Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-02 / 154. szám

t 'i 1M>. júMua 2. SZOLNOK MEGYEI NEPLA1 3 Az élet új erőket követel C ok faluban megfi- gyelhető, hogy a termelőszövetkezeti mun­káknak, a tsz vezetésének gondját idős emberek vi­selik. Jónéhány szövet­kezeti pártszervezet is akad, amelynek tagjai zömében idősek. Elisme­rés és tisztelet illeti eze­ket az embereket. Nehéz időkben álltak helyt, sok­szor erejükön felül dol­goztak, elszánt akarattal pótolták a fogyatkozó erő­ket, amelyeket a temér­dek munkára fordítottak. Mégis nyugtalanító do­log ez az elöregedés. — Ahol ilyen tapasztalható, valami nincs rendjén. — Igaz, a jelenlegi helyzetet sok helyen magyarázza a fiatalok elvándorlása, a rohamosan fejlődő ipar szívóhatása. Aki azonban ismeri a falu mai életét, annak tudnia kell, hogy nem csupán ez az ok; Sok helyen akadna friss erő csak utána kellene nyúlni, fel kellene ka­rolni. Bizalom kellene, hogy új, tettrekész embe­rek segítsenek gyorsabban forgatni az idő kerekét. Vagyis szemléleti hibák is fékezik mind a párt- szervezetek, mind a tsz­vezető sógek felfrissülését, felelevenedését, munká­juk hatékonyságát. A törökszentmiklósi já­rás egyik tsz-ében csak­nem valóságos versengés van az idősebb párttagok közt azért, hogy ki tud több hibát, téves nézetet találni a pártonkívüliek rovására. A téves néze­tek megcáfolásához azon­ban már nem adnak se­gítséget, nem szorgalmaz­zák a vitákat, a nevelő eszmecseréket; Akad az országban olyan pártszervezet is, amelynek tagsága egy-két év múlva — kevés ki­vétellel — nyugdíjba ke­rül. Mi lesz azután? A pártmunkát nem lehet ideiglenesen szüneteltetni. S mégis az ilyen párt- szervezetben indokolatlan nyugalom, tétlenség ta­pasztalható. Nem érzik hiányát a friss erőnek. A mezőtúri tsz-ek pártszer­vezeteiben például 1963- ban csak a tagok 5,4 szá­zaléka volt 24 éven aluli. Tavaly már mindössze 1,5 százaléka. Ugyanak­kor két éve még 13,7 százaléka volt a pártta­goknak 60 évesnél idő­sebb. Tavaly már 19,3 százaléka lépett életének hetedik évtizedébe; Ma még — úgy, ahogy — mégis eldöcög a sze­kér: megnyugtatólag hat, hogy nincsenek nagyobb bajok. De vajon hol az ilyen közösségben a fele­lősségtudat, ha nem gon­dolnak a holnapra? Mert ma még valóban meg­birkózik a bajokkal a régi gárda. Tüzeli őket az is, hogy éveken át állták a sarat, történelmi sorsfor­dulók részesei voltak, nagy tetteket hajtottak végre. Csakhogy amikor a harcot kezdték, erejük teljében lévő emberek voltak. Legfőbb feladat volt: szemtől szembe har­colni az ellenséggel, meg­alapozni, hűségesen vó- deni az újat. Közben teltek az évek, ők pedig — miközben a terheket cipelték, — el­fáradtak, megöregedtek. Ma már nem bir annyit a régi derékhad, mint hajdanán. S most itt áll­nak egy, általuk is te­remtett, új világban, amelyben már kevésnek bizonyul a határ és a dűlők jó ismerete, kevés az apáról fiúra szálló tu­domány. Az új helyzet közgazdasági ismereteket, fejlett agrotechnikai tu­dást követel, tanulást és rengeteg bonyolult tenni­valót. Vajon meddig bír­ják, ha fiatalokkal nem erősödnek. Az élet követeli az új erőket. Egyetlen párt­szervezetben vagy tsz- vezetőségben sem lehet megalkudni az olyan né­zetekkel, hogy . „elegen vagyunk”, vagy hogy „az új ember, a tapasztalat­lan ember csak felhígítja a közösséget." Kártékony dolog a bi­zalmatlanság, amely a friss erőket távoltartja. Jóvátehetetlen bajokat okozhat a kákán is cso­mót keresés, amellyel je­lentéktelen semmiségeket kizáró okká nagyítanak, s amellyel sok tehetséges, tekintélyes embert fosz­tanak meg attól, hogy ké­pességeit' kifejthesse. A kárki persze valő­“ bán nem méltó sem a tsz-vezetőségbe, sem arra, hogy párttag legyen. Nem biztos, hogy a jelölt­ből jó vezető lesz, és arra sincs garancia, hogy kom­munistává fejlődik, aki tagfelvételre jelentkezett. Ám tétlenül sem lehel várni a jelentkezésre. S arra sem, hogy maga-ma­gától nőjjön, érlelődjék valaki szövetkezeti vezető emberré. Ezt a fejlődést, érlelő- dést segíteni kell. B. E. A magyar-csehszlovák barátságért Frantisek Pisek, a bu­dapesti csehszlovák nagy­követ szerdán délelőtt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság iránti barátság ápolása és fejlesztése terén elért érdemeik elismerése­ként emlékérmet adott át Brutyó Jánosnak, a Szak- szervezetek Országos Taná­csa elnökének, Dobossy Lászlónak, az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem szláv tanszéke tanárának, Köpeczi Bélának, a Magyar Szocialista , Munkáspárt Központi Bizottsága kultu­rális osztálya vezetőjének, Papp Károíynak, a Közle­kedés- és Postaügyi Mi­nisztérium vasútigazgatósá- ga vezetőjének, Szabó Im­rének, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkárhe­lyettesének, és Szemelka Ernőnek, az Országos Pénz­ügyi és Vámőri Parancs­nokság helyettes vezetőjé­nek. Tovább apad a Tisza A Tisza a Tiszafüred és Csongrád közötti magas vízállás mellett továbbra is apad. A tetőzések óta bekövetkezett apadás Tisza­füreden 228, Szolnokon 114 cm. A tiszalöki vízlépcső június 26-a óta megkezdte a vízduzzasztást. A Körös vízállása Szarvasnál 531 cm. A Zagyva—Tárná, va­lamint a Hortobágy—Be­rettyó folyókon az I. fokú készültséget megszüntették. A Körösökön a 11-es árvíz- védelmi szakaszon viszont a Tisza visszaduzzasztó ha­tása miatt továbbra is I. fokú készültséget tartanak. A fő védvonalakon előírás- szerű őrszolgálat működik. A Közép-Tiszai Vízügyi Igazgatóság belvízzel elbo­rított területe 3113 kh-t tesz ki. A hullámterek víz­telenítése folyamatosan biztosított Egymillió forint bevétel zöldborsóból A jászszentandrási Hala­dás Tsz gazdái egy ügyes fogással egymillió forinttal gyarapították bevételüket, ősszel és tavasszal nagy­üzemi módon, széles sortá­von szőlőt telepítettek. — Közé pedig zöldborsót ve­tettek. A köztesként termesztett borsó igen bő termést adott. A borsószüret — beleszámítva az eső okozta pihenőket is — 10 napig tartott. Ez idő alatt a köz­ségből és Jászapátiból oda sereglett többszáz alkalmi munkás 26 vagon borsót szedett le, amelyet a MÉK- nek és a konzervgyárnak adtak el. A keménytenyerű rseg a többiek — Ezen gyógyultam meg. Hiszi-e, hogy a béna lábam ezen gyógyult meg? — Hát meglehet... — A háborúban bekap­tam a repeszt. ide a tér­dembe. meg a combomba. Küldött az asszony orvos­hoz, de én az istennek sem mentem. Majd csak elvon- szolgatom ezt a rossz lá­bam az életem útján — gondoltam. — Addig rög verte el a sorsomat, biceg­tem én mindig. Mivel aki parasztember volt, annak bicegős, ide-oda lökött sora volt. Aki közöttünk élt, Nagyszénáson, tudta, látta, hogy így van. Nos, hogy rám került ez a baj, úgy voltam vele, van már fehér ingem, semmit sem tesz, ha csak a lábam biceg. Igaz-e? Jól mondom-e? I A TÖLTÉS TANKJÁN Jávorka László szentül azt hiszi, hogy őt a Doser. a „tank” hozta rendbe. Oly büszkén nyomkodja az „új” lábával a lánctalpas pe­dálját, hogy csak na. A szolnoki vasúti rekonstruk­ció építője. Borostás, mint itt munka közben minden­ki. Szorgalmas és szívós és nem hivalkodó. — Isten tudja, jó itt len­ni — mondta. — A munka jó? — Az mindig jó... Ka­szálni is nagyon szerettem Már aránylik a kalász. Szép ám az, suhintgatni a kaszá­val. De ezt a tankot én so­ha el nem hagynám. A lá­bam miatt. Meg aztán az sem kutya érzés, nézni, amint a vas magasra öleli a földet. — Viszontlátásra Jávorka bácsi. Megböki a micisapkát, mint valamikor - a kopott, zsíros kalapját a mezsgye mentén, köszöntében. — 'Áldja meg... ! 4 | FŐVEZÉR Egy kis gyár anyagellátása és az exportérdekeink A mezőtúri Villamos és Géptechnikai Cikkek Gyá­ra látja el az országot az elektromos berendezések­hez szükséges jelző, és nyo­mógombokkal. Ezenkívül több szerszámgépgyártó vállalatnak szállít vezérlő­kapcsolókat. Cikkei nagy keresletnek örvendenek, — amit az is bizonyít, hogy az eddig befutott jövő évi megrendelések összértéke elérte a 17 millió forintot. Ezek a főbb jellemzői s az is, hogy anyagellátása Ulveczki Mihályné a fris­sen érkezett könyveket ka­talogizálja az új kenderes! művelődési ház csinos kis (új és máris kicsi) könyv­társzobájában. A világiro­dalom legszebb drámái cí­mű sorozatból eddig már tizenegy kötetet kapott a könyvtár — most vezetik be a tizenkettedik és a tizenharmadikát. Most érke­zett: Lyka: A művészetek története új kiadása. („Na­gyon keresett könyv, eddig az Országos Széchenyi Könyvtárból hozattam meg könyvtárközi kölcsönzés­sel”). Éppen jön Kovács Ágnes, az irodalmi szakkör veze­tője. — Mit csinál nyáron a szakkör és milyen irodalmi színpad-műsorral készül­nek? — Nyáron' is megtartjuk heti két foglalkozásunkat. Utolsó három összejövete­lünk tárgya volt: A XX. század irodalmi irányzatai, itt különösen az egziszten­cializmussal foglalkoztunk. Aztán a képzőművészeti irányzatok közül az im­presszionizmusról beszélget­tünk. Legutóbb a Noszty fiú esetét néztük meg a tv-ben, a miskolci színház előadásában s utána a szí­nészi játékról beszélget­tünk. Irodalmi színpadunk új műsorát még nem állí­tottuk össze. A lányok fele azt mondja: valami vidá­mat! Bogdán Kálmán tanár ér­kezik — vasárnap délelőtt­re szeretne helyet biztosí­tani a sakkozóknak. — A Püspökladány—Tö- rökszentmiklós sákkversenv tartjuk vasárnap. Megjegy­korántsem biztosított. A vezérlőkapcsolók gyártásá­hoz pl. 31 tonna öntvény igénye volt az első negyed­évben, de csak 18 tonnát kapott keret hiányában: a Szerelvényértékesítő Válla­lat közelítőleg 1 millió csavarral tartozik nekik. A termékeket nem tudják készre gyártani, a vevőnek átadni. Nem véletlen, hogy a gyár sem termelési, sem gazdaságossági tervét nem zem, hogy a járási válo­gatott csapatunk tagjainak nagyobbrésze kender esi. — Tíz-tizenketten egész télen edzésben voltunk, s a ta­vaszi megyei szpartakiádon győztesként nemzetiszín sza­lagon szép aranyérmet kap­tunk. (Sakik és vidámság — ezt a kettőt minden műve­lődési háznak ajánljuk — már most, július-melegeiben Sok klubban meg lehetne még szervezni a sakkozást — csak meg kell találni a hozzá megfelelő vezetőt. Ami pedig az irodalmi szín­padok vidám műsorait il­leti; ez általános kívánság. A sok komoly és értékes téma feldolgozása során megfeledkeztek a vidám­ságról — pedig enélkül mai érzésvilágunk tükrözése nem teljes. Egyetértünk a „lányok felével” — remél­jük a másik fél is csatla­kozik hozzájuk). 01) Autós camping Csütörtökön a zamárdi Kék tó önkiszolgáló étte­rem mellett megnyitották az ezerötszáz személyes autós-campinget. Átadták rendetetésének a balaton- szabadi—sóstói háromezer, valamint a bélatelepi és or­dacsehi, összesen négyezer személyes táborokat is. így a hét végén a Balaton déli partján már 8500 vendég­gel többet tudnak elhelyez­ni táborokban, mint az el­múlt vasárnap. teljesíti. A megoldatlan anyagellátás azonban, nem­csak a mezőtúri vállalat­nak, hanem megrendelői­nek is kárt és fejtörést okoz. Például azoknak a szer­számgépgyáraknak, ame­lyek termékeiket exportál­ják. Ugyanis a vezérlő-kap­csolók szállítási késedelme miatt (és mondjuk csupán ezért) a tulajdonképpen tel­jesen kész gépeket nem ad­hatják át határidőre a kül­kereskedelemnek. Azaz az ország nem teljesítheti szer­ződési kötelezettségeit. A problémákat egy fur­csa kettősség okozza. — A tanácsi vállalatok általá­ban szolgáltató jellegűek és a könnyűipari ágazathoz tartoznak, tekintet nélkül arra, hogy például egyálta­lán nem szolgáltatnak, — mint esetünkben sem. A minisztériumi ipar anyagellátása érthetően jobban biztosított, mint a tanácsi iparé. Innen dotá- lódik, hogy bizonyos anya­gokra nem is kap a taná­csi ipar keretet, vagy csak nagyon csekély volumen­ben. A mezőtúri vállalat például színesfémet, ezüs­töt, nagyszilárdságú rugó­acélokat, öntvényeket, csa­varokat, bakelitprésport — mint szolgáltatód) vállalat csak nehezen szerezhet be. Ütemes anyagbeérkezést nem is várhat. Rendezni kellene tehát mielőbb a vállalat hova tartozását, mégpedig ter­melő jellegének és termé­keinek megfelelően. — A KONTAKTA, a TRANS- VILL és a Villamos Beren­dezés és Készülék Művek az utóbbi években érdeklő­dést mutatott egy gyáregy­ség Mezőtúron való létesí­tése iránt, ami viszont be­ruházás nélkül nem megy. Érdemes lenne foglalkozni ezzel a gondolattal, mert végleges megoldás felé ve­zethetnek a tárgyalások. F. P. Építész­kongresszus Párizsban A Magyar Építőművé­szek Szövetségének küldött­sége dr. Reisch Antal egye­temi tanárnak, a szövetség elnökének vezetésével csütörtökön Párizsba uta­zott. A magyar küldöttség a francia fővárosban részt vesz az Építészek Nemzet­közi Szövetségének VIII. i Kongresszusán és közgyú- l lésén. — A nevemet azt ne, nem, azt nem mondn-n meg — makacskodott. — Aztán miért nem? — Hogyisne, csak ugrat­nának, csúfolnának, aztán hirtelen haragomban... A viharsarki kubikosnak ke­mény ám a tenyere. Már az igaz, hogy nem kell fél­teni a nevemet, mivel be­csületes voltam én mindig. — Hogy az a szentséges úristen verjen bele a sár­ba, hát nem mondom, hogy ne oda hányd a földet! — mordul rá az egyik gé­pesre. Az öreget elfoglalja a mérge, kihasználva az időt, a lekapott emberhez for­dulok. — Haragszik-e a gorom­ba szóért? — Igaza volt. Jó ember az, olyan mint a kenyér. Csak a héja ropogós. — Ne társalogj, a fene a tempódat! — csap le kö­zénk az öreg. — Maga se tartsa fel, dolga van annak, meg nekem is. — Bácsi, a nevét... — Megmondtam, azt nem! Csak ennyit adok ki magamról: ötvenen túl. de a közelében. Viharsarki ku­bikos. most munkavezető. — Hát jó. — Meghiszem. És diadalmasan elballag a töltés hátán. | BŰVÉSZ Bereczki Barna a miskol­ci 3. számú AKÖV gépko­csivezetője testes ember. Száz kilónál biztosan töb­bet nyom. Egv fordulóra el­kísértem. A Lenin Tsz út­ján jártunk. — Miskolc csak szebb en­nél az alföldi asztalnál. Hát még Tapolca. Lillafüred! — Nem hiányzik a csa­ládja. a hegyvidék? — Dehogynem. A jó pén­zért viszont el kell iönni. A családért teszem. ‘ Én ma­gam, kevéssel is beérem. — Mennyit keres? — Négyezer körül. Pár hónapig leszek itt, aztán megyek haza. Haza, a he­gyekbe. — Fárasztó a munka. Ugye? — Megizzad az ember. Mikor mi tizenhatan Mis­kolcról idejöttünk. azt mondta a szolnoki igazgató: „Na, gyerekek, most elvé­reztek”. De velünk, öreg sofőrökkel nem lehet ki­fogni. — Kevés a szabadidejük-. — Dolgozunk. eszünk, meg alszunk. Nem éppen megkívánni való. igaz? A pénzért sokat és jól kell dolgozni. Akkor van; — Gyűjti valamire? — Csak úgy, mint más. Nem céltalanul. Ma többet és jobbat akarok, mint teg­nap. A munkahelyemen is, otthon is. Naponta tizenöt órát ül a volán mögött, Pedig a nagy földhányásokon vezetni, már-már bűvészkedés. Ő úgy játszik a nagy Skodá­val,, mintha ping-pong lab­da volna. Fábián Péter SAKK és V KENDERESEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom