Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-25 / 199. szám
IMS. augusztus 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kilátástalan „panoráma" A panoráma elnevezés ezúttal nem látképet, hanem egy könyvkiadó vállalatot takar. A Panoráma Kiadó mindennemű városismertető Útikalauz, képeskönyv, leporelló és egyéb, az idegenforgalom szolgálatában álló kiadvány „bábája”, véd- angyala és egyedüli gazdája; És ez a Panoráma egyszersmind kilátástalan is, nem mintha jövője nem volna, de az egyébként helyes ellenőrzői jog helytelen gyakorlásával sok egészséges kezdeményezés, jószándékú törekvés megnyomorítója. — Ezeknek a kezdeményezéseknek a helyzete lesz — a hivatalos út útvesztőjébe kerülve — kilátástalan. Nagyon jól tudjuk, hogy a Panoráma menynyire megterhelt kiadó vállalat, milyen sok a munkája, milyen sok követelménynek kell eleget tennie. Ezt bizonyítja az is, hogy idestova már másfél éve készül egy Szolnok megyét ismertető képes útikalauz és csak a jövő év elejére van rá remény, hogy el is készül. Éppen ezért kicsit különösnek találjuk azt a kálváriát, amelyet a jászberényieknek kellett és még kell ma is megjárniuk. Ké évvel ezelőtti vetődött fel a herényiekben a gondolat, városuk nevezetességeit egy erre méltó kis kiadványban kellene megismertetni a városba látogató idegenekkel, hiszen ma már Jászberényben is szép számban megfordulnak átutazók vagy éppen a város látnivalói iránt érdeklődők; A városi tanács anyagilag kész volt támogatni az ötletet és Tóth János múzeumigazgató vezetésével hamarosan egy lelkes kis kollektíva hozzá is látott a kiadvány szerkesztéséhez. Elkészültek a klisék és nyomdailag is pontos tipográfiai tervvel ellátva a herényiek fel is vitték a Panoráma Kiadóhoz a megszerkesztett Útikalauzt, hogy megnyerjék lektori véleményét. A kiadó kész volt védnökséget vállalni a kiadvány fölött és szóban úgy nyilatkozott, nincs semmi akadálya változatlan kiadásának, egyszóval jóváhagyta a jászberényiek kezdeményezését. Ezért az engedélyért a Panoráma Kiadót természetesen bizonyos jutalék illette meg. Hamarosan azonban meggondolták a dolgot, és levélben arról értesítették a herényieket, hogy módosításra szorul elképzelésük és az útikalauz szerkesztésében néhány lényegtelen változtatást esz. közöltek, új térképet készítettek — saját grafikusukkal — és megváltoztatták a tördelési tervet is. Ekkor kezdődött az útikalauz „kálváriája’’. A kiadó és a városi főmérnök között meglehetősen sértő hangú levélváltásra került sor, az eredetileg elmúlt évre „kialkudott” nyomdai kapacitás kihasználatlanul maradt, a városismertető csak ez év tavaszán került öszvér, felemás állapotban nyomdába és a jászberényieknek — érthetően — már az egésztől elment a kedvük. Kérdésünk csupán csak az, vajon miért nem tartotta magát első véleményéhez a kiadó vállalat, miért nem támogatta a városban élő szakemberek lelkes munkáját, — miért ítélte kilátástalan- ságra helyes kezdeményezésüket? — rideg — A vízügyiek segítenek Tiszapüspökiben A legjoMtak kiválasztása A tiszapüspöki Rákóczi Termelőszövetkezet 220 hold kukoricát öntözött meg az idén. Az öntözéssel egyidőben azonban még igen sok munka összetorlódott a közös gazdaságban. így az öntözéshez alig jutott ember. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság sietett a szövetkezet segítségére. A közös gazdaság kérésére fizetésnélküli szabadságot engedélyezett egy tucatnyi dolgozójának, s ezek a szövetkezetben elvégezték — természetesen térítés ellenében — az öntözést. Mérlegház épül a cukorrépa földön A nagykörű—kőtelki útelágazásánál kis épület készült el a napokban a cukorrépa föld végében. A szolnoki cukorgyár épített ide mérlegházat. A gyár itt a helyszínen veszi át a nagykörűi Haladás Termelőszövetkezet cukorrépa termését és ugyanide hozzák répájukat a csataszögi, valamint a kőtelki közös gazdaságok is. A mérlegház körzetében mintegy ezer vagon cukorrépát szándékoznak felvásárolni az idén. Az idős emberek kenyere A tiszaföldvári Szabad Nép Tsz-ben megbecsülik a munkában elfáradt idős szövetkezeti gazdákat. Ennek jele többek között az is, hogy elsőként az ő számukra mértek gabonát. A föld járadék címén kiosztott 1047 mázsa búzát 375 mázsával a szociális alapból egészítették ki, hogy minden idős embernek biztosíthassák évi kenyérnek- valójátj TAVIKAT OSTROVBA Hétfőn, a cserkeszöllői Magyar—Román Barátság Termelőszövetkezet tagsága táviratban üdvözölte ost- rovi Román—Magyar test- vértszövetkezetét. A táviratot a Román Szocialista Népköztársaság felszabadulásának 21. évfordulója alkalmából adták fel, és további sikerekben gazdag esztendőket kívántak a közös gazdaságnak. Jugoszláviába utazik a néphadsereg művészegyüttese Szeptember 5-től—20-ig a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban vendégszerepei ; ezúttal először; a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Művész- együttese. — Katonaművészeinknek az idén — az NDK és a Szovjetunió után — ez már a harmadik külföldi turnéja. Belg- rádon kívül az együttest láthatja majd Szabadka, Újvidék, Zágráb, valamint a jugoszláv tengerpart több városának közönsége is. A magyar katonaművészek Jugoszláviában 11 előadást tartanak. Á ltalános tapasztalat, hogy a legjobb esetben is tévedésnek minősítik a döntést, akik nem kerültek be a kívánt felső- oktatási intézménybe — ellenben a lehető legjobbnak, a legigazságosabbnak tartják mindazok, akik bejutottak. Ez emberileg érthető, de a tapasztalatok ellenzőit mégis arra inti, hogy vigyázzanak, mert a felvételi vizsgák megítélésében nagyon sok a szubjektív elem. Bírálni való azonban így is éppen elég akad mind a pályaválasztásban és a középiskolák munkájában, mind pedig a felvételi rendszerben. És a következtetéseket mindenekelőtt a tényekre, nem pedig a benyomásokra kell alapozni. Az idén a felsőoktatási intézmények nappali tagozatának 13 300 férőhelyére 33 400 fiatal pályázott — négyezerrel több, mint tavaly. így a felvételi lehetőségekhez mérten 251,3 százalékos volt a jelentkezők aránya — ez pedig azt jelenti, hogy országos átlagban öt pályázóból ketten juthattak be. Ám az egyes intézmények között igen nagy volt az eltérés. Aránytalanul sokan kérték felvételüket a bölcsészettudományi és a jogi karokra, a művészeti és a tanárképzőfőiskolákra. valamint egyes orvostudományi karokra, viszont más intézmények — elsősorban néhány felsőfokú technikum — pótfelvételit kényszerült hirdetni, mert az első nekifutásban nem sikerült betölteniük a férőhelyeket. Mindez a pályaválasztási propaganda fogyatékosságaira utal, hogy nem tudtak megszerettetni kellően néhány felsőoktatási intézményt s nem tudták megértetni a fiatalokkal, hogy más egyetemeken pedig teljesen hiábavaló a próbálkozás gyengébb, esetleg még jó rendű felkészültséggel is. Fokozza a pályaválasztási irányítás, tanácsadás hibáit, hogy a propaganda hatására elért eredmények sem mindig „ültek” a legjobb helyen. Néhány felsőoktatási intézmény ugyanis a fizikai munkások gyermekei közül viszonylag keveset tudott felvenni — mégpedig nem azért, mintha álAz egyetemi és főiskolai felvételek tapasztalatairól tálában gyengébben szerepeltek volna a vizsgán, hanem azért, mert eleve kevesebben jelentkeztek, kevesebben voltak „versenyben”. Ilyen helyzet adódott például a tudományegyetemeken, a művészeti főiskolákon és az orvosi egyetemen. A „tanácsadás” tehát éppen azok között nem fogant meg a legjobban, akikre — ha egyébként jóí felkészültek — a legnagyobb szükség lett volna. E bben az „eredményben” persze közrejátszott az is, hogy egyes középiskolák színvonala gyakran nem volt kielégítő. Mert mivel lehetne magyarázni, hogy az idei felvételek alkalmával púidul a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 100 pályázó közül 45 nem felelt meg? Az egyik műszaki egyetemi karon pedig 350 matematikai írásbeli dolgozat közül 110 volt 0 osztályzatú, s ugyanennyi a kettes. Ezért lehet üdvözölni, hogy egy új kísérlettel, a többi között azt is figyelemmel kísérik a jövőben, hogy miként alakul _ a középiskolai oktatás színvonala. Az idén először ugyanis minden vizsgázóról kérdőívet töltöttek ki a bizottságok, s ezt lyukkártyás módszerrel feldolgozzák. — Arra számítanak az oktatásügy vezetői, hogy e kísérlet segítségével néhány év múlva azt is ki tudják mutatni, melyik iskolából, sőt melyik tanár osztályából kerülnek ki rendszeresen a meg nem felelők. Ez pedig hozzásegíti a tanügyi szerveket a középiskolai oktatás javításához, a kirívó színvonalbeli különbségek felszámolásához. Gyakran emlegetett dolog, hogy hiba van a felvételi rendszerben is. Minden vizsga tulajdonképpen válogatás, a fő kérdés tehát az, hogy milyen alapon történik. A jelenlegi rendszerben, fele-fele arányban jön számításba a középiskolai eredmény és a felvételi vizsgán mutatott tudás. És a tehetség? — kérdezik sokan. Ez csak annyiban, amennyiben a kettőben jelen van. És ezt még sok vizsgáztató is hibának tartja. Bizonyítékként ilyenkor elsősorban a nevelői és az orvosi pályára szoktak hivatkozni, mert — s ebben igazuk is van — egyiknél sem elegendő a tárgyi tudás vizsgálata, mindegyik pályánál szükség lenne a rátermettség, a hivatástudat, a tehetség elemzésére is. E bírálat, s egyben javaslat gyengéje abban rejlik, hogy szinte senki sem tud megnyugtató választ adni, miként lehet sok-sok felvételi bizottságban egységesen mérni, elbírálni a tehetséget és a rátermettséget. Talán a tesztek, vagy a hosz- szabb, esetleg néhány napos beszélgetések, felvételi vizsgák segítségével? — A teszt-rendszer sok mindenre választ ad, de legalább ugyanannyi vonatkozásban homályban felejt egyéb ösz- szefüggéseket. Ami pedig a hosszabb ideig tartó, alaposabb vizsgákat illeti; lehetséges, hogy a tehetséget, a rátermettséget jobban meg lehet így ismerni, de két jelentős ellenvetés még így is megmarad. Egyrészt, hogy ez nagyobb lehetőséget kínál a szubjektív megítélésre, _ másrészt pedig egyáltalán nem csökkentené a panaszok számát, hiszen ekkor nyilvánvalóan azok elégedetlenkednének, — s nem is teljesen alaptalanul — akik jó iskolai bizonyítvánnyal, kielégítő tárgyi tudással rendelkeznek, de a tehetség-rátermettség vizsgálatában alul maradtak. Éppen az idei vizsgák mutatták meg, hogy a felvételi rendszer további finomításra szorul. A budapesti bölcsészeti karon például, egyik-másik szakra csak a maximális 20 pontosok juthattak be, s már a 19 és fél pontosok kimaradtak. Fél pont differencia pedig — főleg ha 20, valamint 19 és félről van szó, — igazán nem dönthet emberek sorsáról, hiszen a fél pont különbség a vizsgán előforduló pillanatnyi „rövidzárlatból” is adódhat. • • Ö sszegezve: a jelenlegi felvételi rendszer általában a legjobbak kiválogatására törekszik, s ha van is hibája, erre nem hivatkozhat minden fel nem vett pályázó. T. Á. NEHEZEN INDÍT A KÉT BOGÁR Fegyverneket a Tisza választja csak el Nagykörűtől. Vagy inkább összeköti. Újabban ugyanis mind gyakoribb Nagykörűben a németes hangzású, fegyver- neki származású családnév. Plutzer István Fegyver- neken született, ahová valamikor Mária Terézia Al- föld-népesítésekor kerültek ősei. Viszont már itt nőtt fel Plutzer Nagykörűben Igaz, hogy el is tűnt innen iskolahagyott korában azonnal és csak ünnepnapokon látta viszont a falu, még meg igen díszes bányász egyenruhában. Plutzer Istvánból vájár lett Oroszlányban és nem is dolgozott akárhogyan. — Kétszer is — mesél- gette —, kétszer is virág- csokros úttörő kislányok vártak fenn az akna szájában. Érthető volt hát a tava- i szón a nagykörűi Haladás | Termelőszövetkezet elnöké- í nek elképedése, — amikor I Plutzer István azzal állí- l tott be hozzá: — Ha azt a két feketét megkaphatnám, már nem is mennék vissza. Az indok nagyon logikusan hangzott: a bánya nagyon messzire esik a családtól. De miért éppen a két feketét? — ütközött meg az elnök. Azt a két lovat már felírták az el- adandók listájára, s megy a vágóhídra, ha nem veszi meg senki. Úgy mondják a lovászok, nehezen indítanak, lusta két jószág, s ráadásul, mivelhogy mindkettő fekete, mindkettő a Bogár névre is hallgat. — Úgy a jő. Legalább egyszer kell bíztatni őket és érti mind a kettő. Plutzer hát megkapta a fogatot. Csakhogy jöttek ám a meleg napok. Szó szerint is felmelegedett a hőmérséklet, s ilyenkor még a jó ló is elkutyul egv kissé. Hát még a két Bogár. A Makk Ferenc vezette fo- gatos csapat közderültségére. Mert dehogy is segítettek. Minden szakmának megvan a maga tanuló iskolája. hát éppen csak a lóhajtás lenne olyasmi, — hogy egyik napról a másikra megtanulhatja a bányász is? S ha igen, úgy a saját bőrén, a saját kárán legyen fogatossá. Hát Plutzerből így lett. Az első olyan eset, amiről majd az egész falu értesült, a kerékráfok lehullása volt. Nagy rakományt vonszoltatott Plutzer István, amikor a bal első kerékről leesett a ráf. De abban a pillanatban így járt a hátsó is. Még maga az elnök is bosszankodott rajta. — Testvér, neked aztán kijut. Én is cselédesked- tem, fogatoskodtam sokáig, de így sohase jártam. Nem is. Tapasztalt foga- tos észreveszi már ha csupán meglazul a ráf. A két ráf históriája ilyenformán nem használt a váiár-foga- tos tekintélvének. De úgv látszott, nem is lesz rá szüksége sokáig. Vevő jelentkezett. Fgv szolnoki fuvaros megvette a két feketét. Azt mondják, Plutzer csak éppen meg nem siratta őket. Pedig érthető, a szövetkezetnek pénz kell és nem egy pár alig használható ló. De Plutzer másként ítélte meg ezt. A két ló elszállítása után egészen mogorvává lett. Mindaddig, amíg... Amíg a fuvaros újfent be nem állított Nagykörűbe. — Itt vannak a lovak, vissza a pénzt. Nem lehet ezekkel semmire menni. A vájár nagyon megörült. Rossznyelvek szerint ő bújtatta fel a fuvarost. De a két fekete — a két oktalan jószág — nem okult a borotvaélen táncolásból. Sőt, nagy szégyenben hagyla gazdáját. Az első aznap reggeli fuvarral, gabonarakománnyal vonult a fogatos brigád a Sárszögből. Hajtottak egymás után, korareggeli vidámsággal, ahogy ez foga- tosokhoz illik, le a Tisza- gát alatt. Árvíz járta föld ez itt különben, s habár a tetejét, a talajfelszínt szépen elmunkálták a traktorok, alatta süppedős sár, ve- szélv vária a gyanútlan ló- hajtót. Egy fogat el is akadt. Kiment a többiek taposta nyomról és elült mind a négy kereke. Az elébe fogott két ló pedig meg se mozdította A Plutzer István fogata volt. A fogatos-csapat haho- tázva hajtott el mellette. Hiszen még csak a minap volt, hogy félredűlt a rakománya. Most meg... Hát ez már sok. Plutzer István ott maradt magára. Azt hitte, visszafordulnak érte. De nem így történt. Majd csak dél felé robogott Flóri, a fiatal fogatos a rakomány mellé és átrakta a gabonát a saját szekerére. Ha pedig ilyesmi ér egy fogatost, bizony nem válik díszére. Fogatost? De érdemes-e így kínlódni tovább? Plutzemak bőven volt ideje az elsüllyedt rakomány mellett végiggondolnia mindent. Tűzött a nap, izzasztó meleg volt, s a tehetetlenség csak növelte elkeseredését. Megadta magát. Elkeseredve állított be az elnökhöz. — Köszönöm. Nem csinálom tovább. Ezután történt, hogy a párttitkár kibiciklizett a fogatos-csapathoz. Hogy mi mindenről esett ott szó. azt. nem tudja a nyilvánosság. A fogatosok zárkózott emberek, nem fecsegnek se az érzéseikről, se az elhatározásaikról. Valaminek azért mégis csak történnie kellett A minap ugyanis azt mesélte a paradicsomátvevő. — A Pista gyerek, a Plutzer Pista nem adná a két feketét semmiért. De azt mondta ma reggel, ő se cserélne a világgal. Borzák Lak»