Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-06 / 184. szám
1905. augusztus i. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tiszasasi Rákóczi Tsz központi magtárának udvarán több mint egy hónapja tisztítják a gabonát. Villany- motor hajtja a transzportőrt és a két cséplőgépet, amelyekkel a két műszakban dolgozó tizenkét ember már mintegy 72 vagon gabonát tisztított ki. MEZŐTÚR AZ ÉLRE TÖRT jól zárult a félévi községfejlesztési tervidőszak A hír igaz, de... Az iskolai év végén a napközit is bezárták l'isza- sason. Ez volt a hír, amelynek nyomán elindultunk, hogy a miértre és arra is választ kapjunk, miként érintette ez az intézkedés az asszonyokat. — Valóban nem üzemel az iskolai napközi. Ezt már néhány héttel ezelőtt tudomására hoztam a járási tanács művelődésügyi osztályának, s akkor ígéretet kaptam, megvizsgálják a a napközi ügyét. Arról nem tudok, hogy ez meg is történt — mondotta Pugner István, a községi tanács vb- elnöke. —- Két kislányom van. A picit édesanyám gondozza, a nagyobbik most járta ki az első osztályt, ő napközis volt. Egész nyárra nem adhattam haza a nagymamához, s így hol behoztam magammal az irodába, hol a szomszédok vigyáztak rá. Kevesebb lett volna a gondom, ha nyáron is üzemel az iskolai napközi — véle-' kedett Csomós Jánosné, az fmsz adminisztrátora. — Nem is tudtam arról, hogy bezárták a napközit. Az asszonyok közül sem szólt senki. Tudomásom szerint a párttitkár elvtársnak sem, mert akkor ő már közölte volna a panaszt — mondta Gyólai eltvárs, a Rákóczi Tsz elnöke. — Közöttünk csak két asszonynak — Sándor Józsefnek és Horpácsi Fe- rencnének — járt napközibe gyermeke. Egy korábbi tanácsülésen úgy hallottam, hogy a tsz-tagok gyermekei közül húsz napközis volt. Most, senki sem panaszkodott, hogy nem üzemel a napközi — sorolta Csávás Lajosné munkacsapatvezető, a községi tanács tagja. — Elég fizetgetni az iskolai évben — rukkolt a véleményével Horpácsiné. — A szülők keresete szerint egytől — hét forintot kell fizetni naponta. A tanítási év befejezése előtt megkérdeztük a gyermekeket, ki fog továbbra is napközibe járni? Még tizenöten sem jelentkeztek, pedig ez a legalacsonyabb szám, amennyivel üzemelhetünk. A gyerekek elsorolták, hogy ki hová utazik nyaralni, hányán mennek táborba, stb. A lényeg az, hogy a negyvennégy napközisből nem jelentkezett tizenöt sem, s ezért zártuk be a napközit. E hónap 23-tól ismét üzemelünk — mondta Tari Jenő, az iskolai napközi vezetője. A hír tehát igaz. De a pro és kontra véleményekből az is kiderül, hogy a napközi szüneteltetésének oka nem a pedagógusok kényelemszeretete, hanem a kevés jelentkező. Bizonyára nem Horpácsiné az egyedüli, aki sokallja a pár forintos napidíjat. S inkább belenyugszik abba, hogy a gyermeke felügyelet nélkül maradjon otthon, esetleg az utcán kóboroljon, amíg ő dolgozik. Ezzel a felfogással vitába lehet szállni. Arra viszont nincs szükség, hogy a bolhából elefántot csináljunk. Nagy Katalin A lágy víz rejtélye Ügy tűnik, nem is olyan régen volt a múlt évi községfejlesztési verseny eredményhirdetése. Az első helyezettek azzal a szilárd elhatározással dolgoztak tovább, hogy megtartják elsőségüket, a többiek pedig azért dolgoztak, hogy elhódítsák az elsőbbséget. Már az a becsvágy is — amivel munkához láttak községeinkben és városainkban — jelezte: meglepő teljesítmények születhetnek az idei községfejlesztési versenyben. Mégcsak fél év telt el, de az eredményekben már megcsillan a sikeres évzárás lehetősége. Az éves bevételi előirányzat 71 millió forint. Ebből a községi é9 a városi tanácsok már több mint 51 millió forintot teljesítettek. A kiadásokat tekintve is jobb az időarányosság, mint tavaly volt. A községek az idén 4 millió forinttal többet használtak fel a községfejlesztési alapból, mint a múlt év hasonló időszakában. A nemes verseny már most megváltoztatta a tavalyi sorrendet. A félév eredményei alapján az egy főre jutó társadalmi munka értéke Mezőtúron a legtöbb: 23 forint 27 fillér. A legtöbben Törökszentmikló- son dolgoztak, ahol négy- ezemégyszázhatvanketten végeztek társadalmi munkát az első félévben. A kunszentmártoni járásban is közel hatezren dolgoztak társadalmi munkában. A félévi eredmények nem helyileg kiemelkedő telie. sítmények. A községfejlesztési alap megyei felhasználása 60,8 százalékos. A jászberényi járás viszont — 50,7 százalék — lemaradt a községfejlesztési alap felhasználásáért folytatott versenyben. Igyekezni kell a tavalyi elsőnek is, mert míg Jászberény városban a félévi felhasználás 78,5 százalékos volt, addig Törökszentmik- Ióson csak 29,9 százalék. Természetesen az év végéig még sokszor megváltozhat a sorrend. Melyik város vagy község lesz az első, most még nehéz lenne megmondani. Az eredmények azonban már szemmel láthatóak. Felépült már a jásziványi kultúrház, a jászapáti orvosi rendelő. A városi és községi parkok több mint 23 ezer négyzetméterrel növekedtek az első félévben. Tizenöt kilométerrel nőtt a vízvezetékhálózat is, holott 27 kilométer az egész évre tervezett. Háromszázötvenegy családnak kapcsolták be a villanyt, pedig csak a második negyedévben kezdték a munkát. És mégis a tervezett 39 kilométer hosz- szú villanyhálózatból már 19 kilométer elkészült. A mezőtúri talajkutatók a jövő évre dolgoznak A svéd tudósok nemrég végrehajtott kutatásai meggyőzően bebizonyították, hogy összefüggés van a szívbetegségek és az ivóvízben oldott ásványok között. A kutatás kiterjedt Svédország valamennyi 25 ezernél több lakosú városára, A megbetegedésekre vonatkozó adatokat a vízellátás elemzésével összevetve a tudósok megállapították, hogy szívbetegségben főleg olyan vidékeken szenvednek az emberek, ahol légy az ivóvíz. A jelenség okára eddig még nem sikerült fényt deríteni. Ez évben eddig több mint 90 termelőszövetkezetnek végezte el majd 34 ezer holdon a talajtani vizsgálatot és adott szakvéleményt az Országos Mező- gazdasági Minőségvizsgáló Intézet Mezőtúri Talajtani Osztálya. A szakemberek ezenkívül az öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézettel közösen az öntözött talajok tápanyagtartalmát is vizsgálták. Már most és a következő hónapokban elkészítik az 1966—67 évre kiadandó talajtani térképeket és több termelőszövetkezet földjének laboratóriumi vizsgálatát} SZOMSZÉDUNK: ECSEGFALVA Ma már falu, de nem is olyan régen még pusztának emlegették Eosegfalvát. Az első lakók — ahogy itt mondják: telepesek — Dé- vaványáról, meg az ország más vidékéről, az 1920-as években jöttek ide a pusztára, hogy munkát vállaljanak az esztergomi érsekség birtokán. Évek során egyre több tenyérnyi ab- lakú ház épült a Bérlősoron, s a kenyéradó gazda munkájuk elismeréseként hatalmas templomot építtetett nekik a pusztában. Igaz. az épíkezést nem tudták befejezni. Jött a háború és kellett az ember: nem templomot, futóárkot építeni. Az isten háza most is úgy áll. Az ecsegfalviak rájöttek: nem az imádság, a szabadon végzett munka ad emberi életet. Hát ennyi örökséget vett át néhányszáz ecsegfalvi cselédember 1944-ben. Pozsonyi Károly, az első telepes Ő Kistarcsáról jött ide feleségestül, gyerekestől. Tulajdonképpen visszajött erre a környékre. Itt volt vöröskatona Túrkevén, s még most, 81 esztendős fejjel is büszke arra, hogy annakidején egy egész zászlóaljat toborzott a munkáshadseregbe. Ült is ezért tizenkilenc után a szolnoki fogházban. Akkor költözött Kistarcsára. Ott meg izgatásért tartóztatták le. így került sor az ecsegi pusztára. — Papír kellett, hogy eljöhessek. Volt egy jó emberem a rendőrségen, az adott valamiféle erkölcsi bizonyítványt. Azt írta rá, hogy én orgazdaságért voltam büntetve. Mondtam neki: hallod-e, ez nem igaz. Aztán megmagyarázta, ettől még elfogadnak itt cselédnek, de ha ráírják, hogy izgatásért büntettek. az életben sem kapok munkát... mi volt itt. mikor idejöttem? Föld, meg föld. Kunyhóba laktunk egy ideig, aztán építettem ezt a házat. — S a gyerekekk — Ki erre, ki arra. Pedig jó lenne, ha itt lennének, nem Pesten. Kellene a segítség. Most is elromlott a kutam, meg a disznó is kitúrta az ólat. — Ugye sokat változott a falu az elmúlt évek alatt? — Sokat-e, de még menynyit. Ha akkor láttad volna, amikor mi kezdtük építeni. Mostanság bejárok a tanácshoz. Segítek, amit tudok. Dehát nem sokra mennek már velem. Szu eszi a lábam, meg fulladok, a kutya egye meg. Tizenhárom éve vonalon Bogya Elek, a községi tanács vb-titkára. Dévavá- nyán lakik. Tizenhárom esztendeje vonatozik ki naponta ki Ecsegfalvára és vissza. — Nem akar az asszony kiköltözni — mondja — pedig jó kis falu ez. — Jó? — Nem mondom, van szebb is ennél. De már itt is van minden házban villany. minden utcán járda. Van új iskola, orvosi rendelő, artézi kút. Jövőre kul- túrkombinátot akarunk építeni. — Ad munkaalkalmat is a falu az itt lakóknak? — A lakosság fele a tsz- ben dolgozik, az Egyetértésben. Olyan közepesen gazdálkodnak. Főleg az állattenyésztés hoz nekik pénzt. Húsz-harmincezer baromfit értékesítenek egy évben, meg másfélezer sertést. ugyanannyi juhot, sok százmázsa hízott marhát. Most ők is teljes gőzzel aratnak. Jó termés lesz. A próbacséplés a búzánál 11 mázsóg átlagot mutat; — S a többi ember? — Szolnok megyében, a Nagykunsági Állami Gazdaságban dolgozik. Tizenöt kilométerre ide. Látná reggelente; olyan mintha költözne a falu. A hozomány. kétszobás családi ház Lassan itt is szállingóznak a tanyaiak be a faluba. Bár még mindig nincs egységes képe Ecsegfalvának. Nagy területen üres házhelyek ásítoznak éppen az „öreg Ecseg” közepén. A vasút mellett viszont már épül az „új” Ecseg. A főutcán most is egy rangos kőháza't épít Túri, Pista bácsi, az öreg mester, meg néhány fullajtárja: nyári szabadságukat munkával töltő diákok. Ifjú Bogdán József háza épül itt. — Eddig tanyán laktak? — A szüleim igen. Meghaltak. Én már itt élek a faluban. — A család? — Nőtlen vagyok még. Ez a ház lesz a „hozományom”. Hátha így jobban elkelek. — No, egy jóravaló, 25 esztendős férfinek nem kell félni, hogy nem akad asz- szony — szól Túri Pista bácsi. — Inkább az a baj, hogy kevés a fiatal. Mindegyik a városba pályáz;?;. Még ezek a kölykök is azt mondják, hogy elmennek pilótának Szolnokra... Sokan mondták: jobban kellene fejlődni a falunak, akkor talán itt maradnának a fiatalok. Így legtöbben beköltöznek Kisújszállásra, vagy Karcagra. Orvosuk most sincs, pedig három falubeli végezte már el az orvosi egyetemet. * íme szomszédunk Ecseg- falva. Kicsi község eper- fákkal, vadszőlőlugasokkal, tarka virágoskertekkel Szolnok megye határán. Egy kicsit hozzánk is tartozik, nemcsak Békéshez. Hozzánk. mert sok száz ecsegi ember második otthonának mondja munkahelyét: a Nagykunsági Állami Gazdaságot. Varga Viktória Évi egymillió tojás eqy tsz-ből A földesi Rákóczi Termelőszövetkezetben nemrégiben adták át rendeltetésének az AGROTERV tervei alapján épült óriási tojás- termelő telepet, ahol teljes „népesítés” 40 000 tojót tartanak.' Húszezer tojó máris elfoglalta a korszerű tojóházakat, s a 160 napos korú jércék megkezdték a tojást: 100 jérce közül naponta 80 tojik. A tojóállományt decemberig 40 ezerre bővítik. A kitűnően bevált Nick Chick tojóhibrid tyúkok évi tojástermelési átlaga eléri a kétszázat. Egészéves működést számítva a földesi Rákóczi Termelőszövetkezet „tojásgyára” évente nyolcmillió tojást ad közfogyasztásra. Hasonló „tojásgyár” építését kezdték meg az idén a Bólyi Állami Gazdaságban is. Ez a telep három héttel fiatalabb a földesinéi, de az első tojóházakat már benépesítették, s a teljes tojólétszám itt is 40 000 lesz. Ugyancsak 40 ezres tojóházat kezdtek építeni ez év tavaszán a Nagymiskoici Állami Gazdaságban, valamint a batai November 7 Termelőszövetkezetben. A tervek szerint még a békéscsabai Lenin és a Tót- komlósi Viharsarok Termelőszövetkezet is épít egyen, kint 40 000 férőhelyes korszerű tojástermelő üzemet, de ezek csak 1966-ban kezdik meg működésüket. A hat „tojásgyár” 1967-ben — a tervek szerint — már 48 millió étkezési tojással iá- rul hozzá az ország ellátásához. Segítsük az utcabizotfságokat H »egyen részt minél több ember az államigazgatási wJ munkában, szélesedjen a szocialista demokratizmus. E cél elérésére hívta életre a Szolnok megyei tanács tavaly negyvenhat községben és öt városban az utcabizottságokat. Több mint ötezer embert választottak be a bizottságokba megyénkben, azért, hogy legyenek aktív segítői a tanácstagoknak, a kitűzött feladatok végrenajtásában. Legyen szervezettebb a társadalmi munka vállalása és végzése, mind több ember érezze jeladatának a társadalmi tulajdon védelmét, s mi több: abban hatékonyan működjön közre. Mindezeken túlmenően cél volt, hogy olyan emberek is bekapcsolódjanak az államigazgatási feladatok végzésébe. akik eddig nem vettek részt a közös gondok megoldásában. S a célhoz tartozott az is, hogy a lakosság egymást nevelje a szocialista együttélési szabályok és erkölcsi normák betartására. £ gy év telt el az utcabizottságok megválasztása óta. Sajnos, sok helyen a tanácsok életrehívlak, ugyan a bizottságokat, de nem határozták meg, mit várnak tőlük, nem foglalkoztatják ezeket, nem irányítják munkájukat. A gyakorlat bizonyítja, hogy ott, ahol a tanácsok helyes módszerekkel foglalkoztatják az utcabizottságokat, sikereket érnek el. így van ez például Törökszent- miklóson és a szolnoki járás községeiben is. Ezekben a falvakban, ebben a városban az utcabizottságok készítették el a községfejlesztési tervekhez a felméréseket. Véleményt mondanak egy-egy államigazgatási határozat meghozatalához, segítik a tanácstagokat a társadalmi munka szervezésében. S mi több, a jobb munka érdekében versenydíjakat határoztak meg számukra. Ez a községekben 214, a városokban 185 ezer forint. Tehát a gyakorlat bizonyította, hogy az utcabizottságok komoly segítséget tudnak nyújtani a tanácstagok részére és foglalkoztatásuk alkalmas forma a lakosság széles rétegeinek az államigazgatási munkába való bevonására. A tanácsokra, a tanácstagokra vár az a feladat, hogy szoros kapcsolatot építsenek ki az utcabizottságokkal, végezzék közösen a meghatározott feladatokat. Közösen — tanácstag és utcabizottság — nagyobb sikerekkel tud dolgozni egy-egy falu, vagy város lakóinak érdekében. v . v.
