyalás kapcsán két dologhoz szeretnénk megjegyzést fűzni_ Egyfelől úgy véljük, a társadalmi bí­róság említett ülése kevés­bé volt hasznos, mint lehe­tett volna akkor, ha Cs- L. távollétét figyelembe véve is nyilvánosan tárgyalják az ügyet. Munkatársai bizo­nyosan kifejtették .volna vé­leményüket a történtekről, sok oldalról világítptták volna meg és ítélték volna el Cs. L. cselekményét. így a tárgyalás kétség kínul jobban elérte volna célját. A másik gondolatunk Cs. L. „megfutamodásáról” szól. Mint a döntés is jelzi, neki ezért a tettéért még nzm kellett volna elmenni a 7-cs számú AKÖV-töl, ahol mint hallottuk, hat és fél éven át példásan, nagyon jól dolgozott. Éppen ezért őszinte megbánása mellett az bizonyította volna iga­zán elszánását a javulásra, ha a közösség előtt vállalta volna hibájának a követ­kezményeit. — f —p A gazdaság mélypontra jutott.•• r Állami dotációból nem élhet a szövetkezet Rossz érzésem támadt, amikor beléptem a nagy- iváni Üj Úton Termelőszö­vetkezet székházába. Az udvar piszkos, rendezetlen, a gazdasági felszerelések sza­naszét hevernek. Az épület falai omladoznak, az iroda- helyiségeket lomtárnak használják, ajtóikat bezár­ni nem lehet. A külsőből is arra lehet következtetni, hogy a vezetők nem nagy barátjai itt a rendnek. Saj­nos így igaz, mert a gazda­ság határa, gazdasági épü­letei is ugyanilyen elhanya­goltak. Mintha nem lenne gazdája a szövetkezetnek. A Hortobágy-széli szövet­kezet 4270 holdon gazdál­kodik. Területének körül­belül a fele szántó, a töb­bi legelő. — Közgazdasági adottságai rosszak, földjei alig néhány aranykorona értékűek. De a falubeli Bé­ke Tsz adottságai sem job­bak, annak gazdálkodása mégis felfelé ível. Ered­ményei javulnak, rend és fegyelem van ott. Az Űj Útónról sajnos éppen ennek az ellenkezőjét lehet írni. A hozamok a mélypontra süllyedtek A termékhozamok alaku­lása: 1961 q/kh 1962 q/kh 1963 q kh 1964 q/kh Búza: 5.7 8 Őszi árpa; 6.8 8 Tavaszi árpa: 2,8 11 7,6 Kukorica: 3*2 11,02 7,6 Cukorrépa: 87 92 176 Lucerna: 7,5 11 3,1 7,6 — 4,2 ö+t 4,1 124 7,2 9,7 A termésátlagok 1962-ben a legmagasabbak. Akkor Czinege Kálmán elnök egy éves iskolán volt. (De er­ről később részletesebben szólunk.) Tavaly csak 50 kiló nap­raforgót takarítottak be holdanként. Az idén se biz­tatóbbak az átlagok. A bú­za 7,8, a cukorrépa 160 mázsás átlaggal valamivel a tervezett fölött fizet. De a többi növények...? Rendkívül magasak az önköltségi mutatók. Tavaly csupán a búzát, cukorrépát, hízottsertést és a gyapjút termelték nyereséggel. Egy liter tej 8,22, egy mázsa ku­korica 558, egy mázsa rizs 977 forintba kérőit az Üj Úton Tsz-ben. Ezekután nem csodálkozhatunk raj­ta, hogy az egy szántóegy­ségre jutó gazdálkodási eredmény 1963-ban 728, ta­valy csak 547 forint volt. Vajon miből „él” a szö­vetkezet. A járási szervek jóvoltából állami dotáció­ból. 1963-ban nem egészen 300 ezer, 1964-ben 405 ezer, az idén 1 079 000 forint tá­mogatást kapott. Szembe­tűnő. hogy a munkaegység részesedésre 996 ezer forin­tot terveztek. Az utóbbi években az egy tagra ju­tó átlagos jövedelem min­dig 8 ezer forint alatt ma­radt. Az elnök nagy javulás­nak könyveli el, hogy most a harmadik negyedéves fel­mérés 170 ezer forint pluszt mutat. Szerinte öt forinttal növelni tudják a 16,20 fo­rintra tervezett mnnkaegy- ségenkénti részesedést. O/ren tehéntől 80 liter tej A jövedelem nagyobbik hányadát az állattenyésztés adja. Pontosabban szólva a sertéshizlalás és a 2085 juh. Párizsban épül Európa legnagyobb háza A francia főváros északi negyedében rövidesen fel­hőkarcoló épül; az 50 eme­letes ház 180 méter magas lesz, az építési költségeket 200 millió frankra becsü­lik. A hatalmas irodaház­ban 50 felvonót, szupermar- ketot, postahivatalt, ban­kot, utazási irodát, mozit, hangversenytermet, uszo­dát, több vendéglátót és négyezer autót befogadó parkolóhelyet létesítenek. Örsi Ferenc s GIZIKÉ Már a tanárképző főiskolán úgy vélekedtek róla: jópofa lány. Itt a faluban, ahol ezen az őszön második tanári esztendejét kezdte meg, szintén ilyen véle­mény alakult ki az emberekben. Nem volt ebből a minősítésből különösebb kára, de haszna sem. Most mégis elkeserítette, s vol­tak olyan pillanatai, amikor meg­alázónak érezte. Nemrég, hogy betöltötte a hu­szonnegyedik évét, csaknem bús­komorság szállta meg. A szüle­tésnapok mindig felpattantanak valamiféle önvizsgálatot és a huszonnegyedik születésnap rend­kívül alkalmas arra, hogy egy magányos lány némi számvetést tegyen. „Egy nőnek, ilyenkorra illik megalapozni az életét” — hallot­ta az édesanyjától. De mit alapozott meg ő? Diplomát szerzett fizika-mate- matika szakon. Állást kapott egy 2400 lelket számláló faluban. Még lakása is van a régi taní­tói házban Nagy lakás: két szo­ba, konyhás. Látszólag tehát vágányon van az élete. Csak éppen... Az idén télen ismét fűtetlen lesz a nagyobbik szobája, magá­nyosak lesznek az éjszakái, ha a párnája mellé rakott táska­rádiót lekattintja az unalomból meghallgatott éjféli zene után? „Ki figyel oda?” — hallja na­ponta a bárgyú slágerből alakult cinikus szállóigét. Tényleg: ki figyel oda — őrá? Tavaly az első félévben egy idő­sebb kartársnője és az igazgató­ja odafigyeltek: az óráira. Aztán belezökkent a tanításba, kiala­kult a stílusa, nem vallott szé­gyent sem a szakfelügyelő előtt, sem a bizonyítványosztáskor. Most már az iskolában is leg­inkább csak a gyerekek figyel­nek oda ... Megtartja az órákat, utána korrepetál a gyengébb ta­milokkal, aztán.., A művelődési házba nem jár szívesen. Tavaly még nagy re­ményei voltak, de csakhamar észrevette, hogy az egyik tanár­társa, aki mellék állásként szak­köröket vezet, féltékenyen nézte a nyüzsgést. Tapintatosan vissza­vonult és ma már csak a könyv­tárba néz be. Tavaly ilyenkor, szüret táján rengeteg meghívást kapott. — Giziké, jöjjön fel a hegyre! A hegy pincét jelentett és ven­dégeskedést. Ekkor terjedt el róla, hogy jópofa lány. Pedig csak vendég volt A többiekkel együtt énekelt, s nevetett. A legkellemetlenebb az ő hely­zete volt. Erre is csak később eszmélt rá Voltak és vannak ma is őszin­te barátai. Sándor bácsihoz, az igazgatójához mindig szívesen megy. De amikor a házigazda Je­lentős pillantás közepette fülé­be súgja, hogy a mai vendég mi­lyen befolyásos, nagyhatalmú ember, legszívesebben fordulna vissza. Az ilyen vendégeskedés leg­jobb szórakozása: a tippelés. Előre megtippeli, hogy a mai vendég mikor tér rá viccek ürügyén arra a kérdésre: — Hogy bírja egyedül az éle­tet? Kipróbálta egyszer a menet­rend további állomásait is. A presszóba tértek be egy „méregerős duplára”. A vendég, egy muzeológus — akivel éppen egy öreg ház műemlékké nyil­vánításáról tárgyaltak, mert ak­kor az állam tataroztatja — egyébként rokonszenves férp volt A házigazda apró pillantá­sokkal mérte fel a helyzetet, majd családjára hivatkozva nagy szabadkozások közepette sietve távozott. A negyven év körüli férfi nyomban hangot változtatott. Néhány fitymáló szóval elintézte a vendégséget, majd őszin*'’ hangon érdeklődni kezdett. Ö is őszinte volt. A muzeológus hazakísérte. A kapunál természetes mozdu­lattal lépett utána. Érthetetlen arccal nézett rá, amikor búcsú­zára nyújtotta a kezét. — Most elkerget, Giziké? — kérdezte — Nem tudom semmivel meg­kínálni — mondL ő. S töpren­gett. A főiskolán együtt járt egy fiúval. Szerették egymást, Érté­kes ember volt. Most tovább­tanul. Alkalmazott matematikát. Azóta nem volt senkié. így van. Ősz volt, a hegy felől erjedő mustok szagát hozta a szél. Beengedte. Másnap, az esti házigazda ille­delmesen köszönt. Túlságosan il­ledelmesen — vagy csak úgy érezte. Sokáig nem tudta elűzni an­nak az éjszakának az emlékét. Nemegyszer rajtakapta magat, hogv az iskola előtt elrobogó hivatalos kocsik után pillant De egyik sem volt a múzeumé. Nem akart szerelmi trófea lenni senkinek a gyűjteményében. Fél év múlva a hetedik-nyol­cadik osztályosokat tanulmányi kirándulásra vitték. A múzeum is szerepelt a tervben. Remélte, hogy nem találkoz­nak, de lelke mélyén nagyon hitt a viszontlátásban. A férfi szeme kissé megreb­bent, amikor a gyerekek mögött belépett az őskori kiállítás ajta­ján. Udvariasan köszönt, külön ne­ki is Aztán nagyon szakszerűen, de nem a gyerekek színvonalán, magyarázni kezdett. A festett agyagedények kul­tikus díszítéseinél akadémiai ma­gaslatokon sziporkázott. ő úgy érezte, hogy ez neki szól, hogy ezzel köti össze az elszakadt szálat... Betöltötte a huszonnegyedik évét. Fizika-matematika diplo­mája vau, állása, szolgálati la­kása ... Megkezdte a második évet. Ügy érzi: a télen már nem }esz fűtetlen a nagyobbik szoba. A tehenészetre évenként 223 ezer forint a ráfizetés. Ez természetes, hisz az öt­ven tehén naponta csak 80 liter tejet ad. 3,3 liter a fejési átlag. Alig fedezi a három gondozó munkaegy- ségrészesedését. • Jónéhány üsző először borjazott. Vadpároztatás- sal, a legelésző bikaborjú­tól vemhesülnek, mint a középkorban. Ezek a „tehe­nek” oly gyengék, hogy daj- kaságba kellett adni utó­daikat, hogy el ne pusztul­janak. A gondozók így véleked­nek: — Mibő] lenne tejük, hisz a legelőn kívül nem kapnak semmi takarmányt. Pedig akadna köztük 20 literes tehén is. — Ha magának hat lite­res háztáji tehene lenne — tartaná-e? Virág János felháboro­dik: — Hogy gondolja? — Az enyém 16 litert ad. Furcsa, hogy a baromfi- keltető vállalat illetékese rábeszélte a tsz vezetőit, hogy tartsanak libatörzset. Most eladatják velük az 560 darabos törzset — nem kell a tenyésztojás. Krónikus takarmányhiány A szövetkezetnek 14 pár lova van. Nem sok ez a sziki sárban. Hét párat mégis el akarnak adni, — mert „nincs” fogatosuk. — Júliusban új főállattenyész­tő került a gazdaságba. Ad­dig naponta egy boglya szénát ettek a fogatos nél­küli lovak. Cseh Antal ja­vaslatára kiverték őket a legelőre. Mondván: úgy­sem dolgoznak, legyenek önellátók; ne egyenek a készből. A gazdaságban krónikus a takarmányhiány. A 384 számosállatra eddig mind­össze 400 köbméter silót tartósítottak. Harminc va­gon abrak és kilenc vagon szálastakarmány hiányzik. Az elnök szerint azért, — mert a legelőt felében, a lucernát 20—30 százalékos részesedésre vágják. Nem­csak a tagok, hanem a kí­vülállók is. Igaz, rengeteg takarmányt elhordanak a közösből, de a megmaradót is pusztulni hagyják. Az idén négyszer lehetett kaszálni a lucernát. Az Űj Útónnak kevés — 94 hold a pillangósa — az egyik táblán mégis lábon áll a harmadik, húsz holdon pe­dig elvénülve a második növedék. Szintén húsz hol­don, kint van a borsószal­ma. A napokban vezetőségi ülésen arról döntöttek, hogy a cukorrépa-koronát zsom- bolyozni kell. Megnéztük a határban, de nincs ott tar­tósítani való, mert a sok­száz mázsa takarmány tönk­rement. Vajon ki vállalja a felelősséget azért, hogy a meglévő szénakazlat sem tetejezték be télire. — A vezetők most szégyenkezés nélkül 10 vagon abrakta­karmányért az állami mag­tárnál tartják a zsákokat. Máthé László (Folytatjuk) 4 Szofnoh megyei tanács és a Hazafias Nép­front megyei bizottsága ez- évben közösen rendezi meg községi, járási, városi vá­lasztott testületi tagjainak továbbképzését. A „Nép­front akadémia” címmel hét előadásból álló sorozatot indítanak. Az első előadást a megyében mindenütt no­vember második felében tartják, amikoris a részt­vevők a párt ideológiai irányelveit vitatják meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom