Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
L LMM »HB®*! 9 LEONARDO DA VINCI ÉS A VÍZÖZÖN JÁSZBERÉNYI BÁDOGOSSEGÉDBŐ— a szovjet népek hőse Á Kihalt állatokkal foglalkozó tudomány, az őslénytan több évszázados fejlődése során nem kisebb dologra vezette rá az embereket, minthogy a Föld sok ezerszerte öregebb, mint azt a bibliai teremtéstörténet gondolta. Olyan növények és állatok maradványait sorakoztatta föl, amelyek eltértek a ma élő fajoktól. így bontakozott ki lassan a növények és állatok fokozatos kialakulásának magyarázata és egymástól való származásuk gondolata; A földtani és őslénytani ismeretek első következtetései a világhírű művésznek, Leonardo da Vincinek az agyában születtek meg. Voltak mások is előtte, akik foglalkoztak ilyen kérdésekkel, például az antik népek közül a görögök és a rómaiak, de a helyes végső következtetéseket, például hogy a hegyekben található csigák és kagylók megkövesedett, — ma már nem élő állatok, tehát ősállatok, — azt elő. szőr Ijeonardo hirdette. Leonardo da Vinci, mint Bonyolultan fejezed ki magad. Azt hiszed, költő vagy? * Néha többen írnak, szerkesztenek, lektorálnak egy könyvet, mint amennyien elolvassák. * Jobb, ha valaki pénzéhségből dolgozik, mintha öntudatosan lazsálna. * Ki a felelős azért, ha valahol senki nem vállalja semmiért a felelősséget? * Azt mondják, a pénz nem boldogít. De azért szeretné mindenki megpróbálni: hátha mégis. azonban valami ebben a kisfiúban, — amely élesen elhatárolta a vele egykorú és a hozzá hasonló eszes fiúcskáktól. A tanító egyszer valami rejtett gyanútól hajtva, bevitte a lakásába s egy gimnáziumi számtan példát adott fel neki. A kisfiú hibátlanul megoldotta. Űjabb és újabb példákat kapott s azokat is megoldotta. Felfedezését elmondta a plébánosnak. A pap kipróbálta a kisfiút s az erdmények láttán keresztéit vetett. Hamarosan hírét is költötték, hogy a cselédházban egy üstökös bontogatja a csóváját. A hír eljutott a szolgabíróig, ő és a jegyző is megnézték maguknak a gyereket. Ügy találták, hogy egy toprongyos kis csodagyerek áll előttük. Tanakodni kezdtek a fiúcska további sorsáról. A tanító kiveresedett füllel a gimnázium mellett kardoskodott. Ha a gyerek a négy elemit elvégzi, ajánlásokkal és ösztöndíjjal menjen gimnáziumba. A plébános erőteljesen bólogatott. A szolgabíró sa- vanykásan hümmögött. A jegyző pedig, mint aki fogas kérdést kapott, öt ujjúval kényesen megérintette a nyakkendőjét, még a széken is megemelkedett. Hogyhát ő nem tartja o legszerencsésebbnek ezt a megoldást. Ez az uradalom közismerten mételyes terület. kupaktanácsokról jönnek hírek, mozgolódásokról, nehéz itt a cselédnépet féken tartani, ide vaskéz kell, ezt a megkülönböztetést engedékenységnek, — gyengeségnek vennék, higany nem szülne jó vért... mutasd nekik a kis ujja- »(■*, neór az ejacsz kezedet tudjuk, nem volt csak festő, szobrász és építész, hanem fizikus, matematikus, mérnök és természetkutató is. Az ő feljegyzéseiben olvasunk először az aurópai irodalomban olyan földtani és őslénytani gondolatokról, amelyek háromszáz évvel előzték meg korunkat. Napjaink kutatóinak gondolatvilágával egyezően írta le hegységek keletkezését, tengerek vándorlását, a Föld kőzetrétegeinek emelkedését és süllyedését és mindezzel együtt az egykor élt állatok, tehát a mai értelemben vett ősállatok létét. Azt írta 1508-ban, a francia Akadémia könyvtárában ma is őrzött kéziratában: „Itália síkságain, ahol ma madarak röpködnek, egykor nagy csapatokban halak vándoroltak”. — Tehát a tenger és a szárazföld valamikor, a Föld múltjában helyet cseréltek. Ma ezt minden iskolásgyerek tudja, de négyszáz évvel ezelőtt hihetetlen volt. ..Amint a tenger feneke idővel süllyedt, — folytatja — és a felemelkedő heHa eltűrsz magaddal szemben igazságtalanságot — magad is képes vagy azt megtenni másokkal. * Dogmatikus vagy. — De azért a háztáji disznó szalonnáját te is megeszed. « * Sok bajod van a mai fiatalokkal. Megöregedtél. * Mindig csodáltad és nagy- rabecsülted a munkát. — Néha órákig is elnézegeted, ahogy mások dolgoznak. * Ha szemmel termékenyíteni, vagy ölni lehetne, tele volna az utca terhesasszonyokkal és hullákkal. akarják... A szolgabíró találta meg az arany középutat. Tanítanánk meg a sakk játékra a fiút. Hogy ez az út talán érvényesüléshez vezet... Nagyobb versenyek, egyesületi felkarolás... így mondta valahogyan a szol- gabíró... Csaknem suttogva beszélt már. — Befogták hát a fiút sakk játékra... O, de nem kellett azt nagyon befogni... Csakhamar vidáman, játszi könnyedséggel végigverte az oktatóit... A tanító büszke volt, a pap meghatott, a szolgabíró derűs... A jegyző pedig epés. Máskülönben is epés ember volt a jegyző, hiú, öntelt, indulatos. Magasabb minisztériumi beosztásból került le valami miatt az istenverte vidékre, a balsors sorvasztotta és feltüskézte... És úgy látszik ezt a balsorsot látta fintorgatní akkor is, amikor a sakkban egy kis cselédkölyök minduntalan a földhöz vágta. Nem is tűrte tovább a sorstól ezt a pimaszságot és alaposan visszavágott. Egy nyárvégi délutánon a hivatali szobájában játszott négyszemközt a gyerekkel, ö sakk-könyvből, a bajszát morzsolgatva, a gyerek mámorosán, a lábát lógázva... S a fiú egymás után adta neki a mattokat. A jegyző egyre nagyobb zajjal rakta vissza a táblára a figurákat; izzadt, fújt, a nyakkendőjét lazítgatta, a játék alatt harákolt, a lépések után kapkodott, bizonytalankodott... A kis partner annál határozottabban nyomult a cél felé előre, kitartóan szorítva gyengébb eüeaielát... Persze (tuásuti lyekről a sósvíz visszahúzódott, elkezdett az iszap kővé válni. Az üres kagy- lóteknők, amelyekből az állatok már kivesztek, — iszappal teltek meg. így kerültek a kagylók a hegyek szikláiba, ahol tartós kövesítő anyag járta át őket.” — Ma sem tudnánk világosabban elmagyarázni a kövesedés folyamatának a lényegét. A bibliai özönvíz rémü- letes pusztítását a tudás fölényes biztonságával hárítja el a világ felől. így oktat: A biblia szerint az egész földön 40 nap és 40 éjjel esett az eső. Végül 10 rőffel magasabban állott a legmagasabb hegycsúcsnál; A víz ilyen körülmények között többé sehová sem folyhatott le. „Józan ész nem hiheti a Földnek az özönvízből való kiemelkedését, hacsak csoda nem történt, vagy ami éppen olyan valószínűtlen, a Nap melege az egész víztömeget gőzzé változtatta volna,” Fokozza csodálkozásunkat az az eljárás, hogy ha egyik megfigyelését földtani magyarázatokkal akarta megvilágítani, akkor összekapcsolta a múlt eseményeit a jelenkori viszonyokra vonatkozó észleléseivel. Utazásai közben, a legváltozatosabb vidékeken rendszeresen észlelt, kereste az okot, fejtegetve a dolgok mibenlétét, magyarázott és következtetett. A megfigyelés soha nem lankadó tulajdonsága volt. 1452-ben született Olaszországban. Atyja Firenze városának a jegyzője, anyja cselédlány volt. Matematikát, fizikát és csillagászatot Toscanellinél, szülővárosa kiváló tudósánál, művészetet Verrocchionál, a középkori Olaszország egyik legnagyobb mesterénél tanult. A természettudományos és művészi megismerések vonzották. Munkásságát is ezek keresése jellemezte a leginkább és a kutatás vágya végig kísérte egész életén... T. K. A. akart a kisfiú. Mondhaton mérnök elvtárs, komolyan akart, s azt hiszem mindkét félben sistergő lánggal égett az akarat. A jegyzőben azért, mert isten tudja mit tett rá lelkében a játszmára, — talán sorsa jobbrafordulását, a fiú meg azért, mert hát miért ne győzne, ha lehet... Egyszerre csak rámordul a jegyző: „Ne harangozz itt nekem a csülkeiddel, zavarsz vele...” A gyerek elmerült a játékban, tovább is harangozott. Erre a jegyző megmattolta, de — játékon kívül: leseperte a tábláról a figurákat, és éktelen káromkodással vissza- kézből pofonvágta a fiút... Azután... azután már nem játszott olyan mesterien a fiú... Félt a sakkjátéktól. S mert jófejű gyerek volt, a jegyző leckéjét is megtanulta... Megtanult nem akarni... A kohász felállt, karórájára nézett. A mérnök is felállt és pillanatokig sápadtan nézte a kohászt. — Igen, persze... mondta zavartan. Azután neki- vidámultan: — De hiszen még a sakktábla is kikerült a varjú csőréből!... — Igen — bólintott a kohász, — jobb később, mint soha. — Óhajt talán még eqy-két partit lefekvés előtt?... — Boldogan! — kiáltott fel a mérnök. — Hanem tudja, mi legyen azzal a varjúval?... Van nálam légpuska, szedjük le, azután főzzünk belőle jó varjúlevest... Minek rontsa itt a levegőt? A fiatal szovjet állam ellen akkor minden irányból folyt a támadás. A fehér tábornokok, kozák atamá- nok csapatai belülről, az imperialista hadseregek a határokon túlról indultak, hogy vérbe fojtsák az első munkás-paraszt államot. Abban az időben akár minden nap, minden újság hasábjai megteltek volna gyászjelentésekkel, a forradalomnak annyi hőse vesztette életét a különböző frontokon. S 1918 októberében az egész, , hatalmas ország meggyászolt egy jászberényi bádogossegédet. A Szociális Forradalom” az oroszországi magyar kommunisták lapja írta: „Az uralszki kozákok frontjáról jött a hír. Dolgonovszki elvtárs. asztrahányi hadügyi komisszár tudatta táviratban, hogy október 15- én a kozákok elleni harcban elesett az alekszaná- rov-gaji frontcsoport parancsnoka, Wienermann elvtárs. Holttestét Szara- tovba szállították és onnan Moszkvába hozták... A Ho- dinka mezején levő forradalmi temetőbe temetjük el a vörös hősöket megillető pompával, a törhetetlen forradalmi harcos elvesztésén érzett bánattal.” A Jászságtól — Szibériáig Wienermann Lajost, a jászberényi szervezett munkást sokezer társával együtt akkor hívták be az Osztrák—Magyar Monarchia hadseregébe közkatonának, amikor Ferenc József „mindent meggondolt és mindent megfontolt”, de hadat üzent Szerbiának és ezzel megkezdődött az első világháború. A császár-király akkor azt ígérte, hogy „mire a levelek lehullanak” minden katona otthon lesz. Hónapok és évek múltak, a háborúnak mégsem lett vége. Wienermann Lajos az idők folyamán altiszt ’ett — és a fronton orosz fogságba esett. Messze keleten, Tomszk városában élt sokadmagával hadifogoly-táborban, amikor — 1917 februárjában — kitört az orosz polgári forradalom. Az első napok zűrzavarában megnyitották a táborok kapuit, hazaengedték a foglyokat. Wienermann Lajos is elindult, át a forrongó országon, a magyar határ felé. Az orosz katonák átengedték a frontvonalon — de a túlsó oldalról a németek rászegezett puskával fordították vlwa#, W&tm. a foítóaból jövőktől, mert tudták, hogy a rongyosan, éhezve érkezők nagy ajándékot hoznak a népnek: a forradalom gondolatát. A hazakészülő munkás a frontról Minszkbe ment. Akkor már a kétkulacsos eszer-mensevik uralmat elsöpörte a nép igazi forradalma, a belorusz fővárosban már bolsevik uralom volt. Wienermann Lajos jelentkezett a Vörös Gárdába. Az első harcoló egységekkel került ismét a frontra. Később, rövid ideig Moszkvában volt a hadügyi népbiztosságon, majd egy kisebb internacionalista csapat parancsnokaként járta be a frontokat. Amikor az ellenforradalmi cseh légió ellen jelentősebb erőket kellett küldeni, megalakult az I. moszkvai in- ternacionalista-kommunis. ta csapat. Parancsnokává a Külföldi Kommunista Csoportok Föderációja Wienermann Lajost nevezte ki. Háromszáznál alig volt több ember akkor ebben a csapatban. A harcok során ebből is sokan áldozták életüket a nemzetközi pro- letáriátus szabadságáért. S mégis — az internacionalisták létszáma egyre nőtt Csatlakoztak hozzájuk, a felszabadított fogolytáborok lakói, a környék lakossága, Oroszországban dolgozó külföldi munkások. A sereg nagy többsége magyar volt, de _ németeket, szerbeket, szlovákokat csakúgy meg lehetett találni köztük, mint kazahőkat, kínaiakat — sőt még egy néger katonája is volt a nemzetközi alakulatnak. Csapájev alvezére 1918 nyarán a fehér kozákok elfoglalták Vralszk várost. Csapájev vörösgárdistáit és a „wienermannis- tákat” küldték ekkor a Volgán-túlra a Szarátovban szervezett különleges forradalmi hadsereggel együtt. Wienermann osztaga ekkor a Csapájev-vezette lovas, osztály része lett. A legen-' dáshírű vörös lovas-parancsnokot hamarosan más feladattal bízták meg. Wienermann pedig — a 4. hadseregen belül — internacionalista ezredet alakított. Az ezred köré csoportosult Aszrahány és a Pu- gacsov-járás valamennyi partizáncsapata is. Pétervári munkásokkal megerősítve Vonultak Alekszandrov-Gaj község felé. Itt alakultak brigáddá — a parancsnok ismét Wienermann lett. Nem csupán jó szervező és beos-i-'ttjait vigyázó pa példamutatása éppúgy lelkesítette katonáit, mint egész emberi magatartása; 1918 szeptember 29-éről egy magyar vöröskatona tudósította a „Szociális Forradalom” szerkesztőségét. Ezeket írja a kozákokkal vívott csatáról, amely* nek előzménye az volt, hogy a parlamenterek nem tudtak megegyezni az elfogott vörös harcosok szaba- donbocsátásáról folytatott tárgyalásokon: Harcok füzében ....avval a megállapodással jöttek haza delegál tusaink, hogy másnap W einermann elvtárs fog személyesen kimenni... Wienermann ki is ment reggel. De kíséretnek még vitt magával egy páncélos teherautót, amelyen egy gépfegyver volt... és egy könnyű autót. amelyen szintén egy gépfegyver volt... — A városban voltak a kozákok előőrsei. Ezeket hirtelen rajtaütéssel lekapták a körmükről és az autókat felosztva minden oldalról megközelítették a falut. A kozákok éppen ebédnél ültek és igazán nem sejtették, hogy milyen meglepetést készítettek elő részükre a mié- ink. Az autókról megkezdték a tüzelést; a kozákok fejüket vesztve rohantak ai ágyukhoz, de a lovakat be* fogni csak az egyikbe sikerült. Wienermann ezeket is kilőtte gépfegyverével. / kozákok látva, hogy minden veszve van, az egyetlen szabad úton próbáltak menekülni, de ez csak kevésnek sikerült az ott levS hatszáz főnyi csapatból... Hazatérésünk után nagy ovációban részesítették a győzteseket. különösen Wienermahn elvtársat, aki evvel a kis kalanddal még jobban öregbítette bataü- lonunk jó nevét...” Néhány nappal később Talovka falunál aratott újabb bravúrosnak is beillő győzelmet Wienermann brigádja, a parancsnok ott is csodálatraméltó személyes bátorságról tett tanú- bizonyságot. S a talovkai győzelem napján, 1918 október 15-én a fehér kozákok elkeseredett ellentámadása közben hősi halált halt az immár legendás hírűvé nőtt vörös-parancsnok, Weinermann Lajos, A népek emlékezetében Nevét messze Keleten, a Szovjetunió sok vidékén is. merik. Az egykori Turkesz- tánban, a mai türkmén, kirgiz, üzbég, kazah köztársaságokban az iskolákban is tanulnak a gyerekek Wienermannról, a távoli magyar nép fiáról, a szovjet föld hőséről. Teste együtt nyugszik a forradalom más nagy hőseivel Moszkva földjében. Magyarorszgra az ellen- forradalom negyedszázada alatt nem juthatott el a híre sem neki, sem hőstetteinek. A felszabadulás óta is adósok vagyunk az internacionalista , hftSökrőL "Valo méltó emlékezéssel; Weinermann Tajos Jusz- berényből indult el a frontra, ide akart visszatérni, de ebben először a forradalomtól félő tisztek, aztán véglegesen hősi halála gátolta meg. A városban talán nem él már senki, aki emlékezne rá. Azt is mondják. hogy árva volt, lelencgyerekként került valamelyik jászberényi bádogosmester műhelyébe, inasnak, ott tanulta ki a mesterséget. Az oroszországi harcmezőkön ennél többet tanult: igaz emberséget, proletár nemzetköziséget és katonai hősiességet. Hősi halála után az ezredet, amelyet 6 szervezeti, Weinermann ezrdenek —— verni-*- / ENGEDETLEN GONDOLATOK
