Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

JM§ aatruaetua as. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 3 Nemzetközileg elismert tudományos munkát végeznek a szolnoki amatőr csillagászok Magyar és külföldi tudományos intézetek megbízásai Százezer forint értékű társadalmi munka Egy tanulságos utazás A kerekeken guruló falu Körülbelül félmillióra te­hető azoknak a száma, akik hétvégén útrakelnek, hogy munkahelyükről hazatérje­nek családjukhoz. Munkás­vonatok robognak ilyenkor az ország egyik végétől a másikig. Mindegyik kocsi egy-egy kerekeken guruló falu. Péntek esténként Buda- pest pályaudvarain veszteg­lő szerelvények lépcsőin Pénteken délután külföl­di útjáról tartott élmény- beszámolót a TIT klubban Tokodi Lajos, a szolnoki URÁNIA csillagvizsgáló igazgatója. —- Elmondotta, hogy Münchenben meglá­togatta dr. Werner Sander és dr. Walter Sorgenfrei amatőr csillagászokat, va­lamint a Bayerische Volks­sternwarte (bajor népi csil­lagvizsgáló állomás) szék­házát. A két amatőr csilla­gász műszaki felszerelésé­nek és kutató módszerei­nek ismertetését az előadó vetített képekkel is illuszt­rálta; A müncheni amatőrök nem forgó kupolákat, ha­nem oldalra letolható tető­ket alkalmaznak. Fontosabb megfigyelé­seikről az amatőr csillagá­szok lapjában tudósítják egymást. Dr. Sorgenfrei az égi fényképezés egyik leg­nevesebb specialistája. — Minthogy az égboltról ké­szült fényképek expozíciós ideje rendszerint hosszú (nem ritkán fél óra is) a fényképezőgépet pontos óra­mű tartja szinkronban a föld elfordulásával; A Bayerische Volksstern- warté-t amatőr csillagá­szok hozták létre 1947-ben s idők során vezető helyre jutott a népi csillagdák kö­zött. Üzemek és magánme­cénások tartják fenn. Az érdekes beszámoló után megkérdeztük az elő­adót, hogy milyen tanulsá­gokat jelent a külföldi út a magyar amatőrök számá­ra és milyen tevékenységet folytatnak a szolnoki ama­tőr csillagászok? — A németek előbb kezd­ték, mint mi és nagyobb anyagi lehetőségeik van­nak; De mi is tagjai va­gyunk az amatőr csillagá­szok nemzetközi hálózatá­nak, tudományos megfigye­léseket végzünk és társa­dalmi munkában olyan be­rendezéseket készítettünk, ami kivívta a külföld elis­merését. Hans Oberndor­fer, a müncheni népi csil­lagda igazgatója ugyancsak elcsodálkozott, amikor kö­zöltem vele, hogy az ő 25 centiméteres reflektoruk­kal szemben a szolnoki URÁNIÁ-nak 30 centimé­teres reflektora van, amely társadalmi munkában ké­szült, A tükör csiszolását dr. Kulin György, a budapesti URÁNIA csillagvizsgáló in­tézet igazgatója végezte a szolnoki amatőrök részére. Elgondolkoztató — viszont, hogy őnáluk a csillagászat iskolai tantárgy. Ami a tu­dományos megfigyeléseket illeti, ebben a tekintetben mi sem vagyunk elmarad­va. A Magyar Tudományos Akadémia, a moszkvai Kozmosz Intézet és a son- nebergi csillagvizsgáló in­tézet megbízásából a csil­lagfedések, a Jupiter-hol- dak fogyatkozásait és a mesterséges holdak megfi­gyeléseit végezzük. A moszkvai Kozmosz In­tézettől két speciális táv­csövet kaptunk, melyeket nemrégen szereltünk fel a cukorgyári csillagvizsgáló állomáson. Ezek elsősorban a szputnyikok megfigyelé­sét szolgálják. A felszere­lést magunk végeztük. — Szakosztályunk a cukor­gyár anyagi támogatásával működik, tagjaink pedig jelentős társadalmi mun­kával járulnak hozzá a be­rendezések tökéletesítésé- haz. Fél év alatt a megyé­ben hat távcsövet szerelt fel tizennégy tagunk, ami­vel Kulin György becslése szerint több mint százezer A Statisztikai Hivatal munkatársai részletesen felmérték tudományos ku­tatásunk helyzetét. Egyebek közt megállapították, hogy hazánkban mintegy 900 he­lyen folytatnak tudományos kutató munkát. A kutató­helyek 14,5 százaléka in­tézet, 71,9 százaléka egye­temi. illetve főiskolai tan­szék, 13,6 százalék egyéb, főleg vállalati kutatóhely. A kutatók és oktatók együttes száma már 1963- ban meghaladta a tizen- négyezret és a segédsze­mélyzettel együtt csak­nem harmincötezren dol­goztak a különböző kutatóhelye­ken. Az állami szektorban átlag minden századik dol­gozó foglalkozik munka­idejének legalább egy ré­szében kutatással. Figyelemre méltó meg­állapítása a statisztikusok­nak, hogy az elmúlt esz­tendőkben a kutatásokra fordítható szellemi és anya­gi erő túlságosan elaprózó­dott. A kutatók például 1963-ban kereken tizenkét­ezer tudományos témán dolgoztak. Tudományos éle­tünk statisztikai „térképé­ből’’ az is kitűnik, hogy a kutatás irányítása erősen szerteáfiazós forinttal gazdagították a magyar amatőr csillagásza­ti berendezések értékét. a kutatóintézeteket és egyéb kutatóhelyeket ti­zennyolc minisztérium, illetve országos főható­ság tartja kézben, ami megnehezíti a koordiná­lást. 1963-ban például az aka­démia tagjainak 87, a tu­dományok doktorainak 75, a kandidátusoknak 68 és az aspiránsoknak 72 szá­zaléka dolgozott egyetemi tanszékeken legalább min- mányos kutatóintézetben. Országosan majdnem min­den ötödik kutatónak, a tanszéken legalább min­den negyedik kutatónak, illetve oktatónak van tu­dományos fokozata, vagy dolgozik annak megszerzé­sén, mint aspiráns. A tudományos dolgozók összetételét vizsgálva a statisztikusok megállapítot­ták, hogy minden ötödik kutató, az intézeti segéd- személyzet minden harma­dik, a tanszéki segédsze­mélyzet minden második tagja nő. 1963 végén 2500 nő fejtett ki intézeti vagy tanszéki tudományos kuta­tótevékenységet. A vezetők között azonban csak há­rom százalékkal szerepel- M» krétával írott helységnevek hirdetik, hogy az ország melyik vidékére szállítják utasaikat. íratlan törvény, hogy oda csak falubeli száll­hat fel és ha véletlen még­is idegen keveredik közé­jük, könnyen meglehet, hogy egész úton állnia kell. hiszen hosszú évek alatt alakult ki a szigorú ülés­rend. életkora 55—60 év, és a tagság egynegyede nyugdí­jas. Szükség lenne tehát a mezőgazdaságban a mun­káskézre. A tradíció Csábító lehet az is, hogy a havibérért dolgozók egyenlő összegben kapják jövedelmüket egész évben, míg a tsz-tagok jövedelmé­nek nagy részét csak a zár­számadás után fizetik ki. Azonban erre is van meg­oldás. A Petőfi Termelő- szövetkezetben például havi 10 forint előleget fizetnek munkaegységenként. Ez ha­vonta átlag 500 forintot je­lent. A megélhetési kény­szer tehát nem a legfonto­sabb rugója a jászladánvi- ak elvándorlásának. Marad tehát egy másik, amit úgy fogalmazhatnék meg, hogy a foglalkozás kényszere — a tradíció. Az ingázóknak csak egy hányada ipari munkás, többségükben „ta­nult” földmunkások, útépí­tők. Ezt csinálta már az ap­juk, a nagyapjuk is, hiszen régen a jászladányi kubiko­sok Európa-hírűek voltait; Dolgoztak a Tisza és a Du­na gátjainak építésénél, munkát vállaltak Bécsben és Prágában. A ki golyózás szólás-mondág például a jászladányi kubikosoktól ered, akik kigolyózták a „bandából’ ’azt a társukat, aki nem bírta a munkacsa­pat tempóját. Tanácselnök: A ladányi- aknak már egy kicsit a vé­rükben van a vándorlás. Vannak olyanok is, akiknek három-négy munkakönyviek telt be, mire nyugdíjba mentek. Évekkel ezelőtt a tanács és a párt-végrehajtóbizott- ság is foglalkozott a kér­déssel. Megállapították, hogy az elvándorlás egyik oka, hogy a község nem tudja kielégíteni a nagyobb igé­nyeket. — 1959-ig alig volt közművesítve. 59 után építettek 22 kilométer vil­lanyvezetéket, 5 kilométer hosszú vízhálózatot, három és félmillió forintért műve­lődési házat. Hívták haza a messze vidékeken dolgozó ladányiakat: Gyertek, épít­sétek meg idehaza a beton-; járdát, a vívezetéket! Nem jöttek. Tanácselnökhelyettes: Bu­dapest mellett. Érden ladá-; nyiak dolgoznak a tanács­nál is. Betonjárdát építenek,' Haza nem jöttek. * Délután van. A főtéren, ülök a parkban, virágzó rózsa tövek között. Újra vő-' giggondolom, amit napköz­ben hallottam, amit tapasz­taltam. Szembén az üzlet­sor előtt asszonyok járnak. Csupa nő. Férfi csak elvét­ve akad közöttük. Látszólag nagyon álmos, mozdulatlan a község. De a mélyben mozgásban ^ van. az egész falu. A tanyákról a községbe költöztek és a községben élók be akarnak költözni a városokba. Ez lepne a természetes moz­gásirány? A problémák gyökeres megoldását csak ipartelepí­tés jelenthetné, az ipari munkalehetőség megterem­tése. Nagy, jászladányi be“ ruházásokra azonban egye­lőre nincs elegendő erőnk. Évek, talán évtizedek kelle­nek hozzá. * Az állomáson vonatra vá­rok. Már bent ülök a Szol­nok felé induló szerelvény egyik kocsijában, amikor megérkezik az ellenvonat. A Szolnokra járó ingázókat hozza. Rövid időre benépe­sedik a környék. Ök napon­ként megteszik ezt az utat, 30 kilométert oda-vissza. Rideg Gabe Amikor utazik a falu Még néhány perc van csak az indulásig. A kocsi­ban levők szorongva lesik az ablakon, nem marad-e le vajon a Jóska, vagy a Pista, ki lesz-e az ultipart'. Aztán döcögve megindul a szerelvény. Még néhány üres hely van, de Kőbánya után már azok is megtel­nek. Szentségtörő dolog len­ne. ha avatatlan elfglalná Mari néni helyét, aki Kő­bányán száll fel, két kezé­ben szatyrokat cipelve, amelyekben a sörgyárból hozza természetbeni járan­dóságát. Mari néni az uta­zó falu gebines italmérője. A kocsiban mindenki jól is­meri és ő is ismer minden­kit. Mari néninél hitel is van. Hamarosan gazdára ta­lálnak a családiüvegek, a beszélgetés is megindul és kártyacimborák is egymás­ra találnak. Van téma bő­ven, hiszen azok, akik oda­haza szomszédok, talán az ország két egymástól távol­eső vidékén dolgoznak és csak ilyenkor találkoznak. így éli társadalmi életét a vasúti kocsiba zárt kis közösség. A házak előtt lé­vő kis padok helyett itt a fapadoson cserélik ki gon­dolataikat. Könyvet csak ritkán látni a kezükben, újságot néha, leginkább csak a kártyalapokat for­gatják. Hétezer pohár sör Jászladány a guruló fal­vak között is talán az egyik legtekintélyesebb. Hétvégén 8—10 kocsiból álló vonat fut be ingázókkal tömve Pestről, a máskor oly elha­gyott kis állomásra. Az 5114 felnőtt lakos kö­zül kétezer ember eljár a községből munkába. A ke­resőképes lakosság több mint 40 százaléka. És ami­kor megérkeznek... A községbe vezető út mentén két italbolt várja a megszomjazott hazatérőket. Fmsz szakember: A hét­végén ugrásszerűen megnö­vekedik a községi italboltok forgalma. Még akkor is, ha nincs fizetéses nap akkor­tájt. % Az állomással szemben lévő italbolt ilyenkor sok­szor 7 ezer pohár sör érté­kének megfelelő összeget forgalmaz. Tanácselnökhelyettes: Sai- nos. nekünk is nagy problé­mánk a hétvégi italozás, de egyelőre nincs mit tennünk ellene. Furcsamód a vendéglátó egységek ennek ellenére fél­évi italtervüket csak 37.1 százalékra teljesítették. Mi lenne vajon 100 százalékos tervteljesítés esetén? Az italboltok forgalmá­nak fellendítésével az ingá­zók egy része kielégítettnek véli minden kulturális igé­nyét. Szerencsére a kép mégsem ennyire sötét. A községben jelenleg 258 tv készülék, 1337 rádió van és jórészt olyan csaladokban, ahol a családfő eljáró mun­kás. Szombat, vasárnap szá­mukra a televízió is nyújt­hat kulturált szórakozást. Sok ingázó él ezzel a lehe­tőséggel. Vannak olyanok is, akik már ezen is tovább léptek. Könyvtáros: Az eljáró munkások közül könyvtári tag alig van. Igaz, a felesé­gek többsége olvasó. _ Nem egyszer jönnek hozzám az­zal a kéréssel is. hogy szombatra adjak eggyel több színházjegyet nekik, mert akkor a férjük is itthon lesz, A könyv tehát így, vagy úgy ezekbe a családokba is bekerül és feltételezhe­tően nemcsak a családtagok olvasnak. Mégis ezeknek az embereknek a művelődése még megoldatlan problé­ma. Hiszen utópisztikus gondolat lenne még, hogy Mari néni kantinját például könyvbizományos váltsa fel a vonaton. Márpedig az in­gázók szabad idejük javát utazással töltik. Lakat az ajtón Az állomásról igyekeztem befelé a községbe, figyelve a házakat, amelyek már külsejükkel is árulkodnak róla, vajon kik laknak ben­nük. Az egyik alacsony ab- lakú öreg ház falán hirde­tés kapta meg a szememet: „Ez a ház eladó”. Az abla­kok fatáblája zárva, a ház ajtaján lakat. Vajon mi tör­ténhetett lakóival? Talán kihaltak, vagy elköltöztek? Az utolsó előtti népszám­láláskor Jászladány lakosai­nak száma még meghaladta a tízezret. Most csak 8800. Pedig a környező tanyavi­lág is eltűnőben van már. Három év alatt 36 tanyát bontottak le és lakói a fa­luba költöztek. Mivel ma­gyarázható mégis ez a je­lentős csökkenés? Akik Jászladánytól távol dolgoznak, azoknak törek­vése, hogy előbb-utóbb munkahelyükhöz közelebb költözzenek. Valóságos nép- vándorlás ütötte fel a fejét. Sok az eladó ház és olyan Is akad, amelyik már lakat­lan. Mi lehet e vándorlás oka? Talán a megélhetési kényszer? Nem gondolnám. Igaz. Jászladány számotte­vő ipari munka lehetőseg­gel nem rendelkezik. Az iparban dolgozók tehát uta­zásra kényszerülnek. Ta­valy a községben a tsz-ta­gok átlagos jövedelme 14 232 forint volt. Az eljáró munkások átlagkeresete ugyanakkor 18—20 000 fo­rint. A különbség tete­mes, de a tsz-tagok átlag­Háromezer tonna kő A pénteki ipari aktívaülésen mondta Csatári József, a 7. sz. AKÖV üzemi pártvezetőségének tit­kára: „Mintegy nyolcszázezer forint bírságot fizet­tünk ki a _MÁV-nak fekbér és kocsiálláspénz címén; Mi is hibásak vagyunk ebben.” De vajon kinek a számlájára írjuk, hogy a kecskeméti és a debreceni útépítő vállalat nem hajlandó 3000 tonna követ elszállíttatni a karcagi vasútállomásról? Ugyan kinek? És meddig... De meddig?! — f —p ^»ooco(X)<>xkx>ooocooooocx)ooQoooooooooooooooooooooocxxyxx3ocxxxxxxxx>ooo(x>ooooc>' LL Újfajta öntöző telepek épülnek A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói Tö- rökszentmiklóson 500, Alsónémedin 1530 holdas az­beszt cement nyomócsöves öntözőtelepcket építenek. Az új öntözőtelep lényege az, hogy a vizet szállító öntözőcsöveket a felszín alatt mélyen, fagyhatáron alul helyezik el. A két öntözőtelep nagy részén gyü­mölcsöt fognak öntözni Statisztikai vizsgálat a tudományos kutatás helyzetéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom