Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-09 / 212. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! | A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 212. szám. / Ara 50 fillér 1965. szeptember 9., csütörtök. Á tekintély görbe tükre íszes kivitelű fénykép- album került a minap kezembe. Egyik vállala­tunknál készítették az ille­tékes miniszterhelyettes­nek. Az első, egészoldalas képen a miniszterhelyettes szalagot vág át, s jobbján ott áll az albumot készitte- tő igazgató. A többi kép is hasonló. Mindegyik a látogatás „nagy , esemé­nyeit” örökítette meg és mindegyiken ott áll a mi­niszterhelyettes jobbolda­lán az igazgató. Nem má­sutt: jobbján az országos vezetőnek. Emberi hiúság! — mond­hatnék — de több annál. A vezetői beosztás mindig kísértéssel jár, a jó vezető az ilyen buktatókat elke­rüli. Beosztottjai között ugyancsak hol több, hol kevesebb igyekszik „tündö­kölni”. „Kezet fogott velem a Vezér”, „Estére hivatalos vagyok a Főnökhöz, „Teg­nap az Öreggel voltunk ki­szálláson és ivott velem”. (Azt már nem teszi hozzá, hogy csak egy pohár sört.) Az ilyen és az ehhez ha­sonló mondatok, az emlí­tett fényképalbum a szem­lélet megnyilatkozásai. A folytatás ezerszálú. Nincs az az ismert me­gyei, s különösen országos vezető, akinek asztalára nem kerülne naponta pa­naszos levél... Ezek halma­zából most csak egyet húz­zunk ki, amelyben valaki nyúgdíjmegállapítását sé­relmezte. Mint ez termé­szetes. A címzett vezető megkérte az illetékest, néz­ze meg, igazságosan tör­tént-e a nyugdíj megálla­pítása, van-e lehetőség a felemelésre? A nyugdíj­megállapítás szabályos volt, mégis felemelték azt, mert a „vezető elvtárs ezt mond­ta” — pedig erről nem is volt szó. Szerencsére a re­vizor nem ijedt meg a „ti­tokzatos” hivatkozástól, fel­kereste az illető vezetőt. Kiderült, hogy semmit sem tudott a törvénysértésről, amit nevében követtek el. Ha a revizor nem jár utá­na, az „ügyintéző” még most is veregetné saját vál­lát, hogy ő milyen kitűnő ember, „a vezetőért nem ismer lehetetlent”. A szolgalelkűség, a talp­nyalás ellen nem könnyű harcolni, — a közvélemény ugyan sokat segíthet, de a megoldás kulcsa a vezetők kezében van. Igazgatói előszobában vár­tam, amikor lezajlott a kö­vetkező telefon-beszélgetés: „Két kiló hús kellene a Ve­zérnek! Tegye félre, érte küldöm a sofőrt”. Először elpirult, majd feldühödött a jóhírű vezető, mikor el­mondtam neki a hallotta­kat. Kiderült, hogy fél év­vel korábban, mikor fele­sége beteg volt, megkérte titkárát, a hétvégi bevásár­lásnál neki is vegyenek egy kiló húst. A titkár a legkönnyebb utat választot­ta. Nem a feleségét kérte meg, hanem „N. elvtárs ne­vében szólt a boltvezető­nek, aki örömmel dugott a pult alá a tarjából a köz- megbecsülésnek örvendő igazgatónak. (Először talán eszébe se jutott, hogy egy év múlva állás kellene a gyárban, érettségiző lányá­nak.) E szívesség-kérés el­indította a Itvinát. Ezután minden héten így szerezte be a húst a vérszemet ka­pott titkár családjának, rokonságának. ]\ emegyszer megtörténik, hogy a vezető közvet­len munkatársaitól, titká­rától, gépkocsivezetőjétől hasonló szívességet kér. És mi lesz nem egyszer az ilyen szívesség-kérésből. — Mivel a „suskusra” hajla­mos beosztottak között még sokan nem mentesek a „cél szentesíti az eszközt?’ módszerektől, nem tiszta eszközöket is alkalmaznak. Míg a vezető nem tud ar­ról, hogy visszaélnek nevé­vel, tekintélyével: egyér­telműen persze nem ítélhe­tő el. A jó vezető azonban olyan légkört teremt maga körül, hogy abban nem le­het „ügyeskedni”. Ha ellen­ben a vezető tudja, hogy mi történik a háta mögött, viszont kényelme miatt nem tesz ellene semmit, — társsá válik. P. A. Róják a fordulókai a vetőgéppel — Hétfőn délelőtt még a talaj előkészítés volt a dolgom. Ott ért az üzenet: úgy készüljek, hogy dél­után vetünk. Hozzá is fog. tünk — újságolta Nagy Károly, a kisújszállási Ki­nizsi Tsz DT-se. — Én meg addig a ve­tőgépet vizsgáltam. Rend­ben van-e, vagy valamit igazítani kell rajta. A sú­lyokat is felraktam, hogy a csoroszlyák a megfelelő mélységre tegyék a magot — fűzte társa szavaihoz Kovács Kálmán, a gyakor­lott vetőgépkezelő. — Milyen ez a mélység? — öt-hat centiméter. A Vetőmagnorma pedig 120 kilogramm holdanként. — Saját termésű árpánkat tisztítottuk ki vetőmagnak, s a növényvédő állomás gépe csávázta meg — vá­laszolt a faros. — Balogh István fóagro- nómus is itt volt a kezdés­nél* ma szintén megnézte hogyan dolgozunk, mire haladtunk. Pocsai Károly, az elnökünk is ellenőrizte munkánkat. Elégedettek voltak mindketten. Most legjobb a talaj a vetésre, a teteje szikkadt, porha- nyós, lejebb nedves, gyor­sabban csírázhat benne a mag. Nemcsak azért kap­csoltuk DT után a vetőgé­pet, mert a gumikerekű traktorokra a silózásnál, szállításnál van nagy szük­ség, hanem ez a gép erre a talajra megfelelőbb is — sorolták. — A legmegfelelőbb időben kezdték itt a ve­tést — mondta elismerően H. Kiss Márton, a városi tanács vb-elnökhelyettese. — Mert a karaháti részen olyan a föld, hogy ha 10 milliméter eső esik, itt negyvennek felel meg. Ké­sőbb talán rá sem lehetne jönni erre a területre. S milyen megnyugvás, hogy benne lesz a mag. Elegendő szén, fa van TUZÉP-telepein, de nem |ó az építőanyag ellátás KISTÉTELBEN IS ÁRULJANAK MESZET ÉS CEMENTET A TÜZÉR TEGYEN ELEGET A SZERZŐDÉSBEN VÁLLALTAKNAK HÁROMNAPON BELÜL ÉS A /ELZETT IDŐBEN SZÁLLÍTSÁK KI A TÜZELŐT • • Ülésezett a szolnoki városi tanács vb A lakosság téli tüzelő ellátásáról, valamint a kis­lakás építéshez szükséges anyagellátás helyzetéről tárgyalt legutóbbi ülésén a szolnoki városi tanács végrehajtó bizottsága. A napirend vitája előtt a vb meghallgatta a két végrehajtó bizottsági ülés közölt tett fontosabb intézkedésekről szóló jelentést. — Szó volt többek között a cigány lakónegyed felszámolása ügyében tett intézkedésekről is, melynek eredménye­ként az épülendő lakásokhoz biztosították az anyagot. Ezután Morvái György a Szolnok megyei TÜZÉP Vállalat igazgatója Szolnok város tüzelő és építőanyag ellátásáról szóló jelentését terjesztette a vb elé. — A jelentésben megállapítja: a megyeszékhely tüzelő ellá­tása kielégítő. Az idén nem volt különösebb panasz a minőségre és a választék­ra. A lakosság állandóan többfajta szén között vá­logathatott. Eddig csaknem háromezer vagon szenet, több mint ötszáz vagon brikettet, százötvenegy va­gon kokszot és háromszáz­kilencvennyolc vagon tűzi­fát adtak el a TÜZÉP te­lepein. Az idén is sikerrel bonyolította le a válla­lat a tüzelőakciót, jól szer­vezte meg a szállítást. Nem mondható ugyanez el az építőanyag biztosítá­sáról. így például több mint egymillió téglával ke­vesebbet tudott adni a vál­lalat, mint a szükséglet. Ez azt jelenti, hogy mint­egy 40—50 lakás építésé­hez nem foghattak hoz­zá, holott az építtetők az OTP-tői felvették a köl­csönt. Hasonló a helyzet a fa­anyag ellátásában is. Köz­ponti keretből még a terv­szerinti mennyiséget sem tudták biztosítani, pedig a tervnél is több kellett vol­na. Különösen fűrészelt áruból és parkettából van nagy hiány, nem beszélve az ajtó és ablak kis válasz­tékáról. A vb elismerte, hogy ob­jektív körülmények is köz­re játszottak ebben, ugyan­akkor azonban több meg­oldható feladatra hívta fel a figyelmet. így többek között a kisfételben való vásárlás lehetőségének biz­tosítására, az éníttetőkkel kötött szerződésben fog­laltak teljesítésére, vala­mint a tüzelő pontos szál- lfttatására. A vb felkérte a vállalatot: amennyiben az AKÜV nem tudja a tüzelőt és más anvaeokat három napon belül házhoz szál­lítani. kéríe az loarcnee- rtéllyel rendelkező magán- fuvarosok Igénybevételét. Erre azért van szükség, mert előfordult, hogy a dolgozónak két-három nap szabadságát kellett felál­doznia. mert nem a jelzett időben szállították fcl a tüzelőt. A végrehajtó bizottság igen fontosnak tartja a már meglévő épületek ál­lagának megóvását. Ehhez olvkor 8—10 kilogramm mész vagy cement kelle­ne. Ilyen kistételben azon­ban nem lehet vásárolni. Ezen változtatni kell. A vállalat feladata megolda­ni, hogy valamennyi tele­pén áruljanak kistételben is megzet, cementet, cse­repet, deszkát. A továbbiakban szó volt arról is, hogy a vállalat ne elégedjen meg az áru meg­érkezése utáni egyszeri ér­tesítéssel a vásárló felé. — Előfordulhat, hogy az ille­tő fontos munkát végez, nincs ideje a jelzett napon az anyagért menni, vagy esetleg a pénz nincs azon­nal kéznél. Ilyen esetek­ben a gyakorlat eddig az volt, ha az értesített el­ment a telepre a jelzett napon akkor kapott anya­got, ha nem akkor eladták annak aki éppen ott volt. A TÜZÉP szerződésben vállalta: a szükséges épí­tőanyagot biztosítja. E vállalásának tegyen is eleget és ha kell tartsa raktáron az árut addig míg érte mennek. A végrehajtó bizottság végezetül megállapította a város tüzelő ellátása jó. s elfogadta a beterjesztett je­lentést Ugyanakkor a vb kérte a vállalatot, hogy az esetleg keményebb télre is alaposan készüljön fel. E napirendipont megvi­tatása után a vb az októ­ber 4-én tartandó városi tanácsülésre előkészített 1966. évi költségvetési ja­vaslatot beszélte meg. Ma: Erős, fáradha­tatlan segítő­társak a jász­berényi Kossuth Tsz-ben * Az ügyvezető és az ügy, amelyet vezetni kell Bukfenc * A szerkesztőség postájából * Jobb későn, mint soha — csak drágább Félautomatikus villau\ypásztor Takarmánygazdálkodási ankót Karcagon (Tudósítónktól) Karcagon, a Nagykunsá­gi Jd^ző gazda sági Kísérleti Intézetben á takarmáűy- gazdálkodás 1 d mellett tartottak tapaszta­latcserét. A megye“ vezető sZSKemtjerfein kívül számos tudományos kutató is meg­jelent. A Földművefésügyi Minisztérium részéről jelen volt Nagy Zoltán kísérlet­ügyi és szakoktatási főigaz­gató helyettes, valamint Kovács Imre főelőadó. Az ankétet dr. Kurucz Gyula, az intézet igazgatója nyi­totta meg. Ezt követően Molnár Dénes tudományos osztályvezető tartott vita­indító előadást. Az előadó körvonalazta az ország takarmány- és legelőgazdálkodásának hely­zetét. Rámutatott, hogy je­lenleg szántóterületünknek nagyobb hányadát foglalják el a takarmánynövények, — mint a felszabadulás előtt — mégis állandó ta- karmánygondokkal küszkö­dünk. Ennek elsősorban a fő takarmánytermő terüle­tek kis hozama és a legelő- gazdálkodás alacsony szín­vonala az oka. Amíg a ku­korica termésátlaga évről évre emelkedik, addig a szálastakarmányok terme­lésében nagy a lemaradás. Szolnok megyében (1931— 1940) 10 éves átlagban lu- cemaszénából 22,1 mázsát termeltek holdanként. Még az 1951—60-as évek átlaga is közel 20 mázsa volt. Ma megyei átlagban 14 mázsa? kh alatt termelünk. Hason­ló a helyzet a lédús takar­mányokat adó növények termelésénél is. Szolnok megyében mint­egy 116 ezer kh legelő te­rület van és ennek korsze­rű hasznosítása (tápanyag­ellátás, öntözés) még csak nagyon kis részben meg­oldott. Ismerve a népgaz­daság állandóan növekvő állatitermék igényét, a har­madik ötéves tervben álla­munk még jelentősebb anyagi eszközöket fordít a legelőgazdálkodás fejleszté­sére. ' Az ankét egyik legérde­kesebb állomása, a nagy­üzemi legelőhasznosítási kí­sérletek bemutatása volt a magyarkai üzemegységben. Csontos Imre, a kísérleti intézet munkatársának ku­tatási témája a korszerű nagyüzemi legelőhasznosí­tás. A jelenlevő szakembe­rek nagy érdeklődéssel ta­nulmányozták a Csontos­féle automatikus, sávos adagoló, elektromos legel­tetési rendszert. Rendkívül ötletes megoldású és szinte veszteségmentes legeltetést biztosít az állatok által ve­zérelt villanypásztor. Eddig a villanykarám mozgatható oldalát két pásztor fáradt­ságos fizikai munkával rak­ta előrébb, — vagyis sávo­san adagolta a legelő álla­tok számára a füvet, — ma ezt néhány mozgó ko­csi segítségével maguk az állatok végzik el. Ugyanezen a sovány te­rületen mutatták be az ős­gyepek hozamfokozásának öntözéses és öntözetlen módszerét is. — Benedek László kísérleteiről elmon­dotta, hogy a különböző műtrágyaadagokkal mi­lyen mértékben sikerült az ősgyepek fűhozamát nö­velni. Hasznos tapasztala­tokat adott át az érdeklődő gyakorlati szakembereknek a legelők javításának mód­szeréről. A bemutató részvevői megtekintették a Lenin Tsz marhahizlaló telepét, ahol Mohácsi Imre országgyűlé­si képviselő, főagronómus tartott tájékoztatót a füsiló készítéséről. A délutáni órákban a kisújszállási Dózsa Tsz táblalegelőjét tekintették meg a részvevők, ahol Bori Miklós termelőszövetkezeti elnök tartott tájékoztatót az idei eredményekről. A bemutató tapasztalatait Ku­nos István megyei legelő­gazdálkodási felügyelő fog­lalta össze. Borsos János őrtilosnál és Barcsnál már tetőzött a Dráva árhulláma A Dráva jugoszláv sza­kaszán az utóbbi 24 órá­ban rohamosan, 40—80 cen­timéterrel apadt a víz, A folyó árhulláma a magyar területen kedden örtilos­nál tetőzött 383 centimé­teres vízállással, de ez a vízszint 125 centiméterrel kisebb az 1915. évben fel­jegyzett maximumnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom