Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-23 / 197. szám
1965« augusztus 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A PÁRTÉLET FÓRUMA A december 10-i határozatot naponta újból és újból végre kell hajtani Mátyus Imre elvtárssal, a karcagi Dimitrov Tsz párttitkárával beszélgettünk arról, hogy a december 10-i határozatra nem lehet azt mondani, hogy ezt már végrehajtottuk és foghatunk valami új feladat elvégzéséhez. Megállapítását így indokolja: A SZOLNOK MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ VÁLLALAT KIS DIESEL-ÜZEME JÜLIUS ELSEJE ÓTA MŰKÖDIK. ÉRDEKESSÉGE AZ ÚJ MŰHELYCSARNOKNAK, HOGY AUTOMATIKUS SZERELŐ-SZALAGON DOLGOZNAK AZ ÖSSZESZERELŐ RÉSZLEGBEN. A FELÚJÍTÓ MŰHELYBEN AZ ANYAGMOZGATÁS SZINTÉN MEGSZŰNT, MERT AUTOMATIKUS VONTATÁSÉ KOCSIK VÉGZIK EZT A MŰVELETET. — LENT: AZ ÜJ MŰHELYCSARNOK. — BALRA: KÁNTOR LÁSZLÓ SZERELŐ A BT—413 OLAJSZI- VATTYÜT SZERELI BE AZ AUTOMATIKUS SZALAGON, Bensőséges ünnepségeken köszöntötte az ország és megyénk népe az Alkotmány Napját Szolidaritás a vietnami néppel — Amit eddig elvégeztünk. az nagyon kézenfekvő dolog volt. összevontunk, megszüntettünk beosztásokat. Olyanokat, amelyek elkerülhető kiadással jártak; Felszabadítottunk például több brigádvezetői beosztást, az állategészségügyi felcser munkáját megtoldot- tuk a baromfinevelő brigádvezetői tisztséggel stb. — Megvizsgáltuk az energiafelhasználást is. Kiderült, hogy drága felszerelések, — esztergapadok, fúrógépek, gyalugépek, szecskázók — sokat járnak feleslegesen, üresen. Sok üzemanyag is elszóródott, mire rájöttünk, hogy meg lehet szüntetni a vederrel való töltésit — a sok el- csurgást — ha veszünk egy szivattyút. A szövetkezeti tagok egyetértettek a decemberi határozattal, s így a vezetők intézkedéseivel is, hisz á paraszt ember legtöbbjének fáj, ha pazarlást lát. — Nálunk év eleje óta minden taggyűlésen szó van arról, mit csináltunk eddig a határozat nyomán. Azért döntöttünk így, mert ismerjük egymást és magunkat is. Az ember hajlamos arra, hogy elfelejtsen dolgokat, mellőzze azt« amit nem könnyű megcsinálni. De ha tudja, hogy valamiről rendszeresen számot kell adnia, akkor mégsem olyan feledékeny. — Mégis, én másban látom a biztosítékát annak, hogy valóban a határozat értelmében gondolkodjunk például, ha — maradjunk az eredeti témánál — a takarékosságról van sző. — A párthatározatban szó van a kisebb-nagyobb poszton lévő vezetők képzettségéről, felelősségéről. Erről szerintem aránylag kevesebb szó esik, mint amennyit ez a téma érdemek Én ugyanis azt veszem számításba, hogy a takarékoskodáshoz sem elég csupán a jóindulat. Az Is sokat számít, de kevés. — Takarékoskodni, jól gazdálkodni csak úgy lehel igazán, ha értünk hozzá. Ha már a kezdet kezdetén helyes elgondolások alapján intézkedünk. Ezt pedig csak akkor tudjuk. ha értünk ahhoz, amit csinálunk. Nagyon egyszerű példát mondok: Nemcsak azt kelt tudni, hogy I vagy 2 liter darát adjunk az állatoknak. Azt is tudni kell a gondozóknak, mikor és miért akkor kell azt adni. — Ennek pedig legjobb biztosítéka, ha tanulunk. Szövetkezetünk középkáderei közül húszán járnak most ősszel közép- vagy felsőfokú oktatásra. A tavasszal hatvanötén az általános iskolát fejezték be, tizenöten pedig traktoros tanfolyamot végeztek. Az idén se lesz kevesebb diákunk. — Arra törekszünk, ne utólag kelljen rájönni, hogy valamit nem jól csináltunk. S ahhoz tanulni is kell. Nem elég csak az eddigi felesleges kiadásokat megszüntetni. Az is ránk vár, hogy már a kezdet kezdetén számoljunk különböző lehetőségekkel. — fezek néha nagyon egyszerű dolgok. Elég csak annyi, hogy a brigádvezetők ne mondják meg ma, hogy holnap villát hozzanak magukkal az emberek és ne kapát. Az is kiesést, veszteséget okoz, ha egy brigádvezető naponta többször is átcsoportosítja a munkát. Ezek az apró dolgok jelenthetnek együtt annyit, mintha a gazdasági terveinket valahol elhibáznánk. Ezért mondom, hogy a december 10-i határozatot — különösen a takarékosságra vonatkozó részét — naponta újból és újból végre kell hajtani. (B. E.) (Folytatás az 1. oldalról) mert az egész társadalom a szocializmust építi. Kádár János hozzátette: „ebben az értelemben mondtam korábban, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Ez helyes is! A nép nagy többsége jó szívvel magáévá teszi a párt politikáját és a párt módszereit, mert nemcsak az a döntő, hogy mit hirdetek, az is számít, hogy hogyan A párt első titkára ezután a népgazdasági terv első félévének teljesítéséről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a számok nem rosszak, már jelentkezik a Központi Bizottság gazdasági munkával foglalkozó decemberi határozatának eredménye. Az ipari termelés 6 százalékkal növekedett, a termelékenység 5 százalékkal, és igen jó az egészben az, hogy a termelés meny- nyiségi növekedésének 85 százalékát nem új létszámmal, hanem a munka nagyobb termelékenységéhirdetem. Ezért fontos a módszer a párt politikájában. Demokratikus módszereink vannak minden becsületes dolgozóval szemben, és erélyes módszereink is vannak tartalékban a nem becsületes emberekkel szemben. Ez a helyes, így építünk és dolgozunk a gazdasági, a kulturális élet és minden más területen. Ez megfelelően tükröződik is a munkában”, vei értük el. Ennek a határozatnak a szellemében kell tovább dolgozni. — Vannak természetesen problémák, nehézségek, akadályok is — folytatta, amelyek különböző emberekre különbözőképpen hatnak. A kishitű embert az akadály letöri, a bátor embert még nagyobb bátorságra serkenti. A fejünket mindig kellett törnünk, és dolgozni mindig kellett. Az akadályokkal is bátran szembe kell nézni, és harcunkkal, két kezünk munkájával, ésszel le lehet azokat küzdeni. Kádár János ezután külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A magyar nép a leghatározottabban, a legélesebben elítéli az Egyesült Államok agresszív lépéseit. Elvi álláspontunk, hogy az államoknak békében és függetlenségben kell élniük, és ezért megbélyeg- zünk minden háborús provokációt és agressziót. Szolidárisak vagyunk a vietnami néppel, a Dél-Viet- namban élőikkel és az északvietnamiakkal egyaránt. A párt első titkára beszédének befejező részében kijelentette: — A Központi Bizottság biztosan tartja a kezében az ügyek vezetését, irányítását. Szüntelenül arra törekszünk, hogy a tömegekkel együtt dolgozzunk. A tapasztalat bizonyítja, hogy a világos, határozott és megfelelő pártvezetés elengedhetetlen feltétele az előrehaladásnak, a jobb életnek. Ha ezt követjük, ha hívek maradunk a marxista elveinkhez, ahhoz hogy a néptömegekkel, a munkásosztállyal, a parasztsággal, az értelmiségiekkel nagyon szoros egységben dolgozunk, ha a hibákat nem kenjük el, és az eredményeket sem becsüljük le, akkor a jövendő évek ugyanúgy, miként az elmúlt évek is, nagy sikereket, eredményeket és a szocializmus új győzelmeit hozzák népünk számára — fejezte be nagy taps közepette szavait Kádár János. Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára Mohácson, a járási művelődési házban, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja Egerben a Felszabadulás téren, Péter János hazánk külügyminisztere Miskolcon, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának színháztermében, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront főtitkára . pedig Szegeden, az újszegedi ligetben mondott ünnepi beszédet az Alkotmány ünnepe tiszteletére rendezett nagygyűlésen. Á decemberi határozatok szellemében Tanyán innen — tany túl Konzerválódik a szentandrási tanyavilág? Szentandráson nem fogynak a tanyák. Máshol dűlőnyien húzódtak már be a kultúrált életet jelentő falvakba, de itt mozdulatlan biztonsággal tartják magukat. Tavaly előtt hét. tavaly már csak öt tanyát szántak arra, hogy beépítsék a faluba — Tóth P. Sándor tanácselnök közlése szerint. Ezt az ütemet tekintve. éppen másfél évszázad múltán tűnne csak el a szentandrási tanyavilág; Ez a szép, ligetes, parkos falu hihetetlen arányokban tanyás település ugyanis. Tulajdonképpen a Járás- tanya. a Felső-tanya. Alsótanya és a Telek-tanya alkotják a faluval együtt a községet. Amíg belterületen éppen 425 portát építettek be. a tanyaépületek száma nyolcvan. Az ötezres lélek- szám négyötöde kinn lakik még mindig. És ez nagv arány. És Jászszentandráson belátható időn belül nem igen változik ez. Ettől tartanak igen komolyan a szentandrási szövetkezetek a Petőfi és a Haladás. A Haladás Tsz vezetői azt mondják: — Csak a tanyás rendszer megszűntével öt forinttal magasabb munkaegységet fizetnénk évente. Ezt garantáljuk; Bizonyosan így van. A szentandrási tanyákat hatalmas udvar veszi körül. Némelyiket — magam is láttam — szépen gondozott díszcserje szegéllyel „varrták” el a világtól. Hozzá- számítandók a széles, nagy bejárók, két oldalt fával twUtetv*. Ha cgupáa aa <*által a termelésből kivont földet összesítjük is, a veszteség már mindenképpen kiteszi az öt forintot. Tóllehet a közöst mégsem az udvarokból rövidítik meg leginkább. Ellenben a jószágkárral. A tanyai lakosok háztáji állat- állományának méretei olykor elképesztőek. Létezik tanya, ahonnan negyven sertés is kikerül évente. És hozzá még az aprójószág, a csirke, liba, pulyka, gyöngyös, kacsa, miegyéb. Valamint a birka és a szarvas- marha. Ez eddig nem is baj. sőt nagyon jó. hiszen a tanyarendszer jócskán besegít a közellátás gondjai enyhítésébe. Csakhogy miből? Teljesen nyilvánvaló, hogy nem a fél, maximálisan is egy hold terjedelmű háztáji föld takarmányterméséből. A tanyát nem lehet légmentesen elzárni a szövetkezeti földektől. Nagyobb részt a szövetkezeti földön neveledik a háztáji jószágállomány. Mindebből következően a tanyai emberek jövedelme nem elsődlegesen a szövetkezetekre épül. Ráadásul jóval több is a bevételük, mint a falvakban lakóké s így többen megengedhetik maguknak, hogy a közösségi munkát ne vegyék komolyan. Ez persze állandó ellentétet táplál a tanyán és a faluban lakók között. Egy reggelen igen mérges vitára toppantam be a Haladás Termelőszövetkezetbe. •— Hogy lehet az. hogy a hármas tanyaiaknak nem lehet parancsolni? — korholta őket felbőszültén egy barna kisöreg. S mint mondták, nem alaptalanul. A hármas tanyaiak maszekolnak a szövetkezeti lovakkal. Reggelre kidolgoztatják őket a szomszédoknak, erre-arra. s aztán napközben a közösben már csak poroszkálgat a ló s csak ballagnak ők is. A szentandrási tanyák „élnek és virulnak”. Szó szerint majdnem így van. Más vidékeken a tanyasi élet egyenlő a teljes elmaradottsággal, sőt erősebb kifejezéssel. a sötétséggel. Szentandráson ez nem egészen így van. Legalábbis nem minden tanyára vonatkoztatható. 1958-ban nagy társadalmi hozzájárulással és költséggel 110 tanyát, két dűlő hosszát villamosítottak. Az egész országban ritkaságszámba menő — lehet, hogy egyedülálló — villamosított tanyák példája igen ragad. A hevesi határon élők is előálltak hasonló követeléssel. A tanácsnál megmondták: ne számítsanak további tanyavillamosításokra. Az igazság az, hogy a falu vezetői látják, nemvüt a legokosabb . dolog a tanyák villamosítása. Mellékes, hogy a nénfront kezdeményezte a dolgot, s hogy most elsősorban az szorul érte. valójában az egész községi vezetés „ludas” kissé benne. A tanyán természetesen nagyon népszerű dolognak hatott mindez. Pedig a tanyai emberek ellen tör.ént tulajdonképpen. Igaz, hogy pillanatnyilag „jól jött nekik”, valójában hosszú időre konzerválódott ezáltal a tanyai élet. Szemmel látható hátrányai is vannak pedig ennek. Például? A Meggyessoriak mesélték el, hogy azok a tanyasi • parasztgyerekek. akiket felvettek középiskolába, Kisújszálláson sajátították el hosszú nyári tanulással az idegennyelvet; Sajátították? Csak belekóstoltak abba, amit a falvakban tanuló nebulók valóban tanulták négy esztendőn át. A szentandrási tanyai élet ellentmondásosságára az is jellemző, hogy a Petőfi Termelőszövetkezet KISZ szervezete például a tanyán működik. És még meg egészen jól. Még művelődési házat is építettek maguknak a kiszista fiúk. A lelkesedésnek, a közösségi munkának igen szép példája ez. De hasznos energiafelhasználás-e? Mindenesetre, ez is valami. De ezzel együtt a tanyák betelepítésének semmiféle szorgalmazás! jelét nem tapasztaltam. Pedig hát éppen a tanyai emberek jövője érdekében — erre kellene nagyobb erőt fordítani, Borzák Ldjo#