Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-09 / 212. szám

1MK «eptembcr 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL ................... *■—... O lvasóink írják ígéret szép szó Négy éve a szomszédból hordom a vizet. Kutat akar­tam fúratni. Augusztus hatodikén vettem hat darab beton-kútgyűrűt csaknem ezer forint értékben az abád- szalóki TÜZÉP-telepen. A gyűrűket óvatosan gépkocsin szállítottam haza, homokos területen, három mégis tönkrement hazáig. A földművesszövetkezet azt ígérte, mintát küldenek belőle vizsgálatra, rövidesen választ kapók; Három hét telt el azóta, de se kútgyűrű. se válasz. SZABÓ LÁSZLÓ Torna j monostora, Lenin út 46 Hol o szemüveg ? Az alább ismertetett helytelen eljárási módon véleményem szerint köny- nyen lehetne segíteni, s ez­zel sok dolgozó panaszát le­hetne orvosolni. Augusztus 25-én az SZTK-ba szemüveget utal­tak ki számomra. Elmentem vele a szolnoki OFOTÉRT- szaküzletbe. A rendelt üveg kapható volt. keretet is választottam hozzá. Közöl­ték velem, hogy egy hét múlva bemehetek érte. Mi­vel ez nem állt módomban, kértem, hogy küldjék ki postán. — Akkor csak egy hónap múlva tetszik meg­kapni — volt a válasz —, ugyanis csak egyszer postá­zunk havonta. Tehát a 25- én megrendelt üveget egy héten belül elkészítik, de a dolgozó csak egy hónap múlva juthat hozzá. Nem lehetne ezen a rendszeren változtatni? BÉKY IRÉN tanárnő, Jászapáti A Petőfi Tsz sertésgondozója vagyok. Nálunk a sertéstelepen május végén be­kapcsolta be az áramot. Úgy lát­szik nem érnek rá ilyesmire. Id. Ferge Lajos Tiszaszöllős vezetted a vii- kí lányt, azonban a TITÁSZ tiszafü­redi kirendeltsé­ge azóta sem Vízözön Az úgynevezett öt-tó partján lakunk. A gépgyárból és a fürdőből ide folyik a víz, amit a tavak már évek óta nem tudnak befogadni. A felesleges víztömeg elön­tötte a veteményes kerteket. Ezért nem kárpótol bennün­ket senki, jóllehet ígéreteket már kaptunk bőven. De a malomtóból most is engedik ki a vizet, mely már a laká­sunkat veszélyezteti. Tavaly a sok víz miatt le kellett bontani egy lakhatatlanná vált házat. DEÁK IMRE Töröksaentmiklós, Aradi vértanúk u. 2. Ez is takarítás ? Szerkesztői üzenetek Névtelen, Kunszentmártoni Kérjük, közölje pontos ne­vét és lakcímét, mert be­jelentésével csak ebben az esetben áll módunkban fog­lalkozni. Olvashatatlan aláírás, Tö­rökszentmiklósi Fenti vála­szunk önre is vonatkozik. L. M. Jászberény: Tűz- oltóegyenruíhát a Közületi Ruhakereskedelmi Vállalat­nál (Bp. VIII. Üllői út 14.) lehet beszerezni. B. R., Kisújszállás: Kér­dezd, ha a dolgozó évi ren­des szabadságát keresőkép­telen betegség miatt nem vette ki, köteles-e azt a munkaadó a következő év­ben kiadni? A munkaügyi miniszter 9/1964. (XII. 24.) Mü. M. sz. rendeletének 13. §-a szerint a munkaviszonyban álló dolgozót keresőképte­lenséget okozó betegség idő­tartamára is megilleti sza­badság. Az említett jogsza­bály 14. §-ának (4) bekez­dése pedig kimondja, hogy amennyiben a szabadság az adott évben nem volt ki­adható, úgy azt az akadá­lyoztatás megszűnésétől szá­mított 30 napon belül kell kiadni. H. J. Jászár okszállás: Kérdezi, hogy a községben kiállított hatósági bizonyít­ványokat a vb elnökének és titkárának együttesen kell kiadmányozni, vagy elegendő az egyik vb-vezetó aláírása is? A Minisztertanács Ta­nácsszervek Osztályának ál­lásfoglalása értelmében a hatósági bizonyítványokra elegendő az égjük vb-ve- zetőnak az aláírása is. A korábbi gyakorlat szerint a kettős aláírás az ügyvitelt rendkívül megnehezítette azokban az esetekben, ami­kor az egyik vezető távol volt. P. S. Karcag: A telkek, lakóházak tulajdonosai a te­lek melyük oldalán kötele­sek kerítést létesíteni? Válaszunk: Az 5/1961. (III. 19.) ÉM számú rende­lettel hatályba léptetett Or­szágos Építésügjü Szabály­zat értelmében minden te­lektulajdonos a telek hom­lokvonalán, továbbá az út­ról nézve a telek jobboldali határvonalán és a hátsó telekhatárnak ettől az oldal­határtól számított felehosz- szán köteles kerítést létesí­teni és fenntartani. Az em­lített jogszabály lehetővé teszi, hogy azokban a köz­ségekben, ahol az oldalke­rítést korábban is a telek baloldali határvonalán léte­sítették, az új kerítéseket is a kialakult szokásnak megfelelően helyezzék el. K. G., Törökszentmiklósi Ha az adózó az előző év december 31-ig a következő évre esedékes adójának 50 százalékát kifizeti, az adó­évben előírt adójának má­sik felét pedig június 30-ig rója le, megilleti-e kamat- térítés az egész folyóévi előírásra, vagy pedig csak az adó felére? — kérdezi olvasónk. Az említett esetben az adózót az egész évi elő­írás utam illeti meg a 11/1963. PM sz. rendelet­ben meghatározott 6 szá­zalékos kamattérítés ked­vezménye, mert mindkét December 20-a óta lakom a Le­hel klubban, mint gondnok. Ideköltözésém után néhány nappal észrevet­tem, hogy a szál­ló takarítónője a szennyvizet az én ablakom alá öntögeti. Azon­nal értesítettem az étterem veze­tőjét, azonban panaszomat nem orvosolták. Hó­napok múltán megkerestem a városi tisztior­vost, s bár ígé­retet kaptam ar­ra, hogy pana­szomat kivizsgál­ják, máig sem történt intézke­dés. A fent le­írt eset viszont azóta jónéhány- szor megtörtént már. Két kis­gyermekem van, ez az állapot már csak ezért Is tűrhetetlen. Kirtyán Istvánná Jászberény Lehel tér 34. OROSZ MIHÁLY: O HUH. ,» mi Hozzászólás cikkeinkhez Megszűnt a tejkihordás Július végén cikk jelent meg a Néplapban arról, hogy megszüntették a tej házhozszállítását. Az Írás szerint azért, mert nem fe­lel meg a higiénia követel­ményeinek. másrészt pedig a csökkentett munkaidővel dolgozó fiatal lányok egész­ségére ártalmas a sok lép­csőmászás. A Vöröscsillag úton lakom, s egyetértek a cikk azon állásfoglalásával, hogy a rendelkezés megne­hezíti a háziasszonyok má­sodik műszakját. Mi eddig a 38. számú élelmiszerbolt­ból hordjuk a tejet. A cikk megjelenése után a boltve­zető kijelentette, hogy nem vállalják tovább a tejszállí­tási. Szerinte ez a szolgál­tatás ráfizetés volt. ügy láttam, 6 csak örült ennek. Tudomásom szerint — be­vallom, meglepett — a tej házhozszállítását csak egyes helyeken szüntették meg. Továbbra is házhoz hord­ják a tejet a Beloiannisz úti tejboltból, a 121-es cse­megéből, a 61-es élelmi­szerboltból. Kérdésem: ha a KÖJÁL a higiéniát nem találta megfelelőnek, miért vonatkozik ez csak egyes boltokra? Azonkívül a Vö- röscsillag út. Vosztok út és az I. kerület lakói miért mostohábbak az Élelmiszer Kiskernél, mint a város központja? Végül: mikor számíthatnak a 38-as számú üzlet vásárlói arra, hogy házhoz hordják a tejet? BUSI LAJOS Szolnok, Vöröscsillag út III. A kisírt szemű asszony annyira meglepődött, hogy még csak hellyel sem kí­nálta őket. — ön özvegy Valter End­rémé? — Igen — rebegte ijed­tem. — Az állambiztonsági szervektől jöttünk — tért azonnal a tárgyra Pikó. — Kérem, hegy kérdéseinkre az igazságnak megfelelően vá­laszoljon. Elsősorban a fia érdekében... A mama áj üldözött az ijedtségtől. Falfehéren re­megett Kati is, akit idő­közben áthívtak Valterék- hez. — Január 31-én járt itt egy teddy-bundás nő. Ki volt az? Mióta ismerik? — fordult Katihoz a nyomozó. — Nem láttam. Én nem is láttam. Én itt sem vol­tam... — hadarta megszep­penve a lány. — Igen. volt itt egy ilyen nő — mondta Valtemé. — Mit akart? — Csak kérdezett vala­mit — felelte eltöprengve az asszony. — Azt kérdez­te, hogy lakik-e itt valami Kovács Péter, vagy kicso­da ... — No és? — Hát — tárta szét a karját Valtemé — mond­tam, hogy itt mi lakunk. — É« mit felelt a nő? — Azt felelte — füllen­tette a fiút féltő asszony — hogy akkor biztosan rossz címet adtak neki. Va­lami virágállványt akart venni. — Beszélt az ön fia ez­zel a nővel9 — Nem. Hívni akartam, de a nő azt mondta, hogy nem szükséges. Az illetékesek intézkedtek Egy panasz kálváriája Szilágyi Lajosné, Öcsöd. Vörösmarty utca 38. szám alatti olvasónk még az elmúlt év októberében földjára- dék-panasszal fordult hozzánk. Sérelme a kunszentmár­toni járási tanács mezőgazdasági osztályához került. Az ügyre vonatkozóan március 5-én a Termelőszövetkezeti Tanácshoz küldtek — akkor még nem végleges — vá­laszt, jelezve, hogy intézkedtek a kivizsgálás érdekében. Március 23-án mi is írtunk a fenti Tanácsnak, sürgetve a választ. Ezt néhány nap múlva meg is kaptuk, de érdemben semmit nem tudtak közölni, mivel Kunszent- mártonból nem értesítették őket a vizsgálat eredményé­ről. Április 3-án irtunk a kunszentmártoni mezőgazda- sági osztálynak, s kértük, tájékoztassanak bennünket. Ezen kérésünket június 24-én újabb levélben sürgettük, kértük a minél gyorsabb intézkedést. Fáradozásunk ez- ideig eredménytelennek bizonyult, mert az illetékesek ezúttal — nem intézkedtek. — Miért kellett volna ehhez a maga fia? Miért akarta behívni. Valterné a szája elé kap­ta a kezét. Dadogva hazu- dozott és egyre jobban be­lekeveredett az ellentmon­dásokba. — ...Hát... meg akar­tam tőle is kérdezni... — Miért? Ő talán job­ban tudja, mint ön, hogy ki lakott itt azelőtt? — Nem... csakhát... — Mondja Valterné! — vágott közbe Pikó. — Miért utazott el korábban a fia, mint ameddig a szabadsága tartott? — összevesztünk... Ősz. szeveszett Katival; — Mi volt a veszekedés oka? — Hát ez az ő dolguk... — Nos? — fordult a nyomozó Katihoz. — Mert... azt akarta... — Kati gondolkodott, hogy mit hazudjon. — Azt akarta, hogy én... —majd teljesen nekibátorodva a nyomozó szemébe nézett. — Ez aztán tel 1 esen a mi magánügyünk. Fhhez sen­kinek semmi köze. — Még magának se! Csak nem képzeli, hogy — Jól van — hagyta rá Pikó. — Önök nem be­szélnek őszintén. Meg kell mondanom, hogy Valter honvéd nagy veszélyben forog. Talán még az élete is, — tette hozzá a hatás kedvéért, majd távozófél­ben még megkérdezte: — Tehát nem hajlandók az igazságot megmondani? Valterné és Kati gondo­latai esymás mellett futot­tak. „Tizenöt év... tizenöt év...” jutottak eszükbe Vince szavai. — Kérem — mondta bi­félévi adóját esedékessége előtt űzette ki. Sz. O. ci bakházi olvasónk kérdezi: Az elmúlt évben kezdtem (levelező hallgató­ként) jogi egyetemi tanul­mányaimat. Ezzel kapcso­latban tudni szeretném, hogy a tanulmányi szabad­ság a naptári, vagy pedig az oktatási évre jár-e? A tanulmányi (vizsga) szabadság naptári évre jár, de annak igénybevétele a tanévhez igazodik. így tehát mivel ön tanulmányait 1964. szeptember hónapjában kezdte, az 1965. évre jogo­sult tanulmányi szabadság­ra, de azt már 1964. szep­temberétől kezdve a vizs­gáktól függően igénybe ve­hette. Ebben az esetben a kezdő (tehát 1964) évben önnek a rendes (alap és pót) szabadság csökkentés nélkül járt. T. T. tiszakürtí olvasónk kérdezi: Egy adózó az el­múlt év január 18-án saját nevelésű üszője után beje­lentette igényét a 600 fo­rintos adókedvezményre. — Miután azonban az illető­nek mindössze 220 forint előírása volt, ezért az adó­ügyi szerv — határozat ke­retében — csak az utóbb említett összeget hozta tör­lésbe. Néhány hónap múlva azonban az érdekeltnek megszűnt a szőlőtelepítés utáni adókedvezménye és ez által adója 510 forintra emelkedett. Helyesen járt-e el az adóügyi szerv, hogy korábbi határozatát kiegé­szítve az előírt teljes ősz- szeget törlésbe hozta? A kérdésben említett el­járás teljesen megfelel a VI/1960. (V. 8.) PM. sz. rendelet 3. §-ának (1) be­kezdésében foglalt anyagi­jogi rendelkezéseknek. Az adóügyi szerv határozatá­zonytalanul Valterné. — Mi, amit tudtunk azt meg­mondtuk. — Rendben van! Önök most minden esetre ve­lünk jönnek! — komoro- dott el Pikó százados. — Lesz idejük gondolkozni. A két nő remegő lábak­kal szállt be a jól fűtött Pobedába.­20. Pikó érdeklődéssel né­zegette az iskola folyosóját díszítő ügyes kis rajzokat. Labdázó gyerekek. Egy kislány galambot röpít. — Alatta az írás: Béke. Az­tán csendélet, és megint csak galambok, gyerekek, villamos, hóember. Béke, béke, béke. Valamelyik osztályban József Attila verset szavaltak. Zsuzsika jött. Megállt Pikó előtt: — A bácsi hívatott? — kérdezte kíváncsi szemek­kel. — Igent Gyere sétálunk egy kicsit — fogta meg Pikó a kezét, de a kislány erélyesen visszahúzta. — Nem! — mondta ha­tározottan. — Miért nem? — cso­dálkozott a nyomozó. 1— Anyuka mondta, hogy idegennel nem szabad sé­tálni. A százados mosolygott: — Látod ez igaz. Marad­junk hát itt. És anyuka azt nem mondta, hosv ide­gen lakásba sem szabad felmenni? — De azt is mondta, — nézett rá a kislány; És Pikó századossal ek­kor olvan valami történt, ami eddiei nyomozói gya­korlata során méf? soha nem fordult elő. Zavarba jött ..kihallgatás” közben. Saínálta szé<?venbe hozni ezt a kedves gyereket. — Zsuzsika. — köszö­rülte meg a torkát — a napokban te a Petőfi Sán­dor uteában... — Nem! — Váltott fel Zsuzsika akaratlanul, és iiod+en elhall»atott. Pikó a gondolata,’ha mé- Ivedt. maid a kislány vál­lára tette a kezét. — Ugye. te már úttörő vagy? — kérdezte. — T<*en. — Hogy is szól az úttö­rő fogadalom hatodik pont­ja? — Az úttörő mindig igá­nak kiegészítésére pedig módot adott az államigaz­gatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény 42. §-ának (2) bekezdése. Megjegyez­zük azonban, hogy a kiegé­szítő határozat ellen fel­lebbezési jogot kellett biz­tosítani. Az illetékesek intézkedtek Lapunk augusztus 10-i számában írtunk arról, hogy Tiszasűlyön a Rákóczi Ter­melőszövetkezettől a hírlap­kézbesítő nem fogadta el az augusztus hónapra járó előfizetési díjat július 28-án. Ennek következtében a la­pok kézbesítését augusztus 1-vel megszüntették. Az ügyben a Debreceni Posta- igazgatóság vizsgálatot indí­tott, melynek eredményéről a következőkben tájékoz­tatták lapunkat: „A Szolnok megyei Nép­lap augusztus 10-i számá­ban „Nem először történi meg!” című cikkben foglal­takat megvizsgáltam. Meg­állapítottam, hogy a tisza- sülyi postahivatal kézbesí- - téssel foglalkozó dolgozója mulasztást követett el, ami­kor a helybeli Rákóczi Tsz- től az augusztus hónapra járó hírlapelőfizetési díjat július 28-án nem fogadta el, s a vonatkozó lapok kéz­besítését augusztus 1-vel megszüntette. Azért, hogy a jövőben hasonló eset ne forduljon elő, a postahivatal dolgozóit kioktattam, s a szabályos eljárásra utasítottam.” Dr. Deák Ignác Debreceni Postaigazgatóság zat mond, — hadarta a kislány. — Na látod — korholta a nyomozó. A gyerek lehajtotta a fejét. Elpirult. Rövid ideig tartó tétovázás után hal­kan szepegte: — Igen. mert egy néni megkért... hogy beteg a keze, és nem tud írni... és lediktálna egy levelet... de az is benne van a fogada­lomban, hogy az úttörő, ahol tud segít! — és ismét bátran a százados szeme közé nézett. — Persze ez természetes — nyugtatta meg Pikó. — Volt még valaki a lakás­ban? — Egy bácsi. Mindig kö­högött. ö is beteg... — vá­laszolt készségesen a gye­rek.­— És miért nem akartad ezt mindjárt elmondani? — Mert olyan furcsákat kellett írni... szerelem, meg ilyesmi — pirult el a kislány. — Mondták is, hogy ne szólj róla senkinek? — Igen, a néni kérte... Mert szégyellt, hogy a ke­ze olyan beteg... — Azelőtt, vagy azóta találkoztál velük? Láttad őket? — Nem, egyszer sem! — Jól van, Zsuzsika, de­rék gyerek vagy! — dicsér­te meg Pikó, majd búcsú­zóul hozzá tette: — Aztán tudod-e, hogy van még egy ide vonatko­zó pont az úttörőélet tör­vényében. amiről eddig nem beszéltünk? Tudniil­lik az első: „Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaság­nak”; A kislány értetlenül né­zett a távozó férfi után .. * A közelgő gyorsvonat húsz kilométerre lehetett az állomástól, amikor a fi­gyeléssel megbízott nyomo­zó elhatározta, hogy meg­vizsgálja a sín alá helyezett csomagot. Már meg is be­szélte a tűzszerésszel, ho­gyan lehetne feltűnés nél­kül elvégezni a munkát. — amikor a felüljáró felől pályamunkások csoportja közeledett. A munkások két csoportban iöttek, mö­göttük néhánv lépésre le­maradva. vállán lapáttal* magányos férfi bandukolt; (FolvtatiuM Várjuk az áramot

Next

/
Oldalképek
Tartalom