Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-08 / 159. szám

1MB. tfttus 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A másodnövények termesztésére kedvező az időjárás Mit tanácsol a tudományos kutató ? Az 1964—65-ös rendkívül kedvezőtlen, csapadékos gazdasági év mezőgazdasági üzemeink többségét nehéz helyzet elé állította. Az október elején beköszöntött tartós esőzések miatt jelentős terület maradt szántat- lan, amit tavasszal is csak részben sikerült megmű­velni és bevetni. A vetésekegyrészét a belvizek tették tönkre. A teripelésből ezideig kiesett szántóterület nagyobbrészt a takarmánynövényeket érinti, amihez még hozzá kell tennünk, hogy az évelő pillangósok igen megritkult állományától sem remélhetünk jó ter­mést. Mindezek égetően vetik fel, hogy mezőgazdasági üzemeink minden lehetőséget maximálisan használja­nak ki a takarmánykiesés pótlására. A még műveletien és belvízkár« szenvedett területek hasznosítása Aranyérmes úttörők A még műveletlen, illet­ve belvízkárt szenvedett területeken a kielégítő ter­méseredmény érdekében a jó talaj munka mellett fő­ként a gyorsaságra, a vetés mielőbbi elvégzésére kell törekedni. Csak olyan mé­lyen műveljük meg a talajt, hogy a kívánatos magágy­mélység meg legyen, illetve minél kevesebb utómun­kára legyen szükség. — Igen jónak bizonyult a ku­korica és napraforgó együt­tes vetése is. Tekintettel a korlátolt vetőmag beszerzési lehetőségekre az említett növényeket dupla gabona­sortávolságra vessük. így kukoricából 70—80, napra­forgóból 30, cirokból 20—25 és szudáni fűből 22—25 ki­logramm vetőmag szükséges katasztrálig holdanként. A dupla gabonasortávolságra vetett növények a tenyész- idő alatt ápolásra nem szo­rulnak, esetleg a kelés előt­ti hengenezés válhat szük­ségessé. Július elejei vetés esetén a kölestől még ki­elégítő szemtermés várható. A kölest gabonasortávolság­ra vessük, holdanként 20— 25 kilogramm magmennyi- séggel. Számításba jöhet még a muhar is, elsősorban szénának, ebből haldanként 18—20 kilogramm vetőmag szükséges. A július elején elvetett növények szeptember kö­zepétől zöld takarmányo­zásra már felhasználhatók. Silózásukat úgy kell meg­szervezni, hogy október 7— 10 között — a korai fagyok előtt — betakarításukat be­fejezzék. A 80—85 százalé­kos víztartalmú növények ugyanis a fagy hatására súlyuknak 50—60 százalékát (s elveszíthetik. A zöldtö­megre termesztett növények közül a napraforgó betaka­rítása halasztható legké­sőbbre, mivel ez a korai fagyokra csak kisebb mér­tékben reagál. Minél több tarlóba vessünk másodnövónyt A jelenlegi szűkös takar­mánytermés kilátások miatt fokozott mértékben kell élnünk a tarlóvetési lehe­tőségek kihasználásával. Az őszi búza után — ké­sőbbi érése, valamint na­gyobb vetésterülete és a betakarítási nehézségek mi­att — csak igen jól gépesí­tett s a különböző mun­kákat jól szervező üzemek­ben várható a másodnövé­nyektől kielégítő termés- eredmény. Ezért elsősorban őszi árpa után vessünk má­sodnövényt. Aratását úgy kell megszervezni, hogy az­zal párhuzamosan haladjon a szalma betakarítása is. Az őszi árra tarlóját a talaj jelenlegi nedvességi állapo­ta mellett legcélszerűbb diszktillerrel, míg magasabb tarián több testű ekével előkészíteni. A talajelőké­szítéssel egyidejűleg 100— 200 kilogramm pétisót dol­gozzunk be holdanként, egyrészt a másodnövények táplálóanyag szükségletének, másrészt a tarlómaradvá­nyok mielőbbi enyészetének biztosítása érdekében. Több éves üzemi méretű — 20 holdas — kísérleteink alapján kukorica-csalamá- déből 120—150, napraforgő- csalamádéból 150—200. ci­rok-csalamádéból 110—140, míg szudáni fűből 100—120 mázsa zöldtömeg érthető el holdanként. A kukoricának és napraforgónak borsóval A skandináv szövetkeze­ti központok elnökeinek múlt évi magyarországi lá­togatását viszonzó magyar szövetkezeti delegáció a napokban érkezett haza csaknem egy hónapos dá­niai, norvégiai, illetve svédországi körútjáról. — Hazatérőben a magyar szö­vetkezeti vezetők találkoz­tak és tárgyalásokat foly­tattak a Német Szövetségi Köztársaságban a mezőgaz­dasági szövetkezetek köz­ponti szövetsége és a né­met fogyasztási szövetke­zetek központi szövetségé­nek vezetőivel. — A magyar szövetkezeti delegáció — mint Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke, a delegáció vezetője, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában rámutatott — bővítette szövetkezete­ink társadalmi kapcsolatait. — Gazdasági tárgyalá­saink elsősorban a magyar gyümölcs-, zöldségexport lehetőségeit javítják. — A dán szövetkezetek felaján­lották, hogy a magyar zöldség-gyümölcs, vala­történő vetése valamivel kevesebb termést ad, de a takarmány minősége rend­szerint kárpótolja a cseké­lyebb hozamot. Megyénkben mintegy 100 ezer holdon biztosítható a különböző takarmánynövé­nyek sikeres termesztése. Ha holdanként csak 100 má­zsa zöldtömeg takarmány­nyal számolunk, ez akkor is 100 ezer vagon zöldtakar­mányt jelent, amely mint­egy 50 ezer számos állat téli tömegtakarmány szük­ségletét fedezi. A mező- gazdasági üzemeknek tehát mindent meg kell tenniök e lehetőség jó kihasználá­sára. Dr. Mihályfalvy István mint konzervipari készít­mények bevezetésére „ma­gyar heteket” rendeznek egyes nagy supermarket- jeikben. A norvégok első­sorban cukor, bútor, sport­áruk és konzerveink iránt érdeklődtek, s bár a bevi­teli tilalmak ennek megle­hetősen szűk határt szab­nak, valószínűleg lehetőség lesz a Norvégiába irányu­ló zöldség-, gyümölcs-szál­lítások növelésére is. A részletek megvitatására ősszel norvég szövetkezeti kereskedelmi delegáció ér­kezik Budapestre. Svédor­szági gazdasági tárgyalá­saink eredménye a zöld­ség-, gyümölcs-szállítások növekedésében jut majd ki­fejezésre, de határozott ér­deklődést mutattak konfek­ció- és más iparcikkek iránt is. A tárgyalások — még ebben az évben — Bu­dapesten folytatódnak. Ha­sonló eredménnyel végződ­tek az NSZK szövetkezetei­vel folytatott gazdasági tár­gyalásaink is — fejezte be nyilatkozatát Szirmai Jenő. Ezerkettőszázharminckét úttörő pajtás adott talál­kozót egymásnak Csille­bércen, hogy tíz kellemes napot töltsenek el a tábor 208 holdas területén, az árnyas fák alatt meghúzó­dó sátrakban, sportpályá­kon, a strandokon, a budai hegyek kirándulóhelyein. A tíz nap fénypontja a kul­turális szemle aranyérme­seinek országos bemutató­ja volt. Nyolc művészeti ág küldöttei szerepeltek a tá­bor zászlókkal díszített szín­padán. A vers és mese­mondás kedvelői között ott van a szolnoki kertvá­rosi iskola hatodik osztá­lyos tanulója, Vincze Gabi is. A hangszerek ifjú mű­vészjelöltjei, az ének, a muzsika tolmácsolói, az irodalmi és képzőművészeti pályázatok nyertesei, a bábjáték és népitánc kép­viselői között ötven Szol­nok megyei pajtás találha­tó. Közöttük is a jászbe­rényi tánccsoport és a szol­noki Üjvárosi iskola ti- zenkéttagú kamarakórusa. Több mint félmillió leány és fiú vett részt az őrsi „Ki mit tud?’-on, a raj és csapatbemutatón, a járási, városi kerületi szemlén,’ amíg közülük a legjobbak eljutottak Csillebércre, az országos kulturális táborba. Olaj tört fel lapén Szeged magasabb házai­ról jól látható a várossal határos Tápé község új ne­vezetessége, az olaj, ameiy több mint 30 méter ma­gasságba tör fel, egy ter- málkútnak tervezett for­rásból. A kutat az ottani Tisza- táj Termelőszövetkezet fú- ratta 500 holdas konyha­kertészete számára. Azt tervezték, hogy a termál­vízzel valóságos kombiná­tot, hatalmas üvegházakat, süldőszéllásokat, istállókat, műhelyeket és egyéb épü­leteket fűtenek majd. A kútfúrók már le is hatol­tak a tervezett 2200 méte­res mélységig, ahonnan 90 fokos víz feltörésére szá­mítottak. Az úgynevezett belövésre szerdán reggel került sor, a termálvíz helyett azon­ban a várakozók legna­gyobb meglepetésére, feke­te olaj tört fel, nagy nyo­mással és robajjal. Elsza­kította a víz fogadására tervezett elzárószerkezete­ket, s — a szakrétők becs­lése szerint — percenként mintegy 3000 liter jóminő­ségű olaj lövell a magas­ba. Az olaj pillanatok alatt elárasztota a kút környékét, majd gyorsan megtalálta az utat az úgv- nevezett tápéi érhez, amely a Tisza szábályozásakor keletkezett. Most ezen a 16 holdas területen lassan fekete olajtó alakul ki. A rendükívüli esemény híre gyorsan szétfutott a faluban,' majd Szegeden is és nagy tömeg gyűlt össze a környéken. A kivonult rendőrséggel és tűzoltóság­gal együtt sokan nyújtot­tak segítséget a Tiszatáj Termelőszövetkezet tagjai­nak állatállományuk meg­mentéséhez. A levegőből esőként zu­hogó, s a föld felszínén is ömlő olajáradat ugyanis elöntéssel fenyegeti a tsz majorját, ahol a kombájn- színek, gépszínek mellett az istállókban mintegy 2000 sertés, sokszáz ló és szarvas- marha került veszélybe. Az állatok egy részét a fa­lu gazdáinál helyezték biz­tonságba, más részüknek, a szarvasmarháknak, a kö­zeli pusztán készítenek szükségszállást. Az olajfeltörés nemcsak a községbelieket, hanem az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt Üllésről és Szolnokról odaérkezett szakértőit is meglepte. Ahogy a motorzúgás elhal a paj­ta előtt, Radics Veronika maris kiront az ajtón. Vissza is perdül abban a minutában, repül a nyári karton bőszoknya utána. — Terus néni, Vándor Terus né­ni! Itthon van a Karcsi! özvegy Panyi Mátyásáé kezében hegyével az égnek mered a do­hányfűző tű. — A Karcsi? Nemcsak szeles- kedsz, Verőn? Jaj, akkor én már megyek is elébe. Indul ki a pajta homályából, a világosságot árasztó szűk ajtó irá­nyába. Ám a beáradó napfényt hirtelen elfogja valaki — Jónapot kívánok, Kezitcsóko- lom, édesanyám. — Fiam! Hát ezt megse gondol­tam volna. Karcsi kezetcsókol az anyjának, és csak aztán az arcát, jobbról- balról. Csattanás, cuppanó nélkül, nem úgy. mint ahogy Panyi Má- tyásné teszi. Ettől el is restelli magát egy kicsit. Aztán nagy za­varában nem tudva mihez kezdeni, visszaszalad a fejőszékért, ami' minden reggel magával hoz ide a pajtába. — Üljél csak le, kisfiam. Na, üljél le. — A. Köszönöm, édesanyám, ül­hetek én eleget. A pajtában nagy csend van kö­rülöttük. Mindenki Karcsit nézi. Egy darabka dohánylevelet se akasztottak még zsinegre azóta, ahogy Karcsi ide belépett. Poz- derka András, a munkacsapatve­zető pedig feszeng már nagyon, hogyan szólítaná meg a gyereket. Gyorsan meg is találja a módját, mégpedig diplomatikusan. — Akkor, Terus. te már mára fejezzed be. Menjél csak te a fiaddM. Pozderka András számítása be­vált. Mert erre mindenki őrá néz, doktor Panyi Károly tudományos kutató elsőként. — Jóegészséget, András bácsi. De régen nem láttam. Panyiné viszont már néz Is ki a pajta elé. ahol ott áll a szilva­kék Skoda személyautó. Panyi Má- tyásné ugyan nem ismeri az autó­A LÁTOGATÁS márkákat. Azt látja, hogy fénylő, ragyogó kocsi ás az tudja, hogy ez a Karcsié. Irta, hogy OTP-részletre vásárolta. Két pillanat múlva, ha arra kényszerítenék, sem tudná visszaidézni, hogyan is jutott be a fia mellé az első ülésre. Megelé­gedetten nézi: a pajtában nem maradt ember. mindenki őket kíséri. Karcsit figyelik, milyen elegánsan, lepkeszerű szökkenéssel indít. — Karcsikám! Jaj, álljál meg egy percre. Megvárja, míg a motorzúgás le- halkulására és a fékezés hangjára felfigyel mindenki Azok is, akik már indultak az épületbe. Csak ak­kor, csak utána kiáltja oda: — András! Akkor mára engem már ne várjatok vissza. Mehetünk, Karcsi! Alig érnek azonban a műútra, máris a fejéhez kap megint. — Karcsi fiam! Hát a fejőszé­ket meg otthagytuk. Gyerünk vissza érte. — Nem mehetünk vissza, édes­anyám. Akkor oda a szerencsénk. S úgy meghúzatja a motort, megugratja a gépet, hogy akit csak az út mentén találnak, jól tele­vágják porral. Néznek is az embe­rek morcosán a jármű után, de Panyi Mátyásné nagy kedvvel, szé­les örömmel integet nekik. A bolt előtt hirtelen felkiált: — Jaj, hát kenyér sincs még otthon. Karcsi a fékre lép. noha úgy tudja, az édesanyja mindig maga sütötte még a kenyerét idáig Ki­nyitja az ajtót, kötözgeti a cipője fűzőjét, várja, hogy minél több ember gyűljön itt is össze. Benn is előre áll a sor mellett és amilyen hangosan telik tőle, rászól a bol­tosra: — Sietnék nagyon Lacikám, ke. Ne várakoztassuk meg a Karcsi fiamat. Itt áll kint az üzlet előtt, saját taxijával. A bolttól nincs messze a kocs­ma, ott megint megálljt vezényel Panyiné. — Karcsikám, látod-e hát sört meg nem vettem. Karcsi ellenkezik. — Köszönöm, édesanyám, de amióta vezetek, egy cseppet sem iszom. — De legalább málnát, fiam. Nagyon elszokhattál te már ettől a vasízű falusi víztől. Otthon aztán Panyinénak az jut eszébe: lám, milyen furcsa is a világ. Itt van ez a nagydarab jó­vágású fiatalember, dr. Panyi Ká­roly tudományos kutató. Hány ember tiszteli, hány ember dolgo­zik irányításával? És ő meg csak szól neki egyet, s máris azt teszí. amit ö kíván. Ki is próbálja, med­dig tart ez az engedelmesség. Tudni akarja... Vacsora után, mi­kor az, a fényes Fecske feliratú cigarettadobozból előhalász egyet egyet, azt mondja neki: — Karcsikám, ne gyújts rá, kis­fiam. Nem bírja ez a kutya fejem, hallod. Ügy átjárja egész nap az a nyers dohányszag. Ijedten lesi, mi következik most. Karcsi visszateszi a cigarettát a többi közé. Kisvártatva aludni tér a szobájába. Másnap reggel hatkor talpon van már, kiveti magát az ágyból Meglepi a nagy csend, ami körülveszi. Pizsamában ballag a kerten át megtudni, hová lett az édesanyja. Ott van az udvar hátulján. Két nagy vödör víz meg mellette. Abba mártogatja szabályos mozdulatok­kal a fakult, kopott, régi perlzál szoknyadarabot és súrolja, mossa már az autó hátsó kerekét. Karcsi megtorpan és elakad benne a lé­legzet is. Áll hallgatagon, majd­nem gyökeret eresztve. Meg se tudna szólalni most. De Panyiné észreveszi így is. Feláll, még majd­nem egyenesre erőlködött testtar- fással. — Miért nem pihentél még, fiam? Ezt? Ezt csak azért tisztí­tom, mert tudod-e mit gondoltam én most, fiam? Azt, hogy elvin­nél engem nagyanyádhoz, nagyon megörülne neki. Karcsi bólint. A nagyanyja itt lakik három utcával odébb. A kertek alatt gyalogosan menve fe- lányi út sincsen, mint így körül kerülve kocsival. Dehát... Mert érti már... Bólint még egyszer nagyon ko­molyan. Magában már megfogad­ja: körülvezet majd a falun és az alvégről hajt be. De olyan nagyon lassan, de csak annyira lépésben, hogy ennek a kicsi, édeshiú asz- szonykának maradjon ideje mív- derűdnek megmutogatnia magát. Borzák Lajos Bővülnek a magyar és a skandináv szövetkezetek társadalmi gazdasági kapcsolatai

Next

/
Oldalképek
Tartalom