Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-25 / 199. szám
IMS. augusztus 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP É 5 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL miért adják fogyasztásra. * Olvasóink írják Sötét az utca Szolnokon a Kisgyepen. még 1964-ben három villanyoszlopot állítottak fel a Daru utca közepén. Az idén az utca végére vittek villanyvezetéket, s ég a villany. A város felőli részen azonban még mindig sötétség van. Sötét az utca és sötét négy család lakása is. A tanácstag szerint (Császár István) azért nem kapunk vezetéket, villanyt, í-ert foghíjas a terület, több az üres telek. Nehezen hihető ez, hiszen az utca vége — ahol már van villany — is foghíjas. Tanácstagi beszámolón már hangzott el olyan ígéret, hogy az idén 365 méter villanyvezetéket kapunk. Türelmesen vártunk, azonban egy hónappal ez előtt azt tapasztaltuk, hogy a Daru utca egyik mellékközébe vitték azt a vezeté. két. Tudomásom szerint ott egy TITÁSZ-nál dolgozó illető lakik, s azért vitték oda a vezetéket. Nem értem ezt, hiszen én is dolgozom, gyermekeim vannak, szeretnék én is művelődni, rádiót hallgatni, és végre szeretnék villanyfényt a lakásomba. Szalai Jánosné Szolnok, Daru utca 4. Mogorva kimérő Augusztus 20-án délután a MÁV pályán a labdarúgó mérkőzés szünetében többed magammal álltam a büfé előtt sorban italért. Málnaszörpöt kértem, vagy szódavizet. A kimérő nem tudott adni, „nincs” — volt a felelet. Akkor egy pohár vizet kérek — szóltam. Vizet nem szolgálunk ki — mondta a büfében dolgozó férfi. A feleségéhez fordultam, aki láthatólag adni akart, dt> férje leintette és mogorván felém fordult: hordja el magát innen, míg szépen van. Megláttam a kimérő anyósát. Mórónét, akit személyesen ismerek, s tőle kértem vizet. Móróné behívott a kimérőbe, hogy vizet adjon, amikor a büfés az előbb hallott mondatot elismételte, s csak nagy nehezen engedte meg, hogy vizet adhasson anyósa. — Sérelmesnek tartom az ilyen magatartást, s hogy őszinte legyek, nem ingyen kértem a vizet. Megfizettem volna érte. HARASZTI KÁLMÁN Szolnok, Bajcsy-Zs. u. 11. Új filmszínház Jászboldogházán Az utóbbi két évtizedben sósat fejlődött Jászboldögháza. Üj művelődési ház, sportpálya, üzletház, posta- hivatal épült. Négyszáz család új lakóházba költözött ez idő alatt. Nemrégiben egy újabb létesítmény avatási ünnepségére került sor. Oj filmszínházat nyitottak meg, ami csaknem 700 ezer forintba került. A község lakói is hozzájárultak társadalmi munkájukkal a filmszínház építéséhez. Munkájuk értéke mintegy 40 ezer forint. Kíváncsi voltam a berendezésre is, s megnéztem egy mozielőadást. — Amellett, hogy a „Légi kalózok” című filmen jól szórakoztam, csak dicsérni tudom azt a 170 ezer forintos berendezést, amely minden kényelmet biztosít a jászboldogházi mozilátogat óknak. Velkei Árpád Jászboldogháza Miért csapják be a gyermeket ? Szolnokon a Fenyő Étterem előtt felállított zöldség- és gyümölcs pavilonban általában elég szép árut kínál az eladó. így volt ez a napokban is. pontosabban augusztus 21-én. amikor gyönyörű őszibarack kínáltatta magát. Gyermekem — ötéves kislányom — arra kért, hogy adjak pénzt, s ő vesz abból a szép őszibarackból. — Jött is nem soká vissza nagy örömmel. Ez az öröm azonban hamarosan elmúlt, ÉN IS JÁRTAM DUNAÚJVÁROSBAN Népművelők kirándulása A SZEMÉLYES J élményt adó címet egy idegenforgalmi prospektus első oldaláról vettem, miután a kunszentmártoni járás népművelőinek negyvenöt fős kirándulócsoportjával a múlt héten két napot töltöttem ebben a modern „csupa kert — csupa virág” városban. Azt mondják az élmények nem rendeződnek egy-két nap alatt az emberben. így igaz ez. — Ma még nem tudnám megmondani, hogy a kétnapos élményanyagból mi is tetszett leginkább. — Az-e, hogy az emberek úgy beszélnek a Vasműről, mint a legnagyobb büszkeségükről, vagy az, hogy jóformán nincs olyan család a 42 ezres városban, ahol ne lenne televízió. Taián az, hogy a város lakóinak átlagos életkora 26 év és éppen ezért annyi a gyerek, hogy az országos viszonylatban egyre csökkenő szülési arányszámon aggódóknak bízvást ajánlom: egy kis megnyugvásra menje. nek el Dunaújvárosba. Nem tudnám mi tetszett jobban: az-e, amikor a nacon szép művelődési otthonban elégedetten mondta az igazgató, hogy náluk már megbuknak az operettek — egyel próbálkoztak tavaly, azt is félidőben ott hagyta a közönség — vagy az, hogy az emberekben olyan tanulási láz van, amilyenre még nem volt példa a város fennállása óta. (Azt hiszem a kettő összefügg egymással.) A FIATALSÁG viselkedése ott is sok vitára ad alkalmat. Állítólag csak táncolni szeretnek, más nem érdekli őket. Ezeket a problémákat természetesen nem tudtuk gyökeréig elemezni. Egy azonban biztos: az Ifjúsági Presszóban, ahol este mi is megfordultunk, megállapítottuk: szépen, kultúráltan táncolnak, azonban csak a tánc kedvéért mennek oda, az italozás, köteke- dés a rendezők szerint is ritka, mint a fehér holló. A kunszentmártoni járás negyvenöt népművelője sokat látott és tapasztalt a két nap alatt; Ibolya László a kunszentmártoni járási műv. otthon igazgatója mert a kibontott zacskóban félig rohadt őszibarackot találtam. Nem akarok vádaskodni, senkit megsérteni, de mégis ki kell mondanom: ez csalás. Az ilyen áru még a szeszgyárakban is selejtBiztos vagyok abban, ha nem ötéves gyermekemet küldöm el, ezt az őszibarackot nem mérik ki. Sok szülő nevében kérem, hogy egyes kereskedelmi dolgozók ne „szúrják ki” használhatatlan árujuk eladására a gyermekeket. Hemrik László Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez „Tilos a tgxi telefonszáma?" Augusztus 18-i Szolnok megyei Néplapban a fenti cím alatt jelent meg Bíró László panaszos levele, amelyben többek között a mentőszolgálatot is bírálja. Erre vonatkozólag a következőket szeretném ismertetni. Az Egészségügyi Minisztérium 7/1962. X. 14. számú rendeleté szigorúan előírja a mentőgépkocsik igénybevételét lakáson történt megbetegedés esetén. A rendelkezés szerint előzetes orvosi vizsgálat nélkül a mentők csak akkor vonulhatnak ki lakásra, ha a megbetegedést külső erőművi behatás okozta (baleset, vérzés, mérgezés stb.', A lakáson történt egyéb megbetegedések ellátása a körzeti orvos feladata, aki ha a beteg állapotát úgy ítéli, gyógyszeres ellátás után az illetőt kórházba utalja, természetesen előzetes helybiztosítás mellett. Mi ezt a körzeti orvos helyett nem végezhetjük, mivel a város területén nincs orvosi szolgálatunk, s a mentőápoló — aki a beteg állapotáról dönteni nem tudhat — kénytelen minden esetben kórházba vinni a beteget. Még akkor is, ha arra a betegnek nincs szüksége. így tehát az ügyeletes szolgálattevő mentős nem követett el hibát, amikor azt javasolta Bíró Lászlónak, hogy az SZTK ügyeletes orvosát keresse fel, aki ha szükségesnek tartja kórházba utalja egyéves kisfiát. DR. PAPP ZOLTÁN mentőállomás vezető-főorvos Noteszlapok faluról A Néplap augusztus 13-i számában „Noteszlapök faluról” címmel cikk jelent meg, melyben a tiszaroffiak elmarasztalóan nyilatkoztak a kunmadarasiakról. Felelőtlen kijelentések hangzanak el az írásban. Az igaz, hogy a mérkőzés nem kezdődött percnyi pontossággal, de, hogy rendező nem egy, hanem karszalaggal ellátva kettő is volt, hogy a mentőláda a felezővonalnál volt, az biztos. Ezt saját szememmel láttam. j OROSZ MIHÁLY: n mim. liuvfiei Vili. — Piszkos gazembernek. Aki képes a katonatársától kétszáz forint kölcsönre ötven forint kamatot kérni, és mégcsak nem is szégyenli, az megérdemli, hogy... — elhallgatott — Nos, mit érdemel? — Feleljen azonnal! — követelte a nyomozó; — Hát... mit tudom én... — ön azt kiáltotta Faragónak, hogy „megfojtalak, te gazember”. — Mert pofon vágott. Ha a százados elvtársat pofonvágnák, nem tudom, hogy mit... Pikó erélyesen közbevágott. — Ne szemtelenkedjen! Arra válaszoljon, amit kérdeztem! ígérte, vagy nem ígérte, hogy megfojtja? — Mondtam. — Tehát beismeri, hogy feldúlt állapotában megfenyegette az áldozatot? — Igen. — Hol állt ön, amikor a fényképet készítették? — Faragó mögött... Lábas idegesen próbált rájönni a kérdés rejtett értelmére. — „Miért érdekes az, hogy hol álltam? Mi következik ebből?’’ — de a gondolatra nem tudott válaszolni. — Mi volt a kép témája? Csend lett. A nyomozók feszülten figyelték a készülő választ. Lábas keze megremegett — Nem tudom. Nem néztem a képet... — dadogta. Lábas arca kipirult. Már nem tudott uralkodni magán. Idegesen mee-meg- rándult, térdei erőtlenül remegtek; — Mikor határozta eU hogy megöli Faragót? — kérdezte látszólag közömbösen a tiszt. A katona együgyű tekintettel bámult maga elé. — ...A KISZ-klubban... — suttogta alig érthetően. — Tehát beismeri, hogy előre megfontolt szándékkal a vadásztőrével megölte Faragó honvédet?! — Nem! Nem igaz! — bődült fel Lábas, és felugrott a székről — ...csak azt akartam mondani... én csak azt mondtam... hogy ...hiába — hangja elcsuklott, felzokogott. — Kérem szedje össze magát! — utasította a tiszt. — Én nem az ön hangulatára, hanem a tényekre, az őszinte szavaira vagyok kiváncsi. Elismeri, hogy a tőr, amellyel a gyilkosságot elkövették, az ön tulajdona? — Igen... az enyém... — Hol tartotta? — A szekrényemben, a cipőkefék mögött. Most is ott hagytam. Valaki onnan hozta el — szipogta. — Valaki? — Nem tudom... senki... ez rettenetes! — roskadt magába Lábas. Pikó a laboránshoz fordult. — Készítse el az ujjlenyomatokat! Lábas felzokogott. — De hiszen a tőrt én fogtam meg utoljára... én marha. — Mond valamit — jegyezte meg Pikó, majd a katona mellé lépett és vállára tette a tenyerét. — Ha van valami, ami kimaradt a vallomásából, még bőségesen lesz alkalma elmondani; Lábas kitántorgott az irodából. Pikó rendelkezett. — Hívják be azt a tökNem fedi a valóságot az sem, hogy a nézőtéren a szurkolók botokkal voltak felfegyverkezve. Ezen túlmenően senki sem fenyegette a vendégcsapat játékosait, sem a játékvezetőt. Sőt inkább mindenki elismerte a játékvezető tárgyilagosságát. így sem a vendégcsapat, vezetői és játékosai, sem pedig mi, helyi vezetők nem forogtunk veszélyben. Az ilyen felelőtlen kijelentések csak a sport tisztaságának ártanak, Nagy Balázs vb-titkár, Kunmadaras Az illetékesek intézkedtek Nem történi mulasztás Lapunk augusztus 18-i számában „Tilos a taxi telefonszáma?” című írásunkban Bíró László panaszának adtunk helyet, melyben azt kifogásolta, hogy a posta tudakozójában nem mondották meg érdeklődésére a taxi mindkét telefonszámát. Cikkünkben foglaltakra Csendes Károly, a Szolnok megyei Postahivatal hivatalvezető helyettese válaszolt: Az üggyel kapcsolatban vizsgálatot indítottam. A kérdéses időpontban szolgálatot teljesítő távbeszélő- kezelő az esetre nem emlékezett, de határozottan állítja, hogy a taxiállomás számait így szokta bemondani: „12—12 és —13” Vagyis külön kérés nélkül mindkét számot közli. Előfordulhatott azonban, hogy a panaszos más után is érdeklődött és erre figyelmeztette a kezelő, hogy egy hívás alkalmával csak. egy tudakozásra adhat választ. A helyi tudakozás díját ugyanis csak így számlázza a gép. A taxiállomás számai természetesen nem titkosak, így azok közlése sem tilos. Attól függetlenül, hogy mulasztást a vizsgálat vem állapított meg, az érdekelt kezelők figyelmét felhívtam a szolgálat kifogásmentes, szabályszerű ellátására. Akár két deci ecet is kapható Törökszentmiklósi olvasóink panaszkodtak, hogy a boltokban nem lehet csak egy literes üveggel venni esencet, étolajat. Ebben az ügyben Szatmári Kálmántól, a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi előadójától érdeklődtünk. Szatmári Kálmán tájékoztatása szerint a panaszosoknak igazuk van. — Sajnos azonban az ipar nem tud elegendő mennyiségű fél literes kiszerelésű esen cet és étolajat biztosítani a kereskedelem számára. Elmondotta azonban azt is, hogy néhány bolt kivételével valamennyi egységükben akár két deci ecet is kapható kimérve. Csupán üveget kell vinni. Welütöttet. Kíváncsi vagyok rá. Nagy András széles vi- gyorral, esetlenül botlott be az irodába. Nem tudta, kihez forduljon, és ez még a szokásosnál is bizonytalanabbá tette. Egy percre el is komorodott. — Tudja-e, miért hivattuk? — mutatott rá ujjal a százados. — Hát... persze, hogy tudom — vágta rá nagy szüneteket tartva, de a kimondott szavakat gyorsan pörgetve az elhanyagolt külsejű katona. — Nos, akkor talán lenne szíves meg is mondani — udvari askodott a tiszt. — Hát... hogy kipurcsin. tották... a Faragót... — Andris megint elvigyoro- dott. Az arcizmokat visszaparancsolt mosoly remeg- tette. — Mit csináltak vele? — kérdezte értelmes gondolat híján a nyeldeklő nyomozótiszt; Andris szaporán pislogott. Kicsit késett a válasszal, látni lehetett, hogy erősen meggondolja azt. — Hát... kipurcsintották ...vagy kinyiffant... Nem mindegy az?... Jól tették; Nyekk, bele a kést... az anyja istenit — lelkesedett senkitől sem zavartatva magát. A mondat egy része túlságosan értelmesnek hatott. — Nagy elvtárs, maga hülye — szögezte le határozottan Pikó. A többiek csak néztek. Andris elkomolyodott. — Nem vagyok én hülye... — mondta nagyon halkan, és megdöbbenve, tátott szájjal bámult maga elé. A tiszt hirtelen elhatározta, hogy elmegy a végletekig. — Lehet, hogy nem hülye, viszont rettenetesen csúnya. Ronda! —> vetette oda gorombán, A katona a csizmáját nézte. — Nem vagyok én csúnya... — motyogta. — Akkor meg gyenge. Nyápic! — folytatta kérlelhetetlenül Pikó. — Nem vagyok nyápic — tagadta a fiú, és ellenségesen végigmérte a tisztet. — Nem? — ismételte a kérdést a tiszt; Andris agyában reménysugár csillant. — Nem! — vágta rá, és újra vigyorgott. — Viszont ügyefogyott, piszkos, hanyag, felelőtlen — érvelt tovább a nyomozó. — Nem vagyok ügyefogyott — makogta ismét bizonytalanul Nagy András. Pikó most az asztallapra tenyereit és ferdén nézett a katonára, hatáskeltő szünet után újabb jelzőt szögezett neki. — Akkor pedig tehetséges! — Nem vagyok tehetséges, vagy mi... — védekezett egyre jobban elszomorodva Nagy honvéd. — Mindketten gondolataikba mélyedtek, valaki halkan felnevetett. — Mit tud elmondani a gyilkosságról? — kérdezte újra természetes hangon Pikó. — Nem vagyok én csúnya — pislogott mogorván a fiú. Mélyen sértve érezte magát El sem jutott agyáig a százados kérdése. Megfordult és ott hagyta a nyomozókat, mögötte nyitva maradt az ajtó. — Nem szólították vissza. A nyomozók kérdően tekintettek vezetőjükre. Pikó a homlokát dörzsölte. — Becsukathatnám azt a kiegészítő parancsnokot, — aki ennek behívót küldött. — Hátha csak megjátsz- sza magát? — vetette ellene valaki; A százados hosszan nézett a közbeszólóra: (Folytatjuk)
