Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-05 / 183. szám

i9tt. augusztus 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A BECSALI CSÁRDA MELLETT... A jó gazda kezenyomát dicséri itt minden. Pedig hát a boconádi árpaföldnek például már sóderbánya a szomszédja. A zúgó kom­bájn bogár nem is tud át­mászni rajta, elakad, Major Sándor, a masiniszta keser­ves káromkodásai köze­pette. De a legnagyobb megle­petés nem itt vár bennün­ket, hanem a ..csányi falu­ban”. Hat földkunyhó a ta­lajba vájva, kinn a ho­mokpusztán, a Határúihoz nem messzire. — A csányi dinnyés pe­dig mindig az elesettjéből került ki, de most nézdd meg — figyelmeztettek elő­re. Virágágyások, baromfi­ólak a tanyavidéknek is szélére települt egynyári falu körül. — Egyet ígérjenek mag — élcelődik Szabó Tibor el­nök, átlépve a legtekinté­lyesebb kalyiba küszöbét—, ha egyszer engem leválta­nak befogadnak maguk kö­zé dinnyésnek. Szétnézünk közben. A salgótarjáni tűzhelyen pör­költ fortyog és mellette ri­zsa duzzad, puhul kövérre az edényben. Amellett pe­dig Unipress kávéfőző! Az asszony meg a nagylány — ők vannak csak itthon — éppen most kapcsolták be a rádiót, népzene árad be­lőle. — Estére, estére már hoz­zák a televíziót is — ujjong az eladólány; Csodálkozom, mert ilyen városi ellátást nem is fa­luban, nem is tanyán, csu­pán csak földbe dugott gö­dörlakásban ki látott még? Azám, dehát honnan jut ide a villany? Itt fut a dinnye­föld szélén a villamosáram vezeték. Engedélyt kértek, megegyeztek a villanyszere­lővel és tessék, a szent­andrási dinnyeföldön estén­ként televízióznak a csá- nyiak; — Ezeknek csuda jól megy. Egyszer meghívtak lakodalomra. Egy mázsa sülthús maradt ki — mon­dogatja az elnök, mikor már visszafelé úton kapar a homokban a kocsi mind a négy kereke. — Meg meny­nyi bor, cigaretta volt ott — fűzi tovább Szabó Tibor. Hanem ezt az emlékezte­tést meg éppen rosszul tet­te. A cigaretta szó hallatán a párttitkár egyszerre a zsebébe kap, hopp, nincs, kifogyott a füstölnivaló. Az elnök még elég nyugodtan felkattintja a Moszkvics iratfakkjat. de téved, mert szivarka nincs benne Ná­lam se. Itt a végzet. Egy­szerre kibírhatatlan cigaret­ta-éhség ül a két ember ar­céra, lelátszik róluk; Mert nincs. Ha van, ak­kor nem kívánja annyira az ember. De nincs. — Nem baj. Itt van mindjárt a Becsalt csárda — vigasztalja magát is, meg az elnököt is Gyephárd La­jos, a párttitkár. A Becsali csárda. Ezt a kocsmát én még gyerekko­romból ismerem. Több falu- raszólóan jött a híre min­den hétfőn az itteni vasár­napesti nagy mulatozások­1,00000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000; ; A szentandrási határ olyan, mint a nyitott ** könyv Az új, az újjászülető magyar falu tankönyve. Csak olvasni tudjon benne az ember. Segítséggel ugyan ez is könnyebben megy. Engem segítenek. Az elnökkel, meg a párttitkárral kocsi- lcázunk a homoki és a fekete földi diszlő vetemé- nyek, dús vetések közötti dűlőkön. JOOOOOOOOOOOOOOOO­nak, nagy verekedéseknek. Tanyai kimérő ez. Tulaj­donképpen egy tanyai lakó­épület alsó vége, ivónak át­alakítva. Csak egy szobányi nagyságú az egész. De arra elég, hogy a már amúgyis eléggé megritkult, még erre lakó tanyai embereket sör­rel, borral, kisüstivel, ciga­rettával ellássa. Na, mind­járt meg lesz az áhított, bü­dös-illatos, rágós-kaparós Kossuth. — Zárva! — csap rá mér­gesen a kormányra Szabó Tibor, ahogy a csárda mel­lé futunk. Tanácstalanul és elkese­redetten leállítja a motort. Igen. a firnájsszal befestett, ormótlan deszkaajtó be van húzva. A két férfinak meg­nyúlik az orra. Nem értem; Dehát... — Tanyai kocsma sose le­het zárva. Ott mindig ak­kor fogadják szívesen a vándort, mikor éppen beté­ved vásárolni — biztatom őket. Legyint az elnök bosszú­san is, de nevet is után3. Sejtem, hogy valami ma­gyarázat következik. Bele is kezd. A történet igazi, mai, fa­lusi idill. Még utólag is nevetek rajta. Pedig el is felejtettem, hogy a csárdás, vagy a esárdásné-e a szö­vetkezet tagja. Ügy emlék­szem, azt mondta az elnök, a férfi. Beléptek a Haladás Termelőszövetkezetbe nö­vénytermesztőnek. A kocs- maajtó előtt már a szövet­kezeti birtok kezdődik, nem kell messzire járni. És a háztájit is itt adják ki a közelben. Igen ám, de hiába a szö­vetkezeti föld közelsége, a csaposék keveset találtak oda. Olyannyira, hogy egész rész háztáji se illette meg a munkaegység után őket. Nem is kaptak, csak felé­nyit. Szalad be erre a csár­dás méltatlankodni az iro­dára. Hogy micsoda dolog ez és pontosan ővele ezt nem tehetik meg. — A szövetkezet törvé­nye az törvény mindenkire. Rám is meg magára is — és az elnökről lelátszott, ha­tározottsága sehogyse eny­hül. A helyzet nem is vál­tozott mitsem. Csakhogy a Becsali csárda csaposának fél háztájija dehogy marad­hat titokban ott, ahol jó­kedvű, tréfára született em­berek élnek, mint ebben a szentandrási tanyavilágban is.­— Fél embernek, fél ház­táji. Ez így járja — ejte- gették el a bosszantó mon­datokat. Sikerrel. A csárdás kipa­kolt egyszer amúgy isten- igazában. — Na — mondta —, ha Új elektronikus Memóriaegység A Villamos Automatikai intézet szakemberei új elektronikus memóriaegy­séget dolgoztak ki; A szellemes megoldású berendezés a megőrzendő információkat elemeire bontva több — az első pél­dányon 52 — mágnesező fej rögzíti egyidejűleg 10 korongon. Ezeken a mag­netofonszalagéhoz hasonló anyagból készített lemeze­ken így egyszerre tízezer adat tárolható, amelyek­nek mindegyike egy-egy 12 Jegyű számból állhat. Ezen belül minden számjegynek négy jel felel meg, valójá­ban tehát a memóriaegy­ség összesen 480 000 mág­neses jelet képes egyidejű­leg „fejben tartani”. Ami­kor pedig az adatokra szükség van, az azonos in­formációhoz tartozó összes jeleket szintén egyszerre „keresi vissza” a berendezés. Egy-egy teljes információt öt ezredmásodperc alatt tud „előbányászni” — har- mincszor-negyvenszer gyor­sabban, mint hasonló kül­földi berendezések) az elnöknek a szabály a szent, akkor majd én is tu­dom, mitől döglik a légy. Ha neki törvényei vannak, hát majd nekem is lesz­nek. Mondjátok meg neki, azt üzenem, ide záróra után be ne tegye a lábát még- egyszer. S még odavágta az el- képedők elé: — Nyitvatartás után az elnököt sem szolgálom ki. Az elnök most itt ül a kocsi volánja mögött, a Be­csali csárda mellett, befeje­zi a sztorit. — Hát így volt — zárja le. Aztán a falu felé tekint. Innen a Meggyes sorról, in­nen a Becsali csárda mellől elérhetetlen messzire tűnik. Borzák Lajos Az első export-szállítás A MÉK homoki kiren­deltségének dolgozói ked­den rakták vagonba az el­ső paprika szállítmányt, amelyet külföldre, ponto­sabban az NDK-ba utaz­tattak. A finom cecei édes paprika 70 százalékát a cibabházi Vörös Csillag Tsz kertészetéből szállítot­ták az átvevőhelyre, a többit a tiszaföldvári Le­nin Tsz adta. Egy vagon rózsa barac­kot szintén az NDK-ba irá­nyítottak. aminek több mint felét a Vörös Csillag Tsz fáiról szedték, a többi pedig a háztáji kertek ter­mése. A kungyalui Zöldmező és a cibakházi Vörös Csil­lag Tsz együttesen 8 vagon nyári káposztát adott át a MÉK-nek, ennek mintegy 80 százalékát szintén ex­portálták. A tiszaföldvári Lenin Tsz kedden 15 má­zsa jó minőségű zöldba­bot adott át, amelyért igen jó szerződéses árat fizet­nek. A másik földvári kö­zös gazdaság, a Szabad Nép Tsz 28 hold uborkájá­nak termésére szerződött, s eddig 50 mázsa uborkát adott át, amit belföldi fo­gyasztásra továbbítottak. Hamarosan megkezdődik a vörös, majd a kék szilva felvásárlása is. Ez utóbbi­ból 100 vagonra számíta­nak, amelynek 90 százalé­kát szintén exportra kül­dik a homoki MÉK telep­ről. Június eleje óta silóznak A karcagi November 7 Tsz gazdái az őszi takar­mánykeverék betakarításá­val június elején megkezd­ték a silózást. S azóta folytatják is ezt a mun­kát. Mindent besilóznak ami csak alkalmas erre • a célra, hogy a téli hónapok­ban is megfelelően bizto­síthassák az állataik takar­mányozását. Eddig már 98 vagon silót készítettek, s ezt a munkát még foly­tatják. A kukás bojtár és társai A szekéren magasra pú­pozva zöldell a dohányle­vél. A pajta előtt és benne is kötelekre fűzve szárad a majdani füstölni való. A kukások, vagyis a dohá­nyos munkacsapat tagjai szaporán fordulva hord­ják a kocsiról, s rakják hosszú sorba a dohányle­veleket. Délután megtart a fűzése. — Két kocsira valót szedtünk — újságolja Sár- Kány Imréné, a beszédes fiatalasszony. — Áz ám a kocsi... Elnök elvtárs, miért nem hagyták meg fogato- sunknak Pista bácsit? — Megszoktuk, hogy ő segíl- kezilk nekünk — toldja meg szavait a tsz elnöké­hez intézett kérdéssel. — Lám milyen kapós legény vagyok — tréfálko­zik T. Nagy István bácsi. — De már az igaz, hogy én is szeretek ezekkel a kislányokkal dolgozni. — Kislányok! Többségünk öregasszony — nevet Oláh Ferencné. — Annak is több mint 40 éve, hogy az elző póré dohányt felfűztem, s akkor már menyecske vol­tam. — Én meg kukás bojtár fiatallány koromban. így hívták. aki napszámba szegődött a dohányosokhoz — fűzte tovább társa gon­dolatát özv. Mosolygó Ben­jáminná. — Te meg, tán’ még a napvilágot is a do- hánvföldön láttad meg? — kérdezi Szabó Sándornét. — Lehet, mert urasági kukás volt az Pgész famí­liám — válaszol Szahóné. — A dohányban nőttünk fel szinte mindannyian — erősíti meg az asszonyok szavát Szőnyi Gyula bácsi, a munkacsanatvezető. — Szakértelmük most mit eredményez? — A holdanként terve­zett 9 mázsát talán elértük Nasvon sokat küszködtünk az idén a in hold dohánv- nval. Meglepte a rozsda, aztán meg a neronosznőra. Ma már hatodszorra rv»rme- teztiink. P emelem sikerül megfékezni a boteecAeef de a minőséget mán leron­totta — válaszol Gyuri bácsi. — Még azért reményke­dünk. Az utóbbi napokban sokat nő+t a dohány. Azt szokták mondani, hogv a Fiastvúk feibii7ga Arra ér­tik ezt az idősebb kuká­sok. hogv augusztusban — amikor 07 a csiila»!«5r> éi- cgakínkén* létVia+d — gyor­sabban nő a deViSny — magvarázza Molnár Ba- lázsné. Fz lehet, hogy csak szó­beszéd, annyi azonban bi­zonyos, hogy a tiszaszöllő- si Szarvas Sándor Tsz do­hányosai azt szeretnék, ha minél több és jó minőségű dohánylevelet fűzhetnének fel. S nemcsak Szőnyiék. hanem az a három szövet­kezeti család is, amely szintéin 10 hold megműve­lését vállalta. A kereset és a prémium is akkor több, ha túlteljesítik a bevételi tervet. A kukások szakmai hozzáértésén, szorgalmán nem múlik ez. csak az idő ne okozzon több kárt, hogy betakaríthassák, megszárít­hassák a 20 hold dohány termését. N. K. Pőtszerződés 15 vagon búzára A tiszasasi Rákóczi Tsz gabonaföldjein teljes ka­pacitással dolgoznak a kombájnok, s a szállító járművek folyamatosan hordják a búzát a kom­bájnszérűre. A közös gazdaságban az aratás 70 százalékát letud­ták, s ha az idő közbe nem szól a még hiányzó 330 hold termését is beta­karítják a héten. A tsz 208 hold őszi árpájának átlag hozama fölözte a 15 má­zsát, a 64 hold tavaszi ár­pa pedig kis híján 10 és fél mázsát adott holdan­ként. Az eddig learatott búza átlaga — tisztítatlan — csaknem 18 mázsa. — A gabona átvevő és feldol­gozó vállalattal korábban 37 vagon búza értékesíté­sére szerződött a tsz, most újabb 15 vagon kenyérga­bona átadását vállalták. S már 45 vagon búzát be­szállítottak a vállalat rak­táraiba. Fő idény a fajtanemesítő intézetben Az Országos Mezőgazda- sági Fajta és Termesztés­technikai Minősítő Intézet 26 kísérleti állomásán meg­kezdődött a főidény: mé­rik, értékelik, összehason­lítják a gabonák, korai zöldségfélék és nyári gyü­mölcsök termését. Az or­szágos fajtakísérletekben az idén 50 féle növény több mint 500 hazai fajtajeűöltje szerepel. * 1 an u Inak az asszonyok Ezerkétszázharmincan je­lentkeztek eddig a jászbe­rényi járás asszonyai és leányai közül a jövő évi oktatásra. Két kézimunka­szakkör, öt szabás-varrás tanfolyam és legalább har­minc szülők, illetve nők akadémiája működik majd a járásban. Jászfényszarun, a Vass tanyán húsz asz- szony most kezdd el a nők akadémiája első évfolyamát, a Homoki tanyán pedig ugyancsak húszán a szülők akadémiája harmadik, be­fejező évfolyamát kezdik el, A család ne lássa kárát. , . Kohári Imre, a 7. sz. AKÖV jászberényi üzemegységének dolgo­zója közúti balesetet szenvedett, s súlyos lábtöréssel egyik bu­dapesti kórházban fek­szik. Családos ember, s bizony szükség van odahaza a keresetére. A szocialista brigá­dok vezetői — be­szélve társaikkal — el­határozták, hogy sza­badidejükben aratni fognak, s a részesedé­süket átadják a Kohá­ri családnak. Hadd pi­henjen Imre nyugod­tan, s gyógyuljon meg mielőbb. — A felesége meg a gyerek se lássa kárát, hogy ő saját hi­báján kívül az ágyat nyomja. Nevezhetnénk e cselekedetüket egy­szerűen humánumnak. Ügy hisszük, ha szocia­lista humanizmust mon­dunk, közelebb járunk az igazsághoz. Európa-baj nokok lettünk Eleddig elábrá­^ dozva szopo­gattam vasárnapon­ként a paprikáscsir- kecom bot, bávata- gon fejtettem le a rántottcsirkéről a to- jáhuzatot, lagymata­gul nyalogattam a sült libacombot. Pe­dig ha tudtam vol­na! Igen, ha előbb ér­tesülök, hogy titok­ban a világelsősé­gért folyik az ádáz baromfievési küzde­lem, jobban megnyo­mom a gombot. Tár­sadalmi munkában is vállaltam volna kacsatepertő-, vagy kacsamájfogyasztást, csakhogy ráhúzzunk arra a nagyevő Ka­nadára és az USA- ra, melyek mögött csupán harmadikak vagyunk a baromfi­pusztítás nagy világ- versenyében. Vigasztalásul szol­gál •persze, hogy azért az európai or­szágok mezőnyében az első hely a miénk: nálunk a legnagyobb a baromfifejadag: évente 11 kilogramrrl. Büszkén sétálhat tehát ezentúl min­den hazánkfia, hi­szen valamennyiünk­ben egy-egy Európa- bajnokot tisztelhe­tünk. Ha az élelmi- szeripari kormányzat helyében lennék, csi­nos kis aranyérme­ket veretnék minden lelkes baromfifo­gyasztó magyar keb­lére. Esetleg a ha­sára, minthogy itt evésről van szó. Az aranyérmecs- kék mindenkit sar­kallnának még jobb eredmények elérésé­re. ösztönzőleg hat­nának, hogy korsze­rűbb edzésmódsze­rekkel hozzuk be azt a kis hátrányt, ami még elválaszt ben­nünket a két nagy északamerikai állam­tól. élravezető lenne a baromfifo­gyasztásban is na­gyobb anyagi érde­keltséget érvényesí­teni. Emelné például a teljesítményt, ha mondjuk tíz pár csir­keláb bemutatása el­lenében önkiszolgáló boltjaink ingyen ad­nának a fogyasztó­nak egy pár felpu­colt baromfit. Be le­hetne iktatni a fa­lusi és városi spar- takiádokon új ver­senyszámként csirke­vagy libaevési ver­senyt — persze ser­dülő, ifjúsági és fel­nőtt kategóriák sze­rint. Még színeseob lenne ez a vetélke­dő. ha a ketrecekből a sportpályákon en­gednék ki a barom­fit, s ki minél töb­bet fogna meg belő­lük, annál többet ehetne. Strandfürdőkön, moziban, színházban, operaházban felolda­nám az étkezési ti­lalmat, természete­sen csak baromfira nézve. Mondjuk, le­hetne olyan megkö­tés, hogy előadás alatt hangosan ne csámcsogjon a nép, és a csontokat se ha- jigálja szerteszét. Mert az nem kultúr- lényhez illő. Bizonyára sok öt­let lábra kap majd a társadalom kebe­léből Bízhatunk ben­ne, hogy a mexikói olimpián már ba­romfievő világbaj­nokként léphetünk fel a dobogó legma­gasabb fokára. Addig is. hullja­nak a csirke-, ka­csafejek! Fogcsattogástól visszhangozzanak er­dők, hegyek, vala­mint rónák! T. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom