Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

1985. július 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Kicsi a mi falunk, de nagyon szeretjük" Kulturotthont avattak, egészségházra gyűjtenek a jásziványiak Egy akarattal, ■ •• ta T| r m közös munkával jutottak előbbre Fél év telt el, amióta a pártszervezetek politikai intézkedési_tervüket összeállították. Juhász Jánost, a Mezőgazdasági gépjavító Vállalat ___pártszervezetének t itkárát — aki egyben az üzem főtechnológusa is — kérdeztük: hogyan „kelhet életre’’ a terv, hogyan va­lósíthatják meg mindazt, amit abban összefoglaltak. Lépcsőzetes munkakezdés használhattunk volna ezért az első negyedévben. Több mint tizenegyezer órát meg­takarítottunk, az igényeket pedig aránylag jói kielégí­tettük. Egyáltalán nem mondjuk, hogy csak az üzem vezetőinek az érdeme ez. Legalább olyan érdemük azoknak a műhelymunká­soknak, akik tudják, hogy mindannyiunk érdeke a jó együttműködés, a takaré­koskodás. ra is,_ hogy nemcsak a munkát követeltük meg egymástól, hanem gondot fordítottunk arra is, hogy meg legyenek annak fel­tételei. Volt olyan eset — nem is kevés — hogy reg­gelenként beérkezett tíz- tizenkét kocsi javításra vá­ró gépekkel. Lerakodni vi­szont csak délután tudtak, mert a motoros villás tar­goncák nem működtek, vagy amelyik ép volt, nem ahhoz az üzemrészhez tar­tozott, ahol éppen rakodtak volna. így azit nem is ve­hették igénybe. Ezt látva az üzemrészi kezelésből át­tettük ezeket a targoncá­kat raktári kezelésbe, hogy akiknek sürgősen kell, minden különösebb huza­vona nélkül hozzájuthassa­nak. A hibás gépeket pe­dig kijavítottuk. tünk. Számokkal bizonyí­tottuk, hogy százezreiket is ellazsálhatunk így az idén. A megyei NEB ülésén Álltunk a hidroforház mellett Kiss Istvánnal, a községi tanács vb elnöké­vel. Pista bácsi pedig — kinek titulusa hivatalsegéd, ő a tanács mindenese — felnyitotta a vízszállító be­rendezést rejtő építmény ajtaját. — Nézze csak — szólt az elnök — betört a talajvíz. Nem tudjuk használni. A gépeket 'is el kellett szállí­tani. Pedig sok pénzünk van benne, 50—60 ezer fo­rintba került. — Ki építette? — Az ÉPSZER dolgozói. Azt mondják, ha majd le­húzódik a talajvíz, kija­vítják. Várjunk. Nem aka­rok én vitatkozni a mér­nökökkel, de talán mind­járt meg lehetett volna úgy építeni, hogy ne történjen meg a baj. — Mekkora ez a tartály? — Negyvenkét hektolite­res. Már úgy építtettük, hogy ez látja el az óvo­dát, az orvosi rendelőt, a tanácsházát, a kultúrházat, meg az új egészségházat, ha meg lesz. Egyelőre az új kultúrháznak örven­dünk. Évek óta kuporgatták a jásziványiak a pénzüket egy művelődési házra. Ré­gi vágya volt ez a falu né­pének. Egyszóval június 6-án ünnepeltek. Délután Berkesi András íróval ta­lálkoztak a könyvbarátok, este vacsora volt* utána tánc. — Sokan eljöttek a ban­kettre? — Sokan-e? — szólt ne­vetve az elnök. — Négy­százan. Tizenhat forintba került egy vacsora. Ami­kor már takarították az új művelődési házat, találkoz­tam Budai Vincénével. — Olyan hatvanon felüli asz- szony. Azt mondja nekem: kedves fiami én még nem voltam bán kettőn, de most eljövök. — Elnök elvtárs ide va­ló Jásziványba? — Jászapáti születésű vagyok. — Onnét került ide? — Nem. Itt születtem az egyik tanyán, — ? — Nem érti? — Akkor, amikor én megláttam a világot, Jász- vvány még nem létezett, öt tanya volt itt a falu he­lyén, meg egy templom. Jászapátihoz tartoztunk. — Önálló községgé 1949-ben lettünk. — S ma? — Körülbelül száz lakó­épület van a faluban. Az­óta épült az iskola, a ta­nácsháza... Minden eszten­dőben gyarapodunk vala­micskét. Ez a művelődési ház is több mint egymil­lióba került. Jövőre óvo­dát építünk, ugyancsak községfejlesztésből. A mos­tani óvodaépületet pedig iskolának alakítjuk át, mi­vel jelenleg három szük­ségtantermünk van. Azo­kat akarjuk megszüntetni. Természetesen az óvodát sem tudjuk egy év alatt megcsináltatni. Kicsi a köz­ség, 1160 a lélekszám. Nem sok a községfejlesztés sem, 160 000 forint egy eszten­dőben. — Ügy tervezzük, 1967-ben fejezzük be az óvoda építését. — Az előbb szólt vala­mi egészségházról is... — Annak építését 1968- ban kezdjük el. Ide épül majd ni, a kultúrházzal szembe. Orvosi rendelő, or­vosi lakás, védőnői rendelő lesz benne, meg három­négy kádas tisztasági fürdő. Gverekek szaladtak a járdán el mellettünk. Né­hány perc múlva már a zöld vetések között cikáz­tak, mint apró színes ma­dárkák. Utánuk néztem, s feltűnt: — Jól látom? Villany­póznák vannak a szántó- földön? — Jól. Arra épül majd tovább a község. Már fel­parcelláztuk azt a területet is. A villanyvezeték elké­szült, most már építkezhet­nek az emberek. Egyébként nincs a faluban olyan ház, ahol ne lenne villany, és nincs olyan utcánk, ahol ne vezetne járda. Késő délutánba hajlott, amikor sorra jártuk az új művelődési ház termeit. Az egyik helyiségben éppen akkor állították sorba a székeket a televízió előtt. Este előadás lesz a Tv-ben, biztosan sokan jönnek meg­nézni. — De csak késő este. — Nyár van, az emberek to­vább dolgoznak a földeken. A héten megkezdjük az aratást. A művelődési ház­A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság területén továbbra is apad a Tisza. — Szolnokon a tetőzés óta 86 centiméterrel alacsonyabb a víz, június 30-án déli 12 óra­kor 708 centiméter. A Zagyván és a Tárnán is levonult az előző napokban kialakult kisebb árhullám. A Tiszán Dóba—Oballa vo­nalától északra eső terüle­nak kevés látogatója lesz ezután. Majd ősszel, akkor jöjjön el újra hozzánk. — Olyan fiatalok élnek itt, akik szeretnek művelődni. Tudja-e, hogy a község la­kosságának huszonöt szá­zaléka tagja a községi könyvtárnak? Mi pedig minden évben adunk né­hány ezer forintot könyv- vásárlásra. Van könyvbarál bizottság a faluban, sőt az úttörők még arra is vállalkoztak, hogy a mesz- szelakóknak, az öregeknek könyvet visznek olvasásra. Kicsi a mi falunk, de mi, akik itt élünk, nagyon sze­retjük. ten 30-án este 20 órától meg­szűnt az I- fokú készültség- Ettől délre továbbra is I. fo­kú készültség marad- A Hor­tobágy—Berettyón is meg­szűnt az árvízvédelmi ké­szültség. A Körösön további intézkedésig egyelőre marad- A tószegi; tiszajenői, ve- zsenyi nyárigátak védelmi helyzete az apadó vízre va­ló tekintettel mind jobban javul­— Az egyik legfontosabb tanulságnak azt tartom, hogy az alapszervezetben szinte mindannyian dolgoz­tunk. S volt még egy nagy segítségünk: a Központi Bi­zottság december 10—i ha­tározata. Ez sok, már elő­zőleg felmerült gondjaink jogosságáról adott bizony­ságot. — Év elején már nagy volt ügyfeleink igénye a motorfőjavítások iránt. — Harminchatezer túlórát fel­— Az volt a törekvésünk, az éves politikai intézke­dési tervekkel, hogy a fel­adat meghatározás minden­ki számára érthető és pon­tos legyen. Az, hogy az üzemben mindenki tudja és el is végezze a reá váró munkát. Sok volt azonban a munkaidőből va­ló kiesés, részben a reggeli késések miatt. Még több volt az üzem kapuján belüli tétlenség. Könnyebb, bár kevésbé célravezető eljárás lett volna például rádörögni egymásra, főleg a műhelyi dolgozókra azért, mert kés­nek. — Ehelyett azt a módot választottuk a városi köz­lekedési nehézségek miatt — ami a késésekben na­gyon jelentős szerepet ját­szott — lépcsőzetesre vál­toztattuk a munkakezdést. — Sorolhatok példát ar­fl percek értéke Mindez eddig azpmban olyan dolog, amiben az adminisztrációs intézkedés és az emberekkel való köz­vetlen beszélgetés aránya nagyjából megegyezett. A pártvezetőség e törekvései­hez jól kapcsolódott az üzem dolgozóinak akarata. — Olyan esetben viszont, amikor a szép szóból, a meggyőző beszédből több kellett, nehezebb volt a dolgunk. A vezetőség tag­jai a szakemberekkel együtt azt látták a műhelyekben, hogy tíz-tizenöt-húsz per­cig is — ebéd előtt, ebéd után, munkaidő befejezése előtt — tétlenül várakoz­nak. Nem voltunk restek kidolgozni, hogy egy-egy műhely, egy-egy üzemrész miatt így emmnyit veszi­tegnap az alábbi vizsgála­tok tapasztalatait tárgyal­ták meg: — A közúti gépjárművek, a mezőgazdasági gépek és erőgépek pótalkat­rész-ellátásának helyze­te; Az üzemi dolgozók — különösen azok, akik falu­ról kerültek városba — szívesen, s általában hoz­záértéssel kertészkednek. Már eddig is sokan vásá­roltak, vagy béreltek ki- sebb-nagyobb telkeket, s helyenként — mint Buda­örsön a Ganz-MÁVAG dol­gozód — szövetkezeti ala­pon szervezték meg az egyes munkákat. A Szövet­kezetek Országos Szövetsé­ge sokoldalúan támogatja e hazánkban újszerű szö­vetkezeti forma széleskörű elterjedését a városok és az ipartelepek környékén. Tíz megyében és a fő­városban megkezdődött az ilyen célra eladható vagy hosszú időre — 20, 30, 50 évre — bérbeadható parlag, illetve állami tartalékterü­letek felmérése is. — E munkát — a helyi tanácsok együttműködésével — a megyei földművesszövetke­zeti központok végzik. A terv szerint a kertszövet­kezet alapítására alkalmas eladható, hogy hosszú idő­re bérbeadható területeken 200—400 négyszögöles par­cellákat alakítanak ki. — Helyenként — ahol az Ennek a nyereségrészese­désben is mindannyian ká­rát látjuk. — A feladat megjelölés­sel és a kollektív munka hangsúlyozásával kezdtem. Sokáig folytathatnám még erről a tapasztalataimat. — Azzal többek között, hogy a pártvezetőség tagjainak még nagyon sokan segíte­nek az alapszervezet tagjai közül. Huszonkét elvtárs például azt a feladatot kapta az intézkedési terv alapján, hogy patronálja a szocialista címért verseny­ző brigádok megalakítását, működését. Tavaly több is benevezett, de valójában csak egy brigád versenyzett ezért a címért. Most tizen­kilenc. fi városi párt VB. levele — Minderről az alapvető feladatainkat összefoglaló tervünkben jóformán ennyi van: segítenünk kell a munkaidő teljes kihasználá­séit, és ennek érdekében megszervezni a fokozottabb ellenőrzést. A gyakorlati megvalósításban tehát így „keltettük életre” az év elején összeállított tervet. — összefoglalóul felolva­som a Szolnok városi párt­végrehajtóbizottság június­ban hozzánk küldött leve­lének két sorát: „A válla­lat Párt-, KISZ- és szak- szervezete jó munkájával hozzájárult ahhoz a nagyon komoly előrehaladáshoz, ami a gépjavítóban most tapasztalható...” Ez az el­ismerés jól esik és éves Intézkedési tervünk máso­dik szakaszának ugyan­ilyen eredményes megvaló­sítására serkenti alapszer­vezetünk tagjait. (BE) — Az importanyagokkal való gazdálkodás (ellá­tottság, felhasználás stb.)j — A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóságnál az újítások, másodállások, mellékfoglalkozások vizs­gálata. adottságok ezt lehetővé teszik — kisebb — esetleg 50—100 négyszögöles par­cellákat is kialakítanak. A szövetkezeti tagok bér­lik, vagy megvásárolják a parcellákat. A helyi föld­művesszövetkezetek, a já­rási és megyei földműves­szövetkezeti központok fa­csemete, dugvány, szőlőolt­vány, műtrágya-, és nö­vényvédőszer beszerzéssel* segítik a kertszövetkezeteket. A parcellák nagyságá­nak, a helyi talaj és ég­hajlati adottságoknak meg­felelő — tanácsadó jellegű — telepítési tervek kiadá­sával igyekeznek elősegí­teni, hogy mindenki a le­hető leggazdaságosabban hasznosítsa telkét. Segítsé­get nyújtanak törpevízmű­vek. esetleg raktárak épí­téséhez, a termelés, érté­kesítés megszervezéséhez és gépeket is kölcsönöznek a kertszövetkezeteknek. — A kertszövetkezeti parcellák nem tekinthetők házhely­nek. Vikendház építésre azonban lehetőség lesz: már készülnek is az ol­csón kivitelezhető csinos* szövetkezeti vikendházak típustervei* AZ IKREK Mellém telepednek a gyorsvonat étkező kocsijában. Három egyforma ember, két kicsi és egy nagy. A fiúk lehetnek öt­évesek, ikrek. Ami­kor felfészkelnek a bőrülésre, kérdések­kel ostromolják az apjukat. Helyeseb­ben csak az egyik kérdez, a két tojás közül a világosabb, az élénkebb tekinte­tű. Veszélyes kor ez a gyerekeknél, a ho­mo sapiens első nyi­ladozó megnyilvánu­lásának az időszaka, most kóstolgatják a „mi?”, „minek?”, „mért?” titokoldó szavak ízét. — Apu, minek van az a szíj az asz­tal lábán? — fag­gatja a szürkeszemű kisfiú a férfit, aki mindjárt kész is a válasszal. — Azzal zárják el az utat, ha megtelik az egyik rész. Megdühödöm, ha­ragszom az apura, hogy tudálékos ön­teltséggel vezeti fél­re a fiát. ahelyett, hogy bevalianá: — Nem tudom? Ki akarom javí­tani, szeretnem, hogy a kicsi az igaz­ságot tudná, még ak­kor is, ha ilyen apró kis .részigazságról van szó. de meggon­dolom magam és hallgatok. A bosszúság nyo­mán azonban titkolt ellenszenv ébred fel bennem a férfi iránt és megmérő szem­mel figyelem tovább. Az ikrek között idegen alig tehet kü­lönbséget, furcsa módon az apa szere- tetében mégsem egyenlően osztoznak. A szürke szeművel szinte elérzékenyült szeretettel foglalko­zik, a másikhoz csak vezényszó szerű uta­sításokat vet oda. — Ülj rendesen! Vigyázz, mert hidea! A pincér közben két egyforma pohár­ban limonádét tesz az ikrek elé. A kér­déseket egy időre szürcsölés, önfeledt majszolás váltja fel és amíg nézem őket, rájövök, hogy a szür­ke szemű az apjára hasonlít. Ugyanaz a kissé vizenyős zöl­des szürke szem. vi­lágos szemöldök. Ta­lálékonyabb, ügye­sebb, mint a másik. Felnőttesen fogja a poharat, amaz a ka­nalat orrához szor'l- va, kínlódva iszik. Szelíd, nagy barna szemei vannak, egy árnyalattal a hajszí­ne is sötétebb és a bőre is mintha ham­vasabb lenne, olyan, mint az őszibaracké. Olyan ez a három ember — tűnődöm —, mintha egymás tükörképe lenne, csak a fénytörésük más. Érdekes kísérlet, megmutathatja egy ember jellemét. A férfi a két ikerben önmagát szereti job­ban, hiszen különb­séget csak így lehet köztük tenni Fizetek és elindu­lok visszafelé, a va­gonokon keresztül, amerről az ikrek jöt­tek. Az egyik kupé sarkában egy isz- szony ül. Három kis- gyerek csimpaszko­dik belé, karjukkal befonják, odahurkol- ják a helyéhez. A fia szeméről ismerek rá. Fullasztó a meleg, a levegő szinte meg­rekedt a lemezfalak között. Nem tudom, hoz­nak-e neki legalább egy pohár hűsítőt. Rideg Gábor Varga Viktória Békevilágkongresszus Helsinkiben — Megérkeztek a küldöttek. (Mészáros András rajza) Tovább apad a Tisza, a Zagyván és a Tárnán is levonult a kisebb árhullám Munkás kertszövetkezeteket szerveznek a földművesszövetkezetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom