Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-08 / 186. szám
IMS: augusztus 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 fi/lHS- ki állítás Tisza földváron Szombaton délelőtt nyílt meg Tiszaföldváron a Szolnok Járási MHS vándorkiállítása, melynek célja: bemutatni a honvédelmi sportmozgalom 20 éves fejlődését, érdekes mozzanatait. Jóllehet mindössze 4—5 nap1 állt rendelkezésre a kiállítás megszervezéséhez, a terem berendezéséhez, az aktívák mégis jó munkát végeztek. Tizenkét színes tabló számtalan képpel mutatja be az MHS életét, a kiképzést, a különféle szakkörökben folyó tevékenységet. hazánk felszabadulását, a partizánok harcait. A főhelyen Szokoly Dezső rádiótávirányítással működő, 159-szeres kicsinyítésű páncélos cirkálója, mely az amerikai „Iowa” csatahajó pontos mása. Másfél évig készült, szakértők szerint 30 ezer forint az értéke. Azután egy 1965-ös cross- Pannónia, rádiók, fegyverek, repülőgép-modeilek, íjak, s a dobogón kifeszítve egy igazi ejtőernyő. Ez a kiállítás bizonyára további híveket szerez a népszerű MHS-mozgalom- nak, s a megye más helységeiben is sikert arat majd a nézők körében. Vízparton Az öregeknek ez a dolga? Régi ismerősöm az egyik cukorfőző. ö az imént látta Csingeréket. — Ott ni, ott vannak — mutatta. — Nem mulasztva el a dicséretet, hogy a Jani bácsiók a legtakarékosabb emberek az egész szolnoki cukorgyárban. Jó. ha egy háromszoros szocialista brigádot ennyire tisztelnek, becsülnek, példaképnek tekintenek. A csöveket szigetelték éppen. Ügyesen, elmerültem Kezdetben látszott, hogy elhárítanák a beszélgetést, mert a dolog sok, az idő meg kevés. Aztán mégis ráálltak, lejöttek a magasból egy cigarettányi szünetre: — Tudja, igyekszünk az idővel takarékosan bánni, mert kell az másra — mondta Csinger ‘ános. —• Mire? — A rossz, meg hulladék anyagot megtörni, beáztatni. Újból könnyebb lenne dolgozni, de mi tízezer forintot vállaltunk, csak így hozhatjuk össze — magyarázta Jámbor József. — És hol tartanak? — ötvenezernél — busz. kétkedett Molnár Mátyás, — Sok pénz... — Sok bizony, ha a szemétben van — vette át a szót Jani bácsi —, de mi nem hagytuk veszendőbe. A három öreg tizenöthúsz éve dolgozik a gyárban, Idősek, a családhoz igyekeznének a munkaidő után. De mindig közbe jön valami. — Sok nemesfém kerül hulladékba. Nem mondta ugyan senki, de nem lett volna szívünk otthagyni, mert úgy kell azt nézni, mintha nem egy darab réz, hanem száz forintos volna. Ha százasok hevemének szanaszét a gyárudvaron, mindenki kapkodná! — mondta Matyi bácsi. — No, lám — folytatta elégedetten —, így kell pénzt gyűjteni. Jártuk az udvart, az üzemet, s ahol értékes anyagra leltünk, zsupsz bele a zsákba. Negyvenezer forintját takarítottuk meg a gyárnak, —- Miért? — Ilyen a természetünk, öten voltak, hárman maradtak. de hamarosan „szereztek” egy negyediket is. Ungvári János az új tag, — Sokat betegeskedtem, A Jani bácsiék meglátogattak az ágyamnál. Olyan jól esett. Pengették, hogy nem volna-e kedvem beállni köCsökkent a megye rövidital fogyasztása A Magyar Likőripari Vállalat szolnoki telepén kapott tájékoztatás szerint csökkent a megye rövidital fogyasztása. Míg az első negyedévben 24—26 millió forintot forgalmaztak, addig a második negyedévben csak 18 millió forintot. A forgalom csökkenésé* ben az egyenletesebb sörellátás és néhány borfajta árának leszállítása játszik köZTA zéjük. Hát. persze.' h >gy volt. Csak jobb közösen, mint egyedül — mondta. A brigádélet nem köny- nyű, mert amikor megkezdődik a kampány, más-más műszakba, munkára kerülnek. — Nem is bánom, hogy így van. Ránk még sosem volt panasz. Jön a sok idénymunkás, kell eléjük olyan ember, akire felnézhetnek, akitől tanulhatnak. Olyan tanítófélék vagyunk.,. Az öreg munkásnak ez a dolga. A többiek rábólintottak, hogy bizony igaza van Csingernek. Matyi bácsi nem állta meg, hogy egy titkos tervükbe be ne avasson. — Mit gondol, hova készülünk? — Hova? — A Balatonra. Augusztusban családostól ott töltünk egy hétvégét. Sose láttuk még a Balatont. Mit gondol, tényleg olyan szép. mint amilyennek mondják? — Igen. — Akkor csuda jó lesz — vidultak fel, Csinger János jókedvében sem felejtette el megnézni az órát. — Hű. a nemjóját, elment az idő. — Akkor szaladjunk utána — tréfálkozott Józsi bácsi.» Fábián Péter Mi történhet ilyenkor délután egy város központjában? Kik ropogtatják a zöld pázsitágyak között futó utak sárga, apró kőzúza- lékát? Feltett szándékkal, vagy kialakulatlan hangulatukra hallgatva jönnek e ide az emberek, akik egy rövid kis időre kiléptek a város megszokott ritmusából, és itt sétára szelídítik a sietést. A parknak is megvan a maga sajátos „menetrendje”, amely egy kicsit a vidéki buszok indulásához is alkalmazkodik. Délelőtt a strandra sie- tők vágnak át rajta, vidám hangoskodással, és a csoportos séták időszaka ez. Megnyerő formaruhájukban egy madzag mentén totyogó apróságok, a bölcsődések indulnak sétára vagy éppen a szobor talapzatán másznak fel. Most délután minden nyugodtabb. Az egyik pádon egy kiskatona olvas, A könyv, forintos regény, nagyon érdekes lehet. Belemélyed, lezárul körülötte a külvilág. Mintha egy üvegbúra alatt csücsülne, A szemközti pádon tömött aktatáska, kis demizsonos üveg mellett egy férfi ül. Talán éppen buszra vár. Egy sövény alatt megbújva alacsony, tömzsi oszlopon viharvert márványtábla szerénykedik. Alig olvasható már rajta a szöveg: „...kertészének ...Béla ...emlékére”. A sövénnyel körülkerített ágyásban szomorú fűz, fenyő és fehér törzsű nyírfák. Valakinek az emlékére. Az emlékezésnek kiváló helyszíne a park. Van aki gondolkozik, terveket szőnek vagy éppen gondosan felépített „plánok” dőlnek dugába itt. Vagy csak pihenni ülnek le néhány percre. Vannak, akik itt tanulnak járni. Néhány imbolygó lépés, és a kislegény boldogan kapaszkodik meg a pad szélében. Ezek voltak az első lépések, a legnehezebbek. Mások már a megtett útra gondolnak vissza, emlékeznek. Az árnyékok egyre hosz- szabbra nyúlnak. Egy rézsútos sugárban lángra kap a kána virága, mintha tüzével segíteni iparkodna a kihunyó napnak. Esteledik. Egy pádon három öreg a világpolitika eseményeit tárgyalja. — Egyikőjük kezében újság, az Esti Hírlap legfrissebb kiadása. Valami még hiányzik. — Igen, talán a szerelmesek. Lehet, hogy „menetrend” szerint ők csak az első szúnyogokkal együtt jelennek meg, piszén még oda- künn vannak a strandon. Szöveg: Rideg Gábor Kép: — Nagy Zsolt Jár a baba jár... Mi újság a világpolitikában? Telefonált a tiszasülyi elnök j^inn Tamásháton, a vasföldi részen azt mondja Katona Emil: — Két holdon él meg egy pacsirta. Keserves, kínos tapasztalatok tanítottak meg az embereket erre a kicsit cinikus tréfára. A Vasföldön három mázsánál sose termett több. Még a szövetkezetben sem vitték többre rajta öt mázsánál. Az idén Vigh László tanító a kombájnellenőr erre. Az utolját falja a három kombájn a Vasföldnek és azt mondja Vigh László tizenkét mázsán alul még nem adta egy hold sem. De Tiszasülyön sose történhetnek nagy dolgok. — Ámbár ki tudja. Történetesen most Holló Ignác, a Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke betelefonált a szerkesztőségbe, menjünk ki beszélgessünk, nézzünk széjjel náluk. Holló Ignác jász- ladányi kubikus ember. Harmadik éve lesz, hogy azt mondták neki a pártban: vállalja el a sülyi Rákóczi szövetkezet elnökségét. A kubikusból a pár* faragott embert. A párt kérése neki parancs. De a sülyiek is jószíwel fogadták. Ismerték. Erre járt a gazdákhoz kubikolni. ásóval, lapáttal, talicskával termékenyíteni ezt a kietlen, isterverte földet. De mi várta itt? Részt vettem a két évvel ezelőtti zárszámadó közgyűlésen. Aztán még két napig időztem a faluban, s végül nem írtam egy szót sem a tiszasülyi állapotról. Egyszerűen nem hittem, hogy lesz még itt valaha is igazi szövetkezet. — Én is csak annyit tudtam, azzal fogjak össze, aki régebben is a rendesebbje volt. Mert letelepültek ide még Dunántúlról is. Aki a tiszta, becsületes munkát nem szerette, jól élt nálunk. De aki dolgozott, annak a kenyérből is alig jutott elegendő. Kopognak közben, míg ezt az elnök meséli. A betoppanó szájaszegletében cigarettavég füstöl. — Elnök elvtárs, a kecskeméti traktorosoknak ebéd kellene A jászkisérieknek meg eke. — intézze Illés bácsi, ahogy maga jónak látja. Y ajti Illés nyugdíjas * tapasztalt ismerője a sülyi határnak, most a tarlógazda. Rábízták, irányítsa a három gépállomásról összeverbuválódott traktorosok munkáját. Ö itt élt gyermekkora óta, ismeri minden talapalatnyi részét ennek a vidéknek, ö mondja hát meg, hol, milyen talajművelést kíván ez a föld, hogy szántson a traktoros. A sülyi sziket nem lehet látványos, nagyüzemi átlag- szinten művelni. Titkai vannak ennek a földnek. És ezt tudomásul kell venni, mert aki nem hisz benne, felsül vele. Az előző elnök éppen így járt. Az állami gazdaságból küldték ide. — Egy ideig még elnökheiyet- teskedett Holló mellett. — Nem rossz ember az csak tehetetlen. Mondtam is sokat: kubikgödörben színesen dolgoznék vele. Tudom, hogy hajtana becsülettel. De vezetéshez szikrányi érzéke nincs. Egy agyonra nyomorított szövetkezetét feltámasztani pedig hallatlan kemény dolog. Szívet, észt, leleményességet, s olykor elszántságot is kíván. Esetenként olyasmihez is hozzá kell nyúlni, amit nem szívesen tesz az ember. m gy is ment. A nagy * egész, a százötven tiszasülyi parasztcsaládért meg kellett tenni. Az elnök maga is sziken termett ember különben. Ismeri a sziki élet törvényeit. Itt a föld nem adja azt, amit szeretnénk, azt kell belevetni, amit éppen eltűr. A gabonát, a búzát. A Rákóczi Termelőszövetkezet birtokából 1600 holdon rizzsel erőlködtek még nem régen a fantaszták. S el~ talajvizesedett vadon lett belőle. Itt még a magángazda is megtette: egy évig pihentette a földet, ismerték a parlagváltós gazdálkodást. Ide nagy reményekkel jöttek a bérlők, aztán megbuktak és eltűntek innen. Ide egy kell: gép, gép és gép, de idejében. Aratás után azonnal, mert később már nem sokat ér. Gépet pedig úgy szerezhet még megyén túlról is a szövetkezet, ha kicsit kedvez a traktoristáknak. Tavaly már így volt. És az idénre ezzel nyertek. Bár a teljes rétet elvitte a Tisza, s a talajvíz búzát, kukoricát, vetést ölt ki. Bár egy cseppig elpusztította a lucernát a pocok. Bár nagy kárt tett a száj- és körömfájás... A tiszasülyi Rákóczi Termelő- szövetkezetnek másfél millió forintja van már terven felül, — gabonából. Ez itt a minden, a gabona. És módjával a szarvas- marha, a sertés. Most építenek különben száz férőhelyes tehénistállót. Építenek? Szó, ami sző, ez az istálló már megvolt egyszer. csak éppen összeszakadt. A bank azt javasolta, nincs értelme a felújításnak, 1 200 000 forintból megvan egy új ötven férős istálló. A szövetkezet makacsul tartotta magát és beigazolódott hogy jól. Feleannyiból, dupla férőhely- lyel hamarosan készen lesz a masszív istálló. így kell itt a pénzt, a közösségi pénzt is foghoz verni. Különben a sülyi sziken nem élhet meg a szövetkezet sem. És ezt kezdik már megtanulni. A határt bejárva sok minden erre vall. Láttunk egy napraforgó táblát. Nem kapálták meg. Látták, úgyse lesz belőle semmi, a muhar meg nagyon erősen jön fel benne. Hagyták. És a kettőt együtt lesilózva nagytömegű zöldtakarmányt nyernek most. De van itt más is. Például az, hogy a sárgára érett gabonaföldeken helyenként itt-ott zab zöldell foltonként. Ahol a búzát kivitte a víz, azt bevetették zabbal. s* azdálkodást tanulni, ** sokat segített a járási párttitkár. Ö a Szovjetunióban végzett ösztöndíjasként mezőgazdasági szakon. Tavaly átlagban kéthetenként itt töltött egy teljes napot. Volt, hogy mezítláb járta a határt,' mikor másképp nem lehetett megközelíteni. De azért a legfőbb érdem a százötven tiszasülyi parasztcsaládé. Mert — ezen gondolkodom — mi tartotta itt őket, mi tartotta együtt a legmélyebb nyomorúság idején a tiszasülyi Rákóczi tagjait. Annyira hittek abban, hogy két kezükkel, eszükkel, szívükkel, földszeretetükkel csodát művelnek még a tiszasülyi sziken? Mert mi más mindez? Hiszen az történt itt. — Vagy csak ment az élet a maga törvényei szerint tovább a tiszasülyi sziken is? Ki tudja. í Börzék Lajír
