Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-04 / 208. szám

1M5. szeptember 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mégis van a kis fuvarnál ElTeletíék a lucernát — tisztítják a vetőmag? búzát Hogyan lehet Törökszentmiklóson sódert szerezni ? A szolnoki Lenin Tsz gazdáinak sem kell a szom­¥ APUNK AUGUSZTUS 11-1 számában cikk jelent meg Kis fuvar nem üzlet? — címmel, amely­ben szóvátettük, hogy Tö­rökszentmiklóson a lakos­ság nehezen tudja tüzelő­jét hazaszállíttatni a TÜ- ZÉP telepről, mert a ma­gánfuvarosok — noha ezt szerződésben vállalták — nem szívesen vállalnak kis fuvarokat. Szóvátettük azt is, hogy magánfuvarosok olyan jól jövedelmező ke­reskedelmi tevékenységet folytatnak nyíltan, a váro­si vezetők szemeláttára, amelyre iparengedélyük nem jogosít. Cikkünkben példaként Sánta Miklóst említettük meg. Néhány nappal ezelőtt Ráczi Sándor, a törökszent­miklósi tanács vb elnökhe­lyettese értesítette szerkesz­tőségünket, hogy cikkünk megjelenése után a vb szakigazgatási szervei meg­vizsgálták az abban foglal­takat és Sánta Miklós el­len szabálysértési—eljárást indítottak. Kilátásba he­lyezte, hogy az eljárás be­fejezése után nevezettől az ■iparengedélyt megvon j ák, merLezf megéTőzoen~'már kétszer kellett hasonló sza­bálysértésért felelősségre vonni. Ezzel ezt a nem is nagy- jelentőségűnek tűnő ügyet le lehetne zárni. Mégis vissza kellett rá térnünk, mert Sánta Miklós is meg­kereste szerkesztőségünket, s levelében igen figyelem­re méltó állítások találha­tók. Többek között azt ír­ja: „Az a hivatalos sze­mély, ki a cikk szerkesz­tőjét, a cikk alapját képe­ző információval látta el — hivatali helyzetével élt ■vissza — csak azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon. Az általa adott információ valótlanság, így a vizsgála­tuk, valamint a helyreiga­zításuk után kérem a je­lenleg még ismeretlen sze­mély megjelölését, hogy hi­vatali hatalommal való visszaélés bűntette miatt ellene az eljárást kezde­ményezhessem’’. Informátorunk Fehér Mik­lós volt, a törökszentmik­lósi városi tanács vb elnö­ke, akinek illetékességében és információjának hihető­ségében természetesen nem kételkedünk, mégis utána­jártunk magunk is a ko­rábbi cikkünkben foglal­taknak. Megállapítottuk az alábbiakat. ÄNTA MIKLÓS ár­^ drágítással egybekö­tött kereskedelmi tevékeny­séget folytat, amihez fon­dorlatos módon, a sziget- szentmiklósi magánfuvaro­sok, Becz Péter és társai segítik hozzá. Március vé­gétől június elejéig negy­ven, sóderral rakott vagon érkezett a törökszentmik­lósi állomásra. A MÁV fu­varlevelein a címzett neve mellett minden esetben ott állt: kiértesítendő: Sánta Miklós. Akinek sürgősen sóderra volt szüksége, vagy nem rendelkezett építési enge­déllyel, szólt Sántának, s 6 néhány nap leforgása alatt a portája elé szállí­totta az építési anyagot. A figyelmes kiszolgálást azon­ban vastagon megfizette a vásárló. Sánta Miklós bor­sos árat, több mint kétszáz forintot kért az osztályo- zatlan sóder köbméteréért, ugyanazért, ami a TÜZEP- telepről beszerezve körül­belül százharminc forintba kerül. Meg kell jegyez­nünk, hogy Sánta Miklós csak fuvarozásra érvényes iparengedéllyel rendelke­zik. Hogyan jut az „élelmes” fuvaros a szabadon értéke­síthető sóderhoz? Nagyon egyszerűen, de szabálvtala- nul. Búzás Bálint Török- szentmiklós, Ady Endre út 20 szám alatti lakos elmon­dotta, hogv három vagon sóderra volt szüksége, mert járdát akart készíttetni. A kőműves kisiparos Sánta Miklóson keresztül meg­szerezte az anyagot, amit ő ki is fizetett. Ezzel nem ért véget az ügy, mert Búzás címére ez­után még három vagon só­der érkezett. Kénytelen volt — mint mondotta — a fu­varleveleket aláírni. A só­der árát mindhárom vagon esetében Sánta Miklós át­adta neki, s Búzás azt a feladóként szereplő sziget- szentmiklósi fuvarosok cí­mére elküldte. Még különösebb azonban Papp János Törökszentmik- lós, Vöröshadsereg út 5 sz. alatti kőműves magánkis­iparos esete. Állítása sze­rint — s a birtokában lévő fuvarlevéllel bizonyítja — csak egy vagon sódert vá­sárolt. Ennek ellenére a szállítási bizonylatok sze­rint hat nap leforgása alatt még két vagon sóder érke- í zett a címére. Papp János : kijelentette, hogy nincs tu- i domása erről a két vagon j sóderról, a fuvarleveleket j nem látta és nem írta alá. j Nem valószínű, hogy az április 12-én és az április j 15-én érkezett és sóderral ] rakott két vagon még a ! mai napon is a törökszent- j miklósi állomáson veszte­gelne. ZEK UTÁN várjuk, hogy az illetékesek mikor elégelik meg Sánta Miklós magánfuvarozó üzel- ! meit és mikor indítanak el- 1 lene, s tetteinek végrehaj- í tását segítők ellen minden­re kiterjedő vizsgálatot. j szédba menniök munkáért. Hordják a trágyát, — 38C holdra szerves, 650 holdra műtrágyát szórnak — sze­dik a cukorrépát, készítik a talajt a több mint 1200 hóid őszi vetésnek. Száz holdon elvetették a lucernát. Tisztítják az ár­pa és búza vetőmagot is. Negyven vagon Bezosztájál a vetőmagtejrmeltető vál­lalatnak adnak át, saját szükségletükre pedig már 400 mázsa búzát és 300 mázsa árpát tisztítottak ki. Az utóbbit már meg is csávázták. A Il-es üzemegységben a cukorrépát is szedik. Na­ponta 5 vontatóval 6—7 va­gon répát szállítanak köz­vetlenül a cukorgyárba. A jászfelső­szentgyörgyi Egyetértés Tsz kombájn. szérűjén tisztítják a gabonát Szocialista munkaverseny, a megye termelőszövetkezeteiben A Szolnok megyei terme­lőszövetkezetek versenybi­zottsága a közelmúltban ér­tékelte a közös gazdasá­gokban folyó szocialista munkaversenyt. Megállapí­totta, hogy a verseny a megye termelőszövetkeze­teiben is mindinkább elfog­lalja megérdemelt helyét. Figyelemre méltó a tisza- földvári Lenin Tsz sok éves gyakorlata. 1960-ban náluk a verseny legfőbb célja a munkafegyelem megszilár­dítása volt, az hogy fegyel­mezetten, rendszeresen dol­gozzanak az emberek. 1961- ben a termesztett kultúrák tőszámnöveléséért, a kiváló minőségű siló előállításáért versenyeztek. 1962-ben, 1963-ban törek­véseikben a munka jobb minősége, a munkafelté­telek megjavítása, a rend és a tisztaság megterem­tése valósult meg. Az utóbbi két évben a ter­méshozam növelése a fő cél, a takarékossági elvek és a gazdaságosság figye­lembevételével. Önmagukért beszélő pél­dák ezek. Az elmúlt évek­ben — 1958 óta — a tsz-ek országos termelési verse­nyében a jászboldogházi Aranykalász Tsz négyszer, a tiszaföldvári Lenin és a zagyvarékasi Béke Terme­lőszövetkezetek kétszer ér­demelték ki a Miniszterta­nács Vörös Vándorzászla­ját, az ezzel járó pénzju­talmat és a Kiváló Terme­lőszövetkezeti Gazdaság cí­met. Ez is bizonyítja, hogy Szolnok megye termelőszö­vetkezeteiben hagyományai vannak a szocialista mun­kaversenynek. Jelenleg a Minisztertanács vándorzász­lajáért a megye 145 tsz- éből 121 versenyez. Ez azt is jelenti, hogy a termelő- szövetkezetek 83 százaléká­ban szervezett munkaver­seny van. A baromfitenyésztő munkacsapatok megyei versenyében tavaly 87, az idén 102 munkacsapat vesz részt. A munkacsapatok vállalták, hogy több mint 1,4 millió árubaromfit ne­velnek fel, minimális el­hullással. Százharmincegy törzsbaromfitenyésztő pe­dig azon szorgoskodik, hogy melyiküknek sikerül ma­gasabb tojáshozamot elérni. Jelenleg húszezernél is több tsz-tag — a megye szövetkezeti tagságának 29 százaléka — vesz részt Szolnok megyében a szo­cialista munkaverseny­ben. A versenyzők főbb ter­melési ágazatonként a kö­vetkezően oszlanak meg: a növénytermesztésben 15 000- en, az állattenyésztésben 1400-an, a gépesítésben — ide számítva a fogatosokat is — 2000-en versenyeznek. Figyelmet érdemel a fiatalok és a nők nagyszá­mú részvétele. Mintegy ti­zenegyezer fiatal és közel nyolcezer nő dolgozik a verseny céljainak megvaló­sításán. Ma már egyre több ter­melőszövetkezetben előre megtervezett összegben biz­tosítják a versenyben ki­tűntek jutalmazását. A ver­senyben élenjárók jutal­mazására a megye szövet­kezetei több mint 600 ezer forintot ajánlottak fel. A termelőszövetkezeti ta­gok többségében megvan az igazi munkaszeretet. A munkaverseny nem külön munkaként jelentkezik, ha­nem a dolgozók mindenna­pi tevékenységére épül. Ez a felismerés a konkrét ter­melési vállalásokat tette le­hetővé. A növénytermesz­tésben 28 600 kh megmű­velését vállalták, többek között 19180 kh kukorica. ÉPÍTŐ KATONÁK A z építő katonák valóságosan és szó szerint békében is, harci helyzetben is a dolgozó népet szolgál­ják. Ezt a tanulságot szűrték le a hét közepén a sajtó képviselői, amikor a Honvédelmi Minisztérium hívásara meglátogatták egy vasútépítő egység katonáit. Ez a látogatás nem díszelgésre készülő katonáknak szólt, hiszen hétköznapi esemény volt. Eddig is tiszteltük* szerettük hazánk őreit, az országot ért károk elhárítóit, az elemi csapások idején segítségül siető honvédeket. A meglátogatott egység egyike volt azoknak az új rendszerű műszaki alakulatoknak, amelyek részesei az ország­építésnek. Harcosainkban korszerű technikával felszerelt ország­építőket, a dolgos hétköznapok nemzeti értéket termelő segítőtársait is becsülhetjük. Az új rendszerű műszaki alakulatok a magasépítésben és mélyépítésben két év alatt csaknem egy milliárd forint értéket alkottak a nép­gazdaságnak — miközben elsajátították a szükséges kato­nai ismereteket is. Országutak, vasútállomások, hidak kor­szerűsödnek amerre járnak e műszaki alakulatok. Mitöób; a hadsereg nevelő tevékenysége e közben is gazdagodott és gazdagodik. Az alakulatokban szolgáló; a polgári élet­ben már szakképzettséget nyert — ácsok, kőművesek, vasbetonszerelők, villanyszerelők stb. mellett útépítő és vasútépítő előmunkások, gépkezelők nyertek és nyernek szakmunkás bizonyítványt a két esztendő alatt. Ki tagadhatná, hogy ezeknek a szakmáknak óriási jelentősége van a haza aktív védelmének idősza­kában, miközben most a békés építés idején is bizonyíta- . nak. A sokszázezer teljesített munkaórán, az évente át­adott sokszázmilliós termelési értéken túl ezrével gyara­podik a korszerű gépeket, a korszerű technikát ismerő és felhasználó állampolgárok száma. Közreműködő és átvevő vállalatok, minisztériumok elismerése tanúsítja ennek a gondolatnak igazságát. ¥T hó végén ünnepeljük a nép hadseregének napját. Az ünnep előtt éreztük szükségességét annak* hogy bemutassuk az építő katonákat, a hétköznapok har­cosait, akiknek kezeiben egyformán jól áll a fegyver és a szerszám, dolgos életünk két összefonódó szimbóluma; J. L. Az alföldi olajbányászok is ünnepelnek Tegnap délután ünnepség volt az Alföldi Kőolajfúrási Üzemben. A bensőséges ünnepségen Somogyi Imre, a bányászszakszervezet te­rületi bizottságának titkára. Bánkuti Miklós, az olaj­ipari pártbizottság titkára, az Alföldi Kőolajfúrási Üzem, a Nagyalföldi Kő- olajtermelő Vállalat vezető­sége és a kitüntetett dol­gozók jelentek meg. Harmincnyolcán 15 éves munkájukért szolgálati ér­demérmet kaptak, kilencen miniszteri kitüntetésben ré­szesültek. A kőolajfúrási üzem két és a termeltető vállalat egy dolgozója a „Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója” kitüntetési kap­ta meg. Mivel olajbányászaink az Alfödön szétszórva dolgoz­nak, Szegeden, Egerben* Orosházán és Hajdúszo­boszlón is ünnepeltek. Az első műszak befejezése után osztották ki a bá­nyásznapi munkaverseny pénzjutalmait. A két vál­lalat dolgozói 450 ezer fo­rint jutalomban részesültek. Ma délután 5 órakor a szolnokiak a Tisza Szálló­ban találkoznak, ahol az ünnepi beszéd után közös vacsorán vesznek részt. cukorrépa, napraforgó, kö­zel 1000 kh szőlő és gyü­mölcsös, valamint 2340 kh zöldség földjét. Az állatte­nyésztők 60 ezer sertést, 1440 szarvasmarhát hizlal­nak meg a versenyben. Eredményesen tör utat a megye kollektív mezőgaz­dasági üzemeiben a szocia­lista munkaverseny legma­gasabb formája, a szocia­lista brigádmozgalom. 1962-ben elsőnek a tiszaföldvári Szabad Nép Tsz har­mincegy fős gyümölcsker­tészeti brigádja nyerte el a szocialista brigád meg­tisztelő címet. 1963-ban már 10, 1964-ben pedig 24 munkabrigád vált a szocialista brigád cím tu­lajdonosává. Ebben az évben 115 munkaszervezeti egység 1418 tagja vállalta, hogy versenyez a Szocialista Bri­gád cím elnyeréséért. Ez a mozgalom egyesíti a szo­cialista munka, a szocia­lista gondolkodás és élet­mód követelményeit. Ezt tükrözik a brigádok válla­lásai is, a termelésben, a tanulásban és a közösségi életben. A brigádok tagjai­nak több mint fele tanul, százharmincheten általá­nos-, közép- és felsőfokú iskolában, kétszáztizenhe- ten szakmunkásképzésben, négyszáznegyvenheten szer­vezett politikai továbbkép­zésben vesznek részt. Az elért eredmények el­lenére még nem mondhat­juk el, hogy sikerült szám­űzni minden formalizmust* öncélúságot a mezőgazda- sági munkaversenyből. Azt sem mondhatjuk, hogy nem találkozni olyanokkal, akik ma is úgy vélekednek* hogy a versenyszellem ide­gen a parasztember termé­szetétől. Többek között Kisújszálláson és Túrke- vén azt mondják, hogy a szocialista brigádmozga­lom feltételei a tsz-ben nincsenek biztosítva. Hibás* téves felfogás ez. Aki ilyet állít, jobban teszi ha meg­vizsgálja, környezetében milyen sokan dolgoznak és élnek igazán szocialista módon. Jobban kell bízni az emberek nagyszerű ten- niakarásában. A szocialista munkaver- seny mozgalom évről év­re népszerűbbé válik a mezőgazdaságban. Ez így helyes, így természetes, de egyúttal azt is jelenti, hogy a szocialista brigád­mozgalom a jövőben az ed­diginél is több figyelmet és nagyobb segítséget érdemel. A munkaverseny gazda­sági életünk hatalmas moz­gósító és ösztönző ereje. A pártszervezetek, termelőszö­vetkezetek vezetősége, a tömegszervezetek és tömeg- mozgalmak fontos feladata, hogy tevékenyen működje­nek közre a termelési ver­seny szervezésében, elter­jesztésében. Magyar GyuV' Lakó IstvJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom