Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-06 / 157. szám
Világ proletárjai egyesüljetek/ SZOLNOK MEBYE1 ( A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 157. szám. Ára 50 liUór 1965. július 6„ kedd. Modern népvándorlás E mberek áradata hömpölyög át évről évre az országhatárokon. A nemzetközi statisztikák szerint 1963- ban összesen 130 millióan vettek részt turistautazá-. sokban, s hozzávetőleg 15 milliárd dollárt költve el külhoni tartózkodás során. Ebből az utóbbi számból is kitűnik: az idegenforgalom egész sor ország előkelőén magas bevételi forrása. Ha a mi idegenforgalmi elképzeléseinket a realitások mérlegére helyezzük, világossá válik, hogy aligha kelhetünk versenyre — például Olaszország műkincseinek, vagy Svájc hegyeinek vonzásával. — Ám a legszerényebb megítélés szerint is, van vonzása Magyarországnak a határokon túl, lehetőség nyílik arra, hogy évről évre jobban részesedjünk a turisták elköltésre váró, korántsem jelentéktelen pénzéből. S jóllehet, az idegenforgalom morális jelentősége, a népeket közvetlenül összekapcsoló szerepe igen nagy, emellett kitűnő üzlet is. Ezúttal csak ezt az oldalát vizsgáljuk közelebbről. Mindenekelőtt vessünk egy pillantást idegenforgalmi statisztikánkra, amelyből kiderül: hazánk az utóbbi években mind örvendetesebben kezd „divatossá válni” a turisták között, egyre többen kérnek bebocsátást határainkon. A beutazó külföldi állampolgárok száma: 1961- ben 336 696, 1962-ben 463 975, 1963-ban 584 688, 1964-ben 1 302 351. A meredek ívelésű számsorok láttán jogos a kérdés: mit hoz számunkra az idegenforgalom? Nos ennék megítélésénél figyelembe kell vennünk, hogy voltaképpen olyan „exportról” van szó, amelynél nem az áru megy a vásárlóhoz, hanem fordítva. Ráadásul e különleges export keretében olyan „cikkeket” is devizáén értékesíthetünk, mint a táj szépsége, nem is szólva például a hazai anyagokkal dolgozó vendéglátóipar, vagy a belföldi közlekedés stb. devizabevételeiről. Az így nyert deviza úgynevezett G mutatója (az export gazdaságosságát jelző szám) azt bizonyítja, hogy 1 dollár „termeléséhez” átlag mintegy 24 forintnyi költség szükséges, sokkal kevesebb, mint a többi export ágazatban. (A külkereskedelemben ugyanis előnyösnek számít a 40—50 forintos G mutató). A költségek jobbára hazai anyagokból, sőt, anyag nélküli szolgáltatásokból adódnak. Jellemzésül elég arra utalni, hogy például a sertéshús idegenforgalomból nyert devizahozama mintegy 1600 százalékkal **bb, mintha exportra adnók el, a kecskeméti barack- pálinkánál az 1700 százalékot is meghaladja ez a különbség. T ermészetesen az idegenforgalmi bevételek növelése egész, sor feltételtől függ, amelyeket folyamatosan kell megteremtenünk. Legfontosabb nyilvánvalóan a szálláshely: egy tavaly született határozat értelmében 1970-ig hozzávetőleg 10 000 szállodai férőhely épül, (nem szólva az évről évre örvendetesen gyarapodó camping férőhelyekről: csak idén a Balaton mellett 21 új, illetve bővített camping várja a vendégeket). Az idegenforgalmi kiadások skálája ezen túl is rendkívül széles, a nyári szórakoztató programok szervezésétől a megfelelő üzlethálózatig, az ajándék- tárgyak előállításától az autós turisták sajátos igényednek kielégítéséig. Az erre a célra fordított költségek azonban itt sokszorosan megtérülnek. Pénzügyi szakértők kiszámították: a múlt évi, mintegy 6—8 millió dolláros bevételt viszonylag gyorsan 25—30 millió dollára emelhetjük. Az összeg realitását jelzi, ha hozzátesszük, hogy például Jugoszlávia a múlt évben mintegy 60—70 millió dollárt szerzett idegenforgalomból, és erre az évre hozzávetőleg 100 milliós bevétellel számolnak. Ismeretes, hogy tavaly az idegenforgalom „előlépett” a népgazdasági tervezés „ranglistáján”: önálló ágazatta vált, a közvetlenül minisztertanácsi felügyelettel működő Országos Idegen- forgalmi Hivatal vezetésével. Ez a változás rendkívül jelentős idegenforgalmunk jövője szempontjából, hiszen ily módon tervszerűen, koncentráltan lehet irányítani, szervezni azt a bonyolult szerteágazó fejlesztési munkát. Készültek is már hosszabb távra szóló tervek, külön például idegenforgalmunk „csomópontjáról”: a Balatonról. A 20 éves terv kimondja: „...elsődleges célja az idegenforgalom fogadását, komplex ellátását és a hazai üdültetés kiszolgálását célzó sokoldalú kapacitás fejlesztése, továbbá a gyógyhelyek, Balatonfüred és Hévíz korszerűsítése, bővítése és modernizálása”. M indezek mellett külön kell szólni az idegenforgalom egyik fontos — talán a legjelentősebbek közé sorolható — feltételéről: az ország külföldieket fogadó pszichikai légköréről. Akik jártak a hagyományos turista-fogadó országokban, például Olaszországban, jól tudják, ott úgyszólván mindenki személy szerinti felelősséget érez azért, hogy a külföldi kellemes benyomást szerezzen náluk. Valójában „ingyenes”, tehát külön beruházások nélküli, mégis elsőrendű feltétele ez az idegenforgalmi vonzásnak. A szívélyes vendéglátás lényegében köznapi apróságokat, figyelmességeket is jelent az utcai járókelők készségét a tájékozódó külföldi iránt, különböző idegennyelvű feliratokat, forgalmasabb üzletekben lehetőleg nyelvet tudó elárusítókat és az idegenforgalom exponáltabb pontjain, pl. a Balatonnál — még külön gondosságot, figyelmet. — Mindez olyan feladat, amely — ha közvetve is — de mindenkit az idegenforgalom fejlesztésének cselekvő részesévé, szervezőjévé avat. Tábori András A kampány most dől el Ahol nem rozsdásodik meg; a kasza Ismét egy halálos baleset A « rr cipó meg a hála Az idei cukorgyártási kampányra való felkészülés az eddigieknél is fokozottabb és jobb munkát követel a szolnoki cukorgyár vezetőitől és a karbantartó munkásoktól. Tavaly, a termelés növelése érdekében megkezdett rekonstrukció első szakasza nem sikerült tökéletesen. A tervezett napi 230—240 vagon cukorrépa feldolgozása helyett átlagban csak 180 vagon répa átfutását tette lehetővé a répaoldal felújítása. A kombájnos három kívánsága — Az első kerülőnél majdnem elsüllyedtem. — Nedves, felázott a talaj, a gabona viszont érett, nem várhatunk a betakarításával. Csak annyit tehetünk, hogy jobban vigyázunk, s kerülgetjük a pocsolyával, vízzel telt mélyedéseket — küldte a szót a magasból, a kombájn kormány kér eke mellől Ke- mecsi Imre. — Hogy tavaly arattam-e? Persze, mégpedig a tornaj- monostori határban vágtam le 580 hold termését. Azelőtt meg 1954-től kezdve mikor hová osztottak be, ott arattam. Először magyar aztán szovjet gyártmányú kombájnnal dolgoztam. Ezt az új SZK 4-est itt próbálom ki a kunmadaras! Kossuth Tsz árpájában, s úgy tudom, az aratási szezont ebben a gazdaságban töltöm. — Legalább 60 vagonnal lecsorgatunk, úgye Pista? — kérdezi segédvezetőjétől. A nyurga növésű Csávás Pista nem érkezik rá válaszolni, mert a kombájnos azonnal folytatja: — Pannónia van ebben. Nekem is, meg a gyerekeknek is — újságolja, miközben nemcsak szemével, hanem kezével is megsimogatja a pompás, ú] gépet. — Pannónia? — Hát persze! A nyári keresetet mind a ketten motorkerékpárra szánjuk. Különben a műhelyben dolgozunk. A fiú esztergályos tanulóként, jómagam mező- gazdasági gépszerelőként. — Hol? A Kunhegyest Gépállomáson. De itt lakom Madarason. S amíg csak lesz aratnivaló a határban, nem sokat látnak engem a gépállomáson. Ha rajtam múlik, a tavalyi teljesítményemnél holdszámban sem adom alább. — Egyébként nem sokat kívánok. Csak meg legyen a tollas ágy, a Tóth Árpádféle kenyér, meg az asz- szonnyal az egyetértés, «ötkor már elégedett vagyok. — No, a viszontlátásra! — int búcsút jókedvűen, s néhány perc múlva már messze jár. — Kemecsi Imre búcsúszavaihoz Bartha László, a tsz brigádvezetője fűz magyarázatot. — Kedélyes ember Imre. Szeret viccelődni. De abban igaza van, hogy Tóth Árpád, a madarasi pók finom kenyeret süt. S hogy legyen miből, vagyis a megtermett kenyérnek valót minél kevesebb veszteséggel betakarítsuk, azért Kemecsi Imre is megteszi a magáét, — N. K. — Felavatták a Dunai Vasmű hideg- hengerművét Vasárnap jelentős esemény zajlott le a Dunai Vasműben: egy hónapi próbaüzemeltetés után átadták a termelésnek kohászati kombinátunk új részlegét, a mintegy 1,7 milliárd forintos beruházással épült hideghengerművet. Az ünnepi esemény alkalmából Dunaújvárosba látogatott s beszédet mondott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, A mintegy háromnegyedórás látogatás után a vasmű bejárata előtti téren ünnepi nagygyűlést rendeztek. A díszemelvény körül többezer dunaújvárosi dolgozó gyűlt össze, s részt- vettek a gyűlésen azoknak a szovjet gyáraknak, üzemeknek a képviselői is — tervezők, konstruktőrök, szerelők — akik értékes segítséget nyújtottak a hideghengermű építéséhez, berendezéséhez. A feladat tehát az, hogy a gépek, berendezések rendes évi karbantartássi mellett a tavalyi hibákat is megszüntessék a cukorgyárban. A tervek szerint e szezonban 32 000 vagon répát kell fogadnia a szolnoki gyárnak. Ez csak úgy lehetséges, ha naponta 230 vagon nyersanyagot képes lesz feldolgozni az üzem. Hajdú János főműszakvezető arról tájékoztatta munkatársunkat, hogy a nagy munka a répával úszó idegen anyagoknak (főleg kőnek) a felfogására, a répatörés megakadályozására vagyis hosszú egyenletes szeletelésre és a répaszivattyúk fordulatszámának szabályozására irányul. Az első feladatot már megoldották, a másik kettőn pedig nagy erővel dolgoznak. A gyárban Jelenleg 470 karbantartó dolgozik. Ez a szám a későbbiek folyamán még valamivel növekedni fog. A rekonstrukció második lépcsőjében az idén tizenkét új berendezéssel javult az új gépek aránya. Aug. 12-én répa főpróbát tartanak a gyárban. — Ez új dolog — már annyiból új, hogy eddig a gazdaságokból beérkezett répamintákból egy-egy szeletet vágtak ki és úgy állapították meg a cukortartalmát. Az idén a mlntakfilde- menyeket felhasználják arra, hogy a répaoldalt kipróbálják. Sikerült-e végre rend beli ózni úgy, hogy elbírja a 230 vagonos terhelést. S hogy bírja, arra nagyon nagy szükség lesz. Az első becslések szerint a cukorrépa nagy termésátlagokkal kecsegtet. Holdanként 170 métermázsás átlagtermésre lehet számítani. Ez körülbelül 20 métermázsával több a tavalyi átlagnál. B. J. Kádár iá&m aa “f1™11 KfapMN PUoltcágfinat stefi titkára ünnepi bestédet
