Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-28 / 228. szám

965. szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 4 Vörös Csillag talpra akar állni n. — Sok mindennel nem tudtunk még megbirkózni — elégedetlenkedik az el­nök. Szerinte nagyon ke­veset juttat a közös az öregeknek. Igazságtalannak tartja, hogy a náluk dol­gozó nyugdíjasoktól a tár­sadalombiztosítási díjat le­vonják. Hozzáteszi, pedig ilyen jóakaratú, szorgalmas emberekkel, mint Túrke- ilén, kevés helyen találko­zott. Az elnök ugyan nem túr- kevei születésű, lengyelor­szági ösztöndíj után került ide, s meg is szerette az itteni embereket. Két munkacsapatot, az Ónodi és a Takács Lajos csopor­tot tiszteli különösen. Azok megtették a nyáron, hogy hajnali kettőtől reggel hat óráig a borsóban dolgoz­tak. Nyomban utána pedig este hatig a kombájnszérű­re vonultak, tizenhatóráz- tak naponta: Az ilyen emberekkel még a Vörös Csillag Termelő­szövetkezetet is talpra le­het állítani. Pedig igazán nem egyszerű ügy. Ennek a közös gazdaságnak 38 millió forint beruházott vagyona van, de nagyrészt elévült. Benne terméket­lenné lett rizstelepek, el­hagyott silók, használha­tatlan épületek. És ézek után is adózik, kamatot fizet és hitelt törleszt a szövetkezet. Elképesztő, milyen dolgok után. íme egy hajmeresztő példa, j Az elsőhegyesi határzug- ban a várostól 8 kilomé­ternyire, ahol se út, se ta­nya, se major, semmi a közelben, a szántóföld egy sarkán betonalapozésra bukkanunk.­— Honvédségi létesít­mény? Nevetnek: Dehogyis. Az 1950-es években magtár építését jelölték ki ide. Hogy ki és miért, azt nem lehet már tudni, de az építkezés elkezdődött. Pe­téig se jutottak, mire rá­jöttek, mekkora badarság. Abbahagyták. De a telje­sen használhatatlan épület maradvány után még min­dig fizet a közös gazdaság — mondja az elnök. S liern is felháborodva, mert mint mondja, annyi mindent el­engedett már az állam en­nek a közös gazdaságiak, hogy ezt kérni se merik. Dehát milyen is a han­gulat, a kilátás a Vörös Csillag szövetkezetben most 1965 őszén? A tejljes „felgyógyulást” hárij>m- négy év multánra jósol­ják; Akárkivel beszélek, egyöntetűen ennyi türejlmi időt kér. Megtoldva azzal, hogy addig se lesz diadal­menet, sőt nagyon is ke­mény küzdelem egy tönk­rement szövetkezet megszi­lárdítása. Ez a küzdelem esetenként igen heves pil­lanatokba torkollik. Szem­tanúja voltam ilyen Ese­ménynek: A Kisügyvéd tanyára tar­tottunk, amikor azt bizony­gattam az elnöknek, J ta­pasztalatom szerint ebpen a szövetkezetben csak azt viszik haza az emberek, amiért megdolgoztak. Az elnök igeneit, bár nem elég meggyőzően, de nem is cá­folta feltételezésem. És er­re, mintha csak megigéz- tük volna, zsákos emberek csapata tűnt fel a krumpli- föld irányából. Nyomok­ban meg a határcsősz ku­kázott eléggé feldúltam | — Elnök elvtárs, hog-ijf is megy ez a bengézés miná- lunk? (Bengézésnek mond­ja a böngészést.) Az elnök: — Ahogy megmondtuk. Kétharmada a szövetkeze­té, egyharmadát vihetik haza. — Ezt mondom én is. De nem mindenki fogadja meg. Utána megyünk a zsáko­soknak. Cigányok. Kitör a vihar. — Ha magyar lop, j az nem baj. csak a szegény cigányt bántják mindig. És emlegetik egy brigád­vezető feleségét. Másutt is elhangzott már a neve. Az elnök fel is jegyzi, utána néznek. — Köszönöm, hogy el­mondták, ki lopta még a krumplit. Egyébként a szö­vetkezetben nincs cigány és nincs magyar, csak be­csületes és becstelen em­ber van. A zsákokat azon­nal tessék a kocsira rakni. Megtagadják. Na, most mi következik? Elme­gyünk dolga végezetlen? Az elnök káromkodva leugrik a kocsiról és maga rakja fel a zsákokat. És látom, mélységesen restelli a dol­got. Szeretném megmonda­ni neki, értem én és tu­dom, hogy a szocializmus építése nemcsak ragyogó állomások sorozata s épp úgy egy szövetkezet meg­erősítéséhez is hozzátartoz­nak az ilyen dolgok is: Aki tagadja, és elhall­gatja, rosszul teszi Embe­rek csinálják a szocializ­must, akik együtt is nőnek vele, vagy csak majd nő­nek együtt vele. Itt Túrke- vén a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben is és máshol is. Nem beszélünk erről többet. Megyünk vi­dámabb, szebb dolgosat látni. A Hungazinos kuko­ricatáblát. Közgyűlési enge­déllyel 'kipróbálták a kapa nélküli kukoricatermesztést a Vörös Csillagban. Kiváló eredménnyel. A Vörös Csillag Tsz ve­zetői különben ezt tartják a megerősödés bibliájának: szót érteni emberekkel, kor­szerűsíteni a technikát, és annyi jövedelmet fizetni, ameddig a közös takarója elér. Ez az út előbb-utóbb si­kerre vezet. Borzák Lajos Ami megtermett, minden­képpen takarítsuk be Ülést tartott a megyei operatív bizottság A Szolnok megyei mező­gazdasági operatív bizott­ság hétfői ülésén megjelent Fodor Mihály, a megyei ta­nács vb elnöke, aki a kor­mány határozatairól, intéz­kedéseiről tájékoztatta az operatív bizottság tagjait. Többek között továbbította Fodor elvtárs a kormány­nak azt a kérését, hogy az idei őszi termények beta­karítására, megmentésére az árvízvédekezéshez ha­sonlóan fogjon össze a tár­sadalom. A terményt mindenkép­pen be kell takarítani. Ter­mészetesen a termelő me­zőgazdasági üzemekre, a termelőszövetkezetekre és állami gazdaságokra vár ennek a munkának a dön­tő része. De adott esetben a társadalom is besegít, el­sősorban a tanintézeti ifjú­ság. A megyei operatív bi­zottság egyébként albizott­Ne a végleteket! KÉT OLYAN agitációs tanácsot hallottam a közelmúltban, aminek hasz­nosságáról vitatkozni lehet. Az egyik a szemléltető agitációra vonatkozott. így hangzott: úgy is agitálhat a párttitkár, hogy kiteszi a faliújságra annak a kom- bájnosnak a fényképét, aki 36 órán át egyfolytában ült a kombájnon. Aki 36 órán át ül és dolgozik a gé­pén, akár aratásban, akár most a vetés idejében valóban minden elismerést, di­cséretet megérdemel még a fénykép ki­függesztésén túl is. De ugyanezt érdemli az is, aki „csak” 12—14 órán át dolgozik jó teljesítménnyel, s ezt a teljesítményt heteken át tartja. Ilyen példából pedig sokkal több van, mint az előbb említett végletekből. Ugyanakkor elérhetőbb cé­lokért hamarabb kezdenek versenybe az - emberek, mint olyanokért, amelyeket egyszer-kétszer lehet elérni. A MÁSIK tanács az agitáció har­cosságára vonatkozott. Mit jelent az agi­táció harcossága? — hangzott a feltett kérdés, majd a válasz, az ismerős tanács: ha vonaton vagy autóbuszon utazunk és halljuk, hogy valaki kificamodott, a józan ésszel és a mi felfogásunkkal ellentétes politikai elveit propagálja, szálljunk szem­be a nézeteivel még akkor is, ha nem is­merjük közelebbről az illetőt. Nem kétséges, hogy aki vérbeli agi­tátor, nem hagyja szó nélkül az ilyesmit és okos szóval, reális gondolkodásra, hig­gadt mérlegelésre inti a méltatlankodót. Ez valóban elmulaszthatatlan vonása az agitációs tevékenységnek, de korántsem mondhatja senki egy-egy ilyen esetben előforduló vita után, hogy megtette min­den agitátori teendőjét. Nem az egyetlen ez a tanácsadó, aki hosszú évek után most is azt hiszi, hogy az ilyen véleményekkel való megbirkózás jelenti elsősorban a harcosságot. Ez csak nagyon kicsi, csaknem határmenti része annak, ami ma az agitátorokra hárul. Az igazi harcos agitáció alapvető gon­dolatai ma főleg saját munkakörünkben előforduló dolgok lehetnek, s főleg gaz­dasági vagy kulturális életünkben adódó konfliktusok megoldását segíti. Különösen most, a párt december 10-i határozatának végrehajtása idején van szükség a harcos agitációra. Arra például, hogy minden agitátor segítse; az okos ta­karékoskodás a munka alapelvévé váljon, hogy a minőségi munka mindenki számára a legfontosabb legyen. AZ EMLÍTETT végletekkel példá­lózó tanácsok veszélye tebát az, hogy elte­relik a figyelmet a sokkal köznapibb és sokkal gyakoribb agitációs lehetőségekről, feladatokról. Itt sem lehet elfelejteni, hogy az élet, a feladatok közvetlen isme­rete, a megfelelő életközelség szabhatja meg minden agitátor számára, mikor mi­ről beszéljen, miért agitáljon. B. E. ságot nevezett ki, amelynek a feladata a termelőszövet­kezetek igényei alapján be­osztani a középiskolákat. Ezenkívül az operatív bi­zottság elhatározta, össze­írja az üzemekben, hivata­lokban 'gozó traktorve­zetői, gépkocsivezetői jogo­sítvánnyal rendelkezőket. A bizottság megállapítot­ta, az utóbbi hetek mee- felelő időjárását kihasznál­ták a mezőgazdaságban, s így az őszi árpa és az őszi takarmánykeve­rék vetésében többre ju­tottak a múlt esztendő ha­sonló időszakának teljesít­ményénél. Ugyancsak a tavalyi azonos időszakot vé­ve alapul, megközelítettük az ősziek alá történő talaj- előkészítésben is azt a tel­jesítményt. A szövetkeze­tekben és az állami gazda­ságokban most készüljenek arra, hogy a kukorica be- érésével koncentráltan tud­ják betakarítani. Vagyis egy-egy tábláról egyszerre történjen a cső letörése, a szár levágása és lehordá- sa, hogy utána azonnal kezdhessék a szántást. A megyei operatív bi­zottság helyesnek tartja azt a gyakorlatot, hogy a szö­vetkezetekben „kóstolgat­ják” a tengeri törését. De még nem kellő bátorsággal és határozottsággal. Szak­embereket is megzavar az a tény, hogy a kukorica le­vele és szára zöld. ennek ellenére a cső már érett lehet. A megyei operatív bizottság kimondta; a járá­si, városi mezőgazdasági szervek foganatosítsanak növényvédelmi intézkedése­ket. Ez az intézkedési terv a jászberényi járás kivéte­lével sehol sem készült el, holott a kalászos elővete- ményt követő búzavetés nagy kárt szenvedhet énei­kül. A továbbiakban a bizottság elfogadta azt a javaslatot, hogy a rizstermelő körzetek — a karcagi és a kisújszál­lási termelőszövetkezetek elsősorban — előnyben ré­szesüljenek a cukorrépa ér­tékesítésében. Az operatív bizottság ab­ban is állást foglalt, hogy a szolnoki AKÖV vállalat­nak az eddiginél kézzelfog­hatóbb segítséget kell ad­nia az őszi mezőgazdasági szállítási kampányban. Nem érti az operatív bizottság, miért csak délután 4 órától éjfélig tud biztosítani az AKÖV szabad járműveket, amikor tudvalévőén ebben az időszakban alig tudják foglalkoztatni a szövetkeze­tek és az állami gazdasá- goík e kocsikat. Ennél sok­kal célszerűbb lenne az a módszer — a rákóczáfalvai és a tiszaföldvári szövetke­zetek is kérték —, hogy egész hónapra irányítsanak a szövetkezetbe járműveket az AKÖV-tői. Itt tartunk az őszi munkálatokkal A SZOLNOK MEGYEI TANÄCS VB MEZŐGAZDA­SÁGI OSZTÁLYA JELENTÉSE ALAPJÄN Járás, város neve: Talaielő- Tavasziak Kenyér­készítés: alá gabona szántás: vetés: Istállótrá­gyázás: tervének teljesítése százalékban . Jászberényi j. 53,0 20,9 13,0 46,0 Kunszentmártoni j. 62,0 28,8 13,6 43,0 Szolnoki j. 69,2 38,9 15,6 53,0 Tiszafüredi j. 66,3 36,0 17,7 51,0 Törökszentmiklósi j. 62,7 31,1 14,5 45,0 Jászberény 70,5 17,2 17,6 67,0 Karcag 73,9 31,9 29,7 58,0 Kisújszállás 58,4 35,4 20,4 57,0 Mezőtúr 71,8 52,2 9,8 65,0 Törökszentmiklós 61,7 38,9 17,9 62,0 Túrkeve 63,8 32,1 17,3 51,0 Szolnok megyei átlag: 66,9 32,2 16,1 51,0 Mérlegeit: a külkereskedelem T öbbet eladni, mint venni — olyan kül­kereskedelmi alapelv ez, amelynek előnyeit aligha kell részletesebben bizonyí­tani. Indokként elég arra a gazdaságföldrajzi tényre utalnunk, hogy hazánk az európai kontinens különösen sűrűn lakott országa (négy­zetkilométerenként több ember él nálunk, mint pél­dául Franciaországban), egyszersmind természeti kincseink rendkívül korlá­tozottak. Ha már európai egybevetést említettünk, je­gyezzük meg azt is, hogy nálunk az egy lakosra jutó energiahordozó-készlet a kontinens átlagának mind­össze a tizenharmada! Te­hát anyagot, félkésztermé­ket kell behozni és minél több korszerűen feldolgo­zott cikket kivinni. Ez a2 üzlet viszont nyilvánvalóan akkor előnyös, ha több ér­téket adunk el, mint amennyit vásárolunk. Azért bocsátottuk előre mindezt, hogy jelentőségük­höz mérten értékelhessük az év első felének kedvező külkereskedelmi változásait. Néhány év után ezúttal ki­vitelünk némileg meghalad­ta a behozatalt. (Zárójelek között: utoljára 1961-ben alakult így a behozatal és a kivitel mérlege, azóta év­ről évre többet hoztunk be az exportált értéknél: 1964- ben 17.5 milliárd deviza­forint volt az import és 15.8 milliárd az export ér- íé/c6.) Á VÁLTOZÁS — amely ** egyelőre az előnyös irányzat első lépésének te­kinthető —, végeredmény­ben a Központi Bizottság decemberi határozatának immár gyakorlati eredmé­nye, kézzelfogható sikere. Különösen kedvező, hogy exportunk nemcsak a beho­zatalt haladta meg, de az ipari termelés emelkedésé­nek átlagánál is magasabb volt: a teljes kivitel 6.7 szá­zalékkal volt több a múlt év azonos időszakának szín­vonalánál, miközben az ipa­ri termelés emelkedési üte­me mintegy 5.5—6 százalé­kos. A kép teljességéhez hozzátartozik: mindez a köz­ismert természeti csapások, például az árvíz kártétele ellenére valósult meg! r\ FHÁT NEM a múltba- néző vizsgálódás fon­tos ezekben a hetekben, hó­napokban, hanem sokkal inkább az előttünk álló és kétségkívül rendkívüli erő­feszítéseket feltételező'teen­dők áttekintése, mérlegelé­se. A tervév még hátralévő időszakának külkereskedel­mi „erővonalait” csak ak­kor értelmezhetjük súlyuk­hoz illő komolysággal, ha az esztendő első hat hónap­jának árnyoldalaira is gon­dolunk. Figyelmet érdemel, nek elsősorban a sokéves gond idén is jelentkező sziimptómái: a lüktető hul­lámzás, az ütemtelen szállí­tás. Egyetlen jellemző szám: a félév utolsó tíz napjában kapta meg a külkereskede­lem a teljes hat hónapi termékmennyiségnek több mint a 15 százalékát, s ár­arány sajnos némileg ked­vezőtlenebb a tavalyi azo­nos időszakénál. A külke­reskedelmi vállalatokat oly­kor szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja az utol­só napokra torlódó hullám. A Nikex például a félév befejező hónapjában há­romszor annyi terméket ka- r>ott, mint az első két hó­napban összesen. Az egyes ipari üzemek ütemtelen kül­kereskedelmi szállítása nem­csak ilyen múltbeli, tehát tanulságokat rögzítő érte­lemben jelentős. Hasonló tünetek várhatók az év má­sodik felében, talán még az előző időszakénál is hatvá­nyozottabban! A népgazda­sági terv már eleve számol bizonyos esztendőn belüli arányokkal és az év máso­dik felére a teljes 1965-re szóló export-mennyiség na­gyobbik felét irányozta elő; ehhez járulnak az első fél­évből hozott adósságok, el­maradások is, amelyeket most kell behozni. Rendkívüli népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy az általános helyzetképen belül, a kritikusabb ponto­kon különösképpen növeljék export-erőfeszítéseiket az illetékes vállalati és minisz­tériumi szakemberek. Min­denekelőtt a gépiparra vo­natkozik ez, amely teljes exportunknak hozzávetőleg a harmadáért felelős. A gépgyártó iparág azonban 1965 első felében kevesebb árut adott át exportra, mint a múlt év azonos időszaká­ban és e „fehér foltok” tör­lése a külkereskedelem gépipari „térképéről”, nem éppen könnyű feladat. Az 1965-ös esztendő kül­kereskedelmi teendőiről szólva eddig jobbára az áruk tervszerű továbbítá­sát, az export mennyiségét hangsúlyoztuk, pedig ko­rántsem mellékes a ..mi­lyen” kérdőszó: a minőség Az év elmúlt időszakában volt néhány kedvezőtlen külkereskedelmi epizód: akadtak vállalatok, ame­lyeknek exportra szánt, je­lentősebb szállítmányait nem vették át a címzettek, mert kifogásolták a minő­séget. Kelle-e bizonyítani, hogy ez végeredményben a mennyiséget, külföldre el­adott áruink értékét is mér­sékli? (Amellett, hogy a mérleg másik — behoza­tali — oldalán ezek az áruk is „elfogyasztották” a gyártáshoz szükséges im­portanyagokat.) IS ÉTSEGTELEN. hogy ■' a „mennyi” és a „mi­lyen kérdésekre egyaránt hátrányos választ „fogal­mazhatnak” az előttünk ál­ló és — sok éves tapaszta­latok szerint — kritikus he­tek: az év befejező hónap­jai. Nem szabad belenyu­godnunk, hogy a régi láz — az évvégi hajrá szapora érverése ismét kórt és — kárt okozzon! Igaz: a kül­kereskedelem és az ipar kapcsolata. még nem telje­sen zavartalan és, mint ismeretes, a szakemberek most dolgoznak e rendszer tökéletesítésén. De ez nem indokolhat semmiféle nép- gazdasági kárt. Márpedig a rohammunkával, nem kifo­gástalan minőségben telje­sített export - ebbe a fo­galomkörbe sorolható! T. f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom