Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-14 / 164. szám
1965. július 14; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szelevény se fehéren, se feketén Korponai István, a szele- vényi Szikra Termelőszövetkezet technikus üzemgazdásza számokkal erősíti meg azt. amit a határjáráson Gulyás Imre tanácselnökkel láttunk. Eszerint: a 6000 holdas szövetkezetnek 580 holdja vetetlen. 340 hold réti kaszálót elvitt a Körös. Az aratás előtti héten 103 milliméter eső hűl. lőtt, s még a homokos talajú Vadasban is térdig ér a dinnyeföldön a belvíz. A dohány jégverést kapott, a száj- és körömfájás majd öt hónapig lappangott náluk. Mindent egy összegbe sűrítve: a Szikra Tsz eddigi veszteségei, termelési kiesései megközelítik a 2 millió forintot Nem lehet mindent az időjárásra kenni Pedig tavaly ősszel úgy indult a dolog, hogy az idén kiirthatják a „gyengélkedőről” a szelevényi Szikrát. Ám csak a lábadozásig jutottak el, s még mindig „táppénzes állományba” tartoznak. De mindent csak az időjárásra mégse lehet kenni — így vélekedik Pavluska Péter főagronómus. És így van. mert az időjárásnak semmi köze például ahhoz, hogy a tizenhat esztendős közös gazdaságnak tizennégy elnöke volt már, a tizenötödik pedig, Kuti Imre személyében sokat álmatlankodik: — Nehéz ám azt rendbe tenni, amit mások elrontottak. Tavaly — noha jobb esztendőjük volt — 7200 forint évi átlagjövedelmet osztottak a közösből. S az ideire tervezett — bekalkulálva a majd 2 millió forintos állami támogatást is — még mindig évi 7600 ío. rint körüli, vagyis alig valamivel több, mint 600 forint havi jövedelmet jelent. A Néplap két évvel ezelőtti írására hivatkozva libapász- torbérnek minősítik ezt még mindig a szelevényiek. Nem is csoda Megalapozottnak tekinthető Kuti Imre elnök véleménye. — Két-három jói termő esztendő kell ahhoz, hogy rendbe legyünk. ,Egy tyúk csak húsz csibét költhet' Hozzákezdtek. Talán ml gyorsan akartak talpraállni, emiatt néhány meggondo- lanságot is elkövettek. Abból indultak ki — és ez pártolható szándék —, hogy minél több. pénzt adó kultúrával foglalkoznak. Hagy. mából mindjárt 150 holddal kezdtek. Cukorrépát is sokat vetettek, végül nem akadt mindnek gazdája. Hiába, a gazdasági megszilárdulásnak is vannak lép- csőzetei. Mindenki tudja, mennyire kényes a hagynia is, a cukorrépa is, és milyen jól előkészített földet kíván. Eke után vetett hagymából — mert ilyen is van Szelevényen — semmit nem lehet várni. Találóan mondta minderre Hegedűs András fogatos: — Kérem, hiába teszünk a tyúk alá 150 tojást, ha csak húszat tud kikölteni. Amíg egyszer elhirtelen- kedik a dolgot, másszor megindokolatlanul bizonytalankodnak Az aratást is korábban lehetett volna kezdeni. A faluban szerződ, tetett aratók három-négy napot vártak arra, hogy a Borsodból fogadottak is megjöjjenek s együtt indulhassanak. A fogatosoktól hallottam, sokszor még este sem tudják, hol kezdenek másnap. Az előző elnökről azt tartják. semmiségekért „ette az embereket”, a mostani ellenben túlságosan is elnéző. Nemrégen kárt okozott egy traktoros, sokáig elhúzódott a felelősségre vonása. Hatása máris lemérhető azon. hogy a járási főgépész állította meg a minap a gépeket, miután olaj nél. kül üzemeltették a gépvezetők. Egymás dolgát keresztezik Nem halálos vétkek ezek, de más szövetktzetekben túl vannak már az ilyesmiken. Ám Szelevényen 'áj vezetőség kerüit a gazdaság élére az összei, s még nem sikerült gyakorlatot szereznie. Sokszor keresztezik egymás dolgát. Magam is tapasztaltam ilyesmit. Egy hét leforgása alatt kétszer jártam a községben, de sose sikerült a párttitkárral találkoznom Első esetben Szolnokra kísérte be az elnököt. másodszor pedig Dunántúlra ment hagymát árulni. Nyilvánvaló, hogy egyik sem az ő dolga. Ami pedig a saját portáját illeti, az sincs rendbe téve. A szövetkezeti gazdák tájékozottságára gondolok. — Kevésbé ismerik a közös dolgait, terveit. Az is a pártszervezet dolga lenne. S az is, hogy ha két hétig nem jeleni' meg valaki a közös munkán, felkeressék, mi van vele. , Szelevényen csak negyedévenként tartanak közgyűlést, gyenge szövetkezetben semmiképpen sem helyesel- hetően. Ráadásul a vezetők nagyon sokat tartózkodnak távol. Mindenért őket hibáztatni természetesen nem lehet. Hiszen már az is bátorság, hogy el merték vállalni ennek a szövetkezetnek az irányítását. És hisznek is a jövőjében. Kidolgozták talpraáliftásának módját is. A kibontakozás útja Szelevényen: a kertészet, a hagyma, a cukorrépa. a lucemamagtermesz- tés. Ezt alapozzák most. Ottjártamkor intézték az új fiaztató építését. Már kialakították az állandó stabil állatgondozó gárdát. Méghozzá igen jó, a teljesítménytől függő készpénzfizetéses bérezéssel. így tudtak otthon tartani legalább húsz fiatalembert az eljárók közül. Ez hallatlanul nagy szó, hiszen a dolgozó szövetkezeti tagok majdnem kétharmada hatvan év körüli Szelevényen! Sok a iöid, kevés a fiatal A faluban ugyan sok életerős férfi és nő él, de eljárnak dolgozni a szomszédos magyartési és a közeli tiszakécskei szövetkezetbe. Itthon majdnem tizenöt hold szántóföld jut emberenként, amit képtelenek tisztességesen megművelni. Szelevény talpraállí- tásának nyitja: otthon tartani a fiatalokat. Ezért nevezhető okos dolognak készpénzfizetési rendszerük, noha hat féle javadalmazási módjuk igen cifra képet mutat. Az elemi szerencsétlenségeket leszámítva előbbre jutották a szelevényiek tavalyhoz mérten. Nem léptek akkorát, mint amekkorát lehetett volna. Ebbe nyilvánvalóan beszámítható, hogy jó termőföldjeik tápanyagban nagyon szegények. Tavaly végre már akkora területet szervestrágyáztak, amekkorát még soha a szövetkezet fennállása óta. Emelkednek a termésátlagok. Pavluska Péter mezőgazdász működésével elégedett az emberek nagyrésze. De azzal nem, hogy fizetése nem függ a közös birtok jó vagy rossz eredményeitől. Hitel adni az embereknek Van már sok jó dolog Szelevényen, de még mindig több a baj. A járási vezetése ugyan sokat segít (pénzzel, géppel, épülettel és minden módon) Szele- vónynek. A szövetkezet most már el is jutott a se fekete. • se fehér állapotba. Jobbra fordulóban, de sok bajjal, és a sokszor csalatkozott emberek már hinni sem tudásával. Az bizonyos, ha késve is, de jön a szelevényi kibontakozás. A pártszervezet elhivatottsága lenne az is. hogy ezt megértesse, ernögé felsorakoztassa a falut. Mert így rövidülne meg a már így is nagyon hosszú „dülőreju- tási” idő. Borzák Lajos Orvos nélkül * rendelő folyosója kő. zepesen tömött Férfiak, nők, fiatalok, idősek, néhány kamaszfiú, és három kisgyermek is, mamakísérettel. Tolakodás nincs, sorszámok szerint szólítja be a nővér a pácienseket. A fájdalmasabbak járkálnak, a többiek közönyös, fásult vagy éppen derűs hangulatban üldögélnek a padokon. A három kisgyermek közül egy fiú meg egy kislány futkározik csak elég hangosan és illetlenül, nekiütődve néha a padnak, néha falnak, sőt néha valamelyik fájdalmasan fel s alá járkáló felnőttnek. A harmadik gyerek, hasonlóan hat-hétéves forma fiú. sápadtan, aggodalmasan húzódik szorosan a mamájához, s még akkor sem mosolyintja el magát, mikor a futkosó kislány nekimegy egy járkáló térdének, és hanyattesik a folyosó közepén, A kislány mamája, szürke kosztümös, kissé elnyúzott arcú mama, meglátszik rajta, hogy korántsem ez a kislány az egyetlené, röstelkedve felugrik, felkaparja kislányát, s egyben ki i$ utal neki három gyors kis nyaklevest. Olyan anyait, éppen az ujjak hegyével, inkább jelképesen. A kislány el sem pityere- dik, csupán elpirul tőle egy kicsit. — Haszontalan! Doktor bácsi be sem enged, nem hogy megnézze fogadat, ha ilyen rossz vagy, nézze meg az ember! — porol fáradt idegességgel a szürkekosztümös, de mire a helyére visszaül, a kislány már tíz méternyi távolban folytatja a futkározást, — Nekem az az elvem, hogy veréssel nem szabad gyermeket nevelni! Nincs is semmi haszna, látja! — szól a szürkekosztümöshöz a sápadt kisfiú mamája. Derűs. kikészített, fiatalos mama. Hangosan mondja, talán inkább csak feltűnési vágyból Közben mintaszerű mamai gyengédséggel simogatja aggodalmasan hozzáhúzódó kisfiát. — Talán ha magának is öt lenne, más véleménye volna! — jegyzi meg él Új típusú triciklit, fémfogast készítenek a Karcagi Yas- és Fémipari KTSZ-ben Túlteljesítették ötmillió forintos tervüket A cseresznye után a meggy és a körte következik A cserkeszöllői Magyar- Román Barátság Tsz 30 holdon termelt az idén zöldborsót. A csapadékos idő kedvezett a borsó fejlődésének, csaknem 400 mázsát szedtek le- A tervezett árbevételt 51 000 forinttal túlteljesítették- Az értékesített zöldborsóért 153 ezer forintot kaptak. A gazdaságban befejeződött a cseresznyeszüret. A tagok 40 százalék részesedést kaptak a leszedett termésből- Az esős idő sürgetett a szüret befejezésére, ezért a vezetőség 50 százalékra emelte fel a részesedést. így egy szemig leszedték a cseresznyét- Cserkeszöllőn megkezdték a meggy és a nyári körték szedését- A termés közepesnek ígérkezikA Karcagi Vas- és Fémipari KTSZ tagjai eredményes félévet zártak. Tervüket teljesítették, sőt mintegy 3—400 ezer forintos nyereséget értei: el. Az év első hat hónapjában a szövetkezet ötmillió forint értékű árunál is többet termelt. Fő profiljuk továbbra is a postai fémpénztartály és a háromkerekű gyermektricikli. Az előbbiből hatszázat készítenek az év második felében. A gyermek- triciklivel kapcsolatban a szövetkezet műszaki vezetője elmondotta, hogy új, modernebb, tetszetősebb típus készítésére szeretnének áttérni. Az átállást egyébként szükségessé teszi még az is, hogy eddig a tricikliket 56 százalékos dotációval készítették. A dotáció azonban 25 százalékra csökkent. így a szövetkezetnek a tricikli gyártása nem gazdaságos. A protótípust augusztus 20-ára készítik el, melyet a Szolnokon rendezendő KISZÖV kiállításon be is mutatnak. A sorozatgyártáshoz. amennyiben ezt engedélyezik, jövőre kezdenek. , Ez év második felében a szövetkezetnél még egy új áru jelentkezik: fémfogasakat készítenek mintegy ezerkétszázat, 170 forintos egységárban. Minden áron védjük meg az igazságos bírálókat Hozzászólás a Kellemetlenkedő jóbarátok című cikkhez A Szolnok megyei néplap július 7-i számában olvastam a Kellemetlenkedő jóbarátok című írásukat. Társaimmal megbeszélve mondhatom egyetértésünkkel találkozott. A mi véleményünk is hasonló, mindkét embertípusról. — Az egyik fajtát megvetjük és elítéljük. Ez a fajta a rendszer lojalitását és mindennemű előnyét, lehetőségét a maga hasznára, a maga zsebére igyekszik kihasználni. Kispolgári elevenséggel, a régi kupecek módjára nem riad vissza a haszonleséstől, a spekulációtól, törvényeink kijátszásától, az emberek becsületébe gázolástól sem. Azt hiszi, neki mindent lehet, hiszen keze messzire elér. És ha ezt a hosszú kezet valaki megjegyzéssel meri illetni, olyat teker a nyakán a bírálónak, hogy az többé már nem tud szóhoz jutni. Ezért él sok emberben a ne szólj szám, nem fáj fejem intés. Nem merik kimondani igazságaikat. — Miért? Félnek, nincs megfelelő ideológiai felkészültségük, vagy attól tartanak, ha bajbakerülnek emiatt, nincs aki megvédje őket? Én úgy érzem, mind a három eset fennáll. Pedig állítom, nagyban meggyorsítaná a szocialista rendszer fejlődését, ha mindenki véleményét nyilvánítaná. Ismerek olyan embert, aki nem tűrte és nem tűri a rendszerünk elleni galádságokat. „Kinyírták”. S mégsem adta fel a harcot, inkább szenved, de bízik abban és hiszi, hogy egyszer még megbecsüli a szocialista társadalom igazmondásáért, amelyért ő sokat küzdött eszmeileg is, fizikailag is. Az ilyen embert nagyon meg kell becsülni. Nem mindenáron bírálója mindennek, hanem magas szocialista öntudattal, komoly műveltséggel — az ügyek, dolgok mélyének látásával, a kommunista erkölcs kívánalmainak megfelelően bírál és intézkedik. És az ilyen ember megvédéséről nekünk mindenképpen gondoskodnunk kell! Ne hagyjuk egyedül, ne hagyjuk védtelenül. Hiszen nem gazdaságot, nem vagyont, pozíciót, előnyt és funkciót akar az ilyen ember, hanem azt, hogy a mi társadalmunkban minden becsületes dolgozó háborítatlanul éljen. De ne így azok, akik mindennek a fölét halásszák el és mindenhol harácsolnak. Varga István Szolnok 1200 új szaktechnikust kap a mezőqazdasáq A felsőfokú mezőgazda- sági technikumokban most zajlanak és a hónap végéig, augusztus elejéig tartanak az államvizsgák. A végzős hallgatók már valamennyien elhelyezkedtek: a nyár végétől kezdve mindegyiküket várja a magukválasztotta gyakornoki munkakör. A felsőfokú mezőgazda- sági technikumok fennállásuk óta most bocsátják ki a legtöbb növendéket: 23 intézményben, 10 különböző szakon 1200 szaktechnikus végez. Egyharmaduk társadalmi ösztöndíjas volt: ők már ismerős termelőszövetkezetben, vagy állami gazdaságban kezdik meg munkájukat. A többi 800 hallgató több mint 1000 álláshely közül választhatott. Különösen sok üzem keresett állattenyésztő, valamint öntözéses növénytermesztő és növényvédő szaktechnikusokat. A két legfiatalabb szakról, a baromfitenyésztésről és a takarmánygazdálkodásról most első ízben kerültek ki technikusok, s mivel erről a gazdaságok alig tudtak, eleinte nem is nagyon igényeltek ilyen szakembereket. Néhány hét alatt azonban valamennyi szaktechnikus megtalálta a képzettségének megfelelő gyakornoki állást. nélkül, inkább bocsánatkérőn a szürkekosztümös. — Ki van zárva, kérem! Ha tíz volna, sem ütném egyiket sem! Nemcsak elvileg, hanem mert a verésnek úgy sincs haszna! — Lehet, hogy magának ilyen szerencsés természete van! — hagyja rá a másik engedékenyen. — Mi baja a kisfiúnak, hogy ilyen sápadt? Nem a belgyógyászatra kellene vinni? — Ah. Egy hete mozog mér egy foga az édeskémnek, és én Mm vagyok olyan, hogy cérnát kössek rá. és olyasmikkel kínozzam, mint egyes műveletlenek. Ha már van SZTK, akkor csak húzza ki a doktor.. .! — Igen, persze. Bár, talán... bár mások komolyabb bajjal vannak itt... óraszámra várakoznak... — úgymond a másik, halk szemrehányással. A kisfiú mamája fölrezzenő fejjel ki akarja kérni a szelíd szemrehányást, de a nővér kibukkan az ajtón, s éppen az ő sorszámukat mondja. Gyengéden kézenfogja csemetéjét, indul vele az ajtónak. A sápadt kisfiú még fehérebbre sápad, kettőt lép a mamával aztán váratlanul megveti a két kis cinegelábát, száját akkorára tátja, mint egy kapu, és üvölteni kezd, mint egy elevenen nyúzott pávián. S hasztalanul húzná több lóerővel a restelkedő mama, inkább lefekszik a padlóra, de nem megy. — Tessék megnyugtatni a kisfiút... addig kérem a következő számot! — mondja hűvös-udvariasan a nővér. S bemegy egy felkötött arcú férfi. A folyosón némelyek bosszúsan morognak, mások mosolyognak a cirkuszon. A mama ölben viszi a padra a közben elcsituló fiókpáviánt, sugdosva ígér neki csokoládétól kezdve görkorcsolyáig számos földi jót, ha szépen viselkedik. Közvetlen veszély híján a fiú szófián pislogással jóváhagyja az anyai ígéreteket, *T“íz percnyi átlagos nyu- * galom után kijön a férfi, kötés nélkül, mögötte a nővér csak a szemével int a mamának. A mama szinte futva vonja magával a fiút, hogy mire az észrevenné, már bent is legyenek. A kisfiú azonban nem olyan madár. Félúton ismét megszegi a két lábát, és üvölt, mint két olajban főzött pávián. A mama elkeseredetten ránt rajta egy óriásit, talán hogy egy lendítéssel beröpítse a rendelőbe. A késégbeesett fiú az utolsó pillanatban szabad kezével belemarkol egy közelben meglebbenő szoknyába. A szaknya dereka arasznyit csúszik le a karcsú, fiatal nő csípőjéről. A nő sivít, a többiek bámulnak és nevetnek. A mama szégyeneiében és elfojtott dühében céklává vörösödik, megrándul teste hosszában, s lekever a kisfiának egy akkora pofont. hogy — elvi alapon is — elég volna pisztolylövésnek. A pofontól a fiú nyitott szájából kirepülő valami apró fehérség, nekikop- pan a falnak, és lehull. A mama haragba ködösödön szemével ezt észre sem veszi válasziékosság nélkül ripakotlik a kisfiúra: — Jössz rögtön, vagy... A nővér közben lehajol, felveszi a falnak koppant és lehullott fehér valamicskét, tenyerén a mama elé kínálja: — Azt hiszem, már fölösleges a bemenés. Valószínűleg erről lett volna szó! A kis fehér tejfogacska közönyösen hévén a tenyerén. Barsi Dénes
