Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
IMS; szeptember 1; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á jövendő fáklyája 1 9 30 SZEPTEMBER I. E#ár úgy látszott* hogy iT'B' nincs kiút: a gazdasági világválság gőzhengere utolérte az angyalföldi munkást, az alföldi parasztot és csak idő kérdése, hogy mikor roppantja össze. Már úgy látszott, hogy némán fog a gőzhenger alá feküdni, mert annyi ereje sincs, hogy segélyért kiáltson... 1930 perzselően forró nyarán mintegy félmillió dolgozó ember — családtagjaikkal együtt a magyar nép egynegyede — nézett szembe azzal a — mai nemzedék számára elképzelhetetlen — perspektívával, hogy a tél folyamán, ha addig nem történik valami, családjával együtt éhen hal. A nyomor megdöbbentő formában fakadt fel. Karcagon 195-en írták alá azt a kérelmet, amely így végződött: „Ha követeléseinket nem teljesítik, zárjanak be minket a börtönbe, legalább ott nem fordulunk fel éhen”. Budapesten a tömeg péküzleteket vert széjjel, hogy egy falat kenyérhez jusson. „A nemzet egy nagy család, amelynek össze kell tartani. Mindannyiunknak tűrni és dolgozni kell. hogy közelebb jussunk céljainkhoz” — ez volt minden, amit Horthy Miklós őfő- méltósóga mondani tudott a munkásoknak. A Főméltóságú Asszony nyomorenyhítő akciója, „100 kis rongyos felruházása”, a „szegények karácsonyfája” — ez volt minden, amit a Horthy rendszer „tenni” tudott az éhhalállal küzdők érdekében. De volt egy erő, amely megálljt kiáltott az éhhalálnak: A láthatatlan, a föld alá kényszerített, rend- őrkopóktól hajszolt, börtön- kamrákban gyötört, és mégis mindenütt jelenlévő elpusztíthatatlan és megtörhetetlen párt, a Kommunisták Magyarországi Pártja. A csepeli viskókban, ferencvárosi barakkokban, kunsági tanyákon kézről kézre jártak a sokszorosított röplapok: ”Ki az utcára! Védekezzetek a véresen vagdalózó rendőrkarddal, a földmunkás anyáik testébe fúródó csendőrszuronnyal szemben!” A röplapok nyomán ökölbe szorított kezű emberek jelentek meg a Rákóczi úton, kiszikkadt kubikosasszonyok nekimen- telk a csendőröknek Kis- kundorozsmán, a csongrádi csendőröket csak a kivezényelt katonaság mentette ki a tömeg gyűrűjéből. 1930 elején az utcára mentek a munkanélküliek Szegeden, Debrecenben, Gyöngyösön. Szentesen. Miskolcon, Kiskunfélegyházán. Ha az éhezőket parlamenti interpellációkkal meg lehetett volna nyugtatni, a Szociáldemokrata Párt vezetői bizonyára nem határozták volna el, hogy tüntetést szerveznek. De a tömegek nélkülük is kimentek az utcára. A Szociáldemokrata Párt — bármilyenek voltak is vezetői — munkáspárt volt: a munkások sorsa nem lehetett közömbös számára. így született meg a határozat. 1930 szeptember 1-én legyen néma tüntetés Budapesten és a munkásvárosokban. „Munkások! Munkanélküliek! Elvtársak! Nem csendes sétára, hanem harcos, bátor tüntetésre hív benneteket szeptember 1-én a déli órákban a Nagykorúira a Kommunisták Magyarországi Pártja. Tüntessetek a régi győzelmes elszántsággal: Munkát! Kenyeret!” — hangzott a kommunisták szava. Meleg hétfői nap volt. A 11 órára kitűzött tüntetés útvonalán már 9 óra- kflc sűrűsödtek a járókelők. 10 órára az Amdrássy út (a mai Népköztársaság útja) feketéllett a tüntetőktől. Fegyelmezett, komor fenyegető sorokban hömpöly- gött — egyelőre némán — a tömeg. „A tömeg járó erdő rengeteg. ha megáll, vér a gyökere. Termőföld a talpa, tenyere, Százezer hegy a kenyere, itala nem férne ködnek s a ködök bár hegyet födnek, a tömegnek nincs kenyere” — írta később a százezres tömegben menetelő József Attila* És egyszerre csak megszólalt: „Munkát! Kenyeret!” „Éljen a Szovjetunió!” „Éljen a Kommunista In- temacionálé!” A tüntető sorok között — először bátortalanul, majd erőre kapva — egyszerre csak felzengett: ....A föld fog sark ából kidőlni, semmik vagyunk s minden leszünk...” „Jelentem, hogy 1930 évi szeptember hó 1-én déli fél 12 órakor a főparancsnok úr szóbeli parancsára 10 lovassal az Iparcsarnok melletti játszótérre lettem kiküldve” — írja feletteseinek Nagy Károly rendőrfelügyelő. „Alighogy az Iparcsarndkot elhagytuk, az úttesten, a járdán és a pázsiton összegyűlt tömeg pfujozni és szidalmazni kezdet bennünket, mire én kardot rántottam... A tömeg „le a zsarukkal” szavakat kiabálta, az összetört vastag üveg- és márvány- lapokkal dobálózva közeledett felénk, mire lőfegyver használatát rendeltem el... A tömeg csak akkor kezdett menekülni, amikor a sebesültek jajgatását hallották”. FJ arnyik János galgahé- vizi építőmunkás holtan borult a kövezetre. De a tömeg nem hagyta magát. A késő délutáni órákig folyt a harc — barikád* harc a forradalmi pesti utcán. A budapesti proletárokkal egy sorban haladtak a vidéki éhezők. Győr, Pécs, Szeged, Miskolc, Debrecen, Kaposvár, Székesfehérvár több ezres munkás tömegei visszhangozták a pesti jelszavakat. Békésgyulán a tömeg a börtön elé vonult, a letartóztatott kommunisták kiszabadítását követelte. Sopronban a katonaságot vetették be a tüntetők ellen. És másnap már tudta az egész világ: a magyar proletariátus nem hagyja magát! A világsajtó első oldalon tárgyalta a budapesti eseményeket. A Pravda egész oldalas tudósításban számolt be a harcokról. Prágában szolidaritás gyűléseket tartottak. Francia- országban, „Szeptember 1 Bizottságok” alakultak a magyar munkások segítségére. A tüntetés megrázta az egész országot. Az uralkodó osztály pánikba esett. A Folyékony hal Nincs a címben hiba. — Ezt a halat valóban nem eszik, hanem isszák. Japánban ugyanis kidolgozták a halfeldolgozás új technológiáját. A kibelezett halakat különleges folyadékba dobják, amely a húst feloldja. Az oldat ezután centrifugába kerül, ahol a csontot és a szálkát különválasztják. Az eljárás végén erőlevesre emlékeztető tápláló folyadékot kapnak, amely vitaminokban, ásványi sókban igen gazdag és nagv kalóriatartalmú. A folyékony halnak az íze is kitűnő. koronatanács rendkívüli ülése foglalkozott a tüntetéssel. Soron kívül közmunkákat rendeltek el - — és utasították a rendőrségét a fokozott fegyver- használatra. A közmunkák később belevesztek a „magy. kir.” bürokrácia szövevényébe. A fokozott fegyverhasználat viszont megvalósult: Balmazújváros és Nyírtura halottai tanúsítják. „A múlt kísérteié — a jövendő fáklyája” — így jellemezte a tüntetést Kun Béla. A fáklya még sokáig világított. Fénye azt az utat mutatta, amely a munkás- osztály végleges felszabadulásához vezetett. Borsányi György a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa ÉVNYITÓ rr | ÉVRŐL SVRE I ugyanaz és mégis új: megkezdődik az iskolaév. Évszázadok óta szokás, hogy az első tanítási nap ünnep az iskolában. Felsorakoznak a diákok, várják az ünnepi megnyitót és közben a sorokban, a beszélgetésekben még a nyári élmények visszhangja zeng. Aztán ez elhalkul, beszélni kezd az igazgató, vagy egy másik nevelő; elhangzik a himnusz, néhány diákdal, felbomlanak a sorok, kipróbálják a padokat a régi, vagy az új tanteremben. Üj, mert szinte mindenki ott van két évtizede a sorokban, akinek joga van ottlenni. A tanyai kisfiú, aki azelőtt csak az iskola mellé járt — legeltetni. A gimnazista, akinek nem kell az ablak alól lesni a tudományt mint egykor a szegény szegedi kisfiúnak, Móra Ferikének. Üj, mert amit tanítanak az minden ízében igaz tudomány, új, mert évről évre fejlettebb, szocialista iskolához méltó nevelő munka folyik az oktatási intézmények falai között. | MA REGGEL, | kicsik és nagyok átlépik az iskola küszöbét. Rácsodálkozik a tanító nénire a kis elsős, és már egy évvel előre gondolkozik a negyedikes gimnazista: hová, hogyan tovább? Aztán megtelnek a tantermek, lediktálják a tanrendet, kiosztják a könyveket, Megkezdődött az új tanév. — h. t. — HORGÁSZLESEN Utolsó pár előre fuss ^ A „fókások“ balszerencséje Az indítózsinór megrándul és motorcsónakunk belefúrja orrát a Tisza zavaros hullámaiba. Portyára indulunk a vízirendőrökkel, akik reggeltől estig a Tiszán cirkálnak, hogy a szabályokról megfeledkezőket. az életükkel játszókat idejében figyelmeztessék, meg- óvják a balesetektől. Hátul tea, elől paradicsomlé A Tisza Szálló magasságában egy gumitutaj ring a vízen. Motorosunk zajára egyik utasa felül a gumimatracon. Körszakáll. pipa, igazi robinsoni külső. A háromtagú társaság Tiszasülyről indult romantikus túrájára. — Szabad az igazolványokat — mondja a szakaszvezető. — Tessék. A két gumicsónak a Hunnia filmstúdió tulajdona* — Köszönöm, rendben van. Arra kérem önöket, ne fogyasszanak szeszesitalt, mert elég ringó tákolmány ez a tutaj. — Antialkoholisták vagyunk — mondja a körszakállas és magyarázatként a madzaggal a vízbe lógatott két üvegre mutat: — Hátul tea, elől paradicsomlé. Futóverseny pecás módra — Látja — mutat a kormányos a jobboldali partszegélyre. — Megszólalt a lelkiismeret. A mutatott irányba nézek. Tíz-tizenöt éves fiúk most tesznek kísérletet _ a 4x100 méteres gyorsúszás, illetve síkfutás világcsúcsának megdöntésére. A tütott helyen fürdőzők és az engedély nélkül pecázók másodpercek alatt eltűnnek a bokrokban. Motorosok húznak el mellettünk. Legtöbb csónakból kiintegetnek a vízirendőröknek. Régóta ismeri* egymást, ők igazi horgászok vagy halászok, náluk nincs probléma az engedéllyel. A vasúti híd környékén még néhány elszánt horgász ül a délutáni napsütésben. Nincs semmi — mutatják kezükkel, mert a motorzúgástól nem lehet hangjukat hallani. — Az idei nyár nem kedvez az orvhorgászoknak. A csúszós folyópart és a legtöbbször szemerkélő eső csak a legelszántabbakat csalogatja ki. Egyébként is csak a várostól távol, főleg az öntözőcsatomák mentén lehet megtalálni őket. A szerénykedő matrózok A vasúti- és a közúti hid közötti szakaszon minden rendben van. Visszafordulunk csónakunkkal a hajóállomás felé. Mikor a folyamrendészet stégjéhez koccan csónakunk, élénk magyarázkodásra figyelünk fel. A hajóállomáson a rendészet egyik őrmestere nézegeti az alkoholszondákat. — A „fóliásokkal” van baj — magyarázzák kísérőim. — ? — A folyami kavicskotrók ebéd után az egyik vontatóhajóval felruccantak sörözni. A vegyiművek víz- kiemelője mellett dolgoznak. Ügy gondolták, elég lesz a Délibáb hajó mellett megállni, hisz azon is van büfé. Itt találkoztunk össze — mondja az őrmester. — Mennyit ittak? —kérdezzük a rendbontóktól. — Két korsóval — mondja az egyik. — Én meg egy üveggelr — válaszol a másik. A szonda két és fél-három ezrelékes alkoholtartalmat mutat, holott négy ezrelék a maximum. A „kinevezett” kormányosnak egyébként nincs vezetői jogosítványa, de ha lenne is, ittassan nem léphet a hajóra. így most néhány óráig a parton ülhetnek, amíg ki- józanodnak. illetve, amíg a vegyiművek melletti Tisza- partról az igazi kormányos a hajóért jön. Elbúcsúzom a járőröktől, őlc még tovább is szolgálatban lesznek. Ellenőrzik a hajók kivilágítását, megnézik: ébren van-e az ügyeletes az uszályokon. Be-be- kukkantanak a hajófenékre is, mely néha a körözött bűnözők kedvenc búvóhelye. Szerteágazó munkájuknak csak egy töredékét láttam, hiszen több mint 100 kilométeres Tisza szakaszt őriznek. Tóth László íz ár- és helv ízsújtotta területeken kieléoítő a helyreállítás üteme Az idei nagy áradások, esőzések és belvizek — a megyei tanácsok felmérése alapján — összesen 4392 lakóépületet rongáltak meg az országban. Több épület sérült meg, mint amennyit az előzetes felméréskor jelentettek. — Sok ház fala ugyanis csak később, a víz visszahúzódása után, a talajnedvesség csökkenésével járó kisebb földmozgás következtében repedezett meg. A súlyosan megron- . gálódott személyi, vagy tanácsi tulajdonban lévő házakból 975-öt nem lehet helyreállítani. Ezeknek az épületeknek túlnyomó része a legveszélyesebb helyen, a gyakran víz alá kerülő hullámtérben állt. — Most másutt, biztonságos területen építik az új házakat és nem engedélyezik a hullámtéri terület beépítését. A megrongálódott, de helyreállítható épületek könnyebb sérüléseinek kijavításához sok helyen a rendelkezésre álló OTP- kölcsönt sem igénylik a károsultak és saját erőből végzik el a munkálatokat. Az Építésügyi Minisztérium szakigazgatási főosztályának szakemberei szerint országszerte kielégítő a helyreállítás üteme és nagyobb fennakadás ezután sem várható. A Belkeres- Minieztérium eddig mintegy hatvanmillió forint értékű építőanyagot küldött soronkívül az ár- és belvíz károsult területek Tüzép telepeire és még csaknem 50 millió forint értékű anvag szállításáról gondoskodik. Ok, ezernyolcszazán Két évvel ezelőtt nagy- jelentőségű együttes határozatot hozott a megyei párt és tanács végrehajtó bizottság. Körzetesíte- ni kell a tanyai iskolákat mondotta ki ez a határozat és hároméves ütemtervet szabott meg a felsőtagozatos osztott iskolában tanuló tanyai gyerekek ügyében. Be kell hozni őket a városba és a faluba, meg kell szüntetni azt a nagy hátrányt, amelyet a felszerelés nélküli, egy tanteremben nyolc osztályt magában foglaló kis iskolákban való tanulás jelent. Győzelmi jelentésnek is beillik az a néhány számadat, amelyet a megyei tanács művelődés- ügyi osztályán hallottunk. Eszerint: a második ütem befejeződött. Tavaly a tervezett 1100 helyett 1290 gyerek tanult a minden igényt kielégítő iskolákban. Ezek a tanulók részben kollégiumban laktak, részben autóbuszon jártak be. Az idén körülbelül ezernyolcszazán tanulnak majd így, tanyai kisiskolások. A szolnoki járásban a körzetesítés száz százalékos eredménnyel járt. A megye területén rövidesen már kilenc kollégium működik a tavalyi öttel szemben. — Lényegében csak Mezőtúr és Jászberény város területén és a volt kunhegyesi járás néhány községében marad még megoldandó feladat. Elmondhatjuk, sikerrel jártak és az összes nagyobb feladatot végrehajtották a körzetesítésl terv második lépcsőjében. Ez a nagy eredmény annak köszönhető, hogy a párt, a tanács, az AKÖV, a pedagógustársadalom, megyénél, járásokban, városokban és községekben egyaránt szívügyének, elsőrendű feladatának tekintette azt, hogy ne legyen olyan felsőtagozatos kisdiák, aki nem részesült a jó iskoláztatás előnyeiben. Az idei iskolaévben már csak a járások foglalkoznak a körzetesítés még megoldatlan problémáival, a megyei szervek már nem. Nincs rá szükség. A nagy feladat lényegében befejeződött, most új harcok következnek. Készülődés a szűreire A Magyar Állami Pince- gazdaság pincészetei már teljes erővel készülődnek a szüretre. Az átvevőhelyeket kitakarították, felújították a szőlőfeldolgozó berendezéseket, nagy erővel javítják, kezelik a hordókat. Több pincét korszerűsítettek s ötven új fejtőberendezést szereltek fel. A Magyar Állami Pince- gazdaság mintegy 80 millió forint felhasználásával 320 000 hektoliterrel bővíti tárolóterét s ezzel együtt öszesen 2,3 millió hektoliter bor befogadására lesz képes. Befejezéshez közeledik egyebek között Tisza- kécskén és Kiskunmajsán a 32 000—32 000 hektoliteres, Szabadbattyánban és Csátalján pedig a 16 000— 16 000 hektoliter befogadó- képességű cementtartályos pincék építése, s ezeket a szüretig, szeptember 30-ig átadják rendeltetésének. — Az ország egyéb helyein létesülő hasonló nagyságú új pincék építése ugyancsak a terv szerint halad. Egyedül a csengődi 16 000 hektoliteres pince építésénél mutatkozik elmaradás: a 31. számú Építőipari Vállalat csak most kezdett hozzá az alapozáshoz. A felkészülés során 40 horizontális prést is kaptak a pincészetek, s így összesen 250 000 mázsával több szőlő feldolgozására lesz lehetőség. A Magyar Állami Pincegazdaság a tároló és feldolgozó kapacitás bővítésének, az átvételi hálózat jobb megszervezésének, s az egyéb műszaki intézkedéseknek az eredményeként azt ígéri, hogy az elmúlt évekhez képest az idén sokkal zökkenőmentesebben bonyolítja le a szüreti átvételt
