Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-14 / 191. szám

IMS: augusztus 14, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jászberényi járás munka- és balesetvédelmi helyzetét vizsgálta a járási népi ellenőrzési bizottság Két évvel ezelőtt, 1963 szeptemberében a jászbe­rényi járási népi ellenőrzési bizottság a járás ipari és mezőgazdasági üzemeiben megvizsgálta a baleset és a munkavédelem helyzetét. A legtöbb helyen nem tartották be a minimális munkavédelmi szabályokat sem, nagyon sok volt a baleset, s az emiatt kiesett munkanapok száma. A járási NEB akkor a helyzet javítására több határozatot hozott. A közelmúltban egy újabb ellenőrzés során a határozatok végrehajtá­sát vizsgálta meg. Az öntözővíz „termése'* & „Kukoricáik” a nagykörűi öntözőtelepen Rákócziíalván a biztosra mennek Esett az eső, de árasztottak tovább A Kaszálón olyan a kukorica, mint az erdő. És akkora a növény, hogy ha alulról nézi az ember, fá­nak látja. És rajta két cső átlagosan, némelyiken még három is van. Csak közé bemenni nem tanácsos, süpped a föld., átázott, sáros a talaj. Majzik Béla bácsi ugyanis negyedmagá-val lapáttal jár-kel a csa­torna mentén és nyitja, zárja a kapukat, emelgeti, le­csukja a vízitiltót. öntöznek. Csobogva szalad a víz végig a kukorica, során. ÄLTALÄNOS TAPASZ­TALAT, hogy az ipari jel­legű üzemekben e rövid idő alatt is javult a bal­eset- és munkavédelmi munka. Egyes üzemek sa­ját hatáskörükön belül, a felsőbb szervek segítségé­vel javítottak a dolgozók munkakörülményein, rend­szeresen megtartják a bal­esetvédelmi oktatásokat, ellenőrzik a munkavédelmi szabályok betartását. Ez tapasztalható a Jászberényi Általános Műszerész Ktsz- : nél is. Eredménye: 50 szá- i ealékkal kevesebb baleset * történt, mint két évvel ez­előtt. Javulást tapasztalt a NEB a jászberényi Aszta­losipari Vállalatnál, vagy a jászárokszállási Játékáru Ktsz-nél is. Nem mondható azonban ugyanez el a mezőgazdaság gi üzemekre. Kevés kivé­teltől eltekintve a tsz-ek- ben még nem sokat törőd­nek a munkavédelemmel. A két év előtti vizsgála­tokhoz viszonyítva emel­kedett a balesetek száma. Még az olyan tsz-ben is, mint a jászboldogházai Aranykalász, ahol a gaz­dasági eredmények me­gyei, és országos viszony­latban is kiválóak, leki­csinylőén kezelik a bal­eset és munkavédelmi sza­bályok betartását és betar­tatását. Érdemes ennél az egy példánál egy kicsit időzni. Annak ellenére, hogy 1963- ban a NEB nyomatékosan felhívta a figyelmet az Aranykalászban tapasztalt hiányosságokra, azóta úgy­szólván semmi sem válto­zott. Azaz mégis, mert a munkagépeknél több mint kétszázzal, a kézi munka­eszközöknél csaknem har­minccal, a személyszállí­tásnál huszonkettővel, az állatgondozóknál pedig mintegy hetvennel több volt a baleset száma ta­valy, mint 1963-ban. Ez­zel szemben a termény és termék szállításnál, vala­mint az anyagmozgatásnál a számok csökkentek. — Vagyis éppen olyan mun­katerületeken tapasztalható javulás, ahol a balesetve­szély nagyobb. EBBŐL ARRA LEHET következtetni, hogy a tsz- ben csak egyes területeken követelik meg a szabályok betartását. A teljességhez tartozik még az is, hogy a csökkenés az ott dolgozók körültekintőbb munkájának tudható be, nem pedig a balesetvédelmi oktatásnak, és a vezetők intézkedései­nek. Ennek bizonyítására számtalan példát lehetne felsorolni. A központi ma­jorban lévő műhelyben pél­dául a havonkénti oktatás helyett az idén csak ja­nuárban tartottak előadást, s akik azon résztvettek, azok sem tudják ezt bizo­nyítani, mert semmiféle igazolást nem kaptak. Az akkumulátor töltő he­lyiségben, ahol savgőz, a kovácsműhelyben, — ahol szénmonoxid keletkezik — nincs elszívó berendezés. Bőt még védőitallal sem látják el az itt dolgozókat. A köszörűgépeknél nincs védőszemüveg, ahol van, ott viszont nem használják. E néhány példa elegen­dő annak bizonyítására, hogy a tsz-ben kevés gon­dot fordítanak a munka- és balesetvédelemre. Sajnos, a járás területén nemcsak a jászboídogházi tsz az, ahol I ilyen hibákra derített fényt I a járási NEB vizsgálata. ‘ Nemsokkal jobb a helyzet a jászapáti Velemi, a jász­árokszállási Táncsics, a jászszentandrási Haladás tsz-ben sem. A járási ta­nács vb mezőgazdasági osz­tályán lévő statisztika sze­rint ez év első négy hónap­jában a járás termelőszö­vetkezeteiben 403-mal több volt a baleset miatt kiesett munkanapok száma, mint az előző évek hasonló idő­szakában. A NÉPI ELLENŐRZÉSI bizottság vizsgálata a már említetteken kívül azt is megállapította, hogy nem vizsgálják meg kellően a balesetek okait, Legtöbb esetben megállapítják a tényt, felelőssé teszik a dolgozót és befejezettnek tekintik az ügyet. A bal­eset bekövetkezésének előz­ményeit — oktatás, védő­Augusztus 20-án, Alkot­mányunk ünnepén az MHS délelőtt 10 órai kezdettel újra megrendezi — sorrend­ben ezúttal ötödször — a nagyszabású vízi és légipa­rádét a parlament előtti Du- naszakaszon. Az érdekes sportesemény-sorozattal kapcsolatban pénteken dél­előtt tartottak sajtótájékoz­tatót, amelynek színhelye ezúttal az MHS egyik LI-2- es repülőgépének a fedélze­te volt. A 40 perces légi- úton — miközben az újság­írók 600 méteres magasság­ból tekinthették meg a fő­várost és a Duna-kanyart— Réti Antal, az MHS Orszá­gos Elnökségének elnökhe­felszerelés hiánya és nem használása; figyelmen kívül hagyják. Különösebb vizsgá­lat nélkül megállapítják: a dolgozó a hibás. A balese­tekből nem vonják le a megfelelő tanulságot. A baleset okaival, illetve felderítésükkel szembeni közömbösségnek az az oka, hogy maguk a vezetők nem törődnek a megelő­zéssel, s úgy gondolják a vizsgálat nem hozna mást, mint a saját felelősségük megállapítását Végső so­ron azonban erre is szük­ség van. A NEB vizsgálat tehát immár két éven belül má­sodszor tárta fel a hibákat és tett javaslatot azok megszüntetésére. A terme­lőszövetkezetek vezetőin és az arra hivatott szervek képviselőin a sor, hogy változtassanak a helyzeten. Ezt a gazdasági érdek, ám elsősorban a dolgozó em­ber érdeke követeli meg. Testi épségük, munkakész- sétrük védelméről van szó. Nagy Lajos JNEB elnök lyettese számolt be az elő­készületekről. A Margithíd és a Lánc­híd közötti szakaszon — a Duna vizén, illetve a lég­térben — bonyolítják le a mintegy 2,5 órás progra­mot. Pontosan 10 órakor a Himnusz hangjai mellett jelszavakat vontató repülő­gépek és helikopterek húz­nak el a Duna felett, maid Dóra János, a Hazafias Népfront budapesti titkára tartja meg az ünnepi beszé­det, melynek elhangzása után 10 000 galambot repí­tenek a magasba. Ezután látványos események soro­zata szórakoztatja a néző­ket. — Dehát ebben az esős időjárásban? Elképedésünk nem lepi meg a nagykörüieket, hi­szen a szomszédos csata­szögi főagronómus ugyan­így tett, mint mondják. És szövetkezetükben is akad ember, aki ezen a vélemé­nyen van. Majzik Béla bácsi készen a válasszal. — Hej elvtárs, esett az eső a minap, mégis árasz­tottunk tovább. Ég mondják, magyarázzák miért. Mert az nem mind­egy, hogy mikor esik az eső, és az sem, hogy meny­nyi hull belőle. Júniusban itt Nagykörűben is sokkal több hullott, mint bármi­kor. Valamelyik nap is megeredt, de csak 4—5 milliméter volt az egész. És a kukoricára egyszeri árasztásra 100—120 milli­métert adtak. Van a táb­lának olyan része, amely még 150 millimétert is el­nyel. Mutogatják a kukoricát, Molnár János öntözőmester, Kiss elvtárs a szövetkezet párttitkára. Hát bizony olyan, hogy csak éppen be­szélni nem tud. Érthető, mert náluk nem a hanyag munka takarója az öntözés, hanem a többivel együtt termésfokozó. Vagyis a föld megkapta a mélyszántást, az istálló és a műtrágyát, megkapálták, tisztán tartják ás csak ezután jön a víz. A vízben pedig oldott mű­trágya, aszerint, hol kíván­ja a növény. A 300 holdas öntözőtelep egy részét csak tavasszal sikerült felszántani. De utána gréderrel egyení- tették el a talajt. És a leg­bátrabbak azt mondják, ad 50 mázsát holdanként a kukorica. Pribéli Menyhért, a főagronómus úgy ítéli, az öntözővíz „terem” 10—12 mázsa kukoricát holdan­ként, — Igaz, hogy pénzbe kerül, holdan­ként legalább 800 forint meglesz az öntözési költség. De a többlethozam meg kétezer forint körülien várható. Egyszerű számítás­sal bizonyítható, érdemes-e. Az elnök Bartos László tovább fűzi gondolatait. A Haladás Termelőszövetke­zet sertéshizlalásra rendez­kedik be. Az pédig nem megy biztonságos kukorica­termesztés nélkül. Erre va­ló az öntözés. Csakúgy, mint Rákócziíalván is. A rákóczifalvi II. Rákóczi Fe­renc Termelőszövetkezet ugyan igazi nagyüzemi te­henészet kialakításán fára­dozik. És ahhoz is ugyanaz kell, mindentől, az időjá­rástól is függetlenített ta­karmánytermesztés. Ezért rendeztek be a major körül 253 holdas öntözőtelepet. Kukorica, si­lókukorica, és takarmány­cirok van benne. Egyszer már megöntözték, még egy­szer elárasztják. Hajdú Feri bácsi, az agrármérnök-el­nök becsal a kukorica közé. Mint az aludtej. olyan a tábla. Huszonnégyezer szá­lat hagytak meg holdan­ként. Kapa nem járta az ikersoros kukoricaföldet. Hungazinnal irtották ki a gyomot belőle. Itt, Rákócziíalván, is bő­vebben jött az égi áldás az idén. És ha a kukoricát nem öntözik meg? Azt mondja erre az elnök :s. a gazdász is. — Akkor ebből a kukori­cából nem lett volna sem­mi. Vagy legalábbis csak iel csöveket nevelne a növény. A rákóczifalviak „locsol­tak” még szórófejjel is a Réten. És nagy terveket ko­vácsoltak eddigi tapasztala­taikra alapozva. Amilyen mértékben csak lehet és ahogy csak győzik erővel, úgy építik át öntözésre a gazdaságot. Azt vallják: HAZAI A függetlenségüket újon­nan elnyert országok kül­ügyi képviselői részére ren­dezett ENSZ diplomáciai tanfolyam hallgatói, Drago- szlva Protics ENSZ főtit­kárhelyettesnek, a tanfo­lyam igazgatójának vezeté­sével néhánynapos látoga­tásra Budapestre érkeztek. A tanfolyam 21 hallgatójá­nak túlnyomó része afrikai országok állampolgára. A látogatás célja, hogy a rész­vevők megismerkedjenek a Magyar Népköztársaság külpolitikájával, 9 a ma­gyar Külügyminisztérium szervezetével, munkájával. — Mi nem tartjuk, hogy a mezőgazdaságban nincsen plafon. Az ötven mázsás májusi morzsolt kukorica már bizonyára az. De hol vagyunk még attól? öntö­zéssel odaigyekszünk. Az majd a mérlegelésnél válik el végülis, mit ér az öntözés. A rákóczifalviak, a tiszapüspökiek, a nagykörüi- ek és a fegyvernekiek .s bíznak benne. Rákóczifai- ván, a Tisza-parton muto­gatja az elnök. — Akkor lepődnek majd meg az emberek, ha nem győzik innen behordani a kukoricát. HÍREK Az ÁFOR kimutatása szerint a tavalyi első fél­évhez viszonyítva az idén 10 százalékkal több benzint vásároltak a kutaknál a személygépkocsi tulaj dono- sok. A növekedésre jel­lemző, hogy amíg a nagy kocsiforgalmú országokban havonta átlag 18 000 liter üzemanyagot szolgáltat ki egy-egy kútoszlop, nálunk* ahol lényegesen kevesebb a kocsi, havi 60 000 literes forgalommal van megter­helve minden egyes oszlop — mondják az ÁFOR-ná^ „Nem forog a kocsi kereke” — legalábbis addig, míg Tóth Lajos, a tiszasiilyi Rákóczi Tsz bognára el nem készíti Áz MHS nagyszabású vízi és légiparádéja augusztus 20-án Borzák Lajos a partelet fóruma Törődünk egymással Faragó József a jászárok­szállási Táncsics Tsz párt­titkára tapasztalt pártmun­kás. Megkértük, mondja el véleményét arról: — Milyen legyen a párt­tagok és pártonkívüliek kapcsolata? — 1950—63-ig voltam el­nök. Csak azt mondhatom a Táncsics Tsz tagjaira, hogy a hegyeket is elmoz­dítanák annak a szavára, aki megmondja nekik, meg­beszéli velük mit, miért akar. És ebben nem lehet kivételt tenni. Párttagokkal, pártonkívüliekkel egyfor­mán szót kell érteni a ve­zetőknek ahhoz, hogy egy szövetkezet boldoguljon. — Hadd térjek mégis vissza egy pillanatra oda, hogy a régi gondolkodás- mód a nagy táblákkal még nem múlt ki. Néhány napja történt. Arra értem oda, hogy két kombájnos átkoz­za egymást. A hangosko- dóbb régi proletárgyerek, a másiknak az apjánál volt cseléd valamikor. Lényeg­telen dolgon. szólalkoztak össze. A régi proletár a fiút szidta az apja valamikori bánásmódjáért. Igaza volt?! Dehogy volt! Nem foghat­tam pártját, pedig .párttag, munkásőr. Melléfogott. Ezt neki se lehet. Pláne neki nem. — A tsz ötszáz tagja kö­zül hetvenkettő párttag. Mégsem csak ezt tartjuk számon a munkaelosztás­nál, mert a párttagok kö­zött is van olyan, aki fö­lött nyomtalanul tűnik el az idő. Keveset tanulnak, keveset segítenek mások nevelésében. Nem nagyon kívánkozik ez cikkbe, de így igaz: van olyan tagja alapszervezetünknek, aki azt tartja pártmunkának. csapjunk oda, ahol a szó nem használ. Nem rossz- indulat ez. de akkor is rossz hatású. — Rögtön utána mon­dom, hogy az alapszervezet tagjainak többsége nem ilyen, de elég néhány ilyen ember is. Ha őket valami­vel megbízzuk, rájuk azt mondják, hadd beszéljen, most ez a dolga. Mindjárt ennek az ellentéte: — A belső-réti részen — ez tanyavilág — él egy párttag, André László. Szó­kimondó ember, nem tűri el a rendetlenséget. Meg­mondja a véleményét, még meg nem is valami fino­man. De elismert, jó mun­kás, törődik a közös gondjaival. Róla azután így vélekednek, hogy ez az em­ber jól beszél és ő maga is azt csinálja, amit ne­künk mond. Ezt meghall­gatják. 13 éven át, míg tsz-elnök voltam, igen csak egyfor­mán volt dolgom pártta­gokkal. pártonkívüliekkel; Nem tudnék úgy átváltani, hogy a pártonkívüliekkel most kevesebbet törődjek; Sokszor hívunk meg közü­lük taggyűlésre, vendége­ink és segítőink egyszerre. — Ha a baj hajtja^ az embereket, nem kell őket hívni. Jönnek, kopogtatnak* és elmondják gondjaikat; de a tanulásra, a politizá­lásra már hívni kell őket. S nálunk a pártoktatásban is szívesen résztvesznek a pártonkívüliek. Csak szólni kell nekik. — Most, a pártcsoportbi- zalmiak a gépműhelyek­ben dolgozókat, a traktoro­sokat, keresték fel. Beszél­gettek és aztán — ők dol­goznak együtt — a bizal­miak tesznek javaslatokat arra, kik legyenek a szemi­náriumok hallgatói. Akit eddig megkérdeztek, egy sem mondott nemet; — Azt hihetik most, mi­lyen jónak tartom én saját pártmunkámat. Pedig tu­dom, hogy nem a legsike­resebb. Ezt két számból is kiolvashatja. Tavaly négy, az idén eddig három tagje­löltet vettünk fel. De akik közénk jönnek, vallják: együtt kell nekünk megélni ezen a jászárokszállási föl­dön, attól függetlenül, hogy kinek, hány hald földje volt a múltban, s attól füg­gően, ki milyen munkát végez most. így kell törőd­nünk egymással, párttagok­kal és pártonkívüliekkel egyaránt. (B. E.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom