Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-07 / 158. szám

1868. július 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kellemetlenkedő jóbarátok Szemináriumvezetők nem születnek K iadós határjárás, s a hozzátartozó beszél­getés után a gazdász a szo­bájába invitál. Ha már ilyen jóbarátók lettünk, hadd mutassak meg vala­mit — mondja. Ezért ke­rültem én ide — teszi még hozzá. Első pillanatban eléggé nehézfejűnek bizo­nyultam, nem értettem az összefüggést. Amit a ke­zembe ad, az ugyanis fel­jegyzés 1960-bóL Abban az esztendőben az ország egyik leghíresebb ál­lami gazdaságának főagro- nómusaként írásba foglalta kifogásait az észszerűtlen összevonások ellen. Akkor fejlesztettek mammutüzem- mé néhány állami gazdasá­got Azóta vissza is kicsi­nyítették, de erre ráment tanulópénzül jónéhány mil­lió. S az agrármérnök észre­vétele után maradt minden változatlan? Dehogyis. Ki­vívta az összevonást erőlte­tő felettesek haragját. Va­lamilyen okot kisütöttek, amivel elüldözték a ..nehéz embert”. Es hogy a bírálók ártalmatlanná tételére mi­lyen raffináit — vagy in­kább milyen megvetendő? — dolgokat ki tudnak agyalni. arra itt van mind­járt két eset. Nem nevezzük meg a két intézményt, annyira ügye­sen kiszámított esetekről van szó, hogy szinte lehe­tetlen bizonyítani; íme az egyik: a kereskedelemben helyezikedett el egy fiatal­ember; Nem makulátlan emberről van szó, s bér nem nagy dolgokban, de meg-megsértette a munka­fegyelmet, Ezt ugyan még elnézték volna neki, de ezenkívül mást is megsér­tett. Az „élni és élni hagy­nii” gyáva, poshadt, polgári életeivel. Szóvátett minden csalárdságot, gazságot, rá­adásul párttaggyűlésen. ami után már eltussolni se le­hetett az ügyet. Ibocsátották. De olyan nyilvánva­lóan jogtalanul, hogy a Te­rületi Egyeztető Bizottság visszahelyezte. És most jött az ördögi ötlet. Előléptet­ték. Hamarjában létesítet­tek egy kirendeltséget és kinevezték a vezetőjévé.- Csakhogy mit ad isten, ne­gyedév se telik bele, taka­rékosságra hivatkozva, meg­szüntetik a kirendeltséget, így vezetője létszámon felü­livé lesz. Ilyen esetben már fel lehet mondani; El is küldték Akik a történetet isme­rik, mind esküsznek, hogy megtorlásul történt így. No, de ki tudja bizonyítani? Olyan sikamlós ez az ügy, mint a békanyál, úgy csú­szik, mászik ki az ember kezéből. Hiszen párthatáro­zat és állami törvény is védi nálunk a közérdekű bejelentőket. De hol van az a bolond ember, aki ilyen címen mond fel be­osztottjának? Ki az a rövid- eszű, aki a bírálat elhang­zása után azonnal alkal­mazza a retorziót? Eszten­dők eltelhetnek, mire „kijön a lépés”, megérkezik az al­kalom a visszafizetésre. A véleményt formáló ember már gyanútlanná is lesz, mikor váratlanul és kivéd­hetetlenül „kiütik”. Falfehér arccal kereste fel egy másik férfi a szer­kesztőséget. Bejelentése nyomán egy újsácikket ir­tunk, állt is minden szava, úgy ahogy a közérdekű észrevételben kaptuk. Két évvel ezelőtt történt. És most a bejelentőt elbocsáj- tották. Most? Természete­sen, hiszen most törvényes lehetőséget . kaptak arra. hogy az utcára tegyék. Lét­számfeletti lett. Igaz, hogy egyes egyedül az egész munkahelyen. S az is igaz. hogy rá egy hónapra ugyan­oda felvettek egy embert. Visszakapták a státuszt! Do­hát akkor miért nem az előző alkalmazottjukat vet­ték vissza, a technikust a szakmunkás ellenében? Beszéltünk a telep mun­kásaival. Nagyrészük azt vallja: belekeveredett egy újságcikkbe, haragszanak rá érte. Ez a munkások vé­leménye, ezt a tanulságot vonták le az esetből. Mások azt mondják: ő se volt fedd­hetetlen. Egyébként régóta gondol­kozom azon, hogyan lehet­séges, hogy előbb vagy utóbb hány meg hány bíráló típusú ember­ről kiderül, — támad­ható felülete van. A ma­gyarázat nagyon is egysze­rű: maszületett bárány ár- tatlanságú ember csak a bibliai legendákban létez­het, a valószerű életben so­sem volt és sosem lesz. Az már aztán lelkismeretesség vagy leükiismeretlenség dol­ga, hogy ilyen esetben a megjegyzést tevők botlá­sait felnagyítsák, állandóan napirenden tartsák, lejáras. sák ókét a közvélemény előtt. Hagyják botlani, sőt várják a botlásait, s már kész is a képlet: ime min­den erkölcsi alap nélkül furkálódott az intrdkus. S aztán ki tudja meg­védeni? Egy-kettőre rövid úton szoktak megszabadul­ni e „kellemetlenkedőktől”. Kellemetlenkedők-e vagy jóbarátok? Egy eléggé naív, de világos hasonlatot hadd tegyek. Az-e a barátom, aki a gödörbe fordulás előtt rámordít: vissza onnan? — Vagy az, aki váltig bá­Karcagon a szociális ott­hon dolgozói fizetésüknek 1 százalékát, a városi ta­nács dolgozói pedig egy­napi fizetésüket, 4200 fo­rintot ajánlottak fel. Az általános iskolai diákotthon és a napközis konyha dol­gozói sördélutánt rendeztek, ennek bevételét — 500 fo­rintot — adták az árvíz­károk helyreállítására. A kórház dolgozói is egynapi keresetüket, 7000 forintot adtak. A Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat szolnoki lerakatának 52 dolgozója összesen 2900 fo­rintot, keresetüknek mint­zonygatja; nagyon jó úton haladok, tartsam csak az irányt, mert ez jóra vezet? S miután nyakamat tör­tem, még kenetteljesen szá­nalmat is kelt sajnálkozá­sával. Ki hát a becsületes alap­állású elvtárs, barát, mun­katárs? Csak az, aki szól: Igazgató elvtárs, ez nem jól lesz így; főnök, ezt így nem jól teszed; direktor, változtass a magatartáso­don! Így, ilyen kritikai szellemben, ilyen munka­társakkal könnyű lehet a vezetés, hiszen a vezetők minden cselekedetük helyes­ségét lemérhetik. És biz­tonságosan lehet így vezet­ni, hiszen a kritikus szemű emberek, műszerként jelez­nek minden kilengést. Biz­tonságot adnak, s nekik mógsincs mindig biztonsá­guk. K i védj e hél őket? A bírálók a szocia­lista társadalom emberei. Azt akarják, s azért nem csukják be pörös szájukat, hogy ez a társadalom min­denkinek a legjobb, legtö­kéletesebb legyen, min­denki örömet találjon ben­ne. Ugyanezt akarják a kommunisták. Nekik, a pártszervezeteknek kell, mindenki előtt és akár min­denkivel szemben is a sza­bad véleménynyilvánítás szentségét betartatni. Borzák Lajos egy 5 százalékát fizetik be. Kisújszálláson július 17- én a művelődési otthon és a tömegszervezetek bált rendeznek, melynek teljes bevételét e célra fordítják. A postás szakszervezet megyei bizottsága közölte, hogy az alábbi postahiva­talok dolgozói egynapi fize­tésüket adják az árvízká­rosultak megsegítésére; jászberényi l-es és 2-es, jászboldogházai, jászfelső- szentgyörgyi, _ jászteleki, jászágói, jászfényszarui, iászjákóhalmai, alattyáni, jánoshidai, pórteleki, pusz­tamonostori és újerdői pos­tahivatal. 1300 aratópár tan a kunszent­mártoni járás szövetkezetei 5»en Vasárnap több közös gaz­daságban kombájnok is aratták az őszi árpát a kunszentmártoni járásban. Vasárnap este azonban vi­har, hétfőn pedig hatalmas záporeső zúdult a gabona­táblákra. Helyenként még a homokos táblákon is víz van, s így nemcsak a gé­pek, hanem a kéziaratók is kiszorultak róluk. A cser- keszöllői Magyar—Román Barátság Tsz-ben hétfőn háromszáz kaszás pár hiá­ba várta az eső szünetét: nem tudtak aratni. Az őszi árpa mindenütt kaszára érett, a betakarí­tás sürget, mert a kalász könnyen letörik. A viharos szél már így is kárt tett benne. Ezért a járási ta­nács szakvezetői a szö­vetkezetek vezetőivel egyetértésben úgy dön­töttek, nem lehet várni ar­ra, míg a kombájnok is mindenütt dolgozhatnak. — összesen 5336 holdról kell betakarítani az őszi árpát. A termés jó, 15 mázsás át­lagot ígér.­A mélyebb talajon lánc­talpas traktorral vontatott rendrevágókkal, másutt ké­vekötő gépekkel vágják az őszi árpát. A rendrevágőval aratott víznyomásos táblá­kon kévébe kötik a gabo­nát és a partosabb részekre hordják ki. A járás szövetkezeteiben 1300 aratópár dolgozik. A kézi aratók létszámát to­vább akarják növelni. — Az őszi árpa aratása — a permetezést kivéve — most minden más munkát meg­előz a gazdaságokban. A kávé is felelős... A dohány után az ameri­kai orvosok a kávéfogyasz­tást is felelőssé tették a tüdőrákért. Húsz ország statisztikai adatai alapján úgy találták, hogy össze­függés van a prosztata rák és a kávéfogyasztás között. Svédországban, ahol egy lakosra évi 8 kg kávéfo­gyasztás esik, a legnagyobb a száma ennek a megbete­gedésnek, 17-szer akkora, mint Japánban, ahol szin­te kizárólag teát isznak. — De a kávé feltételezett ká­ros hatásának mechanizmu­sa még nem ismeretes. *Z EGYIK kiskeres- kedelmi vállalat pártszervezetének titkára egy tanácskozáson azt mondta: A vállalatnál nagy szükség van az al­kalmazottak politikai, ideológiai nevelésére. Vannak is mindig olya­nok, akik szeretnének tanulni és jelentkeznek is a szemináriumokra. De csak módjával tudnak eleget tenni ezeknek a kéréseknek, mert kevés olyan ember van a vál­lalatnál, akire rá lehetne bízni egy szeminárium vezetését. Akik vannak, azok mind propagandis­ták már. Ez említett pártszerve­zet titkárának az elkép­zelése leegyszerűsítve kö­rülbelül ez: kerítünk egy embert, aki jól érti a marxizmust', akire hall­gatnak a tanulni akaró emberek, és kész a sze­minárium. A pártéletben és a pártoktatásban a közel­jövőben az eddiginél fo­kozottabban kell gondol­nunk arra, hogy a párt­tagok bátran vitatkozza­nak azokkal a nézetek­kel, felfogásokkal, ame­lyek idegenek a marxiz­mustól. Ezt nagyon sok­ban segíthetik a propa­gandisták. Ez éppen egyik feladatuk. Nagy Három magyar kutató, Tyihák Ernő, a Gyógynö­vénykutató Intézet munka­társa, Juhász Károly, a Kertészeti Főiskola zöld­ségtermesztési tanszékének munkatársa és Gulyás And­rás, a Daránypusztai Álla­mi Gazdaság laboratórium vezető vegyészmérnöke újabb „vallomásra’’ igye­keznek bírni a magyar paprikát. Azért újabbra, mert a paprika egyszer már sikeresen „vallott”: — Szent-Györgyi Albert an­nak idején paprikából ál­lította elő a C-vitamint, — amiért Nobel-díjat kapott. Most a világhírű vetemény drogjából alkaloid, illetve alkaloid jellegű anyagok izolálásával foglalkoznak az említett kutatók, a jelek szerint eredményesen; — eddig két új alkaloidát fe­deztek fel. A kísérletek egy részé­nek színhelye a délmagyar­országi Daránypuszta álla­mi gazdasága, az ország feladat ez és nem is cso­da, ha egy-egy ember megfelelő gyakorlat nél­kül nem vállalkozik, a maga jószántából, nem ajánlkozik erre. || A IGAZAN akar­" * nak, találnak meg­oldást arra, hogy min­denki tudjon tanulni, le­gyen, aki vezesse a fog­lalkozásokat. A szolnoki járásban például sok alapszervezetben az a gyakorlat, hogy a propa­gandista mellé helyettest is választanak ki az ok­tatás előkészítése során. Ök ketten egymást segít­ve dolgoznak. így beteg­ség, vagy más, valóban sürgős elfoglaltság ese­tén nem kell helyettesí­tőt keresni, a szeminá­riumot megtarthatják, mert ott a helyettes propagandista. Közben pedig 6, mint a pártok­tatás „gyakornoka” ta­nul, s ha elég felkészült­séget érez, vállalkozik egy-egy foglalkozás leve­zetésére. így lesz idővel gyakorlott, képzett pro­pagandista a helyettesek­ből, akik nem fejest ug­ranak a munkába, hanem megtanulják, begyakorol­ják a pártmunka egyik legszebb, legfontosabb „szakmáját”, a szeminá­riumvezetést. (BE.) legnagyobb gyógynövény­termesztő üzeme, ahol töb­bi között olajat vonnak ki a paprikából. Nemcsak je­lentős mennyiségben — tavaly például 4000 kilo­gramm paprikaolajat állí­tottak elő — hanem külön­féle minőségben is. A pap­rikaolajat ugyanis több ipar­ág hasznosítja, elsősor­ban a gyógyszer és az élel­miszeripar. A csípős pap­rikából készülő olaj, il­letve egyik alkaloidája, a kapszaicin például fájda­lomcsillapítók értékes ha­tóanyaga. — Kereskedelmi ára: 372 000 forint kilo­grammonként. Eddig a kapszaicin a gazdaság laboratóriumában került előállításra, de még idén megkezdődik üzemsze­rű, analitikai tisztaságú termelése. A gazdaság most létesülő kapszaicin-üzeme terv szerint havonta egy kilogrammot állít majd elő az értékes gyógyszeralap­anyagból. Kölfentértif prózában Itt fenn a hegyen jó a várakozás, ■ a annak jöttét várjuk, aki kedves nekünk. Kétszer jut hetenként ebből az örömből: ácsorogni a fák alatt, lesve, hogy jön-e már. S feltűnik az emberek között... Megismerem messziről, szemem szomja­san issza be alakját, s az öröm szinte ízlelhetően árad szét minden porcikámban. A feleségem jön, most lépett be a szanatórium kapuján. Lassan, fáradt lép­tekkel közeledik az emelkedőn. Mennyire ismerem már minden mozdulatát! Hány­szor jött így felém! Ugyanitt, ezen az úton... Akkor is beteg voltam, amikor első gyermekünket várta. Jött. két nappal a szülés előtt is, aprókat lépve, meg-meg- állva. kezét mellére szorítva, s úgy csit- títgatta a szívét. Szelíd, hunyorgó szemmel már mesz- sziről azt fürkészi, láthat-e rajtam valami változást? Én pedig arcát nézem. Ugyan­olyan, mint régen: a legkedvesebb. A szél gyengéden hátrasimítja a laza konty­bái kiszabadult szálakat. — Szervusz! De jó, hogy ma ilyen korán jöttél... — Jól vagy? — kérdezi halkan. Sze­mei közelről is megvizsgálnak, sugara átjár, mint a röntgensugár. Meleg is, hűvös is egyszerre a szája és amikor át­ölelem vékonyka vállait, mintha egész­sége átköltözne belém, hirtelen erősnek érzem magamat. — Gyere, üljünk ide a padra. A nap is idesüt — Jó. — Ha fázunk, sétálunk majd egy ki­csit Letelepszünk, s egy pillanatra mo­solya álarca alól elővillan a fáradtság. Gyorsan megsímogatja az arcom, hogy belémrekessze a kérdést. Tudom anélkül is... Nálunk más a rend, mint amit az úristen meghagyott a világ teremtése után. A hetedik nap a nagytakarításé. A gyere­keken is olyan az ing két nap után, mint­ha kubikosok lennének... — A gyerekek? — Megvannak. Akár az ördögök. Sír­tak, hogy jönnek ők is, hozzád, — És te...? — Elbontottam két párnahuzatot az éjjel. Amit sohasem használtunk Fehír inget varratok, szerepelnek az óvodá­ban... A cipót megvetted magadnak? — Sötétkék ruhát találtam nekik az egyik üzletben. Ha látnád, milyen jól áll öcsinek... Csak... Hamar kinövi. A vasárnap délután zajai dünnyög- nek körülöttünk. A fogaskerekűt kurta kis trombitaszó indítja, s nyomban ide- hallik, amint az áram felsivít a moto­rokban. Madarak és gyerekek kiáltása száll néha hozzánk. A nap melege nyu­galmat áraszt, elkerül bennünket a szel is egy-egy pillanatig. Évődéssel akarom elhessegetni a némaságot, amely egyszer­re ránktelepült. — Mondtam már Neked? Csak néz rám. kicsit hunyorgón, mintha ostoba tréfa következnék. — ...hogy Te vagy a legjobb feleség a világon? Néz, némán, s amikor megszólal, könnyben úsznak a szemei. — Tudom... Mert akarattal csinálom... Könnyesen néz... Nagy ég! Nem is­mertem eddig a szemeit! Ámulok, mint. Andrej^ Bolkonszkij az austerlitzi ütkö­zet után, amikor az árokban feküdt se­besülten s rázuhant az ég kék magassága. Szűcs Andor Mcqqy szüret Júszszcntandrásón Megkezdődött a meggy íel vásárlása Jászszentandrá- son is. Három nap alatt Jakus Jánosné az fmsz fel­vásárlója 13 mázsa meggyet vett át a termelőktől A 10 200-as csekkszámlára Ismét „vallomásra” készül a magyar paprika

Next

/
Oldalképek
Tartalom