Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
Nyári cél //> ,• ^ „ — Ügy hiszem megérkeztünk Számtan Váratlan családi öröm A férjet, amikor utazásból hazaérkezik, a felesége határtalan örömmel fogadja és szerelmesen súgja a fülébe: — Drágám, nem akartam neked szólni, mert nem voltam biztos a dologban. De most már megmondhatom. — Nemsokára hárman leszünk. — Hurrá! — kiált a boldog és izgatott férj. — De egészen bizonyos vagy benne? — Természetesen — feleli az asszony. — Most kaptam a táviratot „Holnap érkezem. Mama.” Nagy késéssel kezdődnek a mozielőadások Szolnokon — Mennyi öt és egy — kérdezi a tanító az első osztályban. A gyermekek hallgatnak. — Mondjuk — fordult a tanító az egyik növendékhez —, ha adok neked öt nyulat és aztán még adok hozzá egyet, hány nyulad lesz? — Hét. — Hogy-hogy hét? Gondolkozz egy kicsit. — Hét nyulam lesz, tanító úr, mert már van egy nyulam otthon. A jószívű férj — Már megint a kocsmából jössz — mondja a feleség a férjének. — Talán azt akarnád, hogy örökre ott maradjak? A gyengébb nem is hódol a bélyeggyűitésnek — De drágám, már fél kilenc, indulnunk kell! — Miért kellene. A Vörös Csillagba megyünk! MORZSÁK őszinte szerelmi vallomás: — A legszebb nő vagy, aki valaha rám nézett. * — Nincs az ön kutyájának bolhája? — Mit képzel! Nem engedjük emberek közé. * — Van televíziója? — Nincs. — Hát akkor mit szid? Jogos panasz —...És képzelje igazgató elvtárs... Akkor . a Juci azt mondta, hogy kacérkodom a kollégákkal Milyen bátor! Relativitás Nem evett halat: félt, hogy szálka akad a torkán. Nem evett húst: félt, hogy gyorsan megöregszik: Nem evett kenyeret: félti hogy elhízik. Nem ivott bort: félt. hogy alkoholista lesz. Nem hordott kalapot: félt, hogy „entellektüelnek” nevezik; Nem utazott repülőgépen: félt, hogy lezuhan. Nem járt moziba: félt, hogy olyat lát, amit már látott. Nem járt színházba: félt. hogy olyat' lát. amit még nem ismer. Nem mondott igent: félti hogy megalkuvónak tartják. Nem mondott nemet: félt, hogy nihilistának gondolják. Nem mondott sem nemet, sem igent: félt, hogy olyannak tartják, akinek nincs önálló véleménye. Nem mondott á-t: félt, hogy utána b-ét is kell Anekdoták □ Egy asszony lép be a rendőrőrsre. Kézenfogva vezet egy négy év körüli fiúcskát. — Felügyelő úr, ezt a gyereket találtam a parkban. — Helyes asszonyom. — Vigye magával haza. Ha három hónapig senki sem keresi, a gyerek az öné. 0 Egy jótékonycélú nőegylet tagja meglátogatja a börtönt és az egyik cellában beszélget a fogollyal. — Mi hozta magát ide? — Az ifjúság tapasztalatlansága. — Hány- éves? — Hatvan múltam. De nem rólam van szó, hanem az ügyvédemről. mondania. Nem mondott b-ét: félt, hogy borjúnak nevezik. Nem mondott sem á-t, sem b-ét: félt, hogy kiemelik. ... Egyszer ebédszünetben az ablakhoz lépett és csendesen megszólalt: — Félek, holnap rosszabb lesz. mint ma... Az időjárásra, az esős őszi időjárásra gondolt, de kollégái, amikor ezt meghallották, hirtelen összenéztek, nagy szemet meresztettek és ezt suttogták: — óh, milyen bátor, milyen rettenthetetlen ember. — Még három hét a vakációból Jelszó: TAMÁS A reggeli órákban mindig akkora a forgalom, hogy a bolt kollektívája alig győzi. A háziasszony: Catherine, ma este hat vendégünk lesz. Készítsen el mindent. Már tudja hogyan. Catherine: Asszonyom óhajtja, hogy a vendégek máskor is eljöjjenek? 0 Mark Twain a híres amerikai író Angliába érkezett és egy kisváros szállodájában szobát vett ki. Ott kérték az írót, jegyezze be a nevét a nyilvántartási könyvbe. Mark Twain kinyitotta a vendégkönyvet és látta, hogy előtte előkelő úr érkezett ki így írta be magát: „But- ford herceg az inasával." Erre Mark Twain beírta: „Mark Twain úr a bőröndjével.” Az ellenőrzés ilyenkor a legeredményesebb. Nem kell keresni a hibát, lép- ten-nyomon akad valami hiányosság. — Tamás bácsi meggyógyult! — súgja az ajtó közelében hajlongó dolgozó a mellette levőnek. Az fürgén tovább adja és így szalad végig a bolton; •— Tamás bácsi meggyógyult! — Még a raktárban kiszerelő két tanuló is tudomásul veszi. — Tamás bácsi meggyógyult. A hórihorgas férfi végigsétál a bolton. Figyel. Szúrós tekintettel követi a gyorsmérlegek mutatóinak lengését. Váratlanul elkéri a csomagot az ajtó felé tartó kislánytól. — Mit vásárolt, aranyoskám? — Tíz de sonkát, öt deka juhtúrót és negyedkiló kenyeret. A férfi odalép az ellenőrző mérleghez. Egyenként megméri az árukat. A sonka bőven megvan tíz deka. Nincsen híja a juhtúrónak és a kenyérke mérésénél is két-három dekával. többet jelez a mutató. — Köszönöm! — adja vissza a csomagot. Váratlan balra-áttal lekapja a mérleg serpenyőjéről a papírt, amelybe a szőke eladónő élesztőt takargatott. — Mennyi ez az élesztő? Ketten is válaszolnak. A vevő és az eladó. — öt deka! Az ellenőrző mérleg igazol. A mutató öt és fél dekát mutat. Félórán át tart az ellenőrzés. Sehol semmi hiba. Nem lett jegyzőkönyv. Az ellenőr gratulál a boltvezetőnek. — Örülök, hogy semmi hibát nem találtam.- Nem helyes azonban, hogy több esetben két-három dekával többet mértek. Az ellenőr gratulált és elbúcsúzott. Alig lépett ki a bolt ajtaján, a közelben dolgozó szőke a tőle néhány lépésre igyekező barnának. — Tamás bácsi lebetegedett. — Tamás bácsi lebetege- gedett! — haladt végig a kollektíván. A raktárban kiszerelő két tanuló is boldogan vette tudomásul, hogy Tamás bácsi lebetegedett; Rossi Károly
