Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-08 / 159. szám
1965. július 8. SZOLNOK MEGYEI NEPLAT 5 Soproni ünnepi hetek A szokásos, sötétben elhangzó har- **<tonasz6 után. reflektorok világították meg a város legismertebb építményét, a Tűztornyot; megkezdődtek az idei soproni ünnepi hetek. Az első napok tapasztalataiból még nehéz eldönteni, milyey eredménnyel dolgozott hónapokig a rendező bizottság. Számításaik szerint a tavalyihoz hasonló érdeklődés várható, erre az idegenforgalmi hivatal, a vendéglátó vállalat, a lakosság egyaránt felkészült. A már megnyitott kiállítások részben ipari jellegűek, az eddigiekhez hasonlóan az üzemek, szövetkezetek legszebb termékeit kívánják bemutatni. Másrészt muzeális értékek kerülnek a közönség elé, közülük a legjelentősebb az Iparművészeti Múzeum rendezésében kiállított ötvösművészeti anyag, ami a Fabricius házban az eddigi órakiállítást váltotta fel. A kulturális rendezvények legszínvonalasabbnak ígérkező részét a zenei bemutatók képezik. A soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar, vendégszólistákkal és két helyi kórussal együtt Beethoven IX. szimfóniáját adta elő. A kulturális rendezvényekkel egyidő- ben elkezdődtek a sportversenyek is. elsőként mindjárt nemzetközi szinten. A kövérekben fekvő pályán került sor a háromnapos lovasversenyre Kissé csúszós, sáros talajon, mindvégig nagy érdeklődés mellett. A következő napok sportrendezvényei közül elsősorban a Budapest—Miskolc—Debrecen—Sopron labdarúgó villámtoma, az országos motorkerékpár verseny. a kosárlabda és a Soproni Kupa elnyeréséért indított tomaverseny figyelemreméltó. Az ünnepi hetek műsorához tartozik a fertődi kastélyban sorrakerülő három Ahonnan a toronyzene szól. — (Szabó Zsigmond felvétele) hangverseny. A zenei programot az -Állami Budapest Táncegyüttes kétszeri fellépése, a Nyugat-Dunántúl amatőr tánczenekarainak fesztiválja, két orgonahangverseny, a fiatal soproni muzsikusolt „Muzsikáló századok” című szabadtéri sorozata és a városi tanács fúvószenekarának hét fellépése teszi teljessé. S opron szeretettel és változatos műsorral, szórakozási lehetőséggel várja vendégeit. Gyémántból briliáns MONDJAK, hogy azelőtt szebb briliánsok voltak. Van is ebben igazság, bár a csiszolás ma világszerte jobb, mint egykor. Az ékszerészek célja valamikor az volt, hogy minél nagyobbra sikerüljön nekik a briliáns, mert az többet hozott a konyhára”. Ezért a követ igyekeztek úgy foglalatba helyezni, hogy az csak a briliáns csekély részét zárja magába. A csekély szót persze viszonylagosan kell felfognunk: ha a kő fele került a foglalatba, az már minimális mennyiségnek számított. — Napjainkban az arány tovább változott — Csak éppen fordított irányban. Az ékszerekbe most a briliáns kétharmada kerül. Persze nem a tömegének a kétharmada, hanem a magasságáé, mivel fordított kúpformára csiszolják. Ez azt jelenti, hogy a kúp alapja kerül felülre. Márpedig a briliánsnak ez az alap a legszélesebb része, amelyről azután kiemelkedik a művészien csiszolt maradék egyharmad. A briliáns így mélyebb lesz, s ez a mélység előnyére válik. GYÉMÁNT és briliáns között körülbelül az a különbség, mint az ódivatú csillár üvegmütyürkéi és — a között az ékszer között, amelyet már bizonyára az olvasó is megcsodált valamelyik kirakatban. A gyémánt ásvány, a briliáns az emberi kéz műve. — A Szovjetunióban 11 esztendeje kezdődött a „briliáns- gyártás”. Akkor fedezték fel a jakutföldi gyémántlelőhelyeket. A moszkvai ékszergyár gvémántműhelyében 52 csiszoló dolgozik, csaknem mind férfi, de a meósuk nő. Nagyítóüveg alatt veszi szertnügyre a kész briliánsokat, amelyeket ugyanúgy osztályoz, mint a tanár az iskolában a gyerekek feleleteit. A szó szoros értelmében az értékskála itt is az ötöstől az egyesig terjed. Az érdemjegyek a csiszolás minőségét jelzik. Mégis előfordulhat, hogy a „beszekundáztatott” briliáns többet ér, mint kitűnőre minősített társa. Mert a színnek is beleszólása van az értékbe: a legértékesebb a teljesen színtelen, áttetsző kő. Általában minél kisebb a gyémánt, annál jobb a minősége. Az ékszerészek a legjobb minőségűeket kapják, a legszebb darabokat. Nem könnyű a briliánscsiszoló dolga. Egyetlen példa: — ahhoz, hogy egyetlen körtealakú, 0.6 karátos briliánst nyerjünk, hat órai állandó megfeszített és rendkívül precíz munkára van szükség. — Csak azután kerülhet kő az ékszerészekhez. AZ ÉKSZERMUNKA — valamennyiünk számára a rendkívül finom munkát jelöli. Az ékszerész és a szemébe csíptetett nagyítóval dolgozó órás alakja összeolvad képzeletünkben. Valójában azonban egyszerűbb a dolog. Az ékszerész szerszáma olyan, mint a lakatosé, csak sokkal kisebb, vésője mint a vésnöké, bár a vésnöknek olykor még kisebb szerszámai is vannak. Ami rendkívüli szépségű és értékű — a munka eredménye. Amíg a munka tart, a gyémánt szemre nem igen különbözik a közönséges ablaküvegtől, mint ahogyan első pillantásra a megmunká- latlan aranyról sem hinnék el, hogy ékszer lehet belőle. Mozdulatlan mozgókép Mi lesz a jászberényi amatőr filmesekkel J A jászberényi fotó és filmkör 1957-ben alakult a Hűtőgépgyár patronáló szárnyai alatt. Sokáig a vidék legjobb, legeredményesebb filmköre volt, ezt bizonyítják a Népművelési Intézet elismerései is és három fesztivál-díj, amely a jászberényi amatőr filmesek hírét gyarapította az országban. Az 1964 őszén sorra került amatőr filmfesztiválra mennyiségileg talán a legtöbb anyagot küldték be, de a Kűri egyetlen filmjüket sem fogadott el bemutatásra, sőt a fesztivál megnyitóján úgy emlékeztek meg róluk, hogy érthetetlen módon visszaestek* A kudarc után mozdulatlanok maradtak a jászberényi filmkör kamerád és azóta is a raktárban porosodnak. De vajon elkedvet- lenedésüknek egyedül csak ez a kudarc volt az oka? Mi okozta hanyatlásukat* amelynek gyenge szereplésük volt a következménye? A túlságosan nagy feladatok vállalása, személyi, vagy kedvezőtlen külső körülmények? Megválaszolásra váró kérdések ezek, amelyeknek a felderítése nem könnyű. 52 méhcsalád tragikus kimenetelű támadása Nem mindennapos állattragédia játszódott le a napokban a szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet földjén. Az egyik virágzó somkóró táblán átvezető dűlőúton kétlovas fogattal kaszálni indult Szőke Márton tsz gazda. — A somkóró között 52 méhcsalád legelt. Amikor a kocsi a kaptárokhoz ért, a méhek megtámadták a lovakat. — Szőke Márton fiával menteni akarta a jószágokat, elvagdalták az istrángot, de ekkor már annyi csípés érte a lovakat, hogy azok a helyszínen elpusztultak. A méhek ezután a két menekülő embert is üldözőbe vették. Mindkettőjüket kórházba kellett szállítani* A fiút első segély után hazabocsátották, az apa azonban még hosszabb gyógykezelésre szorul. Ultrahang az árvízvédelemben A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet újonnan konstruált mérőkocsijának segítségével — amelyet a Mohács alatti Duna-szakaszon „avattak fel” az árvízvédelem talán legkritikusabb napjaiban — több érdekes kutatási feladatat oldottak meg. Most egy másik érdekes műszert is sikerrel próbáltak ki, az ultrahangos mélységjeizőt* Kozmikus „utcaseprő66 1961. június 29-én a Ken- nedy-fokról hordozórakétát bocsátottak fel, amelynek egyszerre három mesterséges holdat kellett volna pályára juttatnia: két kutató és egy navigációs mes. térségét holdat. A fellövés nem egészen sikerült: a két kutató-műhold nem vált el egymástól és együtt kezdett keringeni a föld körül. A rakéta viszont a műholdak leválása után hamarosan felrobbant. A szétfröccsent repeszdarabok a Saturnus gyűrűjére emlékeztető vri-mit képeztek bolygónk körül. Egyébként nincs kizárva, hogy a jövőben a felettünk húzódó égbolt kissé megváltozik és a Föld körül mesterséges eredetű gyűrűk jelennek meg. Az angol szakemberek számításai szerint jelenleg a kozmikus térben több mint 480 földi eredetű objektum van, s közülük csupán negyven „tevékeny” szputnyik. Különleges földi állomások figyelik e kozmikus „szemetet”. Az ember kozmikus tevékenységének e „maradványai” bizonyos veszélyt jelentenek az űrrepülők számára* — Kép szöveg nélkül. A gyerek is megfigyelhette, milyen karriert futottak be egyes szavaink Először meghallottuk őket. Aztán tetszett a fülünknek. Akkor kampányszerűen használtuk őket mindaddig, míg nemcsak viszonylag, de abszolúte is tartalmatlanná váltak. Hamlet még nagyon helyén alkalmazta a kérdés szót. Lenni — vagy nem lenni? — eg itt a kérdés. Mondotta egyszerűen és mcg- cáfolhatatlanul. Mi pedig nemcsak elvileg, de konkrétice is mindenből kérdést csináltunk. Ügy szoktuk kezdeni valamt- kor: „Mert ha megnézzük ezt a kérdést, kartársak, akkor azt látjuk...” Annyiszor megnéztük a kérdéseket, hogy a végén már magunk is ráuntunk, ezért csináltunk egy meglepő fordulatot: élére állítottuk valamennyiü- ket. Sz ’p pályára tekinthet vissza az elA probléma probléma fikája lemondana a folytonos magamutogatásról. Ilyen szó a probléma. A probléma és a kérdés kezdettől fogva vetélkedve hígította mondanivalóinkat. Az előkelőbb hangzású probléma ravaszabb, ezért eg-j idő óta kozmetikázva fitogtatja magát. Mégpedig lépten- nyomon. Előadói beszédekben, felszólalásokban mostanában minden problematika. Állattenyésztés helyett sokkal rangosabb így: az állattenyésztés problematikája; az alkoholizmus is sikeresebb, ha az alkoholizmus problematikáját emlegetjük. A nőkérdésnek is van problematikája, sőt legutóbb egy dúsított változattal is találkoztunk. így hangzott: „Kedves hallgatóim! Az egész lakásprobléma problematikája abban van...” Tóth István Abból az elgondolásból kiindulva próbáljuk most sorra venni őket, hogy szükség van — — és szeretnénk, ha így lenne — a jászberényi filmkör feltámadására. Két tábor, két vélemény Az amatőr filmezés támogatóinak egyik, nem is kicsi, tábora a „művészi" amatőr filmekre esküszik. Szerintük az amatőr filmesek feladata művészi kis játékfilmek készítése, a film új kifejezési eszközeinek keresése. Ez a „profil” alkalmas lehet egy nagy fővárosi amatőr filmkör számára, de nehezebben megvalósítható vidéken. Nem a vidéki amatőrök tehetség- telensége vagy tehetsége, hanem korlátozottabb lehetőségük miatt* A másik tábor az amatőr filmezés dokumentációs jellegének fontosságát, népművelésben betöltött szerepét emlegeti. E vélemény képviselői azonban mindinkább háttérbe szorulnak* pedig ez a „profil” már a vidéki filmkörök számára is alkalmas lenne. A környezet, a táj, az ott élő emberek emlékeinek, eredményeinek művészi dokumentálása. A herényiek ezen az úton haladtak, de néha engedve a nagy kísértésnek, erejüket meghaladó vállalkozásokba kezdtek. Ilyen például a félbemaradt Jászok című kisfilm, amelyet felemásnak, egy kicsit a két nézet közötti kompromdsz- szumnak érzünk. 1965. január elejétől a kör vezetéséről lemondott Ludányi László, aki pedig a mozgatója, a lelke volt a kis társaságnak* — Az az igazság, hogy ha Ludányi László dolgozik. akkor a filmkör 1 ro- dukál valamit, ha nem dolgozik, nem nagyon csinál senki semmit — mondja róla Kertész Walter a Déryné Művelődési Ház igazgatója. Ludányi László lemondását vélt vagy való sérelmekkel indokolja, amelyek jogosságának eldöntése messzire vezetne. A filmkor újjászülethet A filmkör tavaly a művelődési ház irányítása alá került. — Munkánkhoz nem biztosítottak megfelelő körülményeket. Nem kaptunk elég támogatást. Olyan hangok voltak, hogy mi szükség van az egészre, hiszen csak néhány ember „pasz- sziója”, pedig nyolcvan tagunk van még ma is* A filmkör Önellátó volt, de előfordult, hogy amikor vásárolni akartunk valamit, nem volt rá a művelődési háznak pénze — mondja Ludányi László. — Nem tudok olyan véleményekről, hogy az amatőr filmezés csak néhány ember szenvedélye. Az igazság az, hogy a fotókörrel együtt vannak csak nyolcvanan. A filmkör sohasem volt önellátó, tavaly körülbelül hatezer forintot kapott a művelődési háztól, az idén pedig a bevételükön túl 9000.— forintot terveznünk be költségvetésünkben a részükre, mert szeretnénk, ha az idén újra dolgoznának a filmesek — ez volt Kertész Walter véleménye a fentebb írt problémákról. Mi is azt szeretnénk egy vita reprodukálása helyett, hogy a jászberényi filmkor újjászületne. Ennek az első lépése, hogy mindazok összejöjjenek, akiknek szívügyük Jászberényben az amatőr filmezés (ilyenek pedig meggyőződésünk szerint sokan vannak a városban) és személyes problémájukat. sérelmeiket félre téve tisztáznák a jövő lehetőségeit. —• Rideg Gábor laposodni — szó is. Emlékszünk rá, mennyire megremegtünk, ha felettesünk mélyen a szemünkbe tekintve, lassan tagolta a kifejezést: , „Meg kell mondani, . szaktársak, igenis, > ellaposodott itt a munka!” Legszemlé- ■ letesebb értelmet pedig akkor nyert a ; szó, midőn egy já- c rási értekezleten így ; hangzott el: ,*4.z i utóbbi időben — a { DISZ-titkár elvtár- l sík is nagyon ella- posodtak ” i A ráfeküdni ige j szintén felkapott lett. 1 míg aztán ilyen bo- ; nyolult és pikáns fordulathoz nem veze- | tett unosuntalan is- ] mételgetése: „Egy I megoldás van tehát: az elvtársaknak jobban rá kell feküdniük a nőmozgalomra!” És így tovább — és így tovább — soksok más szóhoz hasonló volt a hozzáállásunk. Miután azonban a fejlődés fokán rájövünk, hogy a maga helyén mind a kérdés, mind az ellaposodik, hozzááll — s a többi szó megállja a sarat, csak örökös használatban válnak üressé, semmitmondóvá — lassan visz- szanyerik jogukat a mindennapi beszédben. Illetve... Némelyik furfangos módosítással folytatja útját, anélkül, hogy „önkritikát gyakorolna” ét