Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. október 17. Jászapátitól Párizsig — és tová... EMLÉKEZÉS RÁCZ ALADÁRRA Utolsó este az EMKE kávéházban A zenekar amikor befejezte a friss-csárdást, néhány asztalnál tapsoltak. A pincér közelebb lépett a cimbalomhoz és súgott neki valamit, miközben alig észrevehető mozdulattal a fejével az egyik asztal felé intett. Amikor a szemével követte a biccentést, tekintete egy idegen cigányon állapodott meg. Még nem látta soha máskor a kávéházban. Felállt és elindult a jelzett irányba. Háta mögött a banda tagjai összesúgtak: „viszik mán a ^Japán gyereket”. Akkoriban az volt a szokás, hogy ha új ember került egy bandába, csúfnevet ragasztottak rá, de csak olyanokra, akiknek becsülték is a játékát. Volt ott mindenféle: „Malacgyerek”, „Kacskakezű”. Rajta is így maradt a „Japángyerek” elnevezés. Az idegen cigány, amikor az asztalához lépett, köszönés helyett csak egy lakáscímet mondott. — Holnap délelőtt fél tizenegykor — tette még hozzá azzal felállt és kiment. Másnap a megadott időben elszoruló torokkal kopogott az ismeretlen lakásának ajtaján. Amikor bevezette a szobába, a férfi hirtelen felé fordult: — Mondja, akar Párizsba menni? — Akarok — nyögte ki végül meglepetten. — Akkor írja alá ezt a szerződést. Egy magyar cigányzenekarban fog játszani. Itt az előleg, útiköltségre és ha valamit akar venni. Délután kettőkor indul a vonata. Még jóval később sem értette, hogyan szállt fel akkor, aznap délután a párizsi gyorsra. Bódulatából csak akkor kezdett ocsúdni, amikor megindult vele a szerelvény. Egy fél rúd szalámit és két vaskos szótárt vett magának az útra, meg egy könyvet, amelynek címe két óra hossza alatt megszerezhető tökéletes francia nyelvtudást ígért így Indult el a nagyvilágba Rácz Aladár, hogy huszonöt év után térjen haza ismét. Ez a negyedszázad elegendő volt ahhoz, híre megelőzze visszatértét és 1934. november 2-án francia felségével együtt már mint a cimbalom vi- lghírű virtuóza lépjen fel a_ Zeneakadémián. Erről a hangversenyéről készült képét húgának, Rácz Ilonának dedikálta. A kacagó gerlék háza Jászberényben, a Petőfi utca 4. szám alatt, hátul az udvarban van egy kis ház. Verandáján egy kalitkában gerlepár fészkel. — Kacagó gerlék, — nevetnie kell annak, aki hallgatja őket, ha megszólalnak. Ebben a házban lakik Rácz Ilona néni. Molnár And- rásmé családjával; A hűvös illatú szobában apró nippek, puffos székek és rojtos szélű kézi- m .nka-térítők között a báty, a világhírű zenész, Rácz Aladár emlékét idézzük. A régi fényképek és a megfakult újságlapok mellett duzzadt szemű szőlőfürtök mosolyognak egy tálról és a háziak szíves kínálással unszolják a váratlan látogatókat. — Aladár két évvel volt idősebb. Akkor mikor is? — gondolkozik el Ilonka néni. — 1886-ban született, Jászapátiban — segíti ki a férje. — Mikor költöztek át Berénvbe? — Óh, akkor még Aladár is nagyon kicsi volt. Én már itt születtem. Rácz Aladár édesapja a jászberényi Lehel étteremben muzsikált. Az ő zenekarában játszott először a fia is. Akkor nyolc éves volt— — Ha jól tudom, édesRácz Aladár 1933-ban, Párizsban készült képe. zoljuk az alábbiakat: Rácz Aladár cimbalomművész, a Zeneakadémia főiskola tanára, akit személyesen jól ismerünk, előttünk ismételten kijelentette, hogy elhalálozása esetére határozott kívánsága és végakarata a következő: Egész életében a legszerényebben élt, így halála esetén sem kíván ünnepélyes, díszes temetést...” — Aláírások, ...kelt 1958. március 28-án, Rácz Aladár halála előtti napon. Egy kicsit meglepődöm. Hirtelen nem gondoltam, hogy már hét év telt él azóta. — Aladárt egész életében bántotta, hogy Berény soha sem kérte fel koncertre, pedig hangversenyezett Európa minden nagyobb városában — töri meg a pillanatnyi csendet Ilonka néni. — Halála után Jászberényben is neveztek el utcát Rácz Aladárról. Az első zeneakadémiai hangversenyen M 934. november 2-án). apjuk volt Székely Mihálynak is az első tanítómestere. — Igen, emlékszem — mosolyodik el Ilonka néni. — Persze őt akkor mi még mint Spagatner gyereket ismertük, csak később vette fel a Székely nevet... Aladár is csak olyan volt, mint a többi gyerek — mondja, amikor a nagy művész gyerekkoráról kérdezem. — Szeretett játszani, fut- kározni és sokszor bizony alig várta, hogy leteljen a gyakorlás ideje. Szaladt ki az utcára, a többiek közé; Nagyon szeretett fürödni, a Zúgónál. Bónis, a zenetörténész le is fényképezte azt a helyet, amikor egyszer itt járt. — Ahogy a családi ereklyeként tisztelt Rácz Aladár rekvizitumokat nézegetem, egy ceruzával gyorsan másolt szöveg akad a kezembe. — A temetés után már a vonaton ültünk, amikor a kisebbik sógorom, a Laci. gyorsan lemásolta nekünk Aladár utolsó nyilatkozatát — mondja András bácsi magyar ázóan. Böngészem az elmosódott szövegét: „Alulírottak felelősségünk tudatában iga„Olyan volt, mint a többi gyerek..." — Először a külterületen egy új utcát akartak elnevezni róla. A feleségem felment akkor a tanácshoz és kérte, legalább annak az utcának adják a nevét, amelyben a szülői ház állt. Itt van nem messze — magyarázza András bácsi. — Rövid kis utcácska, valamikor nagyon szegény emberek laktak benne. Rideg Gábor Olvassa terjessze a NÉPLA Sikeres kezdet — biztató folytatás Interjú Berényi Gáborral Közel két hónapja, a nyári szünet utolsó napján beszélgettünk Berényi Gáborral, a Szigligeti Színház igazgatójával az új évad várakozásairól; mit vár a színház az 1965—66-os színiévadtól és mit kap majd ebben az évadban a közönség a színháztól- Ebben a beszélgetésben biztató előjelekről, a közönség megnövekedett érdeklődéséről, reményekre jogosító készülődésről esett szó. Az első bemutató azóta már lezajlott És a színház ritkán tapasztalható nagy közönségsikerrel játsz- sza a Marica grófnőt. Ezt a sikert híven tükrözi egy adat; idáig minden előadásra telt ház előtt került sor. — Miben látja a színház igazgatója e siker titkát? — Több összetevője van ennek a szerencsés kezdetnek. Egyrészt a közönségnek tetszett az idei műsortervünk, másrészt annak az Ígéretünknek a valóravál- tását látták a Marica grófnőben, hogy az idén a zenés produkciók színvonal emelésére is több gondot fordítunk. A színház új tagjai is megnyerték a közönség tetszését és nem utolsósorban érzésem szerint a színház propaganda- munkája is megjavult. — Ebben az évadban négyezerbe tszáz színházi bérlettulajdonos van, Főbb mint kétszer annyi, mint tavaly volt. Az a paradoxon helyzet alakult ki, hogy jó jegyet a bemutató utáni négy-öt előadásra már nem lehet kapni, mert valamennyi bérletben kelt el. A Marica grófnő néhány előadásán történt meg azonban az a sajnálatos eset, hogy egyes helyeket bérletben is és a pénztárnál is eladtak. Ez rontotta a színház hitelét, tekintélyét. — A színház nevében ezúton is szeretnék elnézést kérni azoktól a nézőinktől, akik szenvedő részesei voltait ezeknek a tévedéseknek. A bérletek számának ilyen nagyarányú felfutása a színház gazdasági hivatalának adminisztrációjában zavarokat okozott, gazdasági hivatalunk nem készült fel kellőképpen ilyen tömeges bérletezésre. A vitás kérdéseket igyekszünk a közönség számára megnyugtató módon elintézni, és a felelősök fegyelmi felelős- ségrevonását megindítottuk. — Az első bemutató nagy közönségsikere nem vetette-e fel azt a gondolatot, hogy a héten újabb előadásnapot nyissanak? — Minden héten, a premier hetét kivéve, a jövőben szerdán is tartunk előadásokat. Éppen a nagy közönségsikerre való tekintettel egy héttel meghosszabbítottuk a Marica grófnő előadásait. — Következő bemutatónk, a Salemi boszorkányok tehát nem október 29-én, hanem november 5- én lesz. — Tudomásom szerint a városban továbbra is nagy az igény a színházi bérletek iránt. Megválthatja-«: bérletét az a néző, aki most jutott elhatározásra? — Gondoltunk erre is. Ezért nem zártuk le még a bérletezést. Akik most váltják meg bérletüket, azok részére a Marica grót- nő megekintését egy bér- letszünetes előadásnapon biztosítjuk. R. G. FILMEK az egésxtég szolgálatában Az országban jelenleg hat-nyocezer kópia van forgalomban az egészség- ügyi ismeretterjesztő filmekből a KÖJÁL-hálózat, a Vöröskereszt és más egészségügyi szervek, valamint a film tárak útján. Az új tervek legalább olyan érdekes egészségügyi filmeket ígérnek, mint amilyenek a már forgalomban lévők. Az Egészségügyi Fel- világosító Központ legújabb terméséből csupán néhányat említünk ízelítőül: Az „Eszi nem eszi” című film a gyermekek helyes táplálkozásához ad jó tanácsot. A „Mérges emberek” azt bizonyítja, hogy az agyonzsúfolt, egészségtelenül berendezett lakás helyett célszerűbb az egészségügyi szempontoknak megfelelően berendezni otthonunkat. A „Veréb a toronyórán” a falusi lakások úgynevezett szép szobájának haszonta- lanságával foglalkozik, ahova csak ritka alkalommal szabad bemenni, miközben más helyiségekben összezsúfolva, egészségtelen körülmények között élnek a ház gazdái. A „Rágyújt” című film a dohányzás történetét és káros hatását bizonyítja szórakoztatva. — Szerepel a tervekben több részből álló csecsemőegészségügyi filmsorozat, film készül a gombamérgezések megelőzéséről és a kuruzslásról. A magyar egészségügyi ismeretterjesztő filmek nagy sikereket értek el az országhatárokon kívül is. Így például az „Idejében” című a rák megelőzéséről és a „Melyik úton” c. az idegességről szóló filmek nagydíjat nyertek Cannes- ban, a csecsemőtáplálkozásról készült kisfilmet a római egyetem aranydiplomájával jutalmazták; TABI LÁSZLÓ: essék megengedni nekem, hogy a helyzetet megmagyarázzam. Nekem már oly sokan oly sokszor oly sok helyzetet magyaráztak meg, hogy most az egyszer én szeretnék helyzetet magyarázni. Mert. a helyzet, ami magyarázatra szorul, mindig van; és mindig akad magyarázat, amelyhez a megfelelő helyzetet megtalálni gyerekjáték. És milyen jó dolog magyarázni a helyzetet! Milyen okos, aki magyarázza, milyen logikusan, szépen, értelmesen magyarázza, mennyire hízik a mája annak, aki magyaráz, amikor látja, hogy olyan érdeklődéssel figyelik a magyarázatát! És milyen jó annak, aki a helyzet magyarázatát meghallgatja, bővül a látóköre pillanatról pillanatra, szinte érzi, hogyan töltik a fejtbe a bölcsességet nekije. És milyen szerencsés maga a helyzet, amit megmagyaráznak, mert a helyzetnek is van lelke ám, ő is szereti, ha világos, ha minden különösebb nehézség nélkül meg lehet érteni őt, mert bizony a helyzet is szomorú, ha homályos, ha zavaros, ha félreértésre ad alkalmat. Hát még a magyarázat milyen boldog, amikor elhangzik, semmit sem szeret a magyarázat, jobban, mint elhangzani, kristálytisztán, egyszerűen, velősen, ilyenkor a magyarázat ugrál és tapsikol örömében, tessék elhinni. Itt van például a helyzet ezekkel az új, érdekes vendéglőkkel. éttermekkel, amik mostanában sorra nyílnak Budapest minden táján. Mert mostanság nemcsak egyszerűen éttermek nyílnak, egyszerű éttermekre már senki sem figyelne fel: mostanság érdekes, különleges vendéglők nyílnak, pl. vadvendéglő, ahol szarvast, őzet, nyuszit, vaddisznót lehet enni ilyen meg olyan módon, megnyílt a régi híres étterem a Belvárosban is, és azt hirdeti, hogy őbenne hizlalt ökröt lehet enni fatányéron, meg égő diós batyut kínál az újsághirdetésben, az ember csak kapkodja a fejét, mert égő diós batyuról még csak nem is hallott, eddig azt sem tudta, hogy az égő diós batyut eszik-e vagy isszák, most végre kiderült, hogy hirdetik; hát nem érdekes1 És megnyílt a Várban az Alabárdos-vendéglő, még riportot is írtak róla a lapok, olyan érdekes. Ennek nincs is konyhája, kis kályhákon sütik a húst, amit kardra szúrnak és meggyújtanak és ónkupából mérik hozzá a bort, amit viszont egyáltalán nem lehet meggyújtani. És nyílik vitamin-étterem, ahol csurom egy vitamin minden eledel és nyílik birka-csárda is, türelmes vendégeknek — meg sok minden egyéb érdekesség. *» odemármost mi a *® helyzet, amit meg kell itt magyarázni? Az a helyzet, hogy az egyszerű észjárású polgár nem érti: minek ez a nagy versengés az éttermek között, ez a késhegyre menő konkurr inda mire jó, amikor végeredményben mindegyik étterem egyazon anyának, a nép államának gyermeke, ennek folytán akármit eszem akármelyik étteremben, ugyanabba a pénztárba fizetem be az árát végeredményben. És az egyszerű polgár azt sem érti, hogy miért kell evésre serkenteni a magyar embert, amikor a magyar ember amúgyis annyit eszik, amennyi belefér? Éppen ezért az egyszerű ember úgy magyarázza a helyzetet, hogy tulajdonképpen az egyes kerületi trösztök harcolnak a fokozottabb terv- teljesítésért, halat-vadat s mi jó falat azért kínálnak, mert az ötödik kerületben nem abból lesz a prémium, amit a negyedik kerületben esznek meg, s ennek folytán nem mindegy, hogy ki hol, mennyit eszik, a gy gondolja az, aki ■ felületesen Ítél, akinek a helyzetet nem magyarázta meg senki. Node. Nem ez a helyzet. Azazhogy a helyzet ez, de a magyarázat nem ez. A magyarázat az, hogy valójában a népszaporulat kérdésével van összefüggésben a dolog. Mint köztudott, hazánk lakossága igen mérsékelt ütemben szaporodik. De miért? Mert a lakosságot darabszámra mérik, vagyis egy fő az egy fő, akkor is ha ötven kiló, akkor is ha egy mázsa. A helyzet magyarázata az, hogy a Statisztikai Hivatal állítólagos kezdeményezésire a jövő évtől a lakosságot súlyra kell mérni, akkor a népek szaporodási listáján legalább kilenc helyivel előre rukkolunk. Hát ez a helyzet, kérem. Illetve, hogy a helyzet ez-e, arra nem merek esküt tenni, de hogy a magyarázat ez, abba az olvasó törődjék bele. Mert az én éttermemben nincs hivalkodó választék a magyarázatokból. Eszi, nem. eszi, mást nem kap.
