Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-04 / 208. szám

1965. szeptember 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 CSAK JÁTÉK ? ,,Kit szeretsz jobban, anyu­kát, vagy apukát?” — gyak­ran tették fel ezt a kérdést a gyanútlan szülők 4 éves kisfiúknak- Ö az ajándék re­ményében kétszségesen vá- laszolgatott- Ha a csokoládét apukánál gyanította, akkor őt „szerette jobban”, vagy meg­fordítva. Szülei ilyenkor jót mulattak: „lám, máris mi­lyen huncut”. A kicsi érzelmeivel való „játék” ártatlan szórakozás­nak tűnt szemükben. Meg sem fordult a fejükben az a gondolat, hogy gyermeküket helytelenül nevelik. Ügy vé­lekedtek, a gyermek „nem érti” még mindezt, hiszen „olyan kis buta”. Kritikai ér­zéke valóban még igen ki­csi az ilyen gyermeknek, nem tudja kellőképpen elha­tárolni a jót a rossztól. Ér­zelmei irányításában ezért lehet könnyen „érdekeltté” tenni ajándékokkal. Köztudomású: 6 éves korig alakulnak ki a gyermek alap­vető jellemvonásai. Fejlődé­sében döntő tehát, hogy eb­ben a korban milyen irányí­tást kap. Figyeli a felnőtte­ket, utánozza őket- O inkább „megszokja”, hogy egyes helyzetekben, miként visel­kedjék. Ha jó példát lát, he­lyes szokások, viselkedési formák rögződnek benne, jel­leme jó irányban alakul. Az idézett kisfiú csak any- nyit értett: ha azt mondja „téged szeretlek” — csokit kap. Később megszokta és tudatosan használta ezt a fegyvert. Ügy beszélt, úgy viselkedett, hogy neki abból haszna legyen. — Többnyire csak akkor engedelmeske­dett, ha ígértek valamit. Ma már addig jutott, hogy tuda­tosan taktikázik. Magatartá­sa ellen környezetében sok a panasz. Sajnos a „szeretlek”-játék- nak nem ez az egyetlen for­mája. Kicsi gyermeket gyak­ran fenyegeti az édesanyja: „Akkor nem is szeretlek”. — Nem hiszem, hogy akad édesanya, aki ezt egy percig Is komolyan gondolná- Sze­retjük gyermekünket akkor is, ha botladozik, hibázik, szeretjük, mert mindez az anyaság magasztos szép hi­vatásával együtt jár. Kese­rűbbet, fájóbbat nem is le­hetne mondani. Hiszen a kisgyermek a szeretetre vá­gyik legjobban. A szülők azért fegyelmeznek az emlí­tett módon, mert ez legtöbb­ször eredménnyel jár, igen hatásos. Vajon gondolnak-e arra is, hogy miért? Mert a gyermek elhiszi a fenyege­tést és irtózik tőle. Minél többet hallja, hogy őt „nem szeretik”, annál bizonyosabb lesz benne, és előbb-utóbb elhidegül szüleitől. Ha a gyermek nem kap okosan kimutatott szeretetet, elvesz­ti biztonságát, gátlá'm®. bi­zalmatlan emberré válik­"Röviden még egy elriasztó dologról. Gyakran lehetünk tanúi olyan jelenetnek, ami­kor a kisebb sirő gyermeket — a nagyobb gyermek jelen­létében — úgy nyugtatja az édesanya: „csak téged sze­retlek”. Bármilyen ártatlan­nak látszik is ez a dolog, tény az, hogy egymás elleni féltékenységre, irigységre, — majd gyűlöletre neveli a testvéreket. — Nincs olyan „okos” gyerek, aki ezt meg­értené, és akiben szálkát ne hagyna az ilyen jelenetek sorozata­Feledjük el a „kit szeretsz jobban?” kérdést, az „akkor nem szeretlek”, vagy „csak téged szeretlek” kijelentése­ket. A szeretetről elsősorban nem beszélni kell. Ügy gon­doskodjunk kicsinyeinkről, úgy törődjünk velük, hogy érezzék, mit jelent a szülői szeretet­Nagy Katalin Mit főzzünk ? KÁPOSZTÁS LÁNGOS Cukor nélkül kalács­tésztát készítünk 40 deka lisztből, 2 tojássárgájával, 5 deka vajjal és 2 deka langyos tejben feloldott élesztővel. Langyos tejjel dolgozzuk össze. Letakar­juk és kelni hagyjuk. Most káposztát reszelünk, besóz­zuk és míg a tészta kel, állni hagyjuk. Majd ki­nyomkodjuk és zsíron meg­pirítjuk. A megkelt tésztát lisztezett deszkán kinyújt­juk, négyszögekre vágjuk. Mindegyikre 1—1 evőkanál káposztát teszünk. Sózzuk, borsozzuk és gombócokat formálunk belőle. Azokat nyújtófával meglapítjuk. Vigyázzunk, hogy ki ne szakadjanak. Zsírozott tep­sibe 1 sor tésztát rakunk, meglocsoljuk olvasztott zsírral, még egy sor tészta, ismét megzsírozva, majd forró sütőben ropogósra sütjük. PARADICSOMOS FŐTT TÉSZTA Huszonöt deka, sós víz­ben kifőtt metélt-tésztát, apróra vágott 10 deka son­kát és 50 deka hámozott, feldarabolt paradicsomot zsírozott tűzálló tálba ré- tegezünk. Leöntjük 1 egész tojással és előmelegített sü­tőben átsütjük. Hűanyag ÚJDONSÁGOK A műanyag újdonságo­kat, — legyen az szivacs, vagy tálca, dísztárgy, vagy használati cikk, — minden­ki örömmel fogadja. Ám, hogy mennyi felhasználási területe van a műanyag­nak, azt tulajdonképpen a szemfüles fotoriporter fe­dezi feL Műanyagból készülnek a televíziók képkávái. De mű­anyagburkolat váltotta fel az eddigi fémlemezt a hő­palackoknál. Literes félli­habbal készített kárpitozott bútorok súlya lényegesen kisebb, mint a hagyomá­nyos bútoroké. íme a pro­totípus, egy kétszemélyes franciaágy. (Második ké­pünk.) A fekhely felemel­hető és az ágyneműtartó­ban kényelmesen elfér két személynek szükséges pap­lan, fejpárna, kispárna. (MTI fotók — Kácsor László felv.) teres nagyságban, — s leg­újabban alacsony kerek formában is készül forró, vagy hideg ital, élelmiszer tárolására alkalmas hőpa­lack, Színe vaniliasárga, világoskék, narancsszínű, ízléses, pehelykönnyű, — hiszen műanyag. (Első ké­pünk.) A bútorgyártásban is „be­vonult” a műanyag. A sodronyt, az epedát, és a drága laticelt helyettesíti a poliuretánhab. Rugalmas, tartós és ezzel a műanyag­Kisldnyoknak - iskolába Most azoknak a mamáknak segítünk, akik szívesen szabnak, varrnak otthon. A mellékelt szabásminta sze­rint, maradék anyagokból szétfejtett felnőtt ruhákból ösz- szeállíthatjuk a kislányok egész évi ruhatárát. Az alap­szabásmintának megfelelően készíthetünk iskolaköpenyt, kötényszoknyát, ujjatlan könnyű ruhát. Aki járatos ebben a munkában, a mintát átrajzolja csomagolópapírra, s máris kezdheti a szabást, varrást. OROSZ MIHÁLY : II PLfllJL ■tér XVII. — Legyen szíves magács­ka is, kedves Fedák Saci- ka... — A lány tiltako­zott, miközben táskájá­ba csúsztatta az imént ké­szült „névjegyet”. — Szó sem lehet róla! Hogy képzeli? Engem nem szabad leleplezni! Fizettek és távoztak. Val­ter most egyáltalán nem érezte a hideget. Sokáig bandukoltak az utcákon, karonfogva, gondtalanul. A lány az Izabella utca egyik háza előtt állt meg. — Itthon vagyok! — né­zett szomorkásán a fiú sze­mébe. Valter a kezét nyújtotta. A lány forrón, keményen, sokáig szorította a fiú kezét, érezte rajta a vér lükte­tését. — Ne menj még! — mondta alig hallhatóan. Beléptek a kapu alá, A lány kigombolta kabát­ját és annak két szárnyával ölelte magához a fiút. Egé­szen ráfonódott. — Ki van ottnon? — kér­dezte szinte dadogva Valter. A lány nem felelt. Csók­ra nyújtotta a száját. — Nincs fönn senki? — kérdezte ismét a katona. A lány a kapu felé nézett, miközben tagadólag rázta a fejét. Ügy rohantak fel a lép­csőn, mint a zergék a szik­lákon, 16. Pikó századost ugyanezek­ben a pillanatokban kínálta ci arttáv ' a parancsnoka. A nyomozó már beszámolt a tényekről, és ismertette a . feltevéseit is. Sokáig hányták-vetették az ügyet, számtalan variáns lehető­sége került szóba. Az al­ezredes minden részletre Róka, farkas és a holdvilág Francia mese •Történt egyszer, hogy a hosszú csavargásban meg* * éhezett és megszomjazott róka, az erdőben egy kutat talált. Amint körbejárta és azon tűnődött, miként oltsa el a szomját, letekintett a kútba. Világította a hold, s a róka meglátta a kút vizében a hold képét. Azt hitte sajt win a vízben és nagyon szeretett volna emu belőle. — Törte a fejét, hogyan szerezhetné meg a szép, kövér sajtot. Észrevette, hogy a kút oldalán két nagy vödör csüng, s máris megszületett az ötlet. Beült az egyik vö­dörbe, az levitte a kútba, mialatt a másik felemelkedett a levegőbe. Amint a róka a vízhez ért, kereste a sajtot. Alaposan csalódott. Vacogó fogakkal gubbasztott a jéghideg vízben és várta a jószerecsét, hogy valaki majd jön és felhúzza a vödröt, mert másképpen bizony nem tudott a mély kút- ból kikecmeregni. Mivel sokáig nem jött senki, hangosan beszélni kez­dett: — Jaj, de jó, jaj, de felséges. Ilyen jót én még soha nem ettem. Ilyen vacsorát tálán még az állatok királya sem eszik! A farkas éppen arra járt s nagyon éhes volt. f ülelni kezdett, vajon ki és milyen ételt dicsérget? Lepillantott a kútba és meglátva a rókát megkérdezte: — Mit csinálsz, komám a kút mélyében? — Mit? — a róka csettintett a nyelvével, — hát va­csorázom, lakmározom, töltöm a gyomrom. Olyan nagy darab sajtot találtam itt, mint egy malomkerék. Gyere komám, segíts te is megenni, mert egyedül nem bírom! — Szívesen lemennék — felelt a farkas, — de mondd meg, hogyan? — Ülj be a vödörbe, amelyik ott fent van a kút kávájánál, kapaszkodj meg jól és meglásd, pár pillanat alatt itt leszel. M farkas a tanács szerint a kávánál lebegő vörödbe “ mászott. A vödör megindult vele gyors iramban lefe. lé. Mire leért, a róka már fent volt és kiugrott a másik vödörből. Azután visszahajolt a kútba és gúnyosan le­kiáltott: I — Jó étvágyat, Farkas koma, meghagyom neked az egészet. — S úgy elszaladt a kút közeléből, mint a meg­riasztott nyúl a vadász elöl. Futott, futott erdőn is tűi, mezőn is túl. A farkas tálán még most is lent üldögél a kútban, ha ki nem szabadult valahogyan. Fordította: Pfeifer Vera MG KA MATYI és a tintapaca Matyinak eszébe jutott az iskola... Elővette hát a fü­zetet, tollat, tintát, hogy gyakoroljon. De nagy baj történt. Pacát ejtett az asztalterítőre. Szomorúan néz­te, aztán mentőötlete támadt! Mit szól a mama a „dí­szített” térítőhöz? A füzet ugyan üres, ám az abrosz alaposan mintás lett! (Vadász György rajza) kiterjedően intézkedett. Pi­kó már távozni készült, de az alezredes visszatartotta. — Várjon. Egy dologról még nem beszéltünk. Be­kérettem a boncolási jegy­zőkön wet. Olvassa! és át­nyújtotta a századosnak; A boncoló orvos és a bűnügyi orvosszakértő egy­behangzóan állították: a gvilkosámt feltétlenül mű­velt, az anatómiát alaposan ismerő seemélv követte el. A döféshez nem volt külö­nösebb testi erőre szükség. Az ilyen szúrás minden esetben azonnal halált okoz. És még egy sor állt a papíron feltételes hangnem­ben. de új bekezdéssel ki­hangsúlyozva. Pikó azonnal maga elé képzelte a hely­színt, és a szeme összeszű­kült... Az őrnagy szokásos dél­előtti ellenőrző kőrútjára indult. Először az őrszobát szemlélte meg, majd a te­lefonközpontot, végül a konyhát, és körülnézett a helyiségben. — Hideg van — vetette oda a konyhaügyeletesnek. — Fűttessen be. Az étkezdéből a torna­terembe sietett és az ajtó előtt lerázta sapkájáról és zubbonyáról a havat. Bent Sárkány hadnagy szakasza tartott testnevelési foglal­kozást. A katonák egy ré­sze a szereken dolgozott, néhányan pedig, páronként váltva egymást, a ring kö­telei között öklöztek. A ka­tonák érdeklődését inkább ez a foglalkozás kötötte le, és az őrnagy azonnal el is rendelte, hogy egyelőre hagyják abba a szertornát. A katonák hálásan pillan­tottak rá. Kihirdették a meghívá­sos versenyt, és mindjárt a legjobb ölökvívó, Joós lépett a ring közepére. — Közismerten nagy volt a technikai tudása, és ke­mény, gyors balkeze. Ellen­fél egyelőre nem jelentke­zett. és már az őrnagy fe­jében is megfordult a csá­bító gondolat, hogy kesz­tyűt húz, amikor Nagy Andris szó nélkül bemá­szott a kötelek között. Sár­kány hadnagy felcsavarta Andris kezére a bandázst, ráadta a kesztyűket, és gon­dosan elrejtette a fűzök végeit, nehogy sérülést okozzanak. Joós — noha balkezes volt — jobb-alap­állásba helyezkedett. Job­ban érezte magát, ha meg­bízhatóbb balkezét tudta elől, bár számolt vele, hogy ebből a helyzetből nem használhatja olyan hatáso­san a balkezét; Jobbos kesztyűjével az állát védte, míg könyökét — amennyire csak lehetett, a gyomra elé húzta. Nem kezdeményezett, várta, hogy ellenfele tá­madjon. Andris megunta a pepecselést és Joósra ron­tott. A katonák ütemesen bíztatták a bátrabbat 'Folytat^

Next

/
Oldalképek
Tartalom