Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

11 8. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAl 3 MILLIÓK ÉLVEZIK NAPONTA A TÉVÉ MŰSORÁT 'TOKAJ KE KE? ^ij’GÖDÖU.Ö Budapest kabhegy*; MARTFŰ SZENTES MJHaaim %kwzi<y ä a térMpm POZSONY- PRAGA felé Í Mikrohullámú reléállomások A vélelhem üzembiztos kissé zavar! vételi lerülef * + + Idegen adó állal zavarlterülef Átjátszó - állomások _ Kétirányú mikrolánc , egyirányú mikrolánc Á televízió térhódítása Magyarországon gyorsnak mondható. Annak idején ti­zenöt évre volt szükség, míg a rádió népszerűsége eljutott ar ötszázezredik előfizetőig. Ugyanez a tévé­nek öt év alatt sikerült. Je­lenleg 755 000 készülék ve­szi a műsort országszerte, s minthogy ezek egy-egy csa­ládot. sőt a köztulajdonban lévők egész közösségeket szórakoztatnak, elmondhat­juk, hogy a televízió műso­ra milliókhoz jut el. A la­kosság felének mindennapi életében jelentős szerepet játszik: divat lett a televí­zió. S ez jó dolog, mert a szabadidő kellemes és hasz­nos eltöltését segíti. Egy nemrég tartott köz­véleménykutatás megállapí­totta, hogy a tévétulajdono­sok és nézők hetenként át­lag tizenhárom órát töltenek a készülék előtt. Ezáltal a művelődésre fordított idő — a tévé-vásárlást megelőző helyzethez képest — leg­alább a másfélszeresére nőtt. Egyetlen adat is jól érzékelteti, hogy már ma, cek felháborodva. „Ha szép­szerével meg akart volna halni, szót se szóltam vol­na... Nem tettem én neki semmi rosszat soha. Az egész falu megmondja, úgy bántam vele, mintha az én apám lett volna, igaz-e?”, fordult a hallgatósághoz. A hallgatóság, azaz a fél falu, helyeslőén zúgott. „Igen", szólalt meg az el­nök komolyan. „És azért akarta megmérgezni, ugye?” ,,Megmérgezni”, morgott a vádlott. „Hát minek adta el a lóherét? Nagyságos úr, mindenki megmondja, hogy a lóherét otthon kell tarta. ni. Micsoda gazdaság az, ahol eladják a lóherét, igaz-e ?” A hallgatóság helyeslőén morgott. „Forduljon felém, vád­lott”. kiáltott az elnök, „vagy kivezettetem a földi­jeit. Mondja el, hogy tör­tént a gyilkosság.” „No”, kezdte Vondracek bizonytalanul, „egy vasár­nap láttam, hogy ■ megint Jovdallal beszél Apa, mon­dom, nehogy azt a lucer­nást eladja nekem. De ö erre, hogy igen, majd ép­pen téged kérdezlek meg, te fajankó. Hát — mondom magamban, itt az ideje, igaz-e. És elmentem fát ha­sogatni.” „Ez a fejsze volt az?” „Ez volt.” „Folytassa!” ímEatg mondom os esz­es a jövőben, a tévé továb­bi terjedése nyomán még- inkább, a televízió juttatja el a legszélesebb közösség­hez a hírszolgálat és a szó­rakoztatás különböző műfa­jait, válfajait. Kétségtelen viszont, hogy mindinkább a figyelem, az érdeklődés középpontjába kerül, közvéleményformáló szerepe növekszik, közmű­velődési tényezővé válik, az egész ország szórakoztatá­sában vállal jól vagy ke­vésbé jól ellátott feada'.ot. Jelentőségének okai kö­zül hadd utaljunk a legis- _ mértebbre, arra ugyanis, hogy a láthatóvá tett él­mény ereje milyen nögy, mennyivel nagyobb, mint a csak hallás utáni. Egy ame­rikai pszichológus kísérle­teket végzett, s kimutatta, hogy az úgynevezett audio­vizuális. tehát egyszerre lát­ható és hallható közlés min­den korábbinál jobban le­köti a figyelmet, s jobb eredményt biztosít a meg­értés és rögzítés szempont­jából. Ezek után talán nem is kell érveket sorakoztatni a tévé jelentőségének bizonyí­tására. Ezért fontos, hogy a szonynak, menj, vidd el a gyereket a nénédhez. Az meg mindjárt ríni kezdeti. Ne ríj, mondom, előbb még beszélek a fejével. Az örea bejött a fáskamrába, és azt mondja, ez az én fejszém, add ide! Én meg azt felel­tem neki, hogy megfejte a kecskémet. Erre ki akarta csavarni a kezemből a fej­szét. Erre odavágtam neki.” „Miért?” „A lucernás miatt." „És miért ütötte meg há­romszor?” Vondracek vállat vont. „Csak úgy — a mi fajtánk nehéz munkához van szok- va, nagyságos úr.” „Mit csinált azután.” „Elmentem lefeküdni." „Aludt is?” „Nem. Azt számítottam, mennyibe fog kerülni a te­hén, meg hogy a kis kaszá­lót kicserélem azért a da­rabkáért az út mellett. Ak­kor az egész együtt lesz. Az­tán még rendbe kell tenni az istállót a tehénnek. Az is pár száz korona Hisz az apósomnak már szekere se volt. Én mindig mondtam neki, apa, isten bocsássa meg a bűnét, de ez nem gazdaság. Az a két föld egy­bekívánkozik. hát nincs magában érzés?" „És magában nem volt érzés az öregember iránt?” „De mikor el akarta adni a lucernást Joudalnak”, da­dogta a vádlott. közművelődésnek és a szó­rakozásnak ezt a minden­nél hatékonyabb eszközét mindenki a legkellemeseb­ben, legésszerűbben élvezze, hasznosítsa. Az első kérdés, amit ez az igény jelent: mit nézzünk meg a tévében, ho­gyan osszuk meg figyel­münket a különböze, mű­sortípusok között? Induljunk ki a közel­múlt tapasztalataiból, a köz­véleménykutatás számok­ban rögzített eredményei­ből. Egy tavalyi felmérés szerint száz néző közül 89 említi az általa kedvelt mű­sorók között a színházi köz­vetítést, 85 a Ki mit tud ve­télkedőt, 79 a híradót, 75 a játékfilmeket. 64 a tévé­játékokat, 62 a sportközve­títéseket és 50 az ismeret- terjesztő műsorokat. A színházi közvetítések kedvességének sok oka van. A néző otthonában, külön kiadás és hozzákészülődés nélkül ismerkedhet meg színházi produkciókkal, amelyek jelentős részével a tévé nélkül soha nem is ta­lálkozna. A közvetítések többsége művészileg jelen­tős, értékét pedig növeli, hogy a kamera kiemeli a „Hát akkor nyereségvágy­ból ölte meg!” „Nem igaz”, védekezett Vondracek felindultan. „A lucernás miatt! Ha azok a földek egybekerültek vol­na..." „Bűnösnek érzi magát?” „Nem." „Megölni egy öregembert, az magának semmi?” „De hát mondom, hogy a lucernás miatt”, tört ki Vondracek csaknem sírva. „Hát ez csak nem gyilkos­ság?! Jézus Mária, ezt min­denki megértheti. Hiszen a családban történt, nagysá­gos úr, idegennel nem tet­tem volna... Én sohase lop­tam életemben... tessék akárkit megkérdezni, mi­lyen ember Vondracek... és mégis úgy vittek el, mint egy tolvajt, mint egy tol­vajt", nyögte fájdalmában fulladozva. „Nem mint egy tolvajt, hanem mint egy apagyil­kost”, szólt az elnök szomo- morúan. „Tudja, Vondra­cek, hogy ezért halálbünte­tés jár?” Vondracek kifújta az or­rát és szipákolt, „A lucer­nás miatt volt”, mondta megadóan: a tárgyalás to­vább haladt, tanúk, vádbe- széi„ jó vonásokat, közelebb hoz­za, láthatóbbá teszi az arc­játékot, a színészi alakítás lényegét. Az emberek szeretnek játszva tanulni. Ezért ked­velik a vetélkedőket, ame­lyek egyszerre izgalmasak és tanulságosak. A művészi vetélkedők pedig a szórako­zás mellett feszültséget is keltenek, választ kérnek s várnak a kérdésre: ki volt a legjobb, melyik^ produk­ció tetszett leginkább. A tévé-híradó megeleve­nedő képes újság. Lehetővé teszi, hogy a néző a világ- események _ szemtanújának érezze magát. A kommentá­rok és a- különböző világ- politikai kérdéseket, vagy egy-egy országot ismertető összeállítások a földrajzi, a történelmi, a közgazdasági és a politikai műveltséget egyaránt fejlesztik. A televízió filmműsora több feladatnak kíván meg­felelni. A filmtörténet klasszikusainak bemutatá­sával és a róluk szóló elő­adásokkal az általános mű­veltség részévé vált filmis. mereteket fejleszti. A víg­játékokkal és a kalandfil­mekkel szórakoztat, a faj­súlyosabb, témában is igé­nyesebb filmdrámákkal gon­dolkodásra i9 késztet, csi­szolja az érzelmi- és látás­kultúrát. A stúdióból sugárzott tu­dományos ismeretterjesztő műsorok is rendkívül hasz­nosak. A csillagászattól az elektronikáig, az űrrepülés problémáitól az ipar és a mezőgazdaság kemizálásáig sokrétű problémakört ölel­nek fel, érdekesek, aktuáii. sak. Ugyanez elmondható a nem napi eseményekhez kapcsolódó politikai, társa­dalmi műsorokról is. Ezek a közérdekű társadalmi kér­déseket vetik fel, vitafóru­mot teremtenek, megszólal­tatják a közvélemény néze­teit. Fontos szerep jut végül a tévé-műsor gazdagításában a televíziós játék műfajá­nak. Ez egyesíti magában a színház és játékfilm voná­sait, lehetővé teszi a drá­mai összecsapások sűrített, érzékletes ábrázolását, a gondolati elemek hangsúlyo­zását, a lélekrajz elmélyí­tését. Dramaturgiáját, mint a többi televíziós műfajét is, ezután kell még kidol­gozni, hiszen a tévé művé­szete fiatal, elmélete együtt fejlődik a nézők igényeivel, ízlésével, a világszerte tért hódító televízió-kultúrával. Dersi Tamás LADÁNYI MIHÁLY: Dalok egy musical-bői 1. Kocsma-dal Jól megy nekünk, jól megy nekünk: naponta új holdat lövünk fel az égre, ez oltári kasa! Ha majd éjfél körül bezár ez a sarki italbazár s négykézlábon hazatart a banda, ezt danoljuk: jól megy nekünk, van műholdunk, holdkráterünk és a föld is fenemód forog... Éljen Newton, a nagy okos, meg minden más csodálatos tudományos dolog! A tudomány mindent megold, nincs messzi már nekünk a hold, csak a kocsma van oltári messze ha négykézláb mászunk haza, illumináltan, éjszaka a tócsákban is műholdra lesve ezt danoljuk: jól megy nekünk, van műholdunk, holdkráterünk és a föld is fenemód forog... Éljen Newton, a nagy okos, meg minden más csodálatos tudományos dolog! 2. Motozó-dal Ha egy szocialista gyárból hazaindul a dolgozó: még nem mehet, mert várja a szocialista motozó. De ki motozza azt. ki zsebünkbe ”yúl bele, szaki, ki motozza meg a motozót?, A lógóst ki motozza meg, ki körmét rágja délelőtt, és meg se szólhatod, hiszen nem lop ő mást, csak az időt. Nos, ki motozza azt, ki zsebünkbe nyúl bele, szaki, ld motozza meg a motozót? Ki motozza az aktamolyt, az árdrágító seftelőt és a növekvő árakat az elit-kirakat mögött? Nos, ki motozza azt. aki zsebünkbe nyúl bele, szaki, ki motozza meg a motozót? * ÁPRILY LAJOS: ÉJJELI ZENE Nagyszerű volt ez az éji vihar. Hörgő morajában küldte előre szilaj, húst lehelő követét. Majd a hegyek koszorújából lerohant a Dunáig s csattogtatta tüzes mennyei ostorait. Alvó kis falukat vert fel riadó robajával, ablakon át láttam: lángol a szénakazal, ott a sötétség félkarját beragyogja világa, rémképpé magasít egy lobogó jegenyét. Ám a vad égzengést zúgás váltotta: özönvíz s a kialudt tűznek egy ura lett: a sötét. Fúlladozott a csatorna a bő zápor rohamától, India fellege ont ily zuhogással esőt. Kurjongattak a fák, újjongtak a bokrok, a rétek szikkasztó heteink gyilkos aszálya után, szívta, vedelte a föld a vizet, mint szeszt az a korhely, akinek ínye soká várta a drága italt. Éreztem: ha fa volnék most magas erdei ormon, élvezném, hogy a víz hogy fut alá tövemig, s harsognám a cikázó fényben a záporesőbe: Fürdess meg, gyönyörű, éjjeli, dús zivatar! * PAPP LÁSZLÓ: ÍCV KELLENE Talpra szökkenni virradatra és elfáradni alkonyaira Dolgozni, égni, mindig adni, v a végső percig nem lohadni. Építeni, szép, tiszta hittel, együtt nőni az épülettel. Megacélozni a legszebb álmot, komolyan venni a világot. Teljes erőből, mindkét vállal birkózni minden akadállyal. Mindi szeretni és remélni: így érdemes a földön élért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom