Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-18 / 220. szám
1965. szeptember 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ■ S Testvérek Azt mondják, hogy nem le- Kati, Gyuri jó gyerek, fhet, Pedig sosem veszekszünk. Este hétkor lefekszünk, Megesszük a vacsorát, Lebirkózzuk apukát, Aztán mesét hallgatunk, Jó testvérek mi vagyunk. Reggel, mikor ébredünk, Sosem sírunk, nevetünk, Gyuri fésül, nem is fáj, Ablakra száll egy madár: Bekopog az üvegen, Ugrabugrál ügyesen, Adjunk neki uzsonnát, S hogy ne fázzon, kis bundát! Nem kell neki a bunda, Az ugrálást megunta, Felröppen egy felhőre. Onnan száll az erdőbe, Ahol sok-sok fenyő áll, Dalolgat száz kismadár, Gyere Kati, siessünk! Délutánra ott leszünk. Sass Ervin A denevér, a buvármadár, és a csipkebokor vállalkozása Három kereskedő eav alkalommal Aiszóposz elé állt: Lássuk, valóban oly okos vagy-e, amint beszélilc. Mondd meg nekünk, mért bukik a víz alá a búvármadár, mért szaggatja ruháinkat a csipkebokor, s mért röpköd csak éjjel a denevér. Aiszóposz ekkor a következő mesével válaszolt: „Réges-régen a denevér, a búvármadár s a csipkebokor találkoztak a vándorlásuk közben az országúton. Sorra kérdezték egymástól: hová, merre, miért? A denevér, aki hitelezőitől pénzt kapott, a vásárba tartott áruért. A csipkebokor mindenféle gyolcsot vitt magával, hogy a városokban értékesítse. A búvármadár pedig aranyat fuvarozott. Mindhárman panaszkodtak, milyen nehezen élnek, rosszul megy az üzlet Végülis a csipebokor, aki legböl- csebb volt mindhármuk között, így szólt: — Barátaim, alapítsunk társas vállalatot. Ki-ki azt adja, amije van. Ha mindhárman együtt bérelünk hajót, s távoli vidékre megyünk, jó vásárt csinálhatunk. Hallottam, Afrikában kevés az ékszer, finom kelme, gyolcs. Menjünk hát oda mind a hárman. A többiek lelkesen helyeseltek. — Ügy van, úgy van, hajózzunk együtt Afrikába! így aztán hajóra szálltak. Ám a hosszú úton nagy vihar kerekedett, szörnyű szél fújt, s a hullámok oly magasra csaptak, hogy egyszer csak felfordult a hajó, s minden rakománya a tenger mélyébe hullott, a temérdek áru mind odaveszett! És azóta a búvármadár örökké keresgéli, le-lebukva a vízbe, elsüllyedt aranyát. És ha a víz színén van, azt kiabálja: — Hol van az a-ra-nyam?! Hol van az a-ra-nyam?! A csipkebokor kelméi után nyúkál. Az út szélére áll, s minden vándorba, utasba belekapaszkodik: — Ez az én szövetem! Ez az én gyolcsom! A denevér pedig még betevő falatjáért is csak éjjel merészkedik elő odújából, annyira retteg a hitelezőitől.” OROSZ MIHÁLY : i wrar xxix. iiUeLÜT — Hozza be azt a három fegyvert! — utasította az ügyeletes tisztet, majd átvette tőle az egyik géppisztolyt. „ — AF 0864! Kié? — kérdezte. Ákos pattant fel a helyéről. — Ákos honvéd! —harsogta. — Na kérem, — nézett rá gúnyosan a parancsnok — az ön fegyvere olyan, mint egy disznóól! — és sorban ki szólította a másik kettőt. A BG 1101 Valteré, a harmadik fegyver egy Kálóczi nevű őrvezetőé volt. Az őrnagy hosz- szas pirongatás után kiszabta a meglenően szigorú fenyítéseket. Valter — miután már egyszer fenyít- ve volt fegyvere elhanyagolása miatt — tíz nap fogdát kapott. — A másik kettő öt-ót nannal megúszta. A katonák megszeppenve hallgattak. Miután elhangzott az oszolj, és az ügyeletes tiszt a fogda felé kísérte a három fenvítettet, a nagy csendben valaki felnevetett? — Lassan fogságba esik, az egész fotószakkör! A katonák a vállukat vonogatták. * Pikó százados, a daktyloszkopiai szakértő társaságában délelőtt érkezett az alakulathoz. — Kocsiját a telephelyre irányította, majd a parancsnokkal váltott néhány szót. Az elhárító hadnagy már várta őket. — Hívassa le a huszonharmadika! napost! — utasította a fiatal tisztet Pikó. A napos hebegve-dadog- va, de végül is beismerte, hogy aznap este félórára elhagyta szolgálati helyét, elment televíziót nézni. — A technikusok megpróbáltak egy külföldi állomást behozni, nagyon kíváncsi voltam — szabadkozott. — Kik tartózkodtak a hálóban, amikor ón még a helyén volt? — Úgy emlékszem, Joós ült egy hokedlin. Azt hiszem, levelet írt, — Write bizonytalanul* r 4 megelőző szűrővizsgálatokról szintén gondosan öltözött legyen. Csinosak a színes Fir- bella, Batiszt és Krisztina anyagból készült hálóingek. Legtöbbször azonos színben, mintában köntös is kapható hozzá. Praktikus és hasznos az ujjatlan hálóing fölé reggelenként ujjas köntöst viselni. Olcsóbb változatai krepp anyagból készültek, s valomennyi divatos. (Első képünk). Egy ottfhon hangulatát leggyakrabban a háziiasz- szony teremti meg. Nemcsak gondoskodásával, és igyekezetével, hanem megjelenésével is. Éppen ezért ügyelnie kell arra, hogy az otthoni tartózkodás során Otthon is csinosan Korszerű viselet a tűzött köntös. (Második képünk). Ez a könnyen tisztántart- ható, elegáns otthoni viselet már kiszorította a hosz- szű matlaszé pongyolát. S valljuk be, jogosan. Változatos mintákban, szép pasztellszínekben sok érkezett bölőle a boltokba. Az őszi szezonra foraglomba kerül a magyar Habselyemáru- gyár által készített nylon köntös is. Azoknak, akik az igazi kényelmet szeretik, a TV együttest ajánljuk. Anyaga, — az évszaknak megfelelően színes Krisztina, sötétmintájú szatenkarton, vagy matlaszé. Az együttes szűkszárú hosszú nadrágHímzett szettek Az egész asztalt befedő térítők helyett divatosak a kis térítők, szettek. 1. Népi motívumé keresztöltéses mintával a szett két végét díszítsük. Két színnel hímezve a legszebb. 2. A keresztöltést csíkokban egymás mellé hímezzük a második szetten. Itt is két színnel dolgozunk, az egyik csík rövidebb, a másik hosszabb. A két csík váltakozik a terítő két végén. 3. Kockás alperiből vagy zeffrből érdekes szett készülhet. Egyszerű huroköltéssel virágokat hímezünk három kockasoron át a térítőre. Fekete-fehér, sárga-fehér, szürke-fehér, barna-fehér kockás maradékokat használjunk fel, s valamennyit narancs-vörös hímzett virágokkal díszítsük. A kis rajzokon a hímzések munkamenete láthaté. ból, derékig érő blúzból és háromnegyedes hosz- szúságú köntösből áll, amely övvel és öv nélkül egyaránt viselhető. (Harmadik képünk). Csinos, s a hűvös napokra is alkalmas. Kutatások, kísérletek hosszú sora, a klinikai orvosok gyakorlati tapasztalatai bizonyítják, hogy még a legsúlyosabb betegség is megelőzhető, illetve gyógyítható, ha mi magunk nem hanyagoljuk el, s már a legkisebb panasz esetén is orvoshoz fordulunk. A gyermekorvosi és védőnői hálózat munkája eredményeképpen az újszülöttek és iskolásgyermekek kellő védelemben részesülnek. A felnőtteknél azonban más a helyzet. A tüdő- és rákszűrés kötelező, — mégis nagyon sokan vannak, akik idézésre sem jelennek meg. Még az esetleges büntetést is elszenvedik, mert a vizsgálat kényelmetlen, vagy nem tartják fontosnak, felesleges zaklatásnak minősítik a hivatalos felszólításokat. A statisztikák tanúsítják, hogy a 35 éven felüli nők közül csak minden negyedik jelenik meg rákszűrővizsgálaton, pedig a betegség a a leggyakrabban éppen ebben az életkorban jelentkezik. A tüdőszűréseket ugyancsak a kór felfedezésére és lokalizálására vezették be. A tbc tökéletesen gyógyítható. S ezt az illetékes egészségügyi szervek sokféle módon ismertetik. A tüdószűrésre mégis általában csak a közösségek, — iskolák, intézetek, intézmények stb. — mennek el. Mindenkinek kötelessége az orvostudományt és egészségvédelmet segítenii Sokszor a közömbösség okozza, hogy azok, akik nem tudnak betegségükről, megfertőzik az egészséges családjukat és a környezetet Fogadjuk el a segítséget* amelyet számunkra az egészségügyi hatóságok nyújtanak. — Más nem? — szegezte neki a kérdést Pikó. — Nem! — vágta rá sietve a katona. — És Faragó? Faragó mit csinált? A naposnak név szerint percről-perce tudnia kell, hogy a katonák höl tartózkodnak. Hozassuk ide az előjegyzési füzetet? A katona lehajtotta a fejét. — Fölösleges! — nézett a százados szemébe. — Faragó aludt az ágyon. — Miért tűrte el? — Mindegyik napos megengedte neki. Olyan közönségesen tudott viselkedni, hogy inkább hagytuk. — Na jó, akkor azt mondja meg, hogy a fotósok közül kit látott visszamenni a körletbe, miután ismét a naposasztal mellé állt? A katona gondolkodott. — Senkit. Amikor a z az eset történt, én már visszamentem. De akkor a körlet teljesen üres volt. — Még valamit — folytatta a százados. — Erről a beszélgetésről senkinek egy szót se! Megértette? A katona eltávozott — Gyerünk a laborba. Remélem, hogy azóta senki sem járt ott? — Senkii — nyugtatta meg a hadnagy. — Én magam pecsételtem le. Benyitottak a szakköri helyiségbe és felhúzták a fekete függönyöket Arányló napfény áradt a helyiségbe. A vegyész az asztalt vizsgálta. Az asztallao alatti merevítő kereszttartókon ujj-nyomokat talált. Táskádból kartotékokat vett elő, és gondosan összehasonlíthatta a fellelt nyomokkal. *— Összesen öt... Esek Joós jobbkezének ujjal... valós/ínűleg, hogy maga felé rántotta az asztalt, — Tehát a balkeze... — szólt bizonytalanul a hadnagy. Pikó bólogatott — Jól sejti. így történhetett — és fürgén az asztal mellé ült Balról maga mellé vonta a hadnagyot. Zsebkendőt vett elő. beburkolta vele a töltőtollát, majd így folytatta: — Itt ült Faragó. Joós pedig, miután Faragó visz- szakatt in tóttá a piros szűrőt és csaknem teljessé vált a sötétség, balkézzel, a zsebkendőbe burkolt tőrrel, ...így ...hátbadöfte. — Pontosan szíven találta. Ekkor hallatszott a „furcsa sóhajtás”. Nagyon jól emlékezett rá a kihallgatásnál a gazember... No és hogy teljes legyen a zavar, felborította az asztalt... így ...megragadva. ...esetleg a lábával neldtámaszkodott a falnak... Mindannyian az asztal alá néztek. A falon világosan kirajzolódott egy jobblábas, olajos csizmatalp nyoma. Pikó bosszankodott. Ez a nyom a helyszíni szemlénél elkerülte a figyelmét. — De egyáltalán... — kérdezte bizonytalanul a hadnagy — miért kellett Faragót megölnie? A százados elmélázott, — Nem tudom... egyelőre legalábbis nem. Lehet, hogy valamit megsejtett, amit nem lett volna szabad ismernie... Egyébként nemsokára megkérdezheti tőle (Folytatjuk)
