Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-26 / 200. szám

MH. augusztus 38. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 \ Szigetvár megúj hodása Indulásra készen Több éves régészeti ku­tató és helyreállító munkát fejeznek be rövidesen Szi- getvárott. Feltárták a törö­kök, majd a Habsburgok által többször átalakított Zrínyi korabeli vár eredeti ékítményeinek, a földből készített védősáncnak, a fél­köralakban futó mély védő­ároknak és több kőépít­ménynek, köztük a felrob­bant lőportoronynak, egy védbástyának, a lakóto­ronynak, raktáraknak és lakóházaknak az alapfalait, továbbá megtalálták és helyreállították a várkutat. A védőárkon — azon a feltételezett helyen, ahol Zrínyi hősi halálát lelte — hidat építettek, és előtte a Zrínyi hőstettére emlékez­tető obeliszket emeltek. Az ásatások a harcokra emlé­keztető sok leletanyagot — csatában elesett katonák csontvázait, fegyveréket, lövedékeket, 400 éves, tö­mör kerekű talicskákat, pénzeket, gyűrűket és ház­tartási eszközöket — hoz­tak napvilágra. Szeptember 1.: kezdődik az iskolaév, szeptember hó­nap: megindul a népműve­lés gépezete. Ilyenkor au­gusztus végén olyan az is­kolák tanári szobája, a mű­velődési otthonok irodája, mint egy-egy parancsnoki harcálláspont ütközet előtt. Szerdán Törökszentmiklósra látogattunk, mi a helyzet néhány nappal az iskolaév megindulása, illetve a nép­művelési évad kezdete előtt? m Csongrádi Ilona tanulmá­nyi felügyelő: — A körzetesítés nálunk már az előző iskolaév so­rán befejeződött, így erre nem kellett külön energiát fordítani. Hadd mondjam el, hogy az előző évben szinte minden egyes szülő­vel közelharcot kellett foly­tatnunk, engedje tanyai kollégiumba a fiát, lányát, most húsz főnyi túljelent­kezéssel kellett számol­nunk. Azokat, akik autó- buszjárat közelében laknak, nem tudtuk a kollégiumba JOGI t anácsadó Hogyan alakulnak a mun­ka viszony lioz fűződő jogosultságok a munka­viszony megszűnése esetén ? A Munka Törvényköny­vének 1965. évi január 1-i hatállyal történt módosítá­sa szerves része a népgaz­daság előtt álló feladatok megoldását elősegítő intéz­kedéseknek. Többek között ßegiti a munkafegyelem megszilárdítását, a munka­helyhez hű dolgozókból ál­ló törzsgárda kialakítását Éppen ezért célszerű tisz­tában lennünk azzal: — mennyiben szolgálják az említett célt a munkavi­szony megszűnésének egyes eseteihez fűződő joghátrá­nyok. Ha a munkaviszony a) próbaidő alatt; b) határozott idő eltelte, határozott munka elvégzése; c) a vállalat, illetve a dolgozó részéről (meghatározott, indokolt okok esetén) történő fel­mondás; d) azonnali hatá- lyi kilépés folytán szűnik meg — a munkaviszony folyamatossága fennmarad, ha a dolgozó 30 napon be­lül újra munkába áll. El­lenkező esetben megszakad, de két évi folyamatos munkaviszony után vissza­nyerhető. A rendes sza­badságra való jogosultság a folyamatosság megsza­kadása esetén hat hónap elteltével lehetséges, — egyébként nincs korlátoz­va. A munkaruha juttatás, segély, előleg, üdülés, ta­nulmányi kedvezmény nincs korlátozva, folyama­tosság megszakadása ese­tén azonban csak hat hó­nap, illetve egy év eltelté­vel jogosult a dolgozó ezen kedvezményekre. A nyere­ségrészesedés az üzemi ta­nács szabályzata szerint jár. Az a), b), c), d) pontok­ban felsorolt esetekben a dolgozó munkakönyvébe „munkaviszonya megszűnt” bejegyzés kerül. Más vállalathoz a termelés érdeké­ben, vagy más fon­tos okból történő áthelye­zés esetén a munkaviszony folyamatossága fennmarad. A rendes szabadság, a munkaruha juttatás, a se­gély, az előleg, az üdülés valamint a tanulmányi kedvezmény nincsen kor­látozva. A munkakönyvbe pedig az „áthelyezve” be- ; egy zést kell írni. Más vállalathoz fe­gyelmi büntetés­ként történő áthe­lyezés alkalmával viszont a dolgozó alapbére két évig nem emelhető, se­gélyt, vagy előleget két évig csak különösen in­dokolt esetben kaphat és üdülésben is csak két év elteltével részesülhet. A munkakönyvi bejegyzés megegyezik a második pont­ban írottakkal. Ha a dolgozó nem a Munka Törvény- könyvben írt okok miatt mond fel, a munka- viszony folyamatossága csak két évi egy helyen való dolgozás után nyerhe­tő vissza. A rendes szabad­ságra való igényeit a dol­gozónak csak hat hónapos folyamatos munkaviszony elteltével lehet kielégíteni. Alapbére hat hónapig az előzőnél nem lehet maga­sabb. Munkaruhát csak fél év elteltével, / segélyt bét évig csak különösen indokolt esetben, üdülő­beutalót pedig egy év el­teltével kaphat. A munkakönyvbe a „fel­mondás a dolgozó részé­ről” bejegyzés kerül; Ha a dolgozó a jogszabálynak nem megfelelően (fel­mondás nélkül, felmondás­sal, de az előírt idő letöl­tése nélkül) lép ki, vagy fegyelmi büntetésként bo­csátják el, végül bírói íté­lettel szűnik meg a mun­kaviszonya — megszakad a folyamatosság és csak há­rom évi egy helyen való dolgozás után nyerhető vissza. Ilyen esetben a dolgozót szabadság csak egy évi folyamatos munka- viszony elteltével illeti meg. Alapbére egy évig nem lehet magasabb az előzőnél, s munkaruhát is csak egy év után kaphat. Segélyt, vagy előleget, három évig csak különö­sen indokolt esetben kap­hat. A nyereségrészesedés­ből két évi folyamatos munkaviszonya elteltével részesülhet. Hátrá.nya szár­mazik a dolgozónak ilyen esetben a továbbtanulás kedvezményeinek biztosí­tásában is. Két évig ugyan­is utiköltségtérítést nem kap és nem jár munkabér a tanulmányi szabadság idejére. Ilyen esetben a dolgozó munkakönyvébe a „kilé­pett’’ bejegyzés kerül. Dr, V. N. felvenni. Egyébként az idén már kétszázötven gyermek jár be hat tanyai iskola körzetéből mindennap a Rózsa téri, négy tanterem­mel bővült iskolába. A kol­légiumba negyvenhat gyer­meket vettünk fel. Osztat­lan, vagy részben osztott iskolába az idén már egy felsőtagozatos tanuló sem jár. — Az iskolák tatarozása készen van, kivéve a Pe­tőfi útit, amelynek tataro­zása nagyon elhúzódik. — Ugyancsak sok még a mun­ka a Hunyadi úti és az Arany János úti óvodán. — A nevelők létszámában milyen változás következett be? — A helyzet kedvező. — Évek óta ez a legbíztatób- ban induló tanév. A ta­nulócsoportok száma négy­gyei csökkent, szákhét he­lyett százhárom lesz az idén. Szaktanárunk több van és ha befejezik tanul­mányaikat azok, akik egye­temeken, főiskolákon tanul­nak jelenleg levelező tago­zaton, akkor teljesen meg­oldódik ez a probléma. — Egyébként százötvenhárom nevelőnk közül már csak mindössze öt a teljesen ké­pesítés nélküli. A városba tizenkét új nevelő érkezett, ebből nyolc most végezte tanulmányait, hárman ke­rültek közülük a gimná­ziumba, amelynek személyi gondjai lényegesen csökken­tek. — Tartalmi szempontból mit hoz az új tanév? — Száznégyen buktak ja­vítóvizsgára és nyolcvanan ismétlésre az 1964—65-ös tanévben. Ebből adódik legfontosabb feladatunk, a bukások számának csökken­tése. Mindent megtesznek iskoláink, hogy a javítósok közül minél többen tudják az eggyel magasabb osz­tályban folytatni tanulmá­nyaikat. Ennek elősegítésé­ben különösen élenjárt a Hunyadi úti iskola tantes-- tülete, amelyik augusztus hónapban heti négy konzul­tációs foglalkozást tartott a bukott tanulók részére, to­vábbá a nyári napközis tá­bor, amelynek vezetői szin­tén rendszeresen foglalkoz­tak a táborban tartózíkodó bukott diákokkal. Sokat foglalkozunk majd a fel­nőttoktatás előkészítésével, amelyben a múlt évben meglehetős létszámcsökke­nés mutatkozott. Szeretnénk az idén jó módszerekkel népszerűbbé tenni a felnőt­tek számára az iskolai ok­tatást. B A művelődési házban Horváth András igazgató tesz elénk kérdés és kérés nélkül egy vaskos paksa- métát. — Háromszáz kérdőívet küldtünk szét a Rákóczi Tsz-nek, az ipari üzemek­nek, ktsz-nek, hivatalok­hoz, mit kívánnak a követ­kező népművelési évadban A kérdőívek kétharmada visszaérkezett, jónéhány dolgozóval személyesen folytattunk megbeszélést. Ennek eredményeképpen összeállítottuk az igények nyomán, mit is kezdünk most szeptemberben. — íme néhány érdeke­sebb igény: Igen sokan, főleg háziasszonyok és dol­gozó nők kértek szabás-var­rás, főző és háztartási kis­gépkezelési tanfolyamokat. Az első kettőt megindítjuk és ha megfelelő szakembert találunk, a harmadikat is. Többen kérik a mezőgaz­dasági szakemberek klub­jának létrehozását. Ezt is megteremtjük rövidesen. — Szeptember folyamán indul a zenebarátok klubjának működése, szintén a fel­mérés alapján; Szeptemberben körvona­lazzuk véglegesen az induló bérletes irodalmi-zeneá- képzőművészeti komplex bérletes előadássorozatot. Szeptemberben indul a ze­neiskola évadja is — itt a művelődési házban —, amely idén réz- és fafúvós szakkal bővül. Az érdeklő­dés örvendetesep nagy, a helyiségprobléma még na­gyobb. Külön épület kel­lene... de erre nem is me­rünk gondolni. Szeptember­ben kezdődik a KISZ-szel közös rendezésben a film­vetítésekkel egybekötött if­júsági akadémiai előadásso­rozat. Nagyon örülünk, hogy vége a hoitidénvnek. HT. OROSZ MIHÁLY: IIIILT IX. uatatvui, aAAUi C" már rég Kossuth díjas színész lenne. Ezt nem le­het így megjátszani. Ilyen színész kettő, ha van a vi­lágon. — Akkor miért szekíroz- ta annyira? — kérdezte a hadnagy. — Gyerünk azzal a Val­terrel! — mondta türel­metlenül Pikó és a karórá­jára pillantott. 8. Valter őszinte felhábo­rodással kezdte vallomását. — Százados elvtárs! Ne­kem semmi közöm az egészhez. Nekem már nyolc óra óta érvényes szabadsá- gos levelem van. — Ugyan, ne legyen ilyen naív — intette le a nyo­mozó. — Nem gondolja, hogy tisztázni kell egyet- mást? — Kérem nekem semmi közöm... én nem tudok semmit... — És nem is akar tudni! — fejezte be helyette a százados, majd megkér­dezte: — így gondolja? Valter hallgatott. — Mit csinált ön a gyil­kosságot megelőzően? — Levelet írtam... — Várjon! — szakította félbe a százados. — Kihez akar ön szabadságra utaz­ni? — Anyámhoz. Meg a menyasszonyomhoz. A hangsúly pökhendi és nyegle volt. — Hol laknak ők? — Budapest, hetedik ke­rület, Wesselényi utca... — Hány napra érvényes a szabadságos levél? — hangzott az újabb kérdés. — öt nap. Még a Kiváló katona címért kaptam. — És kinek írta a leve­let? — A menyasszonyomnak. Pikó lebiggyesztette szá­ja szegletét és a füstöt az asztal alá fújta. A nyomo­zók szeme összevillant. — Úgy! Azért egészen bolondnak mégse nézzen minket. Most utazik sza­badságra a menyasszonyá­hoz, és előtte egy órával levelet ír neki, ami leg­alább két nap múlva ér­A TV-BEN LÁTTUK „AZ EMBEREKEN MÚLIK" Tíz perc az egész. Eny- nyi idő alatt pereg le Egy ilyen című jugosz­láv kisfilm, ami a ké­pek nyelvén mond el közismert dolgokat, de úgy, hogy az emberi lé­lek legmélyebb rétegeit mozdítja meg. A filmnek lényegében nincs története. — Két tényből indul ki: a2 NSZK-ban letartóztattak egy jugoszláv antifasisz­tát, Párizsban egy ötéves kislányt meg kellett ope­rálni, mert a szemén sú­lyosan megsebesült egy világháborúból itt ma­radt és felrobbant bom­bától. A két eseményt az operatőr nagyszerű mun­kája köti össze. Taka­rékosan, kevés szöveggel és sok vágással dolgozik. A nevetőszemű gyönyö­rű kislány képét látjuk egyik pillanatban, sebek­kel borított vérző arcát a másikban. Aztán a két kép cserélődik, őrjítő körforgásban. Asszocia­tív képsorok következ­nek. Rémülettől könny­ben úszó szemű néger kisgyermekek, világhá­borús romok között sí­ró anyjukvesztett gyere­kek. Kép a vietnami ese­ményekből, lerombolt faluban bolyongó apró­ság. Közben egy összebi­lincselt kéz, a letartóz­tatott antifasiszta keze. Kezek; Operálják a kis­lányt. Az anya keze. Az orvosé. Váró és remény­kedő, kétségbeesett és lemondó, ideges és fásult kezek; A géppuskák szi- luettáei, amelyek azon­ban megvilágosodva már bányász-falfúrókészülék- kó válnak. Az emberektől függ. Tízperces film, zseniális rendezői és operatőri munka • eredménye. Két olyan emberé, akik gyű­lölik a háborút és na­gyon szeretik a gyereke­ket. Tőlünk az emberek­től függ, nem mástól, mindannyiunktól. — Ezt sugározza ez az új esz­közökkel dolgozó lélek­tani — asszociatív do­kumentumfilm. örülök, hogy láttam. — hernádi — VITA és közérthetőség Kedden este a televízió­ban a képzőművészeti so­rozat negyedik műsorakép­pen Hódmezővásárhelyre látogatott el a kamera, ahol heves viták dúltak és dúlnak ma is a város leg­nagyobb terén felállított Szántó Kovács János szo­bor körül. A riport jól si­került, egy pillanatra sem vált unalmassá. A televízió kettős missziót tejesített ezzel a riporttal. Segített megértetni a vá­sárhelyiekkel, milyen gon­dolatok vezették a művészt akkor amikor nem portré­szerű hűséggel ábrázolta az agrárproletáriátus nagy ve­kezik meg! Kivel akarja ezt elhitetni? — Kérem én csak azt akartam megnézni... hogy, milyen az, hogy levelet kap tólem a Kati... Szóval az én jelenlétemben... — Világos! — helyeselt a tiszt, majd enyhe gúny­nyal hozzátette: — Az rop­pant érdekes lehet. De az is érdekes, hogy ön ugye­bár — jegyzetébe pillantott, — Faragó mögött állt, ami­kor a gyilkosság történt?! — I...igen. Mögötte. A válasz nem hatott meg­győzően. — Nem vett észre semmi különöset? Mondjuk, hogy Lábas hátbaszúrta volna Faragót? Vagy valami ilyesmit? Nem? — Kérem, én láttam, mintha megmozdult vol­na... — Lábas? — Nem. Faragó... de le­het, hogy a Lábas is... — Mikor? — Amikor számoltuk a másodperceket — mondta rövid fejtörés után. — Milyen mozdulatot tett Lábas? — Nem állítom határo­zottan... lehet, hogy... — Elképzelhetőnek tart­ja, hogy Lábas megölte Faragót? — Nem. Illetve... lehet. És én, mondom, láttam is mintha... — Mintha? — Mintha megölte vol­na. Megesküszöm rá, hogy előre mozdult. — A tőrt látta a kezé­ben? Látta, hogy döfött? — Nem. A nagyító fé­nyét felfogta Faragó. És én nem is figyeltem, hogy na ki-kit akar megölni. — Ez csak elképzelhető? — kér­dezte feleletet várva. — Nagyonis — hagyta zéralakját, hanem az esz­mét próbálta meg szobor­ba magasítani. Tagadhatat­lan, hogy ez nem sikerült tökéletesen. Arra azonban kitűnően rávilágított a ri­port, mi is az absztrakció egy-egy ember cselekede­teinek, történelmi jelentő­ségének a művészet eszkö­zeivel való ábrázolása; Ugyanakkor annak szüksé­gességét is igazolta, hogy egy-egy műalkotás elfoga­dását a jövőben az eddigi­nél jóval szélesebbkörű vi­tának kell megelőznie a kellemetlen meglepetések elkerülése végett. — ht — helyben Pikó. — De, hogy ilyen pökhendi hangon me­részel beszélni, az már ke­vésbé! A vegyész lépett be. — Elkészítettem az ujj­lenyomatokat — jelentette. — Valteré is megvan? — Meg. — Maga egyelőre elme­het — fordult a katonához Pikó, és Valter Vince hon­véd eltávozott. — Nos, halljuk a véle­ményeket — nézett a töb­bire a százados, miután magukra maradtak. A hadnagy hallgatott, az orvos valamit feljegyzett. A vegyész táskájából kü­lönböző vegyszeres tubuso­kat rakott az asztalra, fo­lyadékokat, porokat és szakavatott mozdulatokkal „hívta elő” a tőr marko­latán a zsíros ujjnyomo­tokat. Ceruzája fürgén va­rázsolta papírra a nyél négy oldalának és tompa végének vázlatát, ovális és szabálytalan körökkel fel­tüntetve a rajtuk található nyomok helyét és alakját. Ezután a kartotékra rög­zített fekete ujjlenyoma­tokkal való összehasonlítás következett. A nagyítóüveg élesen hozta ki a jellegze­tes, mind enyhébb ívben görbülő, helyenként egy­másba . torkolló, máshol szétágazó vonalakat. — A többiek szótlanul figyeltek. A vegyész a vázlaton J és B betűkkel, és e^gytől- ötig való számokkal jelölte meg az egyes nyomokat. A munka gyorsabban haladt; mint gondolták. Valameny- nyien érdeklődéssel für­készték a felemelkedő ve­gyész arcát. Az csak eny- nyit mondott: — Lábas! — és a vázlatot az asztalra lökte. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom