Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
INS. }Ú!!US 11: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „KIVÁLÓ LETTEM, ÉDESANYÁM" Nagyon szeret táncolni, imádja a zenét. Most azonban könnyen ellenállt a csábító dallamoknak. Leült az asztalhoz, sört rendelt, s megitta felét. Nézte a keringőző párokat, cigarettát vett elő, s gondolataiba mélyedre eregette a füstöt. Átrepülte a folyókat, városokat, falvak maradtak mögötte, s megpihent Sár- pentelén, ebben a dunántúli kisfaluban. Elmosolyodott. Aggódó szempár nézett vissza rá, melyről szeretettel, s biztatással csókolta le a könnyeket — Hogy bírod majd. kisfiam? — simogatta meg sötétfekete, rövidre nyírott haját egy kérges tenyér. Kibontakozott az ölelésből, kezébe vette aktatáskáját, s elköszönt. A zene pattogó ritmusa zökkentette ki gondolatából. Papírt vett elő, s hatvan filléres bélyeggel egy borítékot. Imi kezdett. „Drága Édesanyám!” — aztán megállt. Mit is írjak, hogyan írjam meg? — kérdezgette önmagától. Parancsnoka, Szabó százados állt legközelebb hozzá. Szemében hideg fények csillognak. Csalóka ez a fény. A hidegség csak amikor parancsot ad, akkor érezhető. Egyébként melegség árad abból legtöbbször. Különösen, ha a tizennyolc, azaz lassan már a tizenkilenc évesekkel beszélget. Így volt ez akkor is, amikor az ujonckiképzés, az eskütétel után először ült le velük beszélgetni. Mit is mondott? ... A „kiváló” dm elnyerése nem kis feladat, de meg lehet szerezni. Egy sorkatonának ez jelenti a legnagyobb kitüntetést. — Igen, így mondta. S én Marót* Ferivel együtt elhatároztam: megszerezzük. Biztosra vettem, hogy sikerül. Persze akkor még nem sejtettem, hogy milyen nehéz ez. Közölték a követelményeket A kiképzési feladatok végrehajtása kiváló ered. ménnyel; üres fegyelmi lap; a gondozásunkra bízott felszerelés, technika példás gondozása; kulturális, társadalmi és sportmunkában való részvétel; jó eredményű lőgyákorlat. S mindez még csak a feltétel. Feltétele a vizsgára bocsátásnak. S a vizsgákon sem volt mindegy, hogy átcsúszik-e valakit vagy kiváló lesz. A nehéz feltételek ellenére nekiindultam. Egy évi munka után következett a vizsga. A lövészet kiválóan sikerült. A testnevelési gyakorlatok is jól kezdődtek. A lóugrásnál azonban baj történt. Megrándult a jobb kezemen két ujj. Alig tudtam fogni vele. Nem szóltam senkinek, hiszen akkor abba kellett volna hagynom a versenyt. Fájó ujjakkal mentem a nyújtóra és a korlátra, összeszori- tott fogakkal végeztem a gyakorlatokat. Sikerült. Az 1500 méteres futásnál lüktetett a kezem. Este fáradtan zuhantam az áffl/ba, mégis nehezen aludtam el. Éjfél felé arra ébredtem, hogy mellettem Maróti Feri hangosan vezényel álmában. Öt is megviselte a nehéz munka. Csendben felkeltem, s kicseréltem a vizes zsebkendőt, melyet uj- jaim köré csavartam. Másnap folytatódott a vizsga, de egyre kevesebben maradtunk. Bal kézzel ástam a lövészárkot. Ügyetlen voltam, s elvágtam a kezem Elsápadtam. Fuccs a versenynek. Ha bekötik, azzal nem dolgozhatom. Jobb kezemen pedig alaposan meghízott a két ujj. Kötözéskor azonban ezt nem vették észre. Folytathattam a versenyt. Sikerült a lövészárkot kiásni, megfelelőre végeztem a harcászati gyakorlatból, s jól feleltem fegyveranyagismeretből és löelméletböl is. Utoljára az akadálypálya maradt. Ez a tíznél is több akadállyal nehezített kétszáz méter választott el a „kiváló" jelvénytől. Együtt indultam Ferivel. Ő jobb futó volt, de nekem mindkét gránátom célba talált. A palánkra nehezen kapaszkodtam fel fájó kezemmel. Ráadásul rosszul estem a leugráskor. Most már a lábam is sajgóit, pedig még 30 méter a célig. Nem bírom. Vége lenne? Hiába volt az egész év, s a vizsga megfeszített munkája? Nem tudom, hogy értem a célba, csak arra emlékezem, hogy én is ott álltam a sorban, amikor felolvasták, kik nyerték a „Magyar Néphadsereg Kiváló Katonája” címet... ...és folytatta a levélírást: „Emlékszik, mit mondott, amikor elbúcsúztam? — Hogy bírod majd, kisfiam? — Most válaszolok erre: kiváló lettem, édesanyám! Mindenkit csókolok, szerető fia: Bernáth Gyula kiváló honvéd, Szolnok.” Majnár József A NÉPI ELLENŐRZÉS MEGVIZSGÁLTA: ÚJÍTÁSOK ■ ■M ::: SZABÁLYTALANUL MAGAS ESZMEI DÍJJAL KIHASZNÁLATLANUL Terven felül vizsgálatot tartott a megyei népi ellenőrzési bizottság a szolnoki vízügyi igazgatóságnál. 1960. január 1-től ez év első negyedév végéig vizsgálták az újításokat. 1962 őszétől az új igazgató és az újítási előadó — kisebb alaki hibáktól eltekintve — megszüntette a korábbi súlyosabb hibákat: egyes javaslatok visszautasítását nem közölték az újítóval; több újítás dokumentációja hiányzott (nem található a javaslat, a szak- vélemény, vagy az értékelés); több esetben felmerült a munkaköri kötelezettség kérdése, valamint vitatható volt az elfogadott újítás viszonylagos újdonsága; Munkaköri kötelesség helyett Dr. Berente Kálmánnak, az igazgatási osztály vezetőjének tavaly fizettek ki újítás címén 1400 forintot, holott az iktatási és irattározási rendszer módosítása munkaköri kötelessége volt. Dr. Berente egy másik „újítási” javaslata hasonlóképp nem tekinthető másként, mint munkaköri kötelességnek, azaz a mulasztókkal szemben fe- lelősségrevonást kell alkalmazni, nem pedig a hibákat „újítással” korrigálni. Az elbírálás határidejét több esetben nem tartották be, még 1963-ban sem. Igen sok újítást díjaztak anélkül, hogy tervezési, illetve megvalósítási szerződést kötöttek volna. Esetenként túlzottan magas eszmei díjat fizettek. A korábbi és a mostani Békés megyei népművelők látogatása Mezőtúron Nyár van, s ez a népmű. vetési munkának nem éppen főszezonja. De a lelkes népművelők ilyenkor sem nyughatnak. Magukat művelik. Ezért a tanfolyamok, tapasztalatcserék. De össze is lehet kapcsolni a kettőt, így tettek a Békés megyeiek is. Gyomén rendezett nyári tanfolyamokról mintegy harmincán átruccantak a szomszédba — Mezőtúrra: Megnézték a városi könyvtárat és a művelődési házat. Már a könyvtárban elkezdődött a vita, kérdések, „hogy van itt és hogy van nálatok”. A művelődési házban aztán hamarosan teljes mértékben kibontakozott a tapasztalatcsere Milyen legyen egy művelődési ház munkájának szervezése? Milyenek az énekkar szereplési lehetőségei? Milyen a repertoár? Milyen a kapcsolat a téeszekkel és hogyan működnek a népművelési ügy. vezetők? Belemelegedtek. Még most is vitatkoznának, ha közben el nem kezdik _ a körsétát a művelődési házházban. — Nagyon hasznos volt ez a kis kiruccanás — mondta Horváth László, a Békés megyei népművelési tanácsadó vezetője. — Nemcsak sok értékes tapasztalattal gazdagodtunk, hanem azt is remélhetjük tőle, hogy a két szomszédos megye népművelői között szorosabb kapcsolat fejlődik ki és konkrét segítséget is tudunk nyújtani egymásnak. KIS MODELLEK - NAGY MESTEREK Nagy sikere van Szolnokon az Ipari tanulók kiállításának. Napról napra többen keresik fel ezt az értékes és színvonalas bemutatót, mely arról tesz tanú- bizonyságot, hogy megyénkben magas színvonalon folyik az iparitanuló képzés. Valóságos kis remekmű egy-egy kiállított mozdony, bútor, autó, vagy toronydaru-modell, mely mindegyik eredetijének pontos kicsinyített mása. Mint azt képünk is mutatja, a látó gatók nagy érdeklődéssel szemlélik a kiállított kis- .......................................... mozdonyt ú jítási előadó is nyújtott be újítást, melyet az igazgatóság vezetője bírált és fogadott el — szabálytalanul, mert a felügyeleti szervhez kellett volna továbbítania. Bonyodalmak a Vakond és a zsilipvizsgáló kocsi körül Az elfogadott újítások bevezetését, megvalósítását alkalmazását igazoló dokumentumok több esetben hiányoznak, vagy nem fedik teljesen a valóságot, még az utóbbi években sem. Előfordult, hogy akkor is eszmei díjat fizettek, amikor a megtakarítás utókalkulációval számítható lett volna. Az OVF dí- jazata a Vakond-ot és a zsilipvizsgáló kocsit, előbbiért 70 000, utóbbiért 10 000 forintot adott. A Vakond-ot alig használták még. Alkalmazása nem gazáaságosabb az eddigi módszernél, igaz, hogy sokkal egészségesebb munkavédelmi szempontból. Több újítást díjaztak már, noha meg sem valósították, vagy nem használták még őket. A NEB-ülésen az a vélemény alakult ki, hogy az eszmei díjat általában szubjektiven állapítják meg; rendezésére országos intézkedés szükséges. E vizsgálat részletesebben, alaposabban tárta fel a hibákat, mint a felügyeleti szerv korábbi ellenőrzései. A NEB-ülés megállapította, hogy 1962. október 1. előtt több és súlyosabb hibát vétettek e téren, azóta lényeges javulás tapasztalható, de még mindig van kifogásolnivaló: Javasolták, hogy a jövőben hatékonyabban ellenőrizzen az OVF; nagyobb mértékben vezessék be az újítóknál a társadalmi ellenőrzést, a nyilvánosságot; a Vakond és a zsilipvizsgáló kocsi díját vizsgálják felül; készítsenek intézkedési tervet az elfogadott, de még be nem vezetett újítások megvalósítására. V. P. ÁGI NEM TUDJA Ági szinte észrevétlenül lett nagylány. Anyja és apja egy szép napon ugyan megdöbbenve vette tudomásul, hogy Ági szőke fürtjeit hol feltupírozva tornyos frizurába, hol lófarokba kötve hordja. Ilyenkor afféle úgynevezett lelki masszázzsal igyekeztek gyermekükre hatni: „Nem való ez még neked, ráérsz az ilyen divathóbortokkal Máskor szigorú hangon jelentették ki: „Ha nem fésülöd le simán a hajad, kapsz két akkora nyaklevest...” Pedig, ha jobban figyelnek, észreveszik, hogy a frizura állandó változtatása volt Ági életében nagy. lányságának első szemmel látható jele Első gimnazista volt» amikor egy ebéd után bejelentette anyjának: „Már nem tudom hordani ezt a kabátot, kilóg belőle a ruhám. Égy lány se jár ilyen kusza valamiben. Értsd meg, nem veszem fel többet. Inkább járok nadrágban és pulóverben...” Szó, szót követett, végül megegyeztek abban, hogy mivel B9V új kabát vásárlása most nincs előirányozva a család költségvetésében, a kabátot átalakítják hétnyolcadosra, Ügy még lehet hordani és divatos is. Ám most, amikor Ági hazalibegett kipirultan az osztályvizsgákról — 4,8-al végezte a második gimnáziumot — ebéd után egyszerűen bejelentette: „Anyu„ nekem egy bikini kell. A többiek is abban járnak a Strandra.” És meglett a bikini, a strandkabát,, a szalmaka- lap... És akkor Ági újabb bejelentést tett a családnak, szintén ebéd után. Miért mindig ilyenkor? Talán azért, mert úgy gondolta, egy kiadós étkezés után enyhültebb a szülői szigor. Talán azért, mert egy jó emésztés lustává teszi az embereket, kevésbé kaphatóak a vitatkozásra. Egyszóval nem tudni, miért pont délben, de a bejelentés megtörtént, valahogy így: „Ügy gondoltam, hogy a lányokkal együtt elmegyünk délután táncolni o klubba” „Táncolni?” — döbbent meg apa. „De hiszen eddig csak az iskolában a lányokkal táncoltál” — hüle- dezett anya. „Egyszer igazán nekem is meg kell próbálni, milyen az. ha fiúval táncol az ember” — vetett ellent Ági. „Na jó” — szólt apa. — „Akkor anyáddal együtt elmentek.” E szavak hallatán viszont Áginak nyílt kerekre a szeme. „Na. de apa. oda nem szokták az anyák a lányukat elkísérni.” „Egyedül akarsz menni?" — képedt el az anya. — „Hogy képzeled?” „Óh, egyszerűen” — jelentette ki Ági, s a megdöbbent szülőknek eljátszotta. hogy megy majd be barátnőivel a klubba, hogyan kéri fel őt egy fiú, hogyan táncolnak, miről beszélnek... Egyszó mint száz: Ági délután fél ötkor új ruhájában két barátnőjével együtt elment táncolni. És utánuk néhány perccel anya is elindult. No, nem a klubba! Csak a klub elé! Amikor azután senki nem volt a közelben, belesett az ablakon. És látta, hogy az S lánya a másik kettővel együtt leül, aztán jön egy fiú és felkéri... az egyik barátnőt Meghűlt benne a vér. Te jó isten, csak nem fog Ági petrezselymet árulni? Hát nem látják ezek a vakok, hogy Áginál nincs szebb az egész teremben? Na, tessék, már kerek öt perce ül. ügye mondtam, hogy nem lesz jó vége ennek a táncnak. Szegény gyerek! Óh! Na, végre! Igiz, ennél csinosabb is felkérhette volna, dehát kezdetnek ez is jó. Este otthon apának anya hűségesen beszámolt a látottakról és némi sóhajto- zások közepette jegyezte meg: „Milyen hirtelen lett nagylány ebből a gyerekből. Táncolni jár. Még szerencse, hogy nem vette észre, leskelődöm utána. Azt hinné, nem bízom benne... Pedig rendes gyerek.” Másnap délelőtt a strandon ismerőseinek Ági beszámolót tartott élete első klubdélutánjáról. S így fejezte be: „És képzeljétek, anya titokban utánam jött. Nem mert bejönni, kívülről leskelődött az ablakon. Én persze úgy tettem, mintha nem látnám Nem akartam elrontani az örömét. Hát nem édes? Olyan, mint egy kíváncsi gyerek,”Varga Viktótíc
