Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-17 / 193. szám

IMS. augusztus 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Dolgos, vidám lányok Alcsiszigefen A „fejetlenek“, „gézengúzok“, „mezei bolhák“ sokat nevetnek A „mackók“ dörmögnek A nyári szünidőben ne­gyedszerre népesült be a Tisza-ligeti KISZ építőtá­bor. A délelőttök csende­sek. Ilyenkor a lányok a Héki Állami Gazdaság al- csiszigeti kertészetében dol­goznak. Fürge kézzel sze­dik a zöldhüvelyű babot, amelyet külföldön és a ha­zai konzerviparban is ked­velnek. — A napi normánk 32 láda. Ezt még mindig tud­tuk teljesíteni, ha másként nem, úgy, hogy egyik nap vitte a másikat — mondta Kollár Margit, az egyik nyolctagú munkacsapat ve­zetője. — A derekunk még nem szokta meg a hajlongást — toldotta meg az információt Szirom Júlia; — Látod, milyen jó, hogy 6,fejetlenek” vagyunk. Az legalább nem fáj — évőd- tek nevetve a lányok; — Fejetlenek? Ez mit je­lent? — Ez a tréfás neve a munkacsapatunknak. De le­hetne vidám is, mert sokat nevetünk, mókázunk: Szer­dán esett az eső, nem dol­goztunk. Sátorlapokba öl­tözve sétáltunk, s Lukács Editet és Ollerinyi Lillát egy nadrágba ráztuk. Elfér­tek, mert ilyen bő — mu­tatják kuncogva a rajtuk lötyögő overállt. A kunszentmártoni diák­lányok egyik kis csapatát F; Tóth Gizi dirigálja. A hatórás munkaidőt ők is jól kihasználják; Csütörtökön — túlteljesítve a normát — 38 láda babot szedtek ie: Szőke Zita, Kovács Ági, Fe­hér Mária, Kiss Rozália és a három Kati —Tóth, Kiss, Tan — egymás szavába vágva mesélték: — Tegnap vendégségbe jöttek hozzánk a szomszéd sátor lakói; Az egyik ágyra annyian ültünk, hogy egy­szer csak leszakadt. Aztán meg majdnem lemaradtunk a vacsoráról, annyira elme­rültünk a rádió hallgatásá­ban. Tánczene volt. De még az sem érte volna meg, ha nem kapunk vacsorát, mert mindig finomat főznék: Tegnap ebédre rántott csir­ke volt, s utána még fagyi 39: Ä ,,gézengúzok” közül Papp Erzsi jár az élem A többiek sem hagyták abba a munkát, beszélgetés köz­ben is gyorsan járt a ke­züki — Á tiszaföldvári lá­nyokkal versenyezünk. Há­rom napig egyforma volt a teljesítményünk — sorolta a helyes, barna Kovács Erzsi. —- Nálunk Papp Erzsi dik­tálja az iramot: Ügyesen gyorsan dolgozik. Ha ké­sőbb indul a soron, akkor is utolér bennünket. Ma fél nyolckor kezdtük a szedést, még nincs tizenegy óra, s már megvan a napi nor­mánk — újságolták a „gé­zengúzok”! A „mezei bolhák” nevű munkacsapat tagjai még most is nevetnek Gőzön Ella esetén. A kislány ma­dártojást talált a fasorban, büszkén mutogatta, majd óvatosan overállja felső zsebébe tette. A munka és a vidám beszélgetés közben megfeledkezett kincséről, magához ölelt egy ládát, s rögtön olyan „illatos” lett a ruhája, hogy a közelében lévők is majdnem elszédül­tek: A „mackók” is nyolcán vannak. Sinkó Mária veze­tésével dolgoznak. Szorgal­muk nem vitatható, mert csütörtökön is 42 láda ba­bot szedtek. Mégis elége­detlenek. — Versenyben vannak a brigádok, de nem azonosak a feltételeink. Volt. amikor, mi közvetlenül ládába szed­tünk, mások vödörbe. S még ha egyforma volna a láda. De a nagyobbakba egy vödörrel több bab fér. — Az ilyen apró bajokat, bosszúságokat is igyekszünk elhárítani. Megérdemlik a lányok, mert dicséretre- méltó szorgalommal dol­goznak. Bőven adnak mun­kát Pomázi Péterné tíztagú munkacsapatának, amely csomagolja, szállításra ké­szíti a babot. Nagy Katalin A szolnoki Lenin Tsz I. sz. üzemegységében egy szovjet bálázó gép dolgozik. Ed­dig 100 hold borsó-, 37 hold árpa- és 270 hold búzaszalmát bálázott be. VALLOMÁSOK Vasárnap fél tizenkettő­kor Kaposvári Gyula, a Damjanich Múzeum igaz­gatója nyitotta meg a mú­zeum kiállító termeiben Csorba Tibor, városunkban tartózkodó varsói festőmű­vész kamarakiállítását. Két teremben a művész akvarelljeit mutatják be. Az utóbbi évek válogatott termését; Csorba Tibor képei a sze­mélytelen természetet áb­rázolják, a művész mégis mindig az ember jelenlété­ről vall alkotásaiban, egy tájleíró lírai költemény szubjektivitásával. Lengyel és magyar tájak elevenednek meg ezen a kis kiállításon, harmonikuson ötvöződve az embert kö­rülvevő egyetemes és em­berséges természeti világba. A kiállítás megnyitójá­nak vendégei előtt maga a művész tartott nagyon él­vezetes tárlatvezetést: az alkotás körülményeiről és a szándékról beszélve, amely az alkotásra ösztö­nözte. * Egy koradélután a mú­zeumban találkoztam elő­ször Csorba Tiborral. A hatvan év körüli mester megnyerő közvetlenséggel invitált egy nyugalmas helyre, ahol zavartalanul beszélgethetünk. Ilyen nyu­galmas helyre találtunk a TIT-klubban. Oly sok kérdeznivalóm volt, annyi mindent szeret­tem volna megtudni, hogy lassan tovatűnt a szabályos interjú utolsó maradványa is és beszélgetésünk kötet­len társalgássá alakult. — Az akvarellt, amelyet művelek, tartom a leglíra­ibb képzőművészeti műfaj­nak, Szeretem Varsót, meg­örökítem a házait, utcáit. Néha lengyel barátaim ne­vetve jegyzik meg, hogy ne kém mégiscsak van egy kü­lön Varsóm, amely más, mint az ő városuk, de úgy érzem az enyém is igazi. Érdekes, pezsgő a lengyel képzőművészeti élet. Len­gyelországban nagy hatá­suk van az absztraktoknak is, Csorba Tibor azonban mindvégig megmaradt a realizmus talaján, művésze­SZOLNOKI PAPÍRGYÁR keres TMK gyakorlattal ren­delkező gépészmérnököt Megegyezés esetén lakást is biztosít. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a Szolnoki Papír­gyár személyzeti osztályán. VÍZFESTÉKKEL Csorba Tibor kamarakiállítása Szolnokon Beszélgetés az alkotóval te mégsem konzervatív, de a látvány élményét soha­sem áldozza fel az abszt­rakció oltárán. — Félő, hogy ebből a pezsgésből, amely a lengyel képzőművészetre jellemző, most nem születik meg a várt új. A KOP-ok. a pá­rizsi iskolát követő lengyel képzőművészek nem tudnak szabadulni a renoarizmus- tól, az absztraktok is csak divatot követnek, a Pop art-ot és az OP art-ot. Egy lengyel kritikus munkám­mal kapcsolatosan Antheust említette, aki erejét a föld­től nyerte. Én azt hiszem, hogy a lengyel képzőművé­szek egy részére, sajnos, nem érvényes ez a görög legenda, egy kicsit gyökér- telennek tűnik, amit csinál­nak. Egy művész sohasem pi­henhet, még akkor sem. ha történetesen a szabadságát tölti. Csorba Tibor Szolno­kon is dolgozik. Számára már nem ismeretlen az Al­föld, hiszen a harmincas években itt tanároskodott. Most a Közép-Tisza vidék színvilága, hangulata ihleti alkotásra. — Először, mint afféle „hegyi ember” egy kicsit idegenekedtem az Alföld laposságától, aztán felfedez­tem, hogy ez a táj csodála­tos lehetőségeket rejt ma­gában egy akvarellista szá­mára. Szeretnék sokat utaz­gatni Szolnok megyében is. Remélem, sok. élménnyel gazdagodom ez alatt a két hét alatt. Mappámban már­is gyűlnek ezeknek a be­nyomásoknak a hatására fogant művek. Rideg Gábor Jól fizet a kender Megkezdték a betakarítását Tiszaföldváron Jó időbe telik, amíg egy fordulót megtesznek a ken­derkombájnnal. Körbe vág­ják a kétszáz holdas táblát. Ekkora területen termelik ezt a fontos ipari növényt a tiszaföldvári Szabad Nép Tsz gazdái. Varga Sándor elnökhelyettes csak annyit mond, amikor a tetthelyre érünk: — Na hát ez a mi ken­derünk. Most sem igen lesz benne másodosztályú. Ta­valy is szinte valamennyit elsőosztályúként vette át a kendergyár. Távolabb álldogált az egyik kender kombájn. A két fiatalember — Kürtös János traktoros és Petykó Sándor gépkezelő — forgo­lódott körülötte. — Ha nem vigyáznánk, törne, szakadna a gép, mert gyakran felcsavarodnak ezek az elszáradt szálak — mondta Kürtös János. — Különösen itt a forgó­ban sok benne a dögken­der. így nevezik a növeke­désben lemaradt, elszáradt szálakat. Ez nehezíti meg A KGM figyelmébe! Alkatrészhiány miatt állnak a D4—K típusú traktorok De mit tegyenek azokkal a gépekkel, melyeken nincs hydraulika-kormány — ki fizeti ki az átépítést? Tö­rik a sebességváltó mély- hornyú golyóscsapágya, be­lező iker-fogaskereke, a felező hajtott fogaskereke, napkereke, bolygó fogas­kereke. A szükséges alkat­rész hiányzik az AGROKER raktáraiból. Az ipar nem tud annyit gyártani, mint amennyit a mezőgazdaság igényel. Az okát nem lát­juk világosan. Talán az il­lető gyár tervtel.iesítése. exporttervének teliesítése zökkenőmentesebb, ha el­hanyagolja az alkatrész- gyártást? A D4—K—70-es traktort hazai gyár, a Vöröscsillag Traktorgvár gyártotta. — Nem kell valuta sem, hogv legyen hozzá alkatrész. E géptípusra a Szolnok me­gyei állami gazdaságokban 1800—2000 normálhold trak­toronként! munkát tervez­tek. Ez nem kis szám. — Márpedie a F)4—K trakto­rok fele alkatrészhiánv miatt áll a megyében, s mintegy 40—50 ezer nor- málholddal kevesebb 1a- laímnnkát tudnak elvégez­ni. Ez kihat a lövő évi termelésre is Az illetéke­sektől kérdezzük, hosv a 270 ezer forint értékű trak­tor ilven ..alkatrész ellátá­sa” lehetővé teszi-e a gé­Mindig büszkék vagyunk, amikor a magyar ipar egy-egy újtípusú traktort, vagy munkagépet gyárt a rr. /(»gazdaságnak. így volt ez 1962—63-ban is, amikor 42 D4—K traktor érkezett megyénk állami gazdaságaiba. Az állami gazdaságok műszaki és gazdaság­vezetőinél azonban rövid ideig tartott az öröm. Az első széria nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket. Sok az üzemzavar, a konstruktőrök is tudják, s a javított típuson már megszüntették a hiba egy részét. pék jobb kihasználását, az olcsóbb termelést és a ter­melékenyebb munkát? A Központi Bizottság 1964. december 10-i hatá­rozata kimondja, hogy az alkatrészellátást az idén 40 százalékkal kell javítani. E fontos határozatot miért nem hajtják végre a Vö­röscsillag Traktorgyár és a Hajtóműgyár vezetői? — Miért nem intézkednek, hogy a többmilliós alkat­rész megrendelést vissza­igazolják és leszállítsák az AGROKER-nek. Lehet-e üzemelni a trak­torokat akkor, ha az UA— UB—31—C—021-es cikk- számú alkatrészt 1965. már­ciusa óta, vagy a D4—K iker fogaskereket 1965 io- rilis óta — több fontos al­katrészt az idén egyálta­lán nem — szállítottak a szolnoki AGROKFR-nek. Néhány alkatrészoroblé- mát összeköttetés útján — szabálytalanul — a gvártő vállalattól szereznek be a gazdaságok De kénytele­nek erre. Több tízezer ki­lométert autóznak el. Sesítséeet kérünk a Ko­hó- és Géoioari Miniszté­riumtól a magvar wárt- mánvú traktorok 1D4—K. U—28. T)T—4121 alkatrész­ellátásában Tudjuk hogv ez nem csnnán Szolnok megyei probléma, épp ezért rövid időn belül rendezni kell. Ha a KGM kapacitása nem bírja az alkatrészellá­tást, biztosítsanak hozzá alapanyagot. A Földműve­lésügyi Minisztériumhoz tartozó megyei mezőgaz­dasági gépjavító vállala­tok, gépállomások és gép­javító állomások megfele­lő műszaki felkészültség­gel rendelkeznek és segí­teni tudnának a probléma megoldásában. Csak meg kell bízni őket alkatrész- gyártással. Nem lehet el­fogadni, hogy az alkatrész- ellátás a KGM kizárólagos, egyedüli feladata. — Nem szabad eltűrni, hogy a traktorok tucatjai alkat­részhiány miatt álljanak a megyében. Molnár János MSZMP megyei bizottsága mezőgazdasági osztály a vágását — magyarázta az elnökhelyettes. — Nem vágtunk még kendert, de talán csak nem fog ki rajtunk, ugy-e? — fordult társához a trakto­ros. Csupán helyeslő bólin- tás volt a válasz. Szavak nélkül is értik egymást. A szállításnál és egyéb mun­káknál is együtt dolgoztak. Még pedig igen szorgalma­san, amit az is bizonyít, hogy Kürtös Jánosnak öt­száz, Petykó Sándornak négyszázöt munkaegységet írtak jóvá hét hónap alatt. A hatalmas kenderföld másik szélén is pihent a kombájn. Rojkó István és Gulyás Károly alatta fe­küdt. Zsebkéssel vágták- nyiszálták a felcsavarodott; szívós kenderszálakat. — Nem győzzük élesíteni a bicskát — mondta Gu­lyás Károly, az ifjú gépke­zelő. — Kaszakés kell ide. Olyan, mint amilyent a cséplőgépeknél a kévevá­gók használnak — jegyezte meg Varga elvtárs. Nem szólt erről többet, de bizo­nyára intézkedett, hiszen látta, hogy a zsebkéssel csak küszködnek. — Elszakadt a lánc, a patentszem tört el — küld­te a szót a gép alól Rojkó István. — Ezt meg tudjuk csinálni, de a kihordóten­gely-ékkel be kellett men­ni a műhelybe. Oda-vissza tíz kilométer. Emiatt órák hosszat vesztegeltünk. Különösen kezdetkor — amíg az ember és a gép is bele nem rázódik a mun­kába — adódnak ilyen ba­jok. Az is igaz viszont, hogy az idén a betakarító gépeket is próbára teszi a kender. A Szabad Nép Tsz- ben is vagy négymétersre nőtt. Nagy Miklós tsz-elnök azt számolgatta, hogy ha sikerül jó minőségben be­takarítani a kendert, a ter­vezett nyolcszázezer forint­nál többet hoz, bizonyára még az egymillió forintot is fölözi. A közös gazdaság még egy évben sem fize­tett rá erre a növényre, s most is kiváló termés be­takarítását kezdték meg; N. K. TERMELŐSZÖVETKEZETEK FIGYELEM! A JÁSZBERÉNYI GÉPÁLLOMÁS Szolnok me­gyében megyei szinten üzemanyagtartály lehelyezésére van kijelölve. Á gépállomás vállalja a tartályokhoz szük­séges szerelvények elkészítését, beszerzését, szigetelését és minden műszaki munka el­végzését. CÍM: Állami Mezőgazdasági Gépállomás Jászbe­rény, Hatvani út. Telefon: 2—49.

Next

/
Oldalképek
Tartalom