Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-08 / 186. szám
11 8. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAl 3 MILLIÓK ÉLVEZIK NAPONTA A TÉVÉ MŰSORÁT 'TOKAJ KE KE? ^ij’GÖDÖU.Ö Budapest kabhegy*; MARTFŰ SZENTES MJHaaim %kwzi<y ä a térMpm POZSONY- PRAGA felé Í Mikrohullámú reléállomások A vélelhem üzembiztos kissé zavar! vételi lerülef * + + Idegen adó állal zavarlterülef Átjátszó - állomások _ Kétirányú mikrolánc , egyirányú mikrolánc Á televízió térhódítása Magyarországon gyorsnak mondható. Annak idején tizenöt évre volt szükség, míg a rádió népszerűsége eljutott ar ötszázezredik előfizetőig. Ugyanez a tévének öt év alatt sikerült. Jelenleg 755 000 készülék veszi a műsort országszerte, s minthogy ezek egy-egy családot. sőt a köztulajdonban lévők egész közösségeket szórakoztatnak, elmondhatjuk, hogy a televízió műsora milliókhoz jut el. A lakosság felének mindennapi életében jelentős szerepet játszik: divat lett a televízió. S ez jó dolog, mert a szabadidő kellemes és hasznos eltöltését segíti. Egy nemrég tartott közvéleménykutatás megállapította, hogy a tévétulajdonosok és nézők hetenként átlag tizenhárom órát töltenek a készülék előtt. Ezáltal a művelődésre fordított idő — a tévé-vásárlást megelőző helyzethez képest — legalább a másfélszeresére nőtt. Egyetlen adat is jól érzékelteti, hogy már ma, cek felháborodva. „Ha szépszerével meg akart volna halni, szót se szóltam volna... Nem tettem én neki semmi rosszat soha. Az egész falu megmondja, úgy bántam vele, mintha az én apám lett volna, igaz-e?”, fordult a hallgatósághoz. A hallgatóság, azaz a fél falu, helyeslőén zúgott. „Igen", szólalt meg az elnök komolyan. „És azért akarta megmérgezni, ugye?” ,,Megmérgezni”, morgott a vádlott. „Hát minek adta el a lóherét? Nagyságos úr, mindenki megmondja, hogy a lóherét otthon kell tarta. ni. Micsoda gazdaság az, ahol eladják a lóherét, igaz-e ?” A hallgatóság helyeslőén morgott. „Forduljon felém, vádlott”. kiáltott az elnök, „vagy kivezettetem a földijeit. Mondja el, hogy történt a gyilkosság.” „No”, kezdte Vondracek bizonytalanul, „egy vasárnap láttam, hogy ■ megint Jovdallal beszél Apa, mondom, nehogy azt a lucernást eladja nekem. De ö erre, hogy igen, majd éppen téged kérdezlek meg, te fajankó. Hát — mondom magamban, itt az ideje, igaz-e. És elmentem fát hasogatni.” „Ez a fejsze volt az?” „Ez volt.” „Folytassa!” ímEatg mondom os eszes a jövőben, a tévé további terjedése nyomán még- inkább, a televízió juttatja el a legszélesebb közösséghez a hírszolgálat és a szórakoztatás különböző műfajait, válfajait. Kétségtelen viszont, hogy mindinkább a figyelem, az érdeklődés középpontjába kerül, közvéleményformáló szerepe növekszik, közművelődési tényezővé válik, az egész ország szórakoztatásában vállal jól vagy kevésbé jól ellátott feada'.ot. Jelentőségének okai közül hadd utaljunk a legis- _ mértebbre, arra ugyanis, hogy a láthatóvá tett élmény ereje milyen nögy, mennyivel nagyobb, mint a csak hallás utáni. Egy amerikai pszichológus kísérleteket végzett, s kimutatta, hogy az úgynevezett audiovizuális. tehát egyszerre látható és hallható közlés minden korábbinál jobban leköti a figyelmet, s jobb eredményt biztosít a megértés és rögzítés szempontjából. Ezek után talán nem is kell érveket sorakoztatni a tévé jelentőségének bizonyítására. Ezért fontos, hogy a szonynak, menj, vidd el a gyereket a nénédhez. Az meg mindjárt ríni kezdeti. Ne ríj, mondom, előbb még beszélek a fejével. Az örea bejött a fáskamrába, és azt mondja, ez az én fejszém, add ide! Én meg azt feleltem neki, hogy megfejte a kecskémet. Erre ki akarta csavarni a kezemből a fejszét. Erre odavágtam neki.” „Miért?” „A lucernás miatt." „És miért ütötte meg háromszor?” Vondracek vállat vont. „Csak úgy — a mi fajtánk nehéz munkához van szok- va, nagyságos úr.” „Mit csinált azután.” „Elmentem lefeküdni." „Aludt is?” „Nem. Azt számítottam, mennyibe fog kerülni a tehén, meg hogy a kis kaszálót kicserélem azért a darabkáért az út mellett. Akkor az egész együtt lesz. Aztán még rendbe kell tenni az istállót a tehénnek. Az is pár száz korona Hisz az apósomnak már szekere se volt. Én mindig mondtam neki, apa, isten bocsássa meg a bűnét, de ez nem gazdaság. Az a két föld egybekívánkozik. hát nincs magában érzés?" „És magában nem volt érzés az öregember iránt?” „De mikor el akarta adni a lucernást Joudalnak”, dadogta a vádlott. közművelődésnek és a szórakozásnak ezt a mindennél hatékonyabb eszközét mindenki a legkellemesebben, legésszerűbben élvezze, hasznosítsa. Az első kérdés, amit ez az igény jelent: mit nézzünk meg a tévében, hogyan osszuk meg figyelmünket a különböze, műsortípusok között? Induljunk ki a közelmúlt tapasztalataiból, a közvéleménykutatás számokban rögzített eredményeiből. Egy tavalyi felmérés szerint száz néző közül 89 említi az általa kedvelt műsorók között a színházi közvetítést, 85 a Ki mit tud vetélkedőt, 79 a híradót, 75 a játékfilmeket. 64 a tévéjátékokat, 62 a sportközvetítéseket és 50 az ismeret- terjesztő műsorokat. A színházi közvetítések kedvességének sok oka van. A néző otthonában, külön kiadás és hozzákészülődés nélkül ismerkedhet meg színházi produkciókkal, amelyek jelentős részével a tévé nélkül soha nem is találkozna. A közvetítések többsége művészileg jelentős, értékét pedig növeli, hogy a kamera kiemeli a „Hát akkor nyereségvágyból ölte meg!” „Nem igaz”, védekezett Vondracek felindultan. „A lucernás miatt! Ha azok a földek egybekerültek volna..." „Bűnösnek érzi magát?” „Nem." „Megölni egy öregembert, az magának semmi?” „De hát mondom, hogy a lucernás miatt”, tört ki Vondracek csaknem sírva. „Hát ez csak nem gyilkosság?! Jézus Mária, ezt mindenki megértheti. Hiszen a családban történt, nagyságos úr, idegennel nem tettem volna... Én sohase loptam életemben... tessék akárkit megkérdezni, milyen ember Vondracek... és mégis úgy vittek el, mint egy tolvajt, mint egy tolvajt", nyögte fájdalmában fulladozva. „Nem mint egy tolvajt, hanem mint egy apagyilkost”, szólt az elnök szomo- morúan. „Tudja, Vondracek, hogy ezért halálbüntetés jár?” Vondracek kifújta az orrát és szipákolt, „A lucernás miatt volt”, mondta megadóan: a tárgyalás tovább haladt, tanúk, vádbe- széi„ jó vonásokat, közelebb hozza, láthatóbbá teszi az arcjátékot, a színészi alakítás lényegét. Az emberek szeretnek játszva tanulni. Ezért kedvelik a vetélkedőket, amelyek egyszerre izgalmasak és tanulságosak. A művészi vetélkedők pedig a szórakozás mellett feszültséget is keltenek, választ kérnek s várnak a kérdésre: ki volt a legjobb, melyik^ produkció tetszett leginkább. A tévé-híradó megelevenedő képes újság. Lehetővé teszi, hogy a néző a világ- események _ szemtanújának érezze magát. A kommentárok és a- különböző világ- politikai kérdéseket, vagy egy-egy országot ismertető összeállítások a földrajzi, a történelmi, a közgazdasági és a politikai műveltséget egyaránt fejlesztik. A televízió filmműsora több feladatnak kíván megfelelni. A filmtörténet klasszikusainak bemutatásával és a róluk szóló előadásokkal az általános műveltség részévé vált filmis. mereteket fejleszti. A vígjátékokkal és a kalandfilmekkel szórakoztat, a fajsúlyosabb, témában is igényesebb filmdrámákkal gondolkodásra i9 késztet, csiszolja az érzelmi- és látáskultúrát. A stúdióból sugárzott tudományos ismeretterjesztő műsorok is rendkívül hasznosak. A csillagászattól az elektronikáig, az űrrepülés problémáitól az ipar és a mezőgazdaság kemizálásáig sokrétű problémakört ölelnek fel, érdekesek, aktuáii. sak. Ugyanez elmondható a nem napi eseményekhez kapcsolódó politikai, társadalmi műsorokról is. Ezek a közérdekű társadalmi kérdéseket vetik fel, vitafórumot teremtenek, megszólaltatják a közvélemény nézeteit. Fontos szerep jut végül a tévé-műsor gazdagításában a televíziós játék műfajának. Ez egyesíti magában a színház és játékfilm vonásait, lehetővé teszi a drámai összecsapások sűrített, érzékletes ábrázolását, a gondolati elemek hangsúlyozását, a lélekrajz elmélyítését. Dramaturgiáját, mint a többi televíziós műfajét is, ezután kell még kidolgozni, hiszen a tévé művészete fiatal, elmélete együtt fejlődik a nézők igényeivel, ízlésével, a világszerte tért hódító televízió-kultúrával. Dersi Tamás LADÁNYI MIHÁLY: Dalok egy musical-bői 1. Kocsma-dal Jól megy nekünk, jól megy nekünk: naponta új holdat lövünk fel az égre, ez oltári kasa! Ha majd éjfél körül bezár ez a sarki italbazár s négykézlábon hazatart a banda, ezt danoljuk: jól megy nekünk, van műholdunk, holdkráterünk és a föld is fenemód forog... Éljen Newton, a nagy okos, meg minden más csodálatos tudományos dolog! A tudomány mindent megold, nincs messzi már nekünk a hold, csak a kocsma van oltári messze ha négykézláb mászunk haza, illumináltan, éjszaka a tócsákban is műholdra lesve ezt danoljuk: jól megy nekünk, van műholdunk, holdkráterünk és a föld is fenemód forog... Éljen Newton, a nagy okos, meg minden más csodálatos tudományos dolog! 2. Motozó-dal Ha egy szocialista gyárból hazaindul a dolgozó: még nem mehet, mert várja a szocialista motozó. De ki motozza azt. ki zsebünkbe ”yúl bele, szaki, ki motozza meg a motozót?, A lógóst ki motozza meg, ki körmét rágja délelőtt, és meg se szólhatod, hiszen nem lop ő mást, csak az időt. Nos, ki motozza azt, ki zsebünkbe nyúl bele, szaki, ld motozza meg a motozót? Ki motozza az aktamolyt, az árdrágító seftelőt és a növekvő árakat az elit-kirakat mögött? Nos, ki motozza azt. aki zsebünkbe nyúl bele, szaki, ki motozza meg a motozót? * ÁPRILY LAJOS: ÉJJELI ZENE Nagyszerű volt ez az éji vihar. Hörgő morajában küldte előre szilaj, húst lehelő követét. Majd a hegyek koszorújából lerohant a Dunáig s csattogtatta tüzes mennyei ostorait. Alvó kis falukat vert fel riadó robajával, ablakon át láttam: lángol a szénakazal, ott a sötétség félkarját beragyogja világa, rémképpé magasít egy lobogó jegenyét. Ám a vad égzengést zúgás váltotta: özönvíz s a kialudt tűznek egy ura lett: a sötét. Fúlladozott a csatorna a bő zápor rohamától, India fellege ont ily zuhogással esőt. Kurjongattak a fák, újjongtak a bokrok, a rétek szikkasztó heteink gyilkos aszálya után, szívta, vedelte a föld a vizet, mint szeszt az a korhely, akinek ínye soká várta a drága italt. Éreztem: ha fa volnék most magas erdei ormon, élvezném, hogy a víz hogy fut alá tövemig, s harsognám a cikázó fényben a záporesőbe: Fürdess meg, gyönyörű, éjjeli, dús zivatar! * PAPP LÁSZLÓ: ÍCV KELLENE Talpra szökkenni virradatra és elfáradni alkonyaira Dolgozni, égni, mindig adni, v a végső percig nem lohadni. Építeni, szép, tiszta hittel, együtt nőni az épülettel. Megacélozni a legszebb álmot, komolyan venni a világot. Teljes erőből, mindkét vállal birkózni minden akadállyal. Mindi szeretni és remélni: így érdemes a földön élért.
