Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-11 / 214. szám
1985. szeptember 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mindenki szemben állt valakivel A Surján! Állami Gazdaság 20 holdas tábláján silózzák a kukoricát Véget ért az építési tanács kongresszusa A Nemzetközi Építési Tudományos Tanács Kong- resszusa Koppenhágában befejezte munkáját. — A tanácskozáson az építésiparosítás kérdéseit vitatták meg. A tanács közgyűlése dr. Sebestyén Gyula építésügyi miniszterhelyettest, a szervezet végrehajtó bizottságának tagjává választotta Vetési bemutató Jászberényben Szeptember 10-én vetési bemutatót szervezett a jászberényi városi tanács mezőgazdasági osztálya a Lenin Tsz 170 kh-as tábláján. A megjelent agronó- musok, gépesítési vezetők, növénytermesztési brigádvezetők és a tanácsi vezetők jelenlétében Bathó János elnök ismertette a vetést megelőző munkálatokat. A jelenlévők igen értékes tapasztalatokat mondtak d. Szabó Ferenc, a Kossuth Tsz főagronómu- sa a gépek kihasználását elemezte. A gépkapcsolások csökkentik a taposás! károkat és ugyanakkor ezzel jobban hasznosítható az erőgép. A Lenin Tsz teljesen gépesített, így a gazdaságos üzemelés jelentős eredményekkel járhat. A jó szervezés érdekében Boronkoi Ernő osztály- vezető tett javaslatot; Muhart Sándor vb-elnök- helyettes a város tsz-einek munkáját értékelte. — Az őszi munkák rajtja jól sikerült. A vetőszántás 55 százaléka már befejeződött. Kérte a tsz-ek vezetőit, hogy a biztató kezdeti ütem ne lanyhuljon; A vetési bemutató elérte célját. A tsz-ek vezetői még a vetési munkák kezdetekor kicserélhették tapasztalataikat. A hasznos kezdeményezésnek méltó folytatása lehet a silózásd bemutató. melyet szeptember végén a jászberényi Március 15, Tsz-ben tartanak, Balogh György, a szocialista brigád vezetője és Deák Imre, párttitkárhe- lyettes kalauzolt bennünket a határban. — Az MTZ-k ott lesznek a borsóföldön — állapítja meg a brigádvezető. S valóban, mint apró szentjánosbogarak villának fel a távolban a traktorok lámpái. A friss szántáson bukdácsolva elsőnek Kun András gépéhez érünk. — Meg sem kérdi mi járatban vannak a látogatók, máris újságolja. Itt most elég jól haladunk, $ úgy látom, meg is szoporodunk. Ott a tanyán túl mozgolódik két gép. Ha azok is besegítenek, holnap már másik táblán szánthatunk. — ügy lesz jó. Mert van egy kis lemaradásunk a talajmunkában. Rá kell húznunk — toldja meg társa mondókáját az oda érkező Tóth István, a szocialista brigád legidősebb tagja. — A szorgalomra nem lehet panasz — mondja a brigádvezető. — A brigádtagok nyújtott- és két műszakban dolgoznak, hogy jobban kihasználhassuk gépeinket. Egy nagy trágyakazal mellett, a markolónál Andrási Emilt találjuk. Kocsis Gyulát váltotta le, mert éjszaka is folytatják a trágyázást, működik a markoló. — Tegnap reggel óta egyfolytában dolgoznak a trágyázáshoz beosztott traktorosok. Reggel leparancsoljuk a szervestrágyaszórók- ról Molnár Jánost, B. Kovács Imrét, Sajtos Józsefet és Nász Ferencet is. Pihenniük kell — mondja a brigádvezető. — Addig vigyázunk, amíg nem késő, mert a kimerült, fáradt embert könnyebben érheti baleset. Igaz, naPénteken egésznapos tanácskozást tartottak az általános gépipar művezetői és megvitatták az iparág időszerű feladatait. Bagi Mihály, az Általános Gépipari Igazgatóság vezetője elmondotta, hogy a hozzájuk tartozó vegyipari-, élelmiszeripari, és energetikai gépgyártás a népgazdaság leggyorsabban fejlődő ágazatainak sorába * került. A vegyipari gépeket gyártó üzemek háromszorosára, az élelmi- szeripari- és energetikai gépgyárak kétszeresére növelték termelésüket a most befejeződő ötéves tervidőszakban— Árnyék vagyak. Ne csodálkozzon, azt az utasítást kaptam, hogy árnyékként kövessem Bényei Lajost. Nincs konkrét munkám, elhatárolt munkaterületem. Felelni akarok azért, amit csinálok és önállóan akarok dolgozni. Bényei Lajos műszaki vezetővel egy irodában dolgozik Kiszely István vegyészmérnök. Három éve van a vállalatnál, ebből egy évet a Húsipari Kutató Intézetben töltött. A beosztása papír szerint: üzemszervező. A valóságban: árnyék. A Szolnok megyei Húsipari Vállalat termelésiműszaki vezetője pedig, akinek vegyészmérnök az „árnyéka” meg akart válni az üzemtől. — Miért akarta itt hagyni a vállalatot? — Nem lehetett együtt dolgozni az igazgatóval. — Miért? — Az utasításaimat keresztül húzta, végül már úgy éreztem, nem is én vagyok a műszaki vezető. Ennek lettem a betege. Péntek Imre technikus jelenleg húsraktáros. A mérleg mellett találtam. — Látja milyen munkát végzek? Maga szerint technikus kell ide? — Nem feltétlenül, ügy hallom régebben a feldolgozó üzem művezetője volt. Miért került el'onnan? — Csupán annyit tudok, hogy másnak kellett a hely. Persze háromszáz forinttal több fizetésért. Ügy érzem megálltam úgy a helyemet, mint ő. Az „ö” Faragó János, Ceglédről került a szolnoki üzembe. Azelőtt válahol igazgató volt. Képzettsége: húsipari szakmunkás. Vajon az üzemi pártszervezet titkára Tóth Jánosné tudja-e, miért kellett leváltani Péntek Imrét ? — Nem felelt meg — mondta Tóthné. — Faragó János igen? — Azt mondják. Tancsik Mihály csoportvezető mindenben segít neki, nagyon jó szakember. — Miért nem ő lett a művezető? — Nincs iskolája. — S Faragónak? — Azt nem is tudom megmondani. — Miért van úgy elhanyagolva az üzemi konyha? Az asszonyok, áfák ott dolgoznak panaszkodnak, hogy sokszor nekik kell a főzéshez szükséges eszközöket elhozni — hazulról, ön az üzemi konyha vezetője. — Nem is tudok mit mondani, beismerem kissé elhanyagoltam a munkát. A párttitkári teendők is sok időt rabolnak el. Senki sem segít. Ha valamilyen problémával megyek az Igazgatóhoz, azt kapom tőle, hogy asszonya pletyka az egész. — Milyen nézeteltérések voltak ön és Bényei Lajos között — kérdeztem Peágity Miklós igazgatótól. — Ilyesmiről nem tudok. Talán egyszer, ha volt, de az szóra sem érdemes. — Miért volt szükség arra, hogy Péntek Imre raktáros legyen? — Művezetőnek nem feleit meg. — Arról nem beszél, hogy miért nem felelt meg. — Miért mondta, hogy a párttitkárnő asszonyi pletykákkal jön, amikor valamilyen ügyben segítséget kér1 — Nem mondtam. — A taggyűlési jegyzőkönyvben van. — Lehet, hogy mondtam, de nem úgy gondoltam; — Miért nem kap konkrét munkát Kiszely István mérnök? — Most már kapott, ö lesz majd a főmérnök. Addig ismerje meg az üzemet. Minden kérdésre választ kapok, sajnos e válaszok nem meggyőzőek. Még most sem, amikor a Húsipari Tröszt a második vizsgálatot is befejezte a szolnoki üzemben. A tröszt 1964 elején vette át a Szolnok megyei Húsipari Vállalat irányítását a megyei tanácstól. Ezt követően a városi pártbizottság felkérte a vállalat felettes szervét egy vizsgálat lefolytatására, mert a vállalat gazdálkodásában komoly hiányosságok mutatkoztak. A Húsipari Tröszt képviselői elvégezték a dokumentációs vizsgálatot és részletesen feltárták a hibákat. Mindezek azért következhettek be — állapították meg —, mert a vállalatvezetés színvonala a követelményen alatt maradt. Tavaly decemberben ezért az igazgató, a műszaki vezető és a főkönyvelő fegyelmi büntetést kapott. A hibák feltárásával a tröszt Segítséget nyújtott a vállalatnak. Megvolt a mód, hogy rövidesen a gazdasági munka számottevő javuláséról számolhassanak be. Nem így történt, ha némi változás kétségtelenül mutatkozott is. Ez év áprilisában került sor a tröszt második vizsgálatára, amely most a VOTotZfl mArlc^rv^TV és a Vezetők személyes együtt^ íŰViEböéSére irányult. Alapos tájékozódás után megállapították, hogy a vezetésben jelentkező hiányosságok egyrészt az igazgató és a műszaki vezető vezetési módszeréből. másrészt ugyancsak e személyek rossz kapcsolatából és nem utolsósorban a vállalati párt és szakszervezet gyenge munkájából keletkeztek. A Szolnok megyei Húsipari Vállalat vezetőinek most már szembe kell nézniük a valósággal. Egy út van: véget kell vetni a személyes súrlódásoknak, s haragszomrád nélkül egy irányba húzni a munka közös szekerét. Bognár János Megdöbbentő statisztikai adatok Az Egészségügyi Világ- szervezet statisztikájából kiderült. hogy az elmúlt tíz esztendőben Európában és az Egyesült Államokban a kétszeresére emelkedett a tüdőrákos megbetegedések száma. 1952—1962 között számos európai országban a hörgők és a tüdő rosszindulatú daganata következtében beállott halálesetek száz százalékkal, Kanadában ötvenöt százalékkal, az Egyesült Államokban hatvan százalékkal emelkedtek. A férfiaknál egyébként a halálozási arányszám hatszorta magasabb, mint _a nőknél. A legtöbb tüdő- rákos haláleset a megvizsgált 39 állam és térség közül Nyugat-Berlinben fordult elő, ahol 100 000, lakosra 111 jutott. Skóciában 95, Angliában 89,5. Ausztriában 75, Csehszlovákiában 61,3, Franciaországban 30,4. Az idézett adatok kizárólag férfiakra vonatkoznak. összehasonlítás végett közöljük, hogy például Franciaországban százezer lakosra számítva 6,1 nő ha>* meg tüdőrákban. r Éjszakai műszakban q szocialista brigád gyón sok a munkánk, még sem szabad engednünk, hogy pihenés nélkül így hajtsanak ezek az emberek — helyesel Deák elvtárs. Az éjszakai körúton tapasztaltak is bizonyítják, hogy a kenderesi Vörös Csepel Tsz szocialista brigádja másodszorra is jogos várományosa e megtisztelő címnek. Éves tervükből, amely 19 600 normálhold már több mint 14 és félezer normálholdat letudtak. S emellett még arra is futotta az erejük, idejük, hogy társadalmi munkában segítsenek a lucerna betakarításában, a borsó kaszálásában és a kombájnszérűk építésében. N. K. Gyerekek, csináljátok már megl A „gyerekek” átlag életkora 30 év. A legfiatalabb sem több 20 évesnél. Mind a nyolcán lakatosok, a Megyei Építőanyagipari Vállalat dolgozói. Egy brigádban dolgoznak egv „albérlővel” együtt, aki villanyszerelő. Akik a viccei is komolyan veszik Melyik anyagbeszerző nem mondta már tehetetlen dühében: majd rajzolok egyet. És legtöbbször az anyagot sürgető is csak kényszeredetten mosolyoghatott. A Hegedűs-brigád ezt a viccnek szánt mondatot néha komolyan veszi. Egy-két napi fejtörés után valóban megrajzolják a kívánt alkatrészt, vagy a. főmérnöktől kapnak egy rajzot, melynek alapján megcsinálják a beszerezhetett«! alkatrészt A gépipar! művezetők tanácskozása — A munkakönyvi bejegyzés szerint lakatosok vagyunk. Sokszor azonban olyan munkát is megcsinálunk, hogy még magunk sem hisszük el — mondja Hegedűs Károly brigádvezető. És kapásból sorolja az eseteket: — Ha kell kormánylapátot készítünk az uszályoknak, legutóbb az új üveg- technikai üzemünknek csináltunk gázégő fejeket. — Azelőtt is készítettek már ilyeneket? — Eddig még nem. — A vegyiműveknél láttunk egyet, az erről készült rajz alapján mi magunk öntöttük ki és munkáltuk meg. Egyik nap a kunmadarast mészégetőnek csináltak szíjtárcsát, másik alkalommal a mozaik üzemnek kút- gyűrű sablont. Ketten a „Gabihoz" mentek Hiába számolom meg kétszer is az udvaron dolgozó lakatosokat, csak öt embert látok. — Ketten Tiszapalkonyá- ra mentek a „Gabihoz”. — Talán beteg valamelyik munkatársuk? — A, dehogy — mondják nevetve. — A „Gabi” a vállalat egyik kavicskotró hajója. Ezt javítja most két munkatársunk. — És a harmadik ember? — A „hajómémök úr” pillanatnyilas a kikötőben van. A „Tiszavirág” vontatót javítja. — C%ak nem ma volt fizetés. hogy ilyen jó kedvűek? — Szerencsére itt ez az átlaghangulat — válaszol a brigádvezető. Nemcsak együtt dolgoznak, hanem együtt is járnak be reggelente Török- szentmiklósról. — A négy „öreg” a törzsgárda, ők már évek óta együtt dolgoznak. De az újak is jól beilleszkednek a brigádba. Az eszünket is használhatjuk, nemcsak a kezünket A brigádvezető mondta ezt, a többiek pedig rábólintottak. Ez a kijelentés kárpótolja őket a koránke. lésért, hiszen dolgozhatnának Törökszentmi'klóson is, a fizetésük sem lenne kevesebb. — Tudja, itt nemcsak a tervek végrehajtói, hanem részesei is vagyunk. Jól esik ha a műszaki vezetők nemcsak azt mondják: csináljátok meg. hanem azt is megkérdezik: szerintetek. hogy lenne jobb? Néha csak egy darab papírra, esetleg krétával esv acéllemezre rögzítik elképzelésüket. És ez az elképzelés a l“f?töhb esetben megvalósul. Munkájukat a meghibásodott génnel dolgozók. vagv a vállalat anyagbeszerzője tudja a legjobban értékelni. Tóth László
