Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

» ■September 1; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL .......................................................... f ....■■■............. Ol vasóink írják Az új seprű nem jól seper laltak nevezetesen „Televí­ziónézés belépődíjért” csak egy esetben fordult elő. Ennek ellenére a tanács­kirendeltség vezetőivel ab­ban állapodtunk meg, hogy a televíziónézés lehetőségét rendezvények alkalmával az iskola épületében biz­tosítják. — Természetesen díjmentesen. A művelődési otthonban viszont rendez­vények ideje alatt tévét nézni nem lehet majd”. Hering Béla osztályvezető Augusztusban új tejbol­tot kaptunk új személyzet­tel. Nem vagyok elégedett munkájukkal. Volt, amikor kevesebb tejet kaptam, máskor ünnepnap nem szál­lítottak tejet. Augusztus 28-án délben pedig az ú] üzletvezető nem fogadta el a szeptemberre szóló előfi­zetést. Mint mondotta, 27-ig kellett volna befizet­nem. Méltatlankodom a min­den előzetes értesítés nél­küli rendszer bevezetése miatt. Idáig éveken keresz­tül akkor fizetett elő a vásárló, amikor pénze volt, s három nap múlva már kapta is a tejet. Miért kel­lett ezen változtatni? Földházi Rezső Szolnok, Köztársaság út 1/fa Köszönet a gondoskodásért Néhány nap híján három hónapot töltöttem Szol­nokon a kórház baleseti osztályán a sebészet 328-as számú szobájában. A jobbkaromat műtötték, melyet üveg vagdalt össze, megsértve az ínszalagokat és az ereket. Az ott dolgozó Műn ich Béla adjunktus négy­órás műtéttel megmentette életemet. —Lelkiismeretes munkájáért, s a többi orvos gondozásáért, a műtősök, a gipszmester és a nővérek emberségéért szeretnék köszönetét mondani. Miért nem fogtak hozzá a szolnoki autószerviz építéséhez? A Szolnok megyei Néplap július 21-i számában „Még hozzá sem fogtak az új szolnoki autószerviz épí­téséhez” című írásunkban bíráltuk az illetékeseket, amiért a tervezett autószerviz építéséhez még hozzá sem fogtak. Cikkünkre a KPM Autófenntartó Ipari Tröszt főmérnöke a következőket közölte: „Kétségtelen, hogy az építkezés megindítása elhú­zódott, de ez nemcsak az időközben szükségessé vált programmódosítás miatt állott elő, hanem építési ka­pacitással sem rendelkeztünk ebben az évben, mert az ÉM. nem tudta beiktatni a tárgyalt beruházást az idei építkezések közé. A tröszt 1966. évre 5 millió fo­rint összeggel beállította a szolnoki szerviz építését, az EM. azonban mindössze 2 millió forint beépítésére tud vállalkozni. Igyekszünk mindent elkövetni, hogy a tervezett 5 millió forint jövőre beépüljön. Ennek ér­dekében az illetékes minisztériumban is eljárunk”. Méhes Árpád főmérnök Pánti Lajos Karcag, Mészáros u. 56. Hetes névadóünnepség Nem mindenna­pi ünnepség vált augusztus 19-én Jászberényben. A Hűtőgépgyár nő­bizottsága szerve­zésében hét kis­gyermeknek ad­tak nevet ünnepé­lyes keretek kö­zött. A tanácshá- za termébe har­minc úttörő és huszonnégy KISZ fiatal díszsora kö­zött vonult be a hét szülő. Ünne­pélyesen, együtte­sen tett fogadal­mat a Kertész, a Kiss, a Kőris, az Aszódi, a Nagy, a Sass és a Per- nyész család, hogy gyermekeiket szo­cialista szellem­ben fogják nevel­ni. Az ünnepélyes köszöntők és fo­gadalmak után Csillik Sándor, a Hűtőgépgyár párt- bizottságának tit­kára köszöntötte a megjelenteket, gratulált a szü­lőknek, s átadta a gyár ajándékait. E nagyszerű ün­nepség megszer­vezésében Cs. Tóthné, vagy köz­ismerten Ilonka, a Hűtőgépgyár nő­bizottságának tit­kára járt az élen. A tervek szerint a jövőben a házas­ságkötéseket is igyekeznek ünne­pélyesebbé tenni, s megrendezik a nyugdíjasok ün­nepét is. Mészáros Júlia Jászberény Ismételt kérés Még ez év július 14-én megjelent a Szolnok me­gyei Néplapban „Földhá­nyás a kórház előtt” cím alatt, hogy a kórház előtt évek óta ott van egy föld­kupac, s körülötte esős idő­ben állandó a sár és a po­csolya. Nos, a cikk megje­lenése óta sem történt sem­mi. Az autóbuszra való fel- és leszállásnál bokáig érő vízben és sárban járnak a betegek és beteglátogatók. Többszáz társam nevében kérem, hogy távolítsák el ezt a földhányást, s ne le­gyen falra hányt borsó a lakosság kérése. Máthé Ferenc — Szolnok Az illetékesek intézkedtek Mától kezdve megáll a távolsági busz Szolnokon a zeneiskola előtt L apunkban helyt adtunk több olvasónk pana­szának, Ajzt kifogásolták, hogy Szolnokon a távolsági autóbusz csak a Kossuth téren és a vasút­állomáson áll meg. Több vidéken lakó beteg ember autóbusszal szokott felülvizsgálatra vagy kivizsgálás­ra Szolnokra, az SZTK-ba utazni, de az autóbusz ott nem áll meg, s így a betegeknek sokat kell gyalogol- niok. A jogos panaszt a szolnoki 7. számú Autóköz­lekedési Vállalat a megyei rendőrfőkapitánysággal kö­zösen megvizsgálta, s mint ahogyan Kerekes Ferenc, az AKÖV igazgatója írta, a következőkben egyeztek meg: „A Szolnok megyei Rendörfőkapitányság közleke­désrendészeti osztályának engedélye alapján a kért távolsági autóbuszmegállót a Beloiannisz út 38. szá­mú ház (zeneiskola) elé helyezzük. A fenti megálló­nál mától, szeptember 1-től kezdődően állnak meg a távolsági autóbuszok". Cikkünk nyomán A panasz jogos Lapunk augusztus 4-i szá­mában „Tévé nézés belépő­díjért” címmel cikk jelent meg, melyben a hunyad- falvi művelődési otthonnal kapcsolatos panaszt közöl­tük. A szolnoki járási ta­nács vb művelődésügyi osz­tálya vizsgálatot indított, s annak eredményéről a kö­vetkezőkben tájékoztatta lapunkat: **A községben működő művelődési tanács megál­lapította, hogy különböző rendezvények alkalmával sokan televíziónézés címén a rendezvényeken is részt- vettek belépődíj fizetése nélkül. Ennek elkerülése érdekében a művelődési tanács olyan határozatot hozott, hogy a rendezvé­nyek időpontjában ne kor­látozzák a televízió nézé­sének lehetőségét, de min­den ember, aki a művelő­dési otthonba belép, fizes­se meg a belépődíjat. A tanács kirendeltség vezető­jének tájékoztatása szerint a község lakói ezzel a ha­tározattal egyetértenek. A panaszos levélben fog­Válagzolt az építőipari vállalat Az EM. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállala­tot érintő bíráló hangú le­vélnek adtunk helyt lapunk augusztus 18-i számában, melyre a következő választ kaptuk: „Elismerjük, hogy a Ság- vári körút K/l épület la­kóinak levelére írásban nem adtunk választ, de úgy gondoljuk, annál érté­kesebbek a tettek. A lakó­gyűlés után a munkához hozzáfogtunk, s már o K/1I­es épületben be is fejeztük a kémény építését. A friss vakolás száradása után rö­videsen megkezdjük a fes­tést is. A K/l épületben már ugyancsak dolgoznak embereink, hogy még a fűtési idő beállta előtt min­dent rendbe tegyenek. Reméljük, hogy közmeg­elégedésre szűnik meg a hosszú időn át húzódó so­rozatos hiba.” Patay Árpád, az EM. Szolnok megyei Álla­mi Építőipari V. főmérnöke OROSZ MIHÁLY: ii pumjL « mei — Miért tette ezt, Hajzer? Elkapta a tekintetét, be­fordult a fal felé és zokog­ni kezdett. Valami Jutkát emlegetett. Az őrnagy mélyeket szí­vott a cigarettából, több­ször egymásután. Látszott, hogy lényegében elmondta, amit akart. Amit ezután mondott, az csak kikerekí­tette, lezárta a történetet. — Nyolc hónapot kapott, én viszont azóta is csak egyszer jutottam el üdü­lőbe. No, mindegy. A fele­ségem meg van győződve, hogy ha elkövetkezik az általános és teljes leszere­lés, legrosszabb esetben mozigépész leszek — neve­tett fel kesernyésen. Fel­állt, megropogtatta derekát, és néhány lépést tett az ablak felé. Háttal áHva mondta: — Sohase baj, ha számo­lunk a variációkkal. Az eset korántsincs egyértel­műen tisztázva. Egy dolgot azonban ne felejtsen, — fordult vissza hirtelen a hadnagy felé, — nevezete­sen azt, hogy a feltevések akármilyen valószínűek, egyáltalán nem tények. Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Egy megalapozatlan, de éreztetett feltevés évek­re, vagy netán örökre visz- szavághat egy embert. Re­mélem, ért engemet? — lé­pett egész közel a had­nagyhoz. Sárkány tiltakozni pró­bált. — Őrnagy elvtárs’ En nem is azért jelentettem, csakhát... — Én meg nem azt mondtam — vágott a sza­vába a parancsnok —, hogy azért jelentette volna. A lé­nyeg, hogy megértettük egymást. Furcsa volt ez az elvont* rejtett értelmű egy esség. Néhány pillanatig rebbenés nélkül néztek egymás sze­mébe, majd a hadnagy en­gedélyt kért a távozásra. Az őrnagy mozdulatlanul állt az ablak előtt. Valter Vince honvéd el- mélyülten tanlumányozta a vonatablak jégvirágait. Fenn az ablak sarkában a fagy érdekes egzotikus nö­vényeket formázott. Az ablak alsó részén viszont szabályos karácsonyfa ala­kult ki a parányi kristá­lyokból. Valter éles kör­mével szaloncukrokat és gömbalakú függőket rajzolt a furcsa fenyőfára. — Az utasok mosolyogtak. Úgy elröppent az idő, hogy maga is meglepődött, amikor a kalauz beszólt a fülkébe: — Nyugati pálya­udvar, végállomás. Betért a restibe. Féldeci pálinkát kért, aztán egy- hajtásra kiitta. Nyomott hangulata ettől némiképp megenyhült, és mire kilé­pett a Körút járdájára, már jókedvű embernek vélhették volna. A resti kávésnője csodálkozva ta­pasztalta. hogy egy har­mincöt év körüli férfi a pulton hagyta gőzölgő ká­véját. olyan hirtelen sie­tett a távozó katona után: Valter honvéd minden lépését figyelték. A Wesselényi utca sar­kán szállt le a villamosról, és nyomban be is for­dult az utcába. Néhány perc múlva eltűnt egy ré­gi, kopott, jellegzetes be­Szerkesztői üzenetek V. E. tiszaszentimrei ol­vasónk kérdezi: Milyen ira­tokat kell csatolni a név- változtattési kérelemhez, és mely hatóságnál kell azt benyújtani? Tudni szeretné továbbá azt is, hogy meny­nyi a névváltoztatási ké­relem illetéke. Válaszunk: A névváltoz­tatási kérelemhez csatolni kell mindazon személyek születési és házassági anya­könyvi kivonatait, _ akikre a névváltoztatás hatálya ki­terjed, illetőleg, akiknek anyakönyvi bejegyzéseit a névváltoztatás illeti. Nem szükséges csatolni az öz­vegy és elvált személyek házassági anyakönyvi ki­vonatát, valamint a fenn­álló házasság esetén a fe­leség születési anyakönyvi kivonatát, ha a házasság- kötés 1953. január 1. előtt történt meg. Ha az emlí­tett időpon után kötötték a házasságot és a feleség férje nevét viseli, erre is szükség van. Ha a kérelmező születé­se vagy házasságkötése kül­földön történt, akkor a kül­földi okmányt kell csatol­ni, mert a néwátoztatás engedélyével egyidejűleg a Belügyminisztérium kezde­ményezi a hazad anyaköny­vezést. A kérelem illetéke 50 forint. Ha azonban a név- változtatás hatályát nagy­korú gyermekre is kéri kiterjeszteni, úgy még kü­lön 50 forint illetéket kell befizetni: A kérelmet a la­kóhely szerint illetékes anyakönyvvezetőnél kell benyújtani. Kiss István karcagi ol­vasónk kérdezi: ha az OTP által értékesített házingat­lant a tulajdonos (például a községből történő elköltö­zése miatt) eladja, az ötévi házadómentesség az új tu­lajdonost is megilleti-e? Válaszunk: A kisebb ál­lami házingatlanokat az OTP az egyes magánszemé­lyek részére öt évű elidege­nítési tilalommal adja el. Az adásvételi szerződés megkötésének napját kö­vető hónap első napjától számított öt évi időtartam­ra az ilyen épületeket — a házadóról szóló 49/1962. (XII. 31.) Korm. sz. rende­let végrehajtása tárgyában kiadott 6/1963. (IV. 5.) PM sz. rendelet 19. paragrafusa értelmében — teljes adó- mentesség illeti meg: Amennyiben az OTP va­lamilyen okból — például a tulajdonosnak a község­ből való elköltözése miatt — az elidegenítési tilalmat írásban feloldja, az épületet az újabb vevő esetében is megilleti az adómentesség a még le nem járt időtar­tamra. B. Sándor, Budapest. Be­küldött anyagait sajnos nem tudjuk hasznosítani, a szép költői képek mellett a mondanivaló bizonytalan­sága csökkenti a két vers értékét. N. Rózsa, Tiszainoka. Né­hány szép sor is van a kezdet nehézségeit és hibáit tükröző verseiben. Érdemes írással foglalkoznia, de még hosszú ideig tart, amíg esetleg közölhetőt ír. M. Julia, Jászberény. Be­küldött kis tárcája sajnos nem üti meg a közlés mér­tékét; S. Sz. Zoltán, Budapest. Két elbeszélése érdekes té­mát dolgoz fel, sajnos a megírás még nem eléggé irodalmi, sem eléggé átütő erejű. tedik kerületi ház kapujá­ban. Az udvaron, ahol nagy kupacokba halmozva állt a hó, az öreg házmester se­rénykedett, még magasabb­ra tornyozta a hóbuckát. — No nézd csak, a Vin­ce gyerek! — és az eme­let felé kiáltott: — Valterné! Katika! — Megjött a vitéz úr! Először a kislány hajolt ki a körfolyosó korlátján, majd a mama is megje­lent. A lány sarka géppus­kaként verte a taktust a lép­csőházban. Valterné sza­porán követte. Valter elő­ször a menyasszonya szü­leinél tett látogatást, majd a lánnyal együtt ment ha­za, a szemközti lakásba, édesanyjához. Valterné a konyhában várta őket télikabátban, szatyorral a kezében. De amint berontottak a fia­talok, egyre csak halogat­ta az indulást. Nem győ­zött betelni fiával, úgy érezte, Vince a hadsereg­ben tejfelesszájú kamasz­ból férfivá teljesedett: — Hej, szegény apád, ha látna — és könnyes lett a szeme. — Nem sok híja volt, hogy elmaradjon a megle­petés — mesélte Valter. — Képzeljétek, majdnem ki­derítették rólam, hogy meg. öltem egy katonát — és el. mondta a Faragóval tör­ténteket; Az anyja csak akkor nyugodott meg valame­lyest, amikor megtudta, hogy a gyilkos már lakat alatt van. A lány kuncog­va, kételkedve vette tudo­másul az esetet, hitte is meg nem is. Nem először fordult elő, hogv a fiú va­lami elképesztő dologgal beugratta. Valterné végre rászánta magát, hogy elinduljon a csarnokba. Hazajött a fia. Ünnep van, ünneni ebéd kell. Amint kilépett az aj­tón, a fiatalok az órára pillantottak. — Félóránál előbb nem jön vissza — suttogta Vin­ce és a lány dereka után nyúlt. — Várj! Idefordítom az órát, nehogy elnézzük az időt... Vidám turbékolással telt el a szabadság első két napja. Valter és menyasz- szonya ki se mozdultak a házból. Mindig abban a lakásban tartózkodtak, — ahol pillanatnyilag nem voltak otthon az öregek* vagy Kati kishúga. A harmadik nap délelőtt­jén, amint éppen Kati szo­báját szállták meg, egy teddy-bundás fiatal nő csengetett be Valterékhez* Nagyon komolyan köszönt és idegesen kérdezte Val- temétól: — Ugy-e tetszik rám em­lékezni? — majd amikor látta* hogy Valterné ép­penséggel nem emlékszik* hozzátette: —• Hát a láto­gató szobán* amikor az es­kü volt a speciális alaku­latnál, *,N” községben. A néni is ott volt a fiánál. Mi a szomszéd asztalnál ül­tünk. Még beszélgettünk is* Valterné már emlékezett a nőre* — Ja, persze-persze, ara­nyoskám, fáradjon beljebb: Mostanában olyan feledé­keny vagyok — és hellyel kínálta a nőt. Az leült, sieve, — kicsit hadarva mondta: — Hallottam, hogy a fia itthon van szabadságon... — Igen, haza engedték... mosolygott büszkén a mama: — ...és igaz, hogy vala­mi szörnyű történt velük? Nem mesélte a fia? — De... mondta.­— Nem tetszik tudni, kit tartóztattak le? — Kedves lelkem* vala­mi Fazék, vagy Lábas, ha jól emlékszem valami ilyes­mit mondott — felelte bi­zonytalanul Valterné, — de várjon, itt van Vince a szomszédban, a kis meny­asszonykájánál, mindjárt szólok neki: — Lábas?! — állt fel a nő. — Az... Hát persze, hogy Lábas! Látja milyen fele­dékeny vagyok: Maradjon csak, máris szólok Vincé­nek — indult az ajtó felé. — Szerelmes isten... A Feri... — és a nő fölugrott a székről. —> A Feri... — hangja zokogásba fúlt, é* kiszaladt a konyhából. (Folytattuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom