Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-15 / 217. szám

1965. szeptember 15, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kifejezetten sürgős ügy Július 17-én zárta be ka­puit a kunmadarasi Petőfi úti óvoda. Ekkor kezdte meg a WC felújítását a helybeli ktsz. A tervek szerint két—há­rom hét alatt végeztek volna a munkával. Ennek sürgősségét a ktsz vezetői is ismerték, hiszen az óvo­da — apró lakóit figyelem­be véve — mellékhelyiség nélkül el sem képzelhető. Most már szeptembert ír­unk, de a kilencvenkét kisgyermek még mindig nem mehet az óvodába. Húszat ugyan elhelyezetek a többi óvodában, de leg­többjük a nagymamával, vagy az otthon maradt Az épülő kereskedelmi hűtőgépcsarnok a Jászberényi Hűtőgépgyárban. Őszi munkacsúcs járművezetőknek és rakodóknak édesanyával van. Meddig? Ä kisújszállási Dózsa Tsz- ben, ebben a négy és fél­ezer holdas gazdaságban mindig van munkája a szál- lítóbrigádnak. Ez az ősz pedig a szokásosnál is na­gyobb erőfeszítést kíván a {járművezetőktől, rakodók­tól egyaránt, mert torlód­nak a munkák, s így a szállítás is. — A legutóbbi brigád- gyűlésünkön is arról be­szélgettünk, hogyan szer­vezzük meg a munkánkat, hegy győzzük mindazt, ami ránk vár — mondotta Fo­dor Lajos brigádvezető. Kilenc vagon vállon hogy nem utaztatjuk a ra­kodómunkásokat. Például most, a cukorrépa szállítá­sánál kinn a földön nyolc ember rakodik, a tetthelyen pedig négyen végzik el a lerakodást. Kevesebb mun­kásra van szükség, az em­berek is jobban keresnek, nem töltik idejüket munka nélkül, utazgatással. — Mennyit keresnek a brigádtagok? — A rakodók és a jár­művezetők teljesítményét illetve az utóbbiaknál a karbantartást is munkaegy­séggel mérjük. Ennek érté­ke, ha pénzben átszámítjuk, havi 2000 forintos fizetés­nek felel meg. Kern ingyen kopik a ruha A gépesítés — s benne a szállítási brigád — dol­gozóinak megbecsülését tük­rözi az is, ami fizetéskor ugyan nincs a borítékban, s mégis az ő érdeküket szolgálja. Ilyen többek kö­zött a ruhakopás címén minden évben személyen­ként kifizetett 900 forint. Vagy az új traktoros bri­gádszállás és a motorkerék­pár-szín, ahol a gépesítés dolgozói elhelyezhetik jár­művüket. N. K. Iskolások a kertészetben A kisújszállási Kossuth iskola felső tagozatos tanu­lói az iskolai év megkezdé­se óta már több alkalom­mal dolgoztak az Ady és a Dózsa Tsz kertészetében. A napi néhány órai mun­ka nem megy a tanulás ro­vására, a szövetkezetiek­nek viszont nagy segítség, hogy az iskolások szedik a paprikát és a paradicso­mot. A karcagi „Kunsági“ étierem hírnevét öregbítik — Miben egyeztek meg? — Abban, hogy mindenki teljes odaadással dolgozik, különben sem szokása a brigádtagoknak a lustálko­dás. Inkább olyan példát említhetek, hogy a nyáron 217 vagon szem esterményt hordtunk be, de ezt nem egyszer kellett megmozgat­ni. A helytállás szép példá­ját adta Máthé Sándor négytagú munkacsapata is azzal, hogy 12 órás mű­szakban 9 vagon terményt zsákolt fel és le a jármű­vekről. Mind a harminchat ember — járművezetők és rakodóik — nagyon szor­galmas. S még a jók kö­zött is élenjár Csípő Imre tehergépkocsivezető. An­gyal Ferenc és Tóth János zetoros; — Az emberekre számít­hatunk, s az már csak szer­vezési feladat, hogy meg­felelően osszuk el az erő­ket. Szállító járműveink közül kilencet nyújtott, — nyolcat két műszakban üze­meltetünk. Jelenleg hat géppel éjjel nappal hord­juk az istállótrágyát, ezer vagon trágya vár szállítás­ra. A járművezetők a 12 órás műszak után váltják egymást, ilyenkor végzik el a gép karbantartását is. — A cukorrépát is szed­jük. szállítjuk. Ebből 240 vagon termést várunk. A mintegy 80 vagon kukorica, a 40 vagon rizs és 20 va­gon egyéb termény behor- dása szintén munkát ad a brigádnak a következő he­tekben — sorolta Bory Miklós tsz-elnök. A rakodó ne utászon — Ez pedig elég sok — veszi vissza a szót a szál­lítási brigád vezetője. — Nagy Józsefne miniszter a kisipari exportról A kisipari exportra ter­meltető iroda, a KIOSZ Sörház utcai székházában kiállításon mutatja be mi­lyen termékeket készítenek a kisiparosok az import csökkentésére és milyen készítményeket adnak át közvetlen exportra, vagy a nagy gyárak exportké­szítményeihez milyen al­katrészeket szállítanak: A kiállítást megtekintet­te Nagy Józsefné könnyű­ipari miniszter, aki az MTI munkatársának a követke­ző nyilatkozatot adta: — A kisiparosok olyan igényeket elégítenek ki, amelyeket sem az állami ipar, sem a tanácsi válla­latok és a szövetkezetek nem látnak el. Gyakori, hogy egy-egy nagy export­tétel szállításához olyan apró alkatrész, például egy-egy különleges egyedi készítmény csavar, vagy rugó hiányzik, amelyet a nagy tapasztalattal rendel­kező kisiparosok gyorsan el tudnak készíteni. Ezen­kívül sok ötletes gép, mű­szer szerkesztését, külföl­dön keresett stílbútorok készítését vállalják. Beren­dezkedtek többféle olyan termék gyártására, amelye­ket korábban importálni kellett. Újabban bekapcso­lódnak a találmányok min­tapéldányainak elkészítésé­be is. Helyesnek bizonyult az az intézkedés, hogy 10 évvel ezelőtt létrehoztuk a KETI-t, amely szervezett keretek között átfogja az exportra termelő, illetve importpótló tevékenységet A Budapesti Felsőfokú Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakiskola ven­déglátó tagozatának három leánytanulója, valamint a megye földművesszövetke­zeteinek vendéglátóipari tanulói az elmúlt hónapok­ban egy-egy hónapos szak­mai gyakorlaton vettek részt a „Kunsági” étterem­ben. Ezen a héten három csehszlovák felszolgáló lány érkezik Karcagra. Ed­dig a Balaton meletti ét­termekben voltak nyári szakmai és nyelvi gya­korlaton. Ismereteiket most ebben az alföldi étterem­ben gyümölcsöztetik. Ezért törekszünk a gépek jó kihasználására, a brigá- dosított rakodás megszer-* wésével is. Ez azt jelenti, végző kisiparosokat, és gondoskodik anyagellátá­sukról, a népgazdasági ér­dekek érvényesítéséről A jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet torontáli rész": 'ben egy év alatt 56<M) méter szőnyeget szőnek. Ebből 1200—13Ar métert nyu­gati országokba exportálnak A kor embere Mi viszi előre a világot? Van talán valami csoda­szer, valami csalhatatlan módszer, amely megterem­ti a fejlődés újabb és újabb lépcsőfokait? Cso­daszer nincs, de erő van ilyen. A kezdeményező emberek bátorsága, lele­ménye. Mert magától nem fejlődik a világ. Minden milliméternyi előrelépé­sért. minden pillanatért, amelyet új tartalommal töltünk meg, keményen meg kell verekedni. S en­nek a roppant küzdelem­nek, ennek az igazán em­berhez méltó harcnak a kezdeményezők a letéte­ményesei. A mi világunk fia ilyen vonatkozásban igazán sze­rencsés. Nálunk van tér és lehetőség azok számára, akik a maguk tennivalói­ban meglátják a jobb le­hetőséget, a következő lé­pést. A mi világunk jó küzdőtér azok számára, akik állandóan éber figye­lemmel kísérik az életet és bátran elindulnak új, ismeretlen utakon, hogy nyomukban előbbre jus­sunk mindannyian. Mi jellemzi leginkább a kezdeményező embert? Egészséges türelmetlenség, szüntelen kutatási vágy. Nem reked meg a mában, hisz abban, hogy a mos­taninál töooet és jobbat is tehet. S éppen ezért ál­landóan a fejlődés útját kémleli, valósággal kita­pogatja a jövendő Igé­nyeit; alkotó erő és szel­lem, serkentő elégedet­lenség fűti a kezdeménye­zőt. ö a kor embere. Tévedés ne essék, nem csupán az kezdeményező, aki új gépéket szerkeszt, feltalál vagy megjavít va­lamilyen szerkezetet, vagy hathatós új munkamód­szert teremt. Kezdemé­nyezni, újítani az élet minden területén lehet. Es nem csupán korszakos je­lentőségű találmányokat, mozgalmakat Az is jól kezdeményez, aki félretol egy-egy megkövült sablont, aki a közösség által meg­tűrt rossz szokásoknak ha­dat üzen. Kezdeményezhet a pártmunkás, aki az em­berekkel való törődést te­heti közvetlenebbé, mele­gebbé. A brigádvezető, aki a műveltség dolgában rosszul álló brigádtagok­nak tanulási lehetőséget teremt, vagy megszervezi eddig csupán ital mellett szórakozó társainak tar­talmas, színvonalas időtöl­tését. S az egyszerű mun­kás is kezdeményezhet. Jobb munkát, nagyobb fegyelmet, a lógás, csellen­gés felszámolását, nagyobb felelősségvállalást a közös gondokból. Számtalan feladat és le­hetőség áll tehát a kez­deményezők előtt. S te­gyük mindjárt azt is hoz­zá: nem mindenütt, s nem mindjárt népszerű a kez­deményező. Sok helyen él a régi sémák tisztelete, a kényelmeskedés, az újtól való félelem. Ilyen helye­ken gyakran vádolják a jobbat akarót feltűnést viszketegséggel. okoskodás­sal, ügyeskedéssel. Van, ahol azt hiszik, anyagi érdekekért akar jobbat a megszokottnál, van ahol karrierizmussal gyanúsít­ják. Csakhogy a kezde­ményezők rendszerint ma­kacs, harcos emberek, akik kitartanak élveik mellett A kezdeményezés koc­kázattal is jár. Néha nem sikerül megvalósítani az újat. Sokszor az is elég a maradiak káröröméhez* ha nem minden megy mindjárt úgy, mint a ka­rikacsapás. A kezdemé­nyező azonban nem hajol meg az óvatoskodók, a be­vált, kipróbált, régit vé­delmezők aggodalmai előtt. Azt vallja, hogy siránko­zás, kényelemféltés miatt nem állhat meg a világ. Hiszen az emberiség még ma is a kőbaltánál tartana, ha a legjobbak nem vál­lalták volna a fejlődésért vívott harc kockázatát.­A legszebb erény, amely a mi társadalmunkban a kezdeményezőt jellemzi, mégis csak a felelősség- tudat. Felelősségvállalás a bátor tettekért, a szüksé­ges újért, amely jobbá te­szi a világot, s felelősség- vállalás a társakért, akik önmaguk erejéből nem jutnának előbbre. — Az épülő szocializmus­ért, melyben a leg­jobbak képzelete, vágya, teremtő akarata ölt testet. K. Gy. Asszonyok a paradicsomban A 4-es számú budapesti országút mellett dolgozik a szolnoki Lenin Tsz pa­radicsomszedő brigádja. A Nagykőrösi Konzervgyár teherautóira már 10 óráig négyszáz mázsa paradicso­mot raktak fél. öt asszony ült neki ezután a „reggeli­zéshez”, mert hét órától megállás nélkül pakolták a ládákat. Jól esett a pihenés s az asszonyok egymást ugratták a paprikáskrumplival, meg a kolbásszal... Kiss János- né meg is említette, hogy újságba kellene írni ezeket a bölcs mondásokat, ami­kor a falrafestett meg is jelent. — Azt írja meg, — mond­ta Balogh Imréné —, hogy annak örülnénk, ha a ve­zetőség azt mondaná: na, a kertészet teljesítette a tervét. — Meg ha kapnánk egy kis prémiumot — fűzte hoz­zá Faragó Györgyné. — A prémiumból rögtön vennéK hűtőszekrényt, egy kis Lehelt — mondta Ba- loghné. — ö az idén volt Lipcsében. A tsz harminc­egy kiváló dolgozóját küld­te az NDK-ba június 26-tól július 3-ig kirándulni. A többi asszony is be­kapcsolódott a beszélgetés­be. Bíró Mátyásné elmond­ta. hogy már régen vehet­tek volna egy tv-t, de nincs a lakásukban villany. Sze­retnének új lakást szerezni, de ez elég sok bajjal jár. Szuroveczné azt panaszolta, hogy kevesen vannak a tsz-ben. — A fiatalok nem jönnek ide, pedig az iparban sem keresnek többet. Azt mond­ják, hogy ők nem túrják a földet. Igaz, dolgozni kell itt is, néha még este hét­kor is kint vagyunk, azután otthon a második műszak... — Meg a harmadik... — szól közbe Baloghné. Jót nevetnek, de aztán Faragóné már számolja is, hogy mennyi jövedelme volt tavaly. — 409 munkaegység, plusz háztáji, meg a részes, ösz- szesen 27 000 forint körül. — Baloghéknál még en­nél is több volt, vagy öt­száz forinttal. Január óta meg miért izgul az egész család, hogy autót nyerje­nek a két ötezres betét­könyvvel. Amíg dolgoznak Fried­rich Ferdinánd tsz-elnök szavaira gondolok. — Jól dolgozik a kerté­szeti brigád. A munkájukat mindig becsületesen végzik és nemcsak a kertészetben, hanem a borsó gyűjtésében, a műtrágyaszórásban és a len betakarításánál is se­gítettek. — Mosolyogva mondta: — Prémium is lesz B. ’

Next

/
Oldalképek
Tartalom