Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
i960. September 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 a Szigligeti Színház új tagjait Öt nappal a premier előtt már csupán színházi babonából sem szabad sokat beszélni az előadásról — nehogy elkiabáljuk a szerencsét. Most ezt a „tilalmat" mégis áthágjuk. A bemutatandó három művész ugyanis a Marica grófnő főszereplője. BÁRÓNŐBŐL GRÓFNu Hubay Anikó esetében úgy hiszem kicsit felesleges a bemutatás, hiszen a Lili bárónőből őt már megismerhette a szolnoki közönség. Nos, most a bárónőből grófnő, az „m. v.”- ből pedig a színház új tagja lett. — Nagyon örülök, hogy két ilyen nagyszerű szereppel, mint amilyen a Lili bárónő és a Marica grófnő mutatkozhatom be a szolnoki közönségnek, hiszen mind a két szerep amolyan „primadonna álom”. — Most nemcsak egy előadásra, hanem egy egész évadra szerződött Szolnokra, tehát egy kicsit a távolabbi jövőre is tervezhet. Milyen szerepeket szeretne eljátszani, illetve elénekelni ebben az évadban? — A feladatokat még egészen pontosan nem ismerjük, ezek változhatnak ia. Természetesen annak örülnék a legjobban, ha minél több és minél jobb szerepeket játszhatnék. — Nem tudom, hogy lehet-e most erről beszélni, de titkos vágyam, hogy eljátszegy nő sem lett féltékeny. Ez a vetélytárs pedig a pantomim. — Igen, valóban rajon gok a pantomimért, sajnos csak kevés alkalmam van, hogy műveljem is. Eredetileg a Mimus 58 elnevehassam Lehár Mosoly országának primadonna szerepét. —* Az új évadban a szerencsésnek ígérkező kezdeten kívül minek örül Hu- bay Anikó a legjobban? — Természetesen annak is nagyon örülök, hogy Szolnokra szerződtem — és ezt nem elsősorban az udvariasság mondatja velem —, de legjobban talán an nak örülök, hogy hosszú évek után most ismét sikerült egy színházhoz szerződnöm a férjemmel. MÓRIC GRÓF ÉS A „KRIMI” A férj, Baranyi László Pécsről szerződött Szolnokra. — Anikóval ellentétben, aki már „tőzsgyökeres” szolnoki én valóban még „új fiú” vagyok. Az idén nemhogy egy színházhoz szerződtünk, de már az első bemutatón is partnerek leszünk. Én játszom ugyanis Móric gróf kissé ügyefo- gyott figuráját. — Ügy tudom, hogy az operett számodra egy kicsit csak kirándulás, szíved szerint elsősorban a prózát szereted. — Nagyon szeretem a zenés műfajt is, bár az igaz, hogy a prózai karakterszerepek állnak hozzám közelebb, de úgy érzem, hogy legerősebb oldalam a humor és ez egy operettben is nagyon jól hasznosítható. — Beszélnünk kell egy másik szívszerelmedről is, ha ugyan a feleséged meg nem sokallja ezeket a szerelmeket, de úgy gondolom, hogy ilyen „vetélytársra” még zésű pantomim együttes tagja voltam. Aztán ennek az együttesnek a felbomlása után kerültem először a kaposvári színházhoz, majd Pécsre. — Pécsen sem volt lehetőséged, hogy hódolj a pantomimnek? — önálló pantomim előadásra ott sem került sor, de igyekeztem mindig szerepeimbe becsempészni pantomim elemeket, ha erre lehetőség kínálkozott. Sajnos erre most a Móric grófban nincs mód. — Ezek szerint a szolnoki közönség most nem ismerkedhet meg Baranyi Lászlóval, mint pantomimművésszel, de reméljük, hogy ez' az ismerkedés sem késik sokáig. Egy vav lamivel még tartozom: hogyan került kapcsolatba Móric gróf a népszerű televíziós műfajjal, a „krimi”- vel? — A Magyar Televízió első önálló bűnügyi filmsorozatának egyik szerepét én játszom. A sorozat adására valószínűleg csak a jövő év elején kerül sor. Erről a szerepemről egyelőre csak ennyit, hiszen egy jó „krimi”-ben minden csak a végén derülhet ki. Ezt a titkolózást talán az újságolvasók is megbocsátják. A „krimi”-ből úgy is mindent megtudnak majd. FORTUNA ÚTJAI KISZÁMÍTHATATLANOK Beszélgetésünk harmadik résztvevője Rózsa Sándor, a színház fiatal új bonvivánja. Egyszerre mondhatja el magáról, hogy Fortuna kegyeltje és mostohafia. De erről talán később, először mutassuk be úgy, mint a Marica grófnő Török Péterét. A szegedi konzervatórium és két vidéki színháznál eltöltött „inasévek” után élete első nagy főszerepe ez. — Nincs nehezebb dolog, mint az első nagyszerep. Az életben is nehéz dolog huszonegy évesnek lenni, hát még a színpadon. Szerencsére a kollégák és nem utolsó sorban Lovas Edit, a rendező, a segítségemre siettek és nekik köszönhetem, hogy sikerült levetkőznöm a kezdeti elfogódottságomat. — És most térjünk visz- sza Fortunához. Miért nevezheti magát Rózsa Sándor Fortuna mostohafiának? — Ha szerencsém lett volna, ma a Zeneművészeti Főiskola másodéves hallgatója vagyok. Amikor jelentkeztem ugyanis, hetet vettek fel a főiskolára, és én a hetedikkel azonos pontszámmal, a nyolcadik lettem. — Ezzel a „szerencsétlenséggel” úgy hiszem az operettműfaj nyerte a legtöbbet, hiszen régóta várunk már egy széphangú bonvivánra. Ami pedig Fortunát illeti, Rózsa Sándor egyben kegyeltje is, hiszen pénteken négyes találata volt a lottón. Most már csak az a kérdés, hogy válik be kabalája a premieren. Rideg Gábor /W*y- ] ✓ Mii ií:K lí' Tí Százezrek honvédelme J árási és megyei vetélkedők után a fővárosban lezajlottak az ösZ- szetett honvédelmi verseny döntő találkozói. Több mint 350 000 indulóból, negyedmilliónál több férfiből és mintegy 70 000 leányból választódtak ki azok a lelkes fiatalok, akik valóban a legjobbnak bizonyultak a nagy felkészültséget, észt, ‘szívet és izmot egyaránt igénybe vevő találkozókon. A százezrek példája még inkább hangsúlyozta a fegyveres erők napjának jelentőségét: a fegyvert fogók és a dolgozók egyaránt készülnek fegyveres erőink szeptember 29-i ünnepére. Húsz szabad esztendő, haladó és forradalmi hagyományaink szüntelen ápolása érlelte meg társadalmunkban ezt a honvédelmi gondolkodást. Amikor a kisdobos-, majd az Palicz József: Alkony (olaj) Művek- alkotók Oiiními uti mifliTniiniliiunii» rn niimnuó Dlagy István: MACKÓK A művésztelep parkjában, Nagy István műterme előtt áll a két játékos bocs összekapaszkodó, a kölyökállatok önfeledt mozdulatait megragadó, gip-z-szobra. A szobor kő- befaragva messzire kerül majd, szocialista városunk. Kazincbarcika valamelyik parkját fogja díszíteni. Nagy István az utóbbi évek képzőművészeti tárlatain eredeti ötletü, egyéni megfogalmazású kisállatszobraival hívta fel magára a figyelmet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy művészetéből hiányzik az emberi test ábrázolása. Mi vonzza a művészt a szobrászat e kissé periférikusnak látszó területéhez1 Pusztán formai meggondolások, vagy az ábrázolás már-már a groteszkumm súroló lehetősége? Mindkettő és egyik sem igazán. — Nemcsak formailag izgatnak ezek a szobrok de szeretem is az illatokat. Belső lényükből fakadó tulajdonságukat, mozdulataikat akarom megörökíteni — vallja a művész és egy kicsit tiltakozik, amikor állatfiguráit a kisplasztika műfaji megjelölésével illetem. — Csak méreteikben kicsik ezek a szobrok, de. életnagyságú nagyításra is alkalmasak. Erre példa a Mackók című, amelyiknek kis ólomváltozata most a X. Magyar Képzőművészeti Kiállításon is szerepel. Valóban, Nagy István állat-szobrainak nagyvonalú, összefogott megformálása lehetőséget nyújt arra, hogy elkészüljenek nagyobb méretben. Ez a felnagyítás — bizonyos határokon belül — alkalmassá tenné e műveket belső -ér vagy aránylag zárt környezeti egységet képező parkok díszítésére is. Rideg Gábor úttörőkorosztály Dózsa felkelő parasztjait, Rákóczi kurucait, Kossuth vörös- sipkásait és a Tanácsköztársaság vöröskatonáit egy sorba állítja a hazánk felszabadításában résztvett magyar partizánokkal: a haza harcos védelmének gonlolatát érti meg. Amikor a középiskolás, vagy az iparitanuló osztályfőnöki órákon a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség elméleti és gyakorlati egységéről gondolkodik, nem kevesebb értéket gyűjt, mintha nyári szabadidejében megismeri a haza szépséges tájait. Ahol a technika ismerete a szocialista haza szere- tetével párosul, ott világosabbá válik az alaptörvény is: a honvédelem nem csupán a fegyvert hordozó néphadsereg, s más fegyveres erők előjoga és kötelessége, hanem össztársadalmi feladat. A felismerést olyan kezdeményezések követik, mint a sokfelé megalakult, a határok őrzésében segítséget vállaló úttörőszakaszok, amelyeknek lelkes őrsei speciális tanfolyamon ismerkednek meg a szocialista hazafiság, a békevédelem, a forradalmi hagyományok ápolásának gondolataival, s megismerkednek a fegyvernemekkel, a tereptannal, a képzőismerettel, mindazon tudnivalókkal, amelyeknek később is hasznát veszik. A bevonulási korhatár 13 évre történő csökkentése miatt is helyes, hogy több középiskolában megkezdődött a honvédelmi előképzés. Ennek keretében az érettség küszöbén fiataljaink olyan elméleti és gyakorlati ismereteket kapnak a honvédelmi tudnivalókból, amelyeknek birtokában problémák nélkül léphetnek át az erős. fegyelmezett, egészséges fiatalságot továbbnevelő néphadsereg és határőrség soraiba. Itt ér utolsó állomásához az a honvédelmi köznevelés, amely a társadalmi gondolkodás kovászát jelenti. A leszerelik legjobbjaival már sokfelé gazdagodnak a Honvédelmi Sportszövetség szervezetei, hiszen alig van ezer lelken felüli községünk, ahol ne lenne valamilyen szakfoglalkozása, csoportja az MHS-nek, s természetes, hogy katonaviselt, lelkes fiatalokból erősíti sorait már a munkásőrség is N em lehet elégedettség és megindultság nélkül gondolni arra. hogy e százezrek ^ honvédelmének minőségi változása és folytatása — a százmilliók életének internacionalista értékelése. Már a kubai konfliktus ideién, de főként az idén. a vietnami nép védelmében húsz évtől hatvanig százával szólaltak meg a legjobbak, szívüket, kezüket és fegyverüket ajánlották fel a távoli test- vémép harcához. Talán legmarkánsabban, a többszörösen kitüntetett, a spanyol frontot és a fasiszta háború poklát egyaránt megjárt, az ellenforradalom leverésében is résztvett veterán fogalmazott: „Jelentkezem, mert nyugdíjas kommunisták es nyugdíjas partizánok nincsenek...” Az úttörő kortól a nyughatatlan nyugdíjasig terjed tehát az a társadalmi háttér. amely így szeptember táján még láthatóbban fogja körül fegvveres erőinket. Szeptember 29 — a császári zsoldosokat megverő pákozdi népfelkelők győzelme így válik valóban az egész, a szocializmust építő magyar nép ünnepévé. Jurmics Lászlé
