Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-06 / 157. szám
1W5. július 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hiese&ateti TÚRKE VÉN As ötödik év — Gál Kati a huszonnégy között — B. néni tizenöt tojása Ötödször csapódott össze vasárnap a függöny a balettvizsga után Túrkevén. Ötödik éve tapsolnak a szülők, rokonok, érdeklődők a Marikáknak, a Katiknak, az Erzsiknek. — S abban a városban ahol a könyvet sem lehetett eladni azelőtt, ma tizenhat kislány és kisfiú, köztük szépszámmal ipari munkások, tsz parasztok gyermekei év eleje óta egyszer sem hiányozva hallatlan lelkesedéssel, buzgalommal merültek el a balettfigurák világában. A főszereplő Pesten tanul tovább A tehetségük persze különböző. Láttam nagyon jó mozgású, jó ritmusérzékű kis tündérkét. (Nem becé- zés, szerepe szerint volt tündér.) No és persze volt merevebb mozgású táncos.' Dehát egyik sem lesz balettművész, csak a mozdulat öröméért, az önkifejezés szépségéért táncolnak. Azaz egy közülük mégis átlépte a bűvös küszöböt. A Csizmás Jankó főszereplője vékony kis szőke lány, olyan akire azt mondják: lírai alkat. A kis Gál Katit nagy öröm érte. —, Néhány napja felvették az Operaház balettiskolájába. Négyezerkétszázból huszonnégyen maradtak benn. — Ősztől Kati már Pesten tanuk És ha valamit sikernek lehet nevezni, ez az. Vízi Valéria a filigrán termetű, de rendkívül céltudatos balett-tanárnő munkájának az eredménye Gál Kati sikere. Aki is, de sokszor ment haza sírva, hogy i,a tanárnő nem szeret, Vali néni hozzám igazságtalanul szigorú”. S amikor a felvételi után hazajött, Vali néni csak annyit kérdezett: Na, nem szeretlek? És a válasz egy őszinte gyerekpuszi volt. Folyik a vizsga. Polka. Kisgyerekek. Két ennivaló kisfiú, meg egy kislány. — Strauss, Delibes, balettelemekkel színezett népi tánc. Egy kedves koreográfia, ez is a tanárnőé: Balettóra után. Egy kisfiú, két kislány a téren. A kisfiú elbújik egy pad mögé, onnan ijesztgeti a lányokat: Azok észreveszik, sarokba állítják, majd mind a hárman elindulnak hazafelé. Üde kis játék. Zenéjét, — csakúgy mint a gyermekbalettét helyi szerző szerezte: Merkel Miklós. — Idős, kedélyes kis ember és ha az általa írott zene nem is éri el színvonalban a „nagyokét”, sok eredetiség, játékosság, dallamgazdagság jellemzi. A kertek szeretik a balettet Hadd írjam még le, hogy Túrkevén nagyon szeretik a balettet. Ezt bizonyítja, hogy igen sok kívülálló is eljött. Megjelent a „szakmai” közönség is, azaz az aranyérmes népitánc-cso- port szint« teljes létszámban. S hallottam egy nagyon kedves esetet: B. néni egy tsz tag felesége tizenöt tojással állított be Vali nénihez. — Tessék már elfogadni tanár néni. Szívesen hoztam. — De hát maguknak éppen elég a tandíjat előteremteni. Nem fogadhatom el. — Nem olyan gond az. Hadd köszönjem meg ezzel a pár tojással, hogy boldoggá tette a lányomat. — Mert a balettóra az ő legfőbb boldogsága. Úgy sincs sok öröme. Tessék már elvenni ezeket a tojásokat. Úgyse tudom megfizetni soha a kislányom örömét... A történethez az is hozzátartozik, hogy találkozott másnap a tanárnő a kislánnyal az utcán. — Hová mész? — kérdezte. — Csak ide, N; néniék- hez takarítani. — Ne mondd, te olyan szépen takarítasz? — Hát... úgy mondják... Különben ebből lesz most ki a balett tandíj is. 1 ündérország a színpadon A Csizmás Jankó mesebalett. Vízi Valéria új koreográfiát írt hozzá, s az ismert történetet transzponálta saját csoportjára, — annak képességeihez alakítva. Az elképzelés sikerrel járt. Üde, könnyen előadható, mégis látványos kis táncjáték született a kicsúfolt Jankóról, akinek a tündérek országában jutott királyság is, meg szép ezüst csizma is. A csoport a kis színpad adottságait jól kihasználta, bár egy nagyobb alapfelületű színpad jobban szolgálhatta volna az elképzelést, különösen a tündérországi jelenetben. Ez azonban mint mondani szokás, objektív körülmény. Gál Katiról a táncjáték főszereplőjéről már esett szó. Hadd említsem meg Itt is, mégpedig azért, mert ennék a kislánynak' színészi készségei is vannak. Arcjátéka, gesztusai arra engednek következtetni, — talán viszontlátjuk őt a balettszínpadon. Csökkentett létszámmal jó lenne másutt is bemutatni ezt a kis mesejátékot. A vakációzó gyerekek biztosan örülnének neki mindenhol. — ht — Hazaérkezett az Állami Operaház Balettegyüttese Csaiknem kéthetes moszkvai vendégszerepléséről hétfőn hazaérkezett a Magyar Állami Operaház balettkara. A művészek fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes, — á minisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének munkatársai, valamint a Szovjetunió budapesti nagy- követségének képviselői. Elutazott Moszkvába a magyar filmküldöttség Hétfőn repülőgéppel elutazott Budapestről az a magyar filmművész delegáció, amely hazánkat képviseli a IV. nemzetközi moszkvai filmfesztiválon. A küldöttséget Papp Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium filmfőigazgatója vezeti. a delegáció tagjai: Fábry Zoltán, a „Húsz óra” rendezője, Küllő Miklós, a forgatókönyv írója, továbbá a film két főszereplője: Páger Antal és Horváth Teri, valamint Dósai István, a Hungarofilm igazgatója és Halász Judit színművésznő. A küldöttséggel együtt utazott Moszkvába Várkonyi Zoltán, aki részt- vesz a nemzetközi zsűri munkájában. A filmfesztivál második hetére érkezik majd Moszkvába Csőke József kisfilm rendező. A nemzetközi film-seregszemlén a magyar filmművészek két alkotását, a „Húsz óra” című játékfilmet, Fábry Zoltán rendező alkotását, valamint egy kis- filmet. Csőke József rendező „Margitka” c. munkáját mutatják be. Bútorkiállítás, cukrászipart és szolgáltatási bemutató, sportrendezvények a jászszentandrási falusi kulturális napon Jászszentandráson a földművesszövetkezet, a tsz és a helyi szervek közösen rendezték meg vasárnap az idei első falusi kulturális napot. Tizenöt községből, még a szomszédos Heves megyéből is sokan látogattak el Jászszentand- rásra ezen a napon. A kulturális nap zenés ébresztővel kezdődött, — majd a jászapáti sportegyesület birkózó fiataljai szórakoztatták a közönséget. A központi iskolában rendezték meg Chiovind Ferenc festőművész kamarakiállítását. A Lengyelország húszéves fejlődését bemutató dokumentációkat is ott állították ki. — Nagy sikere volt a vásárlással egybekötött modern bútor- és háztartási kisgépek kiállításának is. A déli szünetben halászlé, sertés- és birkabörkölt, valamint más ételféleségek várták a kulturális nap résztvevőit a földművesszövetkezeti kisvendéglőben: Délután folytatódott a műsor. A szabadtéri színpadon egymást váltották a tánccsoportok és zenekarok. A műsorok közti szünetben az fmsz helyi manekenjei mutatták be a divatos, új ruhákat. A sportszeretők a tavaly országos bajnokságot nyert Gyöngyösi Zalka Máté HSE ökölvívóinak bemutató mérkőzésén szurkol- hatak. A jászszentandrási labdarúgók pedig a vendég tiszasülyieik ellen győztek. Este fővárosi művészek, — Soós János, Gergely Anna és Máté Jolán szórakoztatták a közönséget. A falusi kulturális nap színpompás tűzijátékkal, majd hajnali háromig tartó táncmulatsággal ért véget. Egy kis ökölvívó bemutató Sok szemlélője és fogyasztója volt a cukrászipar re* mek cinek •• Ötéves az újszászi szociális otthon A volt Orczy-féle kastélyban Üjszászon 1960. június végén nyílt meg a megye egyik legszebb, legkorszerűbb szociális otthona. Akkor száz idős embernek tudtak otthont nyújtani: Az épületet később bővítették, s ma kétszáz öregember él a hatalmas park közepén lévő szociális otthonban. Az új épületszárnyban már kettő, négyágyas szobák vannak, s állandóan van hideg-meleg VÍZ; Az öt év alatt végzett munkáról beszélt szombat este Bajnai László otthon- vezető, amikor kis ünnepséget rendeztek az intézet fennállásának ötödik évfordulója alkalmából. — Az otthon lakói nevében Stemák néni köszönte meg az öregekről való gondoskodást; Új campingek Érden, a balatoni műút mellett, megnyílt a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal új campingje. Az egymillió forint beruházással épült táborhelyen 300 turista kaphat szállást sátrakban és faházakban. A vendégek kényelmét korszerűen felszerelt részlegek, többek között propán-bután gázzal működő főzőhely, mosdó, zuhanyozó szolgálják. * A Dunakanyarban létesülő campingek közül az idén csak a sződligeti nyílik meg .A Nagymaroson és a Leányfalun épülő táborok területe ugyanis még mindig víz alatt áll. s hasonló ok miatt nem folytathatják a Szentendre—papszigeti camping bővítését sem. A korszerűen felszerelt, ezer személyt befogadó, sződli. geti tábort előreláthatólag július végén nyitják meg. Ekkor adják át rendeltetésének a camping mellett épült ABC áruházát is. A cipő meg a hála A hálaérzés olyan emberi tulajdonság. amelyről megszámlálhatatlan sok paradoxont faragtak már szellemes vígjátékszerzők, komor drámaírók és érzelgő poéták az em- beremelékezet kezdete óta, és nyilván jönnek még sokan, akik szép és okos szavakkal fogják dicsőíteni a finom és érzékeny lelkületű embert, aki tudja, mi a hála. Magam is sokszor gondoltam már nehéz pillanatokban, hogy milyen hálás tudnék lenni egy jő szóért, vagy biztató tekintetért — hogy csak a nagy dolgokat említsem — és amikor megkaptam a jó szót, vagy biztató pillantást, legtöbbször nemcsak meghálálni, de még megköszönni is elfelejtettem azt. Az évek múlásával lassanként bennem is megérlelődött egy paradoxon: ,,Az emberekben határtalanul nagy a hála akarata, de rendkívül kevés a hála cselekedete!” Hogy ez mennyire így van, ezt akkor ismertem fel teljes tragikomikumában, mikor meghallgattam egy barátom nyári kalandját. — Két héttel ezelőtt történt — mesélte barátom —, Siófokról hajón átrándultam Tihanyba Egy házaspár ült mellettem s velük „Napsugaruk”. „szemefényükV, „csillagocskájuk”, egyszóval mindenük, azaz hatéves kislányuk, foglalkozására nézve gyakorló ördögfióka. A papa nem túlzottan beszédes ember. Igaz, nem is volt sok ideje a beszélgetésre, mert egész úton nevelési problémák foglalkoztatták. „Pimpike, ne taposd le a bácsi cipőjét!... Ne dugd a katicabogarat a kisbaba fülébe!... Ne töröld a vajas kezedet a kisasszony szoknyájába!... Ne hajolj ki a korláton! _ Pimpike!!!..."' Mást sem hallottam egész úton, csak Pimpike így!... úgy! De szegény, kopasz apuka hiába kö- nyörgött, Pimpike akkor is így, és azért is úgy. Az volt a meggyőződése: a papa azért találta ki a hajót, hogy 5 kedvére letaposhassa a bácsi cipőjét és bedughassa a bogarat az alvó baba fülébe. Szerinte a Balatont is a papa találta ki, sőt a mamát is a papa találta ki abból a célból, hogy mint néma mártír hol vajas zsemléért szaladjon, hol meg málnaszörpöt fakasszon a büfés kősziklájából. Pimpike tehát betöltötte a hajót bájos hat esztendejével. Én mar előbb is sejtettem, hogy egy Pimpi- kének ez nem lehet elég. Ö a Balatont is be akarta tölteni Ennek tulajdonítom, hogy két intő atyai szótag között egyszerre... zsupsz... átesett a korláton és elmerült a vízben. A kopasz apának torkán akadt az intő szózat, a mártír mama pedig utánozhatatlan egyszerűséggel elájult. A következő pillanatban felül, kerekedett bennem a jó érzés és mielőtt kitörhetett vőla a pánik, ahogy voltam, ruhástul a vízbe vetettem magam. Megmentettem. Az egészet megúsztam néhány karcolással és a bal cipőm elvesztésével. Pimpike a kalandot megúszta pofon nélkül. A mártír mama utánozhatatlan egyszerűséggel egy pillanat alatt magához tért és folytatta útját a büfé *s Pimpike megújuló vágyai között, a papa pedig a nyakamat szorongatta és kezemet csókolgatta, közben apai könnyek között mély, örök és határtalan háláról beszélt és a nevemet kérdezte, címemet tudakolta, bizonyára hálaügyben. Pimpike fütyült rám ö legalább őszinte volt. Tegnap egy kis belvárosi utcában, egy cipőműhely ajtajából valaki rámkiáltott. Pimpike kopasz és határtalanul hálás papája. Megragadta a karom, berángatott a műhelyébe és közben bugyborékoló hálával lihegte — Jöjjön, uram... nem engedem el... jöjjön... biztosan szüksége van egy pár szép cipőre, hiszen el is vesztette az egyiket... jöjjön... válassza ki a legszebbet... legfinomabbat... ne szégyenítsen meg egy hálás szívű apát... Mit tehettem? Bementem. Egy perc múlva csodálatos cipőhalom kevert lábam előtt. Arra kényszerűéit, hogy sorba próbáljam valamennyit. Végre az egyiknél megállapodott. — Igen... ez az... — mondta rajongna —, ez való önnek. Kissé zavarban voltam Nem tudtam. mit tegyek, majd merő formaságból megkérdeztem: mi az ára ennek a cipőnek? — Mama?! — harsogta a hálás férfiú — Mit irtunk erre a cipőre? — De választ sem várva, már mondta is. — Hatszáz forint! De ilyen cipő nincs több Európában. Még nyugaton sem! — Hm... izé... ez nekem nagyon sok... Én kész cipőt szoktam — hebegtem — kétszázért... kétszázhúszért... Nevetett. Gőgösen és megvetően... — Kétszáz egy ilyen példátlan cipőért?... Ne tegye magát nevetségessé... De lássa... én hálás akarok lenni... legyen háromszáz! Szabadulni akartam ettől a hálás szívű embertől. — Sajnálom! Kétszázhúsz forint az egész vagyonom e pillanatban — jelentettem ki határozottan. — Kétszázhúsz forint? — sziszegte gyűlölettel. — Mit képzel, hiszen nekem magamnak kétszáznegyvenbe van! Nem vettem meg a cipőt, természetesen. Mikor elmentem, nem köszönt vissza Ilyen vevőnek nem is szoktak visszaköszönni, még akkor sem, ha mély, örök és határtalan hálát érzünk iránta. Egy ilyen vevőnek, aki még a belvárosban is alkuszik? Az ilyen vevő olyan háltlan, hogy még hálát sem érdemel... Szinetár György
