Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-04 / 182. szám
1M5. atugusztus 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vakáció a szabadban A Szolnok városi tanács vb művelődésügyi osztálya és a megyei művelődési ház az idén a Tisza-ligetben rendezte emg nyári gyer- mekfoglalkozásadt. Cifra Istvánnal, a Beloiannisz úti iskola tanárával beszélgettünk, aki a művelődésügyi osztály megbízásából egész nyáron itt van a napközis táborban. — Egy-egy iskola napközisei két hétig vannak ide- kint. Reggel nyolctól délután egyig. Megfizethetetlen a gyerekek számára a szabad levegőn való mozgás, játék. Nyolc futball, tizenhat nagy labda és még sok más egyéb játék biztosítja a szórakozásukat. Hetente háromszor filmvetítéseket is tartunk és ha a televízióban valami olyan műsor van, ami érdekli a gyerekeket, a szomszédos építőtábor vezetői szívesen megengedik, hogy megnézzük. Velünk szemben, a tábor szélén két nagy, tizenkét személyes sátor áll. — Ezeket mire használják, hiszen csak félnapig vannak itt a gyerekek. — Lovardának nevezem őket, mért egy rossz ágyat kivéve teljesen üresek. Ide húzódunk be az eső elől. — Ha jó idő van, el szoktuk vinni a gyerekeket a strandra, hiszen itt van nem messze. Sajnos a nyár nem mindig „respektálja” a gyerekek vágyait, de azért ez a kétszer hat félnap így is gazdag, számukra kedves élményekben R. G. Csak a szakmai műveltség fontos ? A járási tanács száznégy dolgozója közül tavaly nyolcvanketten tanultak. A mérleg azonban nagyon az általános és szakmai művelődés javára billent. Politikai oktatásban huszonnyolcán vettek részt és a vezető beosztású elvtérsak közül öten voltak propagandisták. — A jövő évi pártoktatást már a Központi Bizottság ideológiai irányelvednek ismeretében készítettük elő — mondja Ko- rozs Mihály elvtárs az alapszervezet titkára. Ez adta a bíztatást, ez segíti, hogy következetesed legyünk a szervezésiben. Az idén több mint ötvenen járnak előieláthatólag politikai oktatásra. Ebből öten az esti egyetem első évfolyamát kezdik el. — Nem a dolgozók érdektelensége miatt alakult ez így — mondja Mári Ferenc, az alapszervezet vezetőségének tagja. — Többször elhangzott már nálunk az a vélemény, s taggyűlésen is jónéhányan elmondták, hogy „miért mindig csak Időszerű kérdések tanfolyamát szervezzük”? így igaz, ez volt a szokás, s bár a téma nem mindig ugyanaz. ez a fajta „egyhangúság” nem vonzotta a hallgatókat. Most egy marxista középiskolát is szervezünk Az Időszerű kérdések tanfolyamáról azonban most sem mondtunk le. — A tényékhez tartozik viszont, hogy sok tanácsdolgozót azok az intézkedések kötöttek elsősorban, amelyek szakmai és általános műveltségük megszerzését írták elő. Amíg azt meg nem szerezték, nem is Jelentkeztek szervezett politikai oktatásra. Az általá. nos és szakműveltség egy bizonyos szintjén viszont már azt is sokan érzik, hogy feltétlenül ki kell azt egészíteni politikai képzettséggel — mondja Nagy Sándor, a vezetőség másik tagja. Erre az alapszervezet tágítanák véleménye is utal. Kulcsár Imréné és Papp Károly szerint jó, hogy az alapszervezeten belül párt- oktatásban is résztvesznek «■ apparátus dolgozói. De a hallgatók akarata és a vezetőségnek ez a szorgalma, figyelme tartson ki arra az időre is, amikor a szeminárium hallgatóit segíteni, ösztönözni kell. egészen az összefoglaló foglalkozásokig. Fekete Mátyásné ehhez még azt fűzd: — Jó, hogy a fiatalok nálunk sportolnak is és a pártoktatásban is résztvesznek. Legyen viszont gondunk arra, hogy a szemináriumok és a futballmecs- csak időpontját összehangolják. Ne kelljen a fiataloknak akkor edzésre, vagy mérkőzésre menni, amikor éppen szeminárium következik. Erre tavaly volt néhány példa. Egy pártvezetőségd ülésen és egy taggyűlésen hangzottak el ezek a vélemények a szolnoki járási tanács pártalapszervezetében, sok másról alkotott vélemény között a pártoktatásról... Az előkészítő munka nem zajlott le, a vezetőség tagjai és a pártbizalmiak még mostanában véglegesítik, kik is lesznek a szemináriumok hallgatói. De miért ne mondanák el most is a tapasztalatokat. „Arra van szükség, hogy az ideológiai munka a szocialista építés gyakorlatához kapcsolódjon, segítse az előttünk álló legfontosabb hazai és nemzetközi feladatok megoldását” — szól az ideológiai irányelvek útmutatása. S hogy ez így legyen, — úgy vélik — ahhoz nem elég egy taggyűlésen vitatkozni. Ahhoz az eddigieknél többet kell tenni, többször kell beszélni a pártoktatásról. (BE) Járda és tetőjavítás — társadalmi munkában A szolnoki Vas és Faipari Ktsz KISZ-szervezetőnek tagjai elhatározták: társadalmi munkában megszépítik, rendbehozzák üzemük portáját. Az udvaron azóta járdát építettek és hamarosan átrakják a raktár megrokkant tetejét is. A szabadban tárolt anyagokat pedig szépen rendberakják. Egészségügyi ismeretek az ország fej lődésében Hazaérkezett Madridból az egészségügyi felvilágosítás nemzetközi uniójának VI. kongresszusáról • dr. Métneki János, az Egészségügyi Minisztérium egészségügyi felvilágosítási központjának igazgatója. Hatvanöt ország csaknem 1400 küldötte vett részt a kongresszuson, amely arról tanácskozott, milyen szerepet játszanak az egészségügyi ismeretek az egyes országok fejlődésében. A helyes egészségügyi magatartás, az egészségügyi ismeretek hogyan befolyásolhatják a civilizációval kapcsolatos kérdések megoldását. Értékes és hasznos eszmecsere folyt a nagyvárosi zaj, a fokozott élettempó okozta úgynevezett civilizációs ártalmak megelőzéséről, leküzdéséről, a falu városo- dásával kapcsolatos egészségügyi feladatokról és többek között a szabadidő helyes felhasználásáról is. Hazánk egészségügyi kultúrájának megbecsülését és tekintélyét mutatja, hogy Magyarország képviselőjét beválasztották a világszervezet „vezérkarába”, a 17 tagú végrehajtó bizottságba, amelyben a szocialista országok közül a Szovjetunió, Lengyelország és Jugoszlávia vesz még részt. Ugyancsak a magyar egészségügy elismeréséről tanúskodik, hogy a világszervezet tagjai közül 14 ország nemzeti bizottsággal gyakorolhatja a tagsági jogokat — a többi taghoz képest megnövekedett súllyal. E 14 ország között szántén helyet kapott a Magyar Népköztársaság. Van-e még az aratásnak romantikája ? ÜJFENT EGY VITA kellős közepén találjuk ma- gunkat. Ezúttal arról cserélnek gondolatot lapjaink cikkszerzői, van-e még a nagyüzemi aratásnak, betakarításnak romantikája. Pontosabban maradt-e még valami a valahai aratási hangulatból. A kérdést elsőnek irodalmi orgánumok tették fel, de a hullám már a megyei szerkesztőségekig gyűrűzik, mert legutóbbi vasárnapi számainkban már például a Miskolcon megjelenő Északmagyarország és a Tolna megyei Népújság is foglalkozott ezzel. "K1 s nem véleilen, hogy ®J erről éppen most, ebben az esztendőben esik ennyi szó. Ez az esztendő az, amikor minden eddiginél több gép dolgozik a szocialista mezőgazdaságban, a kenyérnek való biztonságba tételén. Közhely, hogy a gépi aratás mennyire más. mint a kézi. Más a menete, más az atmoszférája, más a velejárója, mások a szokásai, egyszóval minden. Vagyis az ország végérvényesen elbúcsúzik ismét egy tegnapi valamitől. Az most mellékes, hogy esős időjárás esetén, mint az idei is, sokat segíthet még a kis kasza az aratásban. Annyit már nem, mint — úgylátszik még konvencionális — gondolkodásunk megszokta. És ez éppen most derül ki, hogy végérvényesen a gép a döntő, az egyeduralkodó a gabona termesztésében. Az idén ugyanis tényleg sokan fogtak kaszát és még is minimális a teljesítményük a gépekéhez mérten. És ezt a fordulatot mindenki megértette. Vágyhat próbálja megérteni. De az értelmezése körül aztán ellentmondások vannak. Egyrészt sokan azt vallják, a gépek uralkodóvá válásával megszűnt az aratás fenségessége, romantikája. Másrészt az ezt vallókat mások azzal vádolják, hamis szándékúak. visszasírják a gürcöltető nyarakat, a rabszolga-munka aratásokat, a földbirtokosok ingyen aratópálinkáját. IV em akarjuk a bölcs ^ Salamon döntőbíró szerepét eljátszani. Se a harmadik okosként tetszelegni. aki majd igazságot tesz a vitában. De szeretnénk néhány gondolatunkat kifejteni. Azzal az elörebo- csájtással, hogy úgy véljük, mind a két félnék van valami igaza. Igaz az, hogy a szocialista mezőgazdasággal és annak technikai vívmányaival eltűnt az aratás robotszerűsége. De megszűnt vele sok minden is. Olyasmi, mint például a kézi kaszások aratási felvonulása. Ámbár abban sok volt a giccses, az A kétmilliomodik kilométer után — 1929-et írtunk — emlékezik vissza — akkor épült fel Karcagon a Déryné színház. — Mondhatom aranyéletünk volt. A város tizenkét taxisát masinájával együtt bármikor meg lehetett találni a kocsma előtt. Tudniillik szabadidőnkben, mikor nem volt fuvar ott tanyáztunk. Jobban mondva egy kicsit beljebb, az ivóban, ahol ae út porától száraz torkunkat öblögettük. Újdonság volt még akkoriban a taxi, mindenki ki akarta próbálni. Este színház után rengeteg ember élvezte a nem éppen kellemes kocsit, a rázós utcákról nem is beszélve. Mikor aztán a ci- linderes urak és a gyönyörűségtől sikongató hölgyek a házuk előtt kiszálltak, sokszor „ugrott” a kétpenm 'ä. gő borravaló. Ma már talán rámutogatnának és nevetnének a jó öreg Ford T modellen, de harmincegy- néhány éve a Blau—Kardos cég csillagászati összegeket keresett vele. Mondom, szerettük a pálinkát, de soha semmi bajunk nem történt. Pedig olykor-olykor 30 kilométeres sebességgel is „száguldottunk”. A „régi szép időket” már befedte az évek hománya, az egykori délceg taxis felet is már eljtárt az idő. Bár ez ellen nagyon tiltakozik. — Soha nem hajtottam gyorsan — vallja — az emberéletre éppúgy vigyáztam, mint a kocsimra. — Nemegyszer előfordult, hogy inkább az árokba hajtottam, minthogy „összecsó- kolózzam” valakivel. Uto- só járművemet a GAZ51-et majdnem új állapotban adtam át nemrégiben. Remélem az YB 54.08 rendszámú teherkocsi nem hoz majd szégyent egykori gazdájára. Most már várom a nyugdíjat, jólesik a pihenés. Azért délután elmegyek az fmsz-hez kisegíteni. Tudja, nem azért mintha nem bírnék a véremmel, de nagyon megszoktam már. Cövek Károly haja már csaknem fehér, a tekintete is fáradtabb mint egykor lehetett, öregnek mégsem látszik. Ahogy ő kímélte „munkatársát” mintha hálából az is kímélt volna valamit rajta. Most kellemes az üldö- gélés a fotelben, háttal az ablaknak. Az ablakon túl kocsmacégér látszik, s talán képet is lehetne festeni a gépkocsivezetőről, aki kétmillió kilométer után a hívogató zsibongás- nak hátatfordított, és úgy éldegél ezután mint a többi nyugdíjas.-V. D. ál, a talmi dolog. Az árva- lányhajas kalapos, borjúszá_ jú fehéringes, boga ty és, pitykés dolmányos legények felvonulása valójában egy rettenthetetlen falusi valóságot próbált leplezni; •Örökre eltűnt az aratás olyanféle ünnepélyessége, hogy. a kézikaszások az első rendet a plébános, vagy a főbíró búzájában vágják le. Megszűnt a gazda ingyenes birkavacsorája is, a ti- zenegyedrészre történő munka végeztével és a bekötési ingyenes túróslepény; Í7 zekre a szokásokra nincs is többé szükség. Az ilyen romantika pusztuljon úgy el örökre, ahogy el is pusztult. De van, amit fel lehetne eleveníteni, széppé kellene tenni, mert a falu tartozéka. A gabonabetakarítás ma .a a legnagyobb eseménye és az is lesz mindig a falunak. Az új romantikát, a korszerű romantikáját éppen a munka újszerűsége adja. Ez a tartalma a mostani aratási romantikának. Az, hogy a? ember nem izzad, nem gürcöl már annyit, mint régen, s hogy nagyszerű. okos gépek aratnak, csépelnek, tisztítanak, szállítanak, raktároznak. Ez a tartalom és ez a fő. De azért a külsőséget se szabad lebecsülni. S ezt külsőségekben is ki kellene fejezni. A régi formát szocialista tartalommal meg lehet tölteni. Például: a Szolnoki Állami Gazdaságban néhány éve úgy kezdődött az aratás, hogy az üzem vezetői, — párttitkár, szakszervezeti titkár, igazgató — kaszát fogtak, s egy-egy rend után engedték útjára a kombájnokat. Felesleges látványosság volt ez? Dehogyis. Tisztelgés, tiszteletadás, „tiszteletrend” annak a nagy munkának, ami most kezdődik, s azok az emberek előtt, akik most indulnak e nagy munkára. És miért ne lehetne ezt minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban ugyanígy megtenni? Jól esne az embereknek nagyon, s éreznék is munkájuk nem mindennapiságát. megbecsülését. Alig tartanak már aratóbálokat, aratási ünnepségeket a nagy munka befejeztével. Karcagon még igen. A Jászberényi Állami Gazdaságban is banketten köszönték meg tavaly a kombájnosoknak, az aratásban résztvevőknek derekas helytállásukat. Egyáltalán nem giccs a búzakoszorú. És hogy eltűntek ezek is a falvakból. G zóval van azoknak is ^ igazuk, akik hiányolnak valamit a mostani aratásokból. Épeszű emberben a gép és a kézierő elsőbbségi összefüggése fel se vetődik. De a gépesített aratást is lehet ünnepélyesebbé, tetszetősebbé, színesebbé tenni. A vita szóhasználatával élve romantikát adni bele. És ez kell is. Hiszen a szocialista és a kapitalista társadalom különbsége többek között abban is rejlik, hogy nálunk nincs elidegenedés az ember és a gép között. És a gépesített munkának is, legyen az bár az aratás, meg van a maga romantikája, szépsége. Ez a mi véleményünk. De az is, hogy még lehet és kell is gazdagabbá, romantikusab- bá tenni az aratást is. Borzák Lai
