Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-31 / 179. szám

1965. július 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TASNÁDI VARGA ÉVA: Eső Eső után így szói a szél: — zölden ragyog a sok levél, gallyacska fürdik friss patakban, szarvasok táncos lába dobban, messziről harkály hangja szól: párját keresi valahol. Fűszál kiáltja: — Kikiries! Nyár van, ajtót, kaput nyiss! Itt van a nyár, hát nem érzed? Eső mosta a drága rétet, és tölgyfa anyó halkan int: — dús lomb borítja ágaink. Tegnapról esővíz maradt zizegő, zöld szoknyánk alatt, de fénylik már a napsugár, s örül a mókus, nyúl, bogár. A hiú rózsa A kert közepén pompázott a rózsa. Sárga szirmai ** messze virítottak. Illata bódított. Karcsú szára kimagaslott a kert virágai közül. Csodálták is szépségéi. Gyakran szólongatták, dicsérgették. A verbéna elragad­tatással szólt pompás illatáról, pedig ő sem panaszkod­hatott. A legényvirág a daliás termetének hódolt. A kis nefelejcs pedig szép sárga ruhájáért epekedett. A sok dicséret gőgössé tette. — Hagyjatok békén, nem vagyok kiváncsi a véle­ményetekre! Elég nekem a nap udvarlása, a felhők hódolata — mondta, és hegyesre nyújtotta tüskéit. Éppen arra szállt egy pillangó. Meghallotta a rózsa gőgös sza­vait. Elrepült mellette, és a kis nefelejcs gyenge szir­maira telepedett. — Ne dicsérjétek ezt a hiút. Láttam én már nála sokkal szebbet, bíbor ruhájút és fehéret, mint a frissen hullott hó. Egyik sem volt ilyen önhitt — mondta a pil. langó. Szavait a rózsa is meghallotta. Mérgében nem vála­szolt. Hogyan is ereszkedjék le ilyen kis ,.káposztalep­kéhez”? Hiszen hozzá a délceg darázs és a kedves mé­hecske jár vendégségbe. t/alóban nemsokára megérkeztek. Igen rossz ked- ^ “ vében találták a rózsát. Tudakolták: — Mi bánt, szép rózsa? Ma mintha hegyesebbek len­nének tüskéid? A rózsa elpanaszolta, mit mondott a lepke. — Ügyen, sose búsulj — vigasztalta a darázs —, én téged látlak a legszebbnek messze a vidéken. — A mé­hecske hallgatott. A rózsa haragra gerjedve kérdezte: — Mi az, neked nem én vagyok a legszebb? A leg- lllatosabb? Elmenj innét! — és tüskéjével megszúrta a méhecskét. Az felszísszent fájdalmában, és elrepült. Megbánta már a rózsa, hagy a szelíd, csendes mé­hecskét elüldözte. Várta jöttét mindennap, de hiába. Később megvigasztalódott. Űj pajtása akadt; a szelíd szellő. Szárnyaira kapta illatát és vitte, vitte kerteken túlra. Hegyekre, völgyekbe. Szellő úrfi csak a sárga rózsának hódolt. A rózsa örömében kikacagta a töb­bieket: — Látjátok, nem mondott igazat a lepke! Én vagyok ß legszebb virág a környéken! igy ment ez napokon keresztül. A kis virágok már nem mertek szólni a hiú rózsához, amelybe mintha ördög bújt volna. Állandóan csipkedte társait. Egy alkalommal éppen a legényvirágot gúnyolta: — Hiába igyekszel megnőni, nem érsz él engem! A ruhád színe pedig olyan, mintha kifakította volna a nap! MOSZKVAI DIVAT A Külföldi Képszolgálat jóvoltából csinos divatké­pekhez jutottunk, amelyek a Moszkvai Divatház be­mutatóján készültek. Bi­zonyára örömet szerzünk olvasóinknak, ha bemutat­juk, hiszen minden nőt ér­dekel a külföldi divat. hogy a felsőrész kissé buggyos, eltakarja az övét. A ruha anyagából készült az emyőhuzat is. A szovjet nők nagyon kedvelik a szoknya-blúz összeállítást. A tervezők viszont szívesen használ­ják fel a ruhák díszítésé­hez a népi mintakincset. — A második képen bemuta­tott modell, egy négerbar­na kosztüm. Egyenes ka­bátkából és szűk szoknyá­ból áll. Érdekessége a blúz, amelynek díszítésére orosz Az első' képünkön egy hűvösebb nyári időjárás­hoz alkalmazkodó öltözék látható. A citromsárga bé­lelt ballonkabát hagyomá­nyos szabással készült, — egyenes, kihajtós fazonnal, három gombbal. A hat­részből szabott, tűzött ka- rimójú kis kalap is ballon­ból van, s nagyon előnyös a barnahajú nőknek. A ka­bát alatti könnyű, műszá­las szövetruha fehér ala­pon kék-fekete csíkos. A legérdekesebb azonban, — hímzést használtak. A színe fehér, a hímzés fekete és mélybordó. Ugyanilyen szí­ttű szalagok díszítik a di­vatos fehér kalapot. K. M. MIT KELL TUDNI a vesegyulladásról? A vesegyulladás nem ritka betegség, gyógyulása a kellő időben elkezdett megfelelő kezeléstől függ, ezért érde­mes megismerkednünk azok­kal a gyanújelekkel, ame­lyek miatt gyermekeinket szükséges orvoshoz vinnünk- Azért hangsúlyozzuk, hogy „gyermekeinket”. mert a vesegyulladás elsősorban a gyermekek és a fiatalok be­tegsége, harminc éves kor után csak rendkívül ritkán fordul elő­Kedvenc időszaka — miért -miért nem — áprilistól ok­tóberig terejed- A heveny vesegyulladás úgynevezett „második betegség”, amelyre elsősorban torokfájás, man­dulagyulladás, esetleg vör- heny után két héttel kell gondolnunk, ha a gyermek szemei, vagy teste bedagad, fáradékonnyá válik, esetleg bizonytalan, tompa vesetáji nyomásérzése van. Mit mond az orvos? A vesegyulladás kimutatá­sához feltétlenül vizeletvizs­gálatra és vérnyomásmérésre van szükség. A vizeletben néha már szabad szemmel is látható a vér. Természete­sen és ezt kell hangsúlyozni — a vizelet piros elszínező­dése a gyógyszert szedő lá­zas betegeknél még egyálta­lán nem bizonyítja a vese­gyulladást, mert gyógyszer­től is származhat- Vesegyul­ladás esetén még fehérjéket is találnak a vizeletben, ami egészséges embernél nincsen A heveny vesegyulladás jel­legzetes kísérője még a vér­nyomásemelkedés. Az orvos vizeletvizsgálat és vérnyo­más alapján állapítja meg, hogy fennáll-e a vesegyul­ladás, vagy sem. Pihenés és szigorú diéta Ha a vizsgálat a vesegyul­ladás gyanúját igazolja, a betegnek ágyban a helye mindaddig, amíg az orvos felkelést — ismételt vizelet- vizsgálat és vérnyomásmérés alapján — nem engedélyezi. Néha, sajnos félévig is fe­küdnie kell a betegnek a teljes gyógyulásig. Ez külö­nösen azért nehéz, mert köz­ben már teljesen egészséges­nek érzi magát és semmi panasza nincsen. Ennek el­lenére meg kell fogadni az orvos tanácsát és ágyban kell tartani a beteget még akkor is, ha az iskolás, és esetleg félévet is veszít miatta. A heveny vesegyulladás gyógyítása nem a gyógysze­reken, hanem elsősorban az étrendi szabályok megtartá­sán és az ágynyugalmon mú­lik. Az első 2—3 nap az or­vos teljes éhezést és szom- j az tatást szokott rendelni. A betegek ezt viszonylag köny- nyen tűrik, mert eleve ét­vágytalanok. Később sajnos már sokkal gyakrabban vé­tenek az orvosi előírások el­len, mivel a betegségérzet hamar elmúlik és a jó köz­érzet hamar helyreáll. — A kellőképpen fel nem világo­sított szülő ezért az orvosi tilalom ellenére hajlamos, hogy sót és állati fehérjét, (húst, tejet, sajtot, túrót, to­jást) adjon a betegnek- Csak akkor szabad tágítani az ét­rendet, ha az orvos maga lazít ezeken a szigorú étren­di előírásokon. Akinek idült vese­gyulladása van Gyakran csak véletlen vizs­gálat deríti ki az iskolában, vagy a katonaságnál, hogy valakinek idült vesegyulla­dása van- Az ilyen fiatal le­hetőleg olyan pályát vá­lasszon, amely nem jár meg­erőltető fizikai munkával és ahol nincs kitéve az időjárás viszontagságai miatt gyakori meghűlésnek. Az étrend ha­sonló lehet egészséges embe­réhez, legfeljebb a konyha­sóval célszerű takarékoskod­ni. Ilyen életmóddal az idült vesebetegségben szenvedő ember — fájdalom és minden más panasz nélkül — az| egész­ségeshez hasonló életesélyek­kel rendelkezik- Célszerűtlen ezért a túl gyakori orvostól orvoshoz-járás, hanem éppen ellenkezőleg, egy orvosnál kell kitartani, akit az egyéb­ként panaszmentes ember — is évente legalább egyszer keressen fel ellenőrzés cél­jából. Csak „felrázás”? Olyan ember, akinek gyak­ran van kínzó vizelési inge­re, lázzal járó hólyaghurut­ja, célszerű ha orvoshoz for­dul. Az orvosi vizsgálat nem­csak kiderítheti és megszün­tetheti a minduntalan vissza­térő, lázas gyulladás okát, hanem elejét veheti a vízhó­lyag gyulladás súlyosabb kö­vetkezményeinek: a mara­danló, idült fertőzéses vese­gyulladás kialakulásának. A vesemedencegyulladás ugyan­is évek, évtizedek alatt az egyik, vagy akár mindkét vese pusztulásához vezethet Ne könyveljük el tehát egy­szerűen felfázásnak a mind­untalan visszatérő, s gyakori vizeléssel, csípős fájdalom­mal járó hólyaghurutot, ha­nem forduljunk orvoshoz és keressünk végleges gyógyu­lást­Dr. Sz- A­A nefelejcs sírva fakadt, sajnálva virágtársát. — Ugyan, mit nyafogsz? — szólt rá a rózsa —, hisz te olyan kicsi vagy, meg sem látnak az emberek! Amint így gúnyolta őket, észre sem vette a hara­gosan közeledő szelet. Ütjában meghajoltak a fák. Por­köpenye úszott a levegőben. Hangja süvített, A kis virá­gok ijedten bújtak össze, egymást védve, >f rózsa egyedül küszködött a széllel. “ Ez a büntetésed, hiú, gőgös virág! — zúgta a szél, s mint aki jól végezte dolgát, tovaszáguldott. Mire előbújt a nap, a szép sárga rózsából megtépázott, meg­gyötört virág lett. Szirmai, levelei lehullottak. Tüskéi letöredeztek. A darázs és szellő messze elkerülték. Egy szép napon zümmögést hallott. Felpillantva, a méhecskét látta közeledni, A méhecske megszánta: — Látod, látod, a szépség múlandó! De a jóság hosszú életű! Megértette a rózsa ezt a szomorú tanulságot. Szelíd és kedves lett. Újból szívükbe zárták a kis virágok, a a legényvirág és a nefelejcs. Most már boldog meg­értésben éltek együtt, szeretve, megbecsülve egymást. Csapiár Sára GIANNI RODARI: Drótozni—föltözni Cakkos csillagok 6t verselem, ld foltoz üstöt, csuporban főzve színezüstöt, mely gyógyír, balzsam —* ez a lényeg — a konyha rokkant seregének. Doktora ő a serpenyőnekj mik lyukasan heverve nyögnek, professzora a lábasoknak, keze alatt mind lábadoznak, m?g operálja, reperálja ükét udvari klinikája. Ríbizlitorta Porhanyós tésztát készí­tünk 21 dkg liszt, 14 díkg margarin, 7 dkg porcukor és egy egész tojásból. Eb­ből a masszából két torta lesz. A tortaforma alját vé­konyan kibéleljük és hü­velykujj magasságú karikát teszünk rá, amelyet cukor­fogó segítségével megcifrá­zunk. A két formát egymás után sütjük meg és lapos tálra helyezzük. Háromne­gyed kilogramm ribizlit megmosunk, leszemezzük. Ha kissé megszikkadt, any- nyi ribizlit teszünk egy- egy tortalapra, ami épp befödi. A többi ribizlit szi­tán áttörjük és annyi cu­korral tesszük fel főni, amennyi a lé súlya. Addig főzzük míg kocsonyásodni kezd és akkor levéve a tűzről, kávéskanállal tesz- szük apródonként a torták, illetőleg a nyers ribizli te­tejére; Hidegen tálaljuk. Anyaga: 60-as fehér hor­golócérna. 12-es horgolótű­vel készitjük. 1. sor: Egy ceruzára a horgolócémánkat hússzor rácsavarjuk, utána vigyáz­va lehúzzuk és az így kép­zett gyűrűt 42 rövidpálcá­val körülhorgoljuk. 2. sor: 7 kétráhajtásos pálca és 6 láncszem válta­kozik hatszor az előző sor rövidpálcáira öltve. (Az el­ső pálcát 4 láncszem pó­tolja). 3. sor: A héttagú pálca­csoportra 5 kétráhajtásos pálcát horgolunk (elől és hátul 1—1 pálca kimarad), 4 láncszem után az ívbe 1 kétráhajtásos pálca. 6 láncszem és 1 kétráhajtásos pálca kerül, majd 4 lánc­szem után a minta elölről ismétlődik. 4. sor: az öttagú pálca­csoportra 3 egyszerre be­fejezett kétráhajtásos pálcát horgolunk. 4 láncszem után az első ívbe 1 kétráhajtá­sos pálcát öltünk, 4 lánc­szem és a második ívbe 1 kétráhajtásos pálca, 6 lánc­szem és 1 kétráhajtásos pál­ca kerül, 4 láncszem után a harmadik ívbe 1 kétrá­hajtásos pálcát öltünk, vé­gül 4 láncszem következik, majd elölről ismétlődik. 5. sor: 1 rövidpálca és 30 láncszem váltakozásával az előző sor hatláncszemes íveit összekapcsoljuk. 6. sor: Az ívekbe 40—46 rövidpálcát hurkolunk. 7. sor: Kezdés a cakk ne­gyedik rövidpálcájánál: 1 rövidpálca és 7 láncszem váltakozik nyolcszor, min­den negyedik pálcára ölt­ve, majd 3 láncszemmel térünk át a következő ívre. Kapcsolás: a kép szerinti elrendezésben, 2—2 cakkná* rövidpálcával történik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom