Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

íWB. «September 19. 1 SZOLNOK MEGYeTTSEPLAP Tagozati osztály vagy „kiválóak iskolája"? m nnakidején a negyve- /! nes években nagy feltűnést keltett Zi- lahy Lajos író javaslata a „kiválóak iskolája’’ létesí­tésére, ahol a szellemi elit, az ország vezető rétegének kinevelésével foglalkozná­nak, kivételes képességű tanulók és tanárok közre­működésével. Ez a terv nem valósult meg, mert az elgondolás nem volt élet­képes. Azóta egy megválto­zott rendszer, egy merőben újtípusú életforma, a szo­cialista életforma keresi a rendszerének legjobban megfelelő iskolát. Keresi, mert még korántsem feje­ződött be az iskola, első­sorban a közép és közép­fokú iskola rendszerének kialakítása, habár az isko­lareform sok kérdést tisz­tázott. F őleg a középiskola vo­natkozásában okoz sok gondot a kivá­lóak fokozottabb foglalkoz­tatása. Az az álapjában helyes törekvés ugyanis, hogy a gyenge tanulókat a közepesek szintjére hoz­zák, a tapasztalatok sze­rint jócskán felemészti a pedagógusok energiáját, s a tanmenet is elsősorban a közepes és gyengébb ta­nulók képességeihez mére. tezett. Az egy-egy tan­tárgyból kugró képességet tanúsító diák számára ma­rad a szakkör, ha éppen van olyan, amilyenre szük­sége van, ha éppen az is­kola legkiválóbb szaktaná­ra vezeti és ha olyan a felszerelés, amely alkalmas a tananyagon túl is arra, hogy kielégítse az érdeklő­dést. A tagozati osztály alkal­masnak látszik arra, hogy segítsen ezen a hiányossá­gon és egy-egy területnek az adott tárgyból legjobb képességeket felmutató ta­nulóit kiemelt képzésben részesítse. Itt nem valami­féle „szellemi elit”, „ve­zetőréteg” kitenyésztéséről van szó, hanem arról, hogy már jó korán neveljen olyan kitűnő szakembere­ket, akik képességeiket ki­bontva egy-egy tudomány­ág kiváló művelői lehet­nek, ezeknek tanulását elő­segítse, felsőfokú képzé­sükhöz az eddiginél lé­nyegesen szilárdabb elnköt teremtsen. N em arról van szó, hogy minden iskolá­ban legyen ilyen osz­tály. Ez megvalósíthatat­lan anyagilag és szerveze­tileg egyaránt. Egy ilyen tanulócsoport felszerelése ugyanis tetemes pénzbe kerül. Marad tehát az a lehe­tőség, hogy megyénként és szakonként egy-egy ilyen osztály indulna, mindig ott, ahol az összes feltételek adottak. Erre törekszik a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya, amely a kö­vetkező tanévre szeretné megvalósítani azt az el­gondolt. hogy a jelenleg működő két középiskolai orosztagozatú osztály mel­lett elsősorban természet- tudományi (fizika, mate­matika) szakokat indítson. A tapasztalatok szerint a tagozati osztályokba olyan sok a jelentkező, hogv azoknak tekintélyes ^ ré­szét vissza kell utasítani. Ez a zenei tagozatú álta­lános iskolákra is vonat­kozik. Elvileg tehát a tagozati osztályok mellett sok min­den szól. Néhánv meggon­dolandó és az új tagozati tanulócsoportok létrehozá­sánál figyelembe veendő szempontokat azonban nem árt már most. az előkészí­tés és szervezés évében megfontolni. Nagy vonzóerőt jelent — a tapasztalatok szerint a tagozati osztálv. Elit-intéz­ményt seitenek benne. — ezért a becsvágyó szülők mindent elkövetnek, hogy gvermpkük. a kiemelt tan­tárgy iránti érdeklődésétől függetlenül ide kerüljön. Ez az egészségtelen helyzet a szülők és az iskola kö­zötti viszonyt ronthatja, ha pedig az igazgató be­adja a derekát, akkor a cél válik elérhetetlenné. A megyei tanács mű­L1 velődésügyi osztá­lyának elgondolása szerint tanulmányi ver­senyt rendeznének a nyol­cadik általánosban és a legjobbakat vennék fel a tagozati osztályokba. — Az elgondolás jó. szerintünk azonban ki kellene egészí­teni speciális képességvizs­gálattal, amely eldöntené, alkalmas-e a tanuló a bio­lógia, matematika, fizika, illetve kémia szakosodás­ra, anélkül, hogy egyoldalú szakbarbárrá válna. Megnéztük a szolnoki Verseghy gimnáziumban a tavaly végzett IV/c. osztály eredményeit. Ez orosz ta­gozati jelleggel működött, az osztályfőnök tapasztala, ta szerint az egyetemen még a műszaki érdeklődé- sűeknél is nagy előnyt je­lent az orosz nyelvnek az átlagosnál jóval magasabb színvonalú ismerete. Az is igaz azonban, hogy kimon­dottan olyan pályát, amely­hez ez a nyelvismeret szük­séges, mindössze négyen választottak. Az igazgató- helyettes egy negatív ta­pasztalatot említett: a leg­jobbak jelentkeztek ebbe az osztályba és egészséges versenyszellem alakult ki, ugyanakkor azonban a töb. bi negyedik osztály meg­sínylette ezt, hiányzott on­nan az a mag, amely az osztályt tömöríteni és elő­relendíteni tudta volna. Természetesen, ha ezek a tagozati osztályok nem egy iskolából, hanem a megye összes gimnáziumá­ból szedig össze a legte­hetségesebbeket, ez a ve­szély nem áll fenn. Töb­bek között ezért is helyes, ha kevés ilyen osztályt in­dítanak. A társadalom is hozzá­járulhat a szemmellátha- tólag érdekes és progresz- szív ötlet megvalósításá­hoz: a sok és drága fel­szerelés egy részét társa­dalmi munkában készít­hetnék el a különböző szakképzettségű szülők és az üzemek is vállalhatnák néhány műszer, kísérleti eszköz elkészítését. E gy év van még a ta­gozati osztályok meg­indításáig. Ez alatt mind a felvételi rendszer kidolgozására, mind az anyagi alapok megterem­tésére megvan a reális le­hetőség. A társadalomnak figyelemmel kell kísérnie a tagozati osztályok léte­sítésének előkészületeit, — amelyek a szellemi arisz­tokráciát nevelő „kiválóak iskolája” helyett a szocia­lista szakember- és tudós­képzésnek (ehetnek bázisai, ha jól fognak hozzá meg­valósításukhoz, — hí — Beszélgetés a Marica grófnő rendezőjével A könyv a legjobb barát — ez már elcsépeltnek ha­tó mondás, mint ahogyan minden magától értetődő megállapítás előbb-utóbb azzá válik. A mondást ta­lán kiegészíthetjük azzal, hogy csak a jó könyvekre vonatkoztatjuk és egyre szélesebb rétegek szemé­ben már a könyv szépsége is e barátság jellemző je­gye. A szép könyv régebben meglehetősen — költséges „hobby” volt. Kevésszámú A rendezőnő Ezt a beszélgetést egyben egy kicsit bemutatásnak szántuk, bár Lovas Edit, a színház új rendezője, már nem ismeretlen a szolnoki közönség előtt, hiszen ta­valy vendégként 6 rendez­te a Mária főhadnagy című nagyoperettet. Az idén vi­szont mára Szigligeti Szín­házhoz szerződött és első rendezése, amely egyben a színház első bemutatója ;S szintén nagyoperett, Kál­mán Imre Marica grófnő című darabja; — Tulajdonképpen szá­momra már nem volt isme­retlen a szolnoki kollektíva, ez lényegesen megkön nyl- tette munkámat. Remélem, az idén sikerül kielégítem a szolnoki közönségnek azt a jogos kívánságát, hogy a zenés darabokat is a pró­zai bemutatók színvona'án, igényességével játsszuk, hi­szen az idén sikerült a szín­háznak egy nagyon tehet­séges, fiatal operettgárdát kialakítania. Lovas Edit lesz a szín­házban egy kicsit a zenés műfaj gazdája, de nemcsak operetteket, hanem prózai darabokat is rendez. — A következő produk­cióm is próza, O’Neill Bol­dogtalan hold című darabja. Kecskeméten, ahonnan Szol­nokra szerződtem, felváltva rendeztem zenés és prózai darabokat. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy tudomásom sze­rint Lovas Edit Debrecen­ben nem egy sikeres opera- előadást is rendezett. — Igen, voltam Debrecen­ben és Pesten is mielőtt Kecskemétre kerültem, A Marica grófnő jóval ötve- nen felüli bemutatóm lesz már, de ezzel úgy vagyok, mint a nők az életkorukkal, a túl nagy számokat már nem igen jegyzem meg. De ha úgy tetszik, maradjunk a kerek számnál, az ötven­nél. — Ezek szerint vissza is kanyarodtunk az utolsó be­mutatóhoz, amely egyben mindig a legkedvesebb is szokott lenni. Október 1-én premier. Elégedett a pró­bák menetével? — Mindig öröm tehetsé­ges er,’’ erekkel együtt dol­gozni és ha ezek a színé­szek egyben fiatalok, a ren­dező munkája egy kicsit pedagógia is. Véleményem szerint egy jó opcrettszí- nászrek három tulajdonság­gal kell rendelkeznie: jó fizikai adottságokkal, ma­gas színvonalú énekkultúrá­val és nem utolsó sorban színpadi játéktudással. Re­mélem, a szolnoki közön­ség tetszését is megnyerik majd a darab szereplői és bízom abban, hogy az egész előadás tetszeni fog. A beszélgetés után tx>- vas Editet, engedelméyei elkísértük az esti próbára is. A jelzett díszletek kö­zött. utcai ruhában folyó próbát már az alakuló, ké­szülő előadás izgalma fűti. A rendezőnő munka közben csupa lendület, energia, öt­let. A kollégák véleménye, hogy ilyen rendezővel öröm dolgozni. A színész munká­jában nagyszerű irányító se­gítőtárs. És ami" Lovas Edit instruál, „orvul” el-el vil­lan a fényképezőgép vaku- ja, hogy megörökítsük né­hány ellesett pillanatát a készülő előadásnak. Rideg Gábor A primadonna és a bon- vivan nagyjelenete (Hubai Anikó és Rózsa Sándor) • Két magyar # / f •• a •• íuvosotos a döntőben Szombaton a Zeneakadé­mián kihirdették a nem­zetközi fúvósötös verseny első fordulójának eredmé­nyét. Mint ismeretes, az elődöntőn 15 együttest hall­gatott meg a zsűri, s kö­zülük 8 quintett jutott to­vább: a nemrégiben ala­kult avignoni fúvósötös, a Berlini Állami Operaház együttese (az NDK ver­senyzői), a bukaresti fú­vósötös, a magyarok részé­ről az 1962-ben alakult if­júsági és a genfi nemzet­közi versenyen díjat nyert magyar fúvósötös, a Prágai Zeneakadémia együttese, a szlovák és a szovjet fú­vósötös. Ezek a quintettek a nap folyamán ismét a zsűri és a közönség elé léptek, hogy megküzdjenek a döntőbejutásért. A dön­tő eredményét ma közük. A döntőbe került legjobb hat klarinétos közül hár­man ugyancsak szombaton mutatták be műsorukat. — Mindhárom versenyző már valamilyen nemzetközi díj tulajdonosa volt. A fran­cia Michel Portai 1963. évi genfi nemzetközi verseny második díjának nyertese, a román Aurelian Popa az 1959. évi Prágai Tavasz klarinétversenyének győz­tese, és a szovjet Valerij Bearucsenko al bécsi VIT-en első díjat és aranyérmet, valamint az 1963. évi le­ni ngrádi össz-szövetségi versenyen első díjat nyert. Szép könyvek művészete műértő, az irodalom és az esztétika megszállottja gyűj­tötte a szép, külsejében művészi értékű olvasmá­nyokat, amelyek gyakran negyven-ötven példányban jelentek csak meg, becsük ritkaságukban is volt. A kényszerítő ok azonban er­re a kis példányszámra az volt, hogy igény nem mu­tatkozott többre. Pedig a világhírű gyomai Kner nyomda példány számban sokkal többre is képes lett volna, hasonlóképpen a békéscsabai Tevan nyom­da is. A szép könyv nemcsak olvasmány, esztétikai él­mény is. Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára nemcsak érdekes olvas­mány, de a Bartók mű dal­lamvilágának szöveg közti kottabetéteivel, Kass János modern szuggesztív színes grafikáival képzőművésze­ti-, — és aki érti —, an­nak számára zenei élmény is. Heltai Jenő: Az ezerket- tedik éjszaka című bűbá­jos, felnőtteknek szóló me­sejátéka ünnepi köntös­ben jelent meg és a műél­vezethez kétségtelenül hoz­zájárul a szép betűtípus, a szöveg között a mű alap­hangulatát erősítő illuszt­rációk. A könyvek szebbé téte­lére most már egy igen örvendetes tény sarkallja a magyar könyvkiadást: az igények szüntelen növeke­dése, sőt egy bizonyos mér­tékű tömegigény megjele­nése. Ez pedig nem keve­sebbet jelent: a könyv im­már nem alkalmi időtöl­tés az emberek mind na­gyobb részénél, hanem mű­érték is, amelynél termé­szetszerűleg törekednek ar­ra. hogy díszítse is a la­kást. A magyar nyomdaipar az utolsó évtizedben hatalmas fejlődésen ment keresztül. Reprezentatív kiadványink külkereskedelmünkben is lényeges helyet foglalnak el, a Corvina és a Helikon kiadásokat, az Akadémia Kiadó kitűnő minőségű tu­dományos műveit ma már számontartják a miág könyvpiacain. S itthon az Olcsó Könyvtár valamiken igen fontos kultúrmissziót betöltött kis köteteit a fa­lusi könyvesboltokban is felváltja a Milliók könyve sorozat, vagy a Mikszáth, Jókai kiadványok díszes, szép kivitelű, esztétikai örö­met okozó kötetei. Nem akarunk messze menni a következtetésben. Mégis érdekes, hogy Kálti Márk Képes krónikájának bőrkötéses, számos kiadása, amely csodálatos színeivel, gondos tipografizálásával műremeknek mondható, — még csak ezer példányban készült, de megjelenése után egy hónapon belül már nem volt kapható Ma­gyarországon. S hány hó­napig porosodtak a százöt­ven példányban megjelent Tevan kiadványok a két világháború közt a köny­vesboltok kirakataiban... Ma már a megye vala­mennyi könyvesboltjában a bibliofil számozott köny­veknek állandó vevőközön­ségük van, akik félretéte­tik maguknak. Azaz egyre szélesül a gyűjtőtábor is Ami pedig a rendkívül szép kivitelű lexikonokat, művészettörténeti kiadvá­nyokat illeti, aligha kel1 bizonyítani, hogy annyi fogy belőle, amennyiről a könyvkiadás akárcsak tíz- tizenkét évvel ezelőtt ál­modni sem mert. Szép könyv, jó könyv, nagy példányszám. A há­rom tényező együtt kultu­rális fejlődésünk egyik megbízható mutatója. S ez a mutató egyre pozitívabb, egyre biztatóbb. — ht — Ténagy Sándort > / OiZ és zene. Füttyel csipkézi a csöndet a dombon egy nyurga legény, és tele tüdővel próbálom én is a dalt, de csak úgy magamban, szemérmesen ízlelve a hangok bugyogó erjedését. Most ősz van, köszöntenem kéne a víg szüretre-menőket és belekóstolni a lányok fürtös mosolyába — de félre húzódom, nem jön számra a szó.csak zenét érzek, titkos hangjegyek vöttyözik szívemet, ősz van p csak zene van; s hangokká alakulva én is, futok ugrálva a nyurga legény pilléző füttye után. és violmkulccsá görbül bennem a vágy teu tánad, ki szertelen életemnek bolondot karmestere lettél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom