Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-26 / 200. szám

1MB. augusztus 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Puhog a dinnye, baj van a dinnyével Elégedetlenek a fogyasztók, elment a termelők kedve — Tíz vagonnal a tehe­nek „dinnyéztek” — Mit mondanak a jászfényszaruiak ? Négyen ülünk az akác­fa árnyékában. Józsa Ist­ván dinnyés, Kocka Pál elnök, Jáger Sándor diny- nye értékesítő. És mind a hárman bosszúsan ismétel, getik. — Leállunk a dinnyével Az idén is nagyon ráfi­zettünk. — Görögdinnyét nem szabad termelni! A Jászságban terülnek el a megye nagy dinnye­földjei. — Jászfelsőszent- györgyön ugyan a legna­gyobb, de azt kérték a járásnál, azokat most ne idegesítsük a dinnyével, van úgy is elég bajuk. Az idén se sikerült vele a számításuk. A jászágóiak pedig azt jelentették be: náluk jövőre csak annyit termelnek belőle, hogy ép­pen ne menjenek dinnyét lopni tagjaik. Jászfénysza- ru tehát a legstabilabb dinnyés falu. Legalábbis az volt. Ko­rábban, még az egyéni gazdálkodás idejére vissza­nyúlóan is átlagban hét­száz holdon termesztettek dinnyét a faluban. Most nincs háromszáz hold se. S fogadkoznak, hogy jö­vőre ebből is kevéske ma­rad. Oka ennek nem egy van: Az egyik. A dinnye na­gyon munkaigényes,, nagy szakértelmet kívánó nö­vény. Kevés a munkaerő, csökkenteni kellett a diny- nyeföldet. Csányiakkal, a híres csényi dinnyésekkel termeltetnek részesre. — Csányból évente félezernél több család indul el ta­vaszon a jászsági közsé­gekbe „dirmyézni”: De nem erről van szó elsősorban. A Lehel Kürt Termelőszövetkezet meg­alakulása óta foglalkozik dinnyetermesztéssel. — S még egy esztendőt kivéve — 1963-at emlegetik —so­se jött ki a lépés: Erdős főkönyvelő pontos adatok­kal szolgál a múlt évre vo­natkozóan is. Tavaly a termelőszövetkezet holdan- kénti jövedelme (?) 346 fo­rint volt görögdinnyéből. El is határozták akkor, egy holdat se tovább. De csak addig próbálkoztak, míg az idénre is beültettek 77 holdat, s mint várják, 40 ezer forintnyi végösz- szegű ráfizetésük lesz. — Holdanként 500 forintot visz el a görögdinnye. Az idén sehogyse fordult rá az időjárás, ez igaz. Dehát mi volt tavaly és az előző években? Azt mondja az elnök: — A szomszédos szent- györgyi Egyetértés Tsz-t majdnem „sírba tette” ta­valy a dinnye. Az értékesítésre terelődik a szó. Panaszkodnak esős­től. A termelőszövetkezetek szerződésre termesztik a dinnyét, a MÉK a termel­tető. Látogatásunk napján 270 mázsa dinnyét vásárolt tőlük 1,20 forintért kilo­grammját. Ugyanazon a na­pon az üzletekben 2,50 fo­rintért lehetett kapni. De mondanak más példákat. Még a primőráru sárga­dinnyét 5 forintért vették ét tőlük, amikor a piaci ár 14 forint volt. S ami téljesen érthetetlen: ugyan­azon a napon, ugyancsak az I. osztályú sárgadinnyét a szomszédos Zsámbékon 7,20 forintért vásárolták fel. S jönnek sorban a még furcsább esetek. A MÉK a dinnyetermés egyharmadát nem veszi át, mondván: nem szabvány áru. .Emiatt tavaly 10 vagon dinnyét a tehenekkel etettek meg a Lehel Kürt Tsz-ben. Az idén piacra vitték a ..nem szabvány” dinnyét. És tes­sék figyelni: amikor a MÉK-től az I. osztályú dinnyéért kaptak 5 fo­rintot, a piacon azt a diny- nvér. — amit a MÉK se­mennyiért át nem vett vol­na tőlünk — 7 forintért ad. ták el. Miután a fogyasztót sosem az érdekli, szabvá­nyos dinnyét eszik-e vagy sem, csak hozzájuthasson és elfogadható áron. A továbbiakban kiderül, a dinnye érése nem a napfénytől, a tenyészidő- től függ, hanem a MÉK-től. A dinnye akkor érik meg, amikor a MÉK azt mond­ja: erre és erre a napra ennyit és ennyit szedjenek le. Igaz. hogy a szövetkezet heti és 48 órás előjelzés­szerű jelentést tehet a vár­ható mennyiségről. De a mennyiség soha sem halad­hatja meg az egv héttel előre jelentett tételt. A dinnyét a _ vasútállo­máshoz szállítják a jász- fényszarui termelőszövetke­zetek. Ott bevagonírozzák, valahol kivagonírozzák és ugyanott elszállítják az üz­letekbe, ahol árusításra ke­rül. így rázódik, megy tönkre a dinnye a hosszú utazgatás közben, s így de­rül ki, hogy az 1,20 forin­tért vásárolt dinnye miért kerül a fogyasztókhoz 2,50 forintért. És így derül M újólag, hogy a MÉK jelenlegi fel­vásárlási mechanikája élet. képtelenné lett, már régen túlhaladta az élet, á fejlő­dés. Elbürokratizálódott és ha valameddig még így marad, csak arra lesz jó, hogy végképp leszoktassa a dinnyetermesztésről a szö­vetkezeteket; Hogyan lehetne változtat­ni? Nem vagyunk kereske­delmi szakemberek, nem is a mi dolgunk ezt kiokos­kodni, de jelezzük, mégse lehet véletlen a rengeteg egyöntetű panasz. Nem az ottani MÉK-nél dolgozó embereket hibáztatják — Tudjuk, hogy a MÉK Szol­nok megyei vezetői is so­kat rágódnak, bánkódnak. Egyáltalán a mechanizáció, a felépítettség tűnik rossz­nak: Világos, hogy ez sokáig nem mehet így Dinnye­szerető és rendszerető nép vagyunk. Mindkettő érde­kében „helyére” kívánko­zik a dinnyetermesztés ügye. B. L. A szolnoki Sütőipari Vállalatnál új lisztből készül a kenyér. A központi üzemben három műszakban dol­goznak. Sohn János a dagasztógépnél. Talajművelési bemutató Karcagon A megyei tanács vb mezőgazdasági osztá­lya, a Hazafias Nép­front megyei elnök­sége, az Agrártudo­mányi Egyesület Szol­nok megyei szerveze­te a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísér­leti Intézetben a rossz időjárás ellenére is nagy érdeklődés mel­lett tartották meg a talajművelési tanasz- talatcserét. Nyíri Béla, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese megnyitója után dr. Sipos Sándor, az intézet igazga­tóhelyettese előadást tartott az agrotechnikai kutatások újabb eredményeiről. Elő­adásában részletesen be­szélt a talajművelés, a műtrágyázás és a kémiai javítóanyagok hatásáról. Az intézet kifejezetten talaj­KÖZGYŰLÉS ÉS ZENE Újságolják a jászalsó- szentgyörgyi Petőfi Ter­melőszövetkezet székhá­zéban: — közgyűlés lesz ma este náluk. Igyekez­nek is haza az emberek a határból, a munkából, hogy rendbetegyék ma­gukat, s ott légynek a községi művelődési ház­ban hét órára. Ahogy járjuk a falu utcáit es­tébe hajlóan feltűnik, hogy cintányérral, trom­bitával, dobbal igyek­szik egy férfi társaság a falu művelődési ottho­nába. — Biztosan a közgyű­lésre — szánja tréfának „pilótánk” a dolgot. Ám tréfás jóslata va­lósággá lesz. Az új épü­let nyitott ablakain zene árad szét hamarosan. — Amíg a közgyűlés meg nem kezdődik, játszik a termelőszövetkezeti zene­kar. A Petőfi Tsz ugyan­is zenekart tart fenn: Zilahy János egy műszak alatt 1800 . veknit süt ki. Tagjai Vágó Imre trak­toros, Ronyecz István könyvelő meg még két „társadalmi zenész”. A zenekarnak nincs sok el­foglaltsága, de hagyomá­nyaihoz tartozik, hogy minden közgyűlés előtt és után szórakoztassa a gazdákat. Ez már alaku­lás óta így van Szent- györgyön. Az első pillanatban meglhökenünk, mert hiszen szokatlan, a me­gyében szinte ismeret­len szokásról van szó. De a szentgyörgyiek azt mondják, nagyszerű ez. B. L. Képzeli beszélgetés A hegy tetején, forgalmas út könyökénél, parányi la­katosműhely áll fészerféle házikóban, lim-lomokkal te­li kis udvar közepén. Fi­gyelmes ■ arcú, kunkori fe­hér bajszú, aprótermetű öregecske szöszmötöl az ud­varon, okuláréját madzag tartja. Látástól vakulásig ott matat a rozsdás kerekek meg csodarabok között. — Foltos kék nadrág van raj­ta, meg színehagyott zeke, de mindkettő tiszta. Valahányszor arra jár­tam, elácsorogtam házikója közelében, de soha nem lát­tam senkit betérni hozzá, valami szeretnivalóval, ö mégis munkálkodva töltötte napjait s talán soha nem pihent meg. Hümmögve ke­resgélt ócska kincsei közt. aztán bement a kis házba s nemsokára szelíd kopá- csolás hallatszott. Egy délután odaálltam kapuja elé és — magamban — így beszélgettem az öreg­gel... — Hohó... Csalafinta vagy, Nagyapám! Semmi haszno­sat sem csinálsz. Azt hi­szed, nem veszem észre ? Csak kopogsz egész nap. mint valami harkály... — Élek. — Jó, jó, hogy élsz... De mi értelme van vénségedre a kalapácsolásnak? — Értelme?! Ember va­gyok még én is. az ember meg dolgozni szokott... — Ez még neked kenye­ret ád? Nem hiszem el! Ne lenne lányod, akihez unokát őrizni mehetnél? — ...Vagy fiúgyermeked, hogy gondod viselné? Vagy ha már nem áldott meg gyerekekkel a sors, éppen teneked ne jutna valami nyugalmas otthon, itt, vagy amott, ahol sakkal, kártyá­val oszthatnád meg társak­kal az időt? Ne is hara­gudj... a munka kezedben... mímelt dolog, nem egyéb... — Nem. nem öcsém. A munka az sohase mímelt. Ha úgy végzik, már nap­lopás a neve, — Igaz, de akkor magya­rázd meg, mit csinálsz? — Láthatod magad is. Ez műhely, itt egy satu, belé- fogva meg az anyag. Ennél többet, öcskös, a dologhoz te nem értesz... — Még hogy nem értek? Figyellek én, hetek óta! Mondd meg telkedre: egy kulcsot, vagy egy aprócska zárat szerkesztettél leg­alább? Csak jársz-kelsz a vasaid között, egyiket ma ide, holnap oda telepíted- fúrsz, faragsz — cél és ér­telem nélkül? Te ezt is munkának nevezed? — Munkának. Én pedig azt látom, gorombán be­szélsz. Munkának nevezem, mert az effajta dolgokhoz én jobban értek. Akárki vagy el­hiheted. ha én mondom... — Elhiszem, Apó... Nem akartalak megbántani, A kíváncsiság nem hagy nyu­godni, az bíztatott, hogy megszólítsalak... De hiába hitetlenkedem a dolgaid­ban. Néked ez a munka már nem kenyered. Valid be, inkább csak emlékeid között kotorászol... — Nem kenyerem ez a munka? Meglehet, igazad van. Mert sokkalta több kenyeremnél... — Igazán? — Levegőm, pipám, or­vosságom és pihenésem... — Szépen beszélsz... — Mondd tovább, Nagyapám. — Nincs tovább. Mindent megmondtam. A többit megtudod majd, ha engedi neked az élet, hogy koro­mat megérd. És feltéve, ha dolgozni szerettél. — Kérlek! Beszélj! Apá­mat se hallgatnám tisztes- ségtudóbban. És bocsáss meg, ha tiszteletlen voltam hozzád az előbb, — Fiatal vagy... — Mondd meg végre, e sok rozsdás kacat között nap nap után mit csinálsz? — Megmondtam: élek... Nincs mit magyaráznom... — Jó. de... — Ha nem csinálnám, nem is élnék. Majd meg­tanulod: a munka nemcsak kenyér... nyugalom is, ha úgy hozza a sorja... De menj most már, feltartottál sokáig, pedig sietnem kell ezzel a... Máskor beszélge­tünk még, ha kedved kí­vánja... — Jó egészséget, Nagy­apám! Szűcs Andor javítással ugyan nem fog­lalkozik, de a szikes talajok termő­erejének növelése csak úgy képzelhető el, ha a kémiai javítóanyagokkal együtt megfelelő szerves­és műtrágyát juttatunk a talajba. Az intézet kísérleti ered­ményei bizonyítják, hogy a művelés és a műtrágyázás csak együttesen fejtheti ki eredményesen termésnöve­lő hatását. Előadása végén utalt a vetésváltás jelentő­ségére és kísérleti eredmé­nyek tapasztalataiból hasz­nos útmutatást adott a gyakorlati gazdáknak. Az előadást vita követte. Többek között dr. Szabó Sán­dor, a túrkevei Búzakalász Tsz főagronómusa szerint a szikes talaj művelésben va­lóban nagy jelentősége van a talajlazításnak, amit esz­köz hiányában sajnos nem tudnak elvégezni. Javasolta: az altalajlazítást is érde­mes lenne a talajjavitási munkákkal együtt elvé­geztetni a talajjavító vál­lalattal. Tóth András, a tiszainokai Szabadság Tsz főagronó­musa az előadottakhoz hoz­záfűzte, gondoskodni kell a talajjavítás fenntartásá­ról, ezért 3—4 évenként úgynevezett fenntartó me- szezésekre van szükség. Dr. Kurucz Gyula, a kísérleti intézet igazgatója bulgáriai tapasztalatait ismertette; Ott hasonlóan a hazai kí­sérletekhez a művelési mélységek a búza termés- eredményére értékelhetően nincs hatással. Monokultu­rális búzatermesztésben a termés harmadik, negyedik évbeni leromlását elsősor­ban a tarlómaradványok­ból következő fertőzés okozza. A vita tapasztalatait Nyí­ri Béla foglalta össze. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy az itt elhangzottakat is a körülményeknek meg­felelően kell alkalmazni. Továbbá utalt arra, hogy az eredményesebb gaz­dálkodás érdekében meg­felelően vezessék a tábla- törzskönyvet, hogy a gaz­dálkodást a felgyűlt ta­pasztalatok alapján le­hessen folytatni. Az előadás második ré­szében Karczagi Gábor, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke tar­tott tájékoztatást a réteg­vonalas rizstelepítés mód­szereiről. A délutáni órákban az intézet területén újabb ta­lajművelési gépeket mutat­tak be. Nagy érdeklődéssel tanulmányozták a résztve­vők az NDK gyártmányú P—812 típusú „kombiná­tot”, amely tavaszi vetésű növények talajelőkészítését egy menetben oldja meg. Az egy és több késes lazí­tó bemutatásán kívül a lá­togatók megismerkedtek az ÉV—18-as típusú egyirányú tárcsával, amelyre műtrá­gyaszóráshoz szükséges szekrényen kívül vetőládát is fel lehet szerelni. Borsos János A Zenemű­kiadó Vállalathoz —* „mutatóba” már beérkezett az új Zenei Lexikon — G—N-nel kez­dődő címszavakat tartal­mazó második kötetének néhány példánya. Előrelát­hatólag két-három hétbe telik, míg elkészülnek a 40 500 darab szépkiállítású könyv bekötésével, 4 a könyv- és zenemű boltok szeptemberben megkezde­tik a kötet árusítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom