Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-28 / 176. szám

IMS; július ».

aZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A sóhajok hídja

Ha egyszer a szolnoki Zagyva—Tisza torkolat fölötti híd elkészül, akkorát sóhajtunk, hogy csak na! Mert bizony a KPM Hídépítő Vállalat eddig inkább építgetett, mintsem építette — a sok noszogatás ellenére is. E pillanatban újra aggódás tölti el a város vezetőit.

A Vöröscsillag útra ívelő Zagyva hidat rövidesen le kellene zárni, mivel a Ságvári körút északi részének folytatásaként új lakóházak építésére kerül sor. Ezeket az épületeket a jelenlegi útra helyezik el. Ahhoz, hogy az ÉM. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat felvonulhasson erre a területre, s megkezdhesse a munkát, a forgalmat a várva-várt új hídra kell terelni. Ez a terv.

S jogos elképzelés is hiszen a KPM Hídépítő Vállalat írásban tett ígéretet arra, hogy e hidat augusztus 20-ára átadja a forgalomnak, s október közepére véglegesen befejezi. A megyei beruházási iroda és az állami építőipari vállalat nagyon komolyan vette ezt a határidőt, s felkészült a lakásépítési program megvalósítására;

Csakhogy a híd jelenlegi készültségi foka nem enged arra következtetni, hogy augusztus 20-án megindulhat rajta a forgalom. Tóth Sán- dór a hídépítők vezetője e a következőket mondotta:

— Arra én is szeretnék felvilágosítást kapni, hogy elkészülünk-e határidőre vagy sem... Reményünk van rá, de biztosat nem mondhatok. Talán annyit, hogy ha eltérünk is a határidőtől, az semmiképp nem lehet nagyon hosz- szú idő.

Éppenséggel nem a legmegnyugtatóbb választ kaptuk; Annál is inkább, mivel a határidő eltolódás körülbelül 200 ezer forint kárt okoz. A Ságvári körúti építkezést augusztusban feltétlenül el kell kezdeni. Tehát a beépítésre kerülő út helyett ideiglenes utat kell csináltatni a megyei beruházási irodának. A 200 ezer forintot csak úgy lehetne megtakarítani, ha a Tisza—Zagyva torkolat híd a vállalt határidőre elkészülne, forgalomraké- pes lenne. Illetve, ha a lakásépítkezést később kezdenék eh

Csakhogy ez utóbbi nem engedhető meg: — egyfelől azért, mert az állami építőipari vállalat termelési programját összekuszálná s ezáltal gazdasági károkat okozna; Másfelől azért, mert a lakásépítési ütem tervet sem lehetne betartani.

Marad tehát az ideiglenes út megépítése potom 200 ezer forintért. De kinek a felelősségére dobnak ki ennyi pénzt’ Mint Tóth Sándor mondotta bizonyos technológiai problémák hátráltatják a munkát, helyesebben: mondjuk a beton megkötésének idejét ki kell várni; Meglehet. De ezt korábban is tudták, ezért az építés megelőző szakaszát kellett volna gyorsabban elvégezni.

F. P.

EBÉDIDŐ

Meddig fart a kánikula ?

A hétfő esti órákban me- gyeszerte esett az eső. A csapadékhullást szokatlan erős villámlás és mennydörgés kísérte. Ezzel megtört a napok óta tartó meleg egyeduralma. Az alcsi- szigeti meteorológiai állomás munkatársa választ adott arra, mi okozta a meleg napok után a hirtelen változást.

— A Párizs—Varsó— Moszkva vonaltól északra — mondotta — nagykiterjedésű ciklon erősen változó, felhős, csapadékos időjárást okozott. A vonaltól

délre nagynyomású terület helyezkedik el, itt nyárias záporok keletkeznek. Ebből a „zuhanyból” kapott tegnap Szolnok 4,9 millimétert.

— Milyen időjárás várható a továbbiakban megyénk területén?

— A Skandináv félsziget déli részéről folyatódik a hideg levegő beáramlása. Délkelet-Európában még meleg az idő, a hőmérsékleti csúcsérték meghaladja a 35 fokot. Szolnok megyében a hőmérséklet csökken;

ALLOVIZI

UULLiUtB

Munkatársunk riportsorozata a Tisza Cipőgyárból

„A szocialista tudatosság növelését... a dolgozók politikai nevelését a szocialista építőmunka szerves részének kell tekinteni... A szocialista demokrácia erősíti a munkáshatalmat, mert növeli a tömegek aktivitását, felelősségérzetét a köziigyek, a társadalom iránt.’’ (A megyei pártbizottság június 23-i ülésének anyagából.)

III.

A martfűiek egyik legfőbb ellensége a pletyka, az áskálódás. Magam éltem

át egy pletyka születését, terjedését. De intrikának mégj óbban beillik.

Pletyka, intrika büntetlenül

H. Nagy Mihály üzemszervező olyan feladatot kapott, amiért Tiszaföldvárra kellett utaznia. Sok helyet és rövid idő alatt akart bejárni. Ezért gépkocsit kért. Az engedélyt a főmérnök nem írta alá. Mi történt azután?

— Bementem Bodóczy elvtárshoz és megkérdeztem, hogy miért nem adott kocsit. Azt mondta. Földvárra elmehetek autóbusz- szal is. Mire előadtam, hogy mennyi dolgom van. Kicsit vitatkoztunk, de nagyon csendesen, indulat nélkül. Majd azután jó két órahosz- szán át beszélgettünk, el is felejtve a vitát.

Bodóczy Sándor főmérnök talán másnap, vagy harmadnap, sajnálatos módon rosszul lett, kórházba szállították. Erre akadt, aki társaságban kijelentette: „Hogy a főmérnök elvtárs kórázba került, azt a H. Nagy okozta”. — Ezt a szöveget — bár kissé felnagyítva — úton útfélen így hallottam.

A másik eset. Nevezzük a leányt Kiss Gabriellának. Huszonegyéves lány. Él a telepein egy kétgyermekes asszony. Gabi jóbarátságban vele. Segíti felásni a kertjét, olykor ügyel a gyerekekre, igazán jókat beszélgetnek, mint afféle barátnők. Nem telt bele sok idő, összehozták őket, mármint- hogy természetellenes szexuális viszonyban vannak. Ez így önmagában nevetséges. Ellenben — mint mondják — Gabit behívatták „illetékes” helyre, és a következőket közölték vele.

— Ha holnaptól, a gyanút cáfolandó, nem jár egy fiúval, elbocsájtjuk a gyárból.

A történetről néhányan tudnak, de nincs kétség, előbb-utóbb az egész telep ismerni fogja. Hogy ki kezdte ezt az ocsmányságot terjeszteni? Csak az első meghallgató fül tulajdonosa nevezhetné meg. Mondanunk sem kell, hogy Gabi- nak azóta se éjjele, se nappala.

És nem ez az egyetlen piszkos ügy. intrika. Névtelen levelek a belügyminiszternek, a könnyűipari miniszternek, az üzemi párt- bizottságnak és a jó ég tudja még kinek, s kinek nem.

Tapasztalni azt is, hogy a munkások sem kímélik egymást. Bizony olykor nem jó húsz forinttal többet ke. resni, mint a másik. Nem jó magasabb kategóri ába kerülni, de alacsonyabba

Ontja a vaskos vicceket. Mind férfiak vagyunk itt, hát megengedhető e dolog. A kis sikkes bajszú ember pedig tüsténkedik a hetykére vágott zsíros kalap alatt.

— Hát azt hallotta-e, mikor Móriczka hazamegy az iskolából... Ezt tessék meghallgatni. Jankó találkozik testvérével a falu szélen... Most figyeljen. Azt mondja a pap a kisasszonynak...

Hálásan derülünk minden

Tréfacsináló kedvéről, de leginkább szőlőszeretetéről szóltak. Prohászka, vagyis Faragó Ferenc bácsi, a jász- szentandrási Haladás szövetkezet főszőlésze és pincemestere ugyanis. Azt mondják még születni is a szőlőben született. Nem itt Szentandráson ugyan, hanem Átányban. _ Onnan került szőlőmunkásnak a gyöngyösi bank hevesi birtokára. Ügy mesélik, mikor Szent- andrásra települt, itt szőlő— A piros szlanka az a szőlő. Prohászka is azt becsülte a legtöbbre.

így lett ismertté a híres szőlész szakember, Prohászka Ferenc neve Jász- szentandráson. Sokan megvásárolták a népszerű szakíró immár hatodszor megjelent szőlészeti könyvét is erre felé. Faragó Ferenc neve pedig lassan feledésbe merült, minthogy mindenkitől a Prohászka megszólításban részesült.

A piros szlanka

poénon. Én viszonozni akarom. Ránézek.

— Na, Prohászka bácsi, most én Is hadd meséljek egyet...

Akkora nevetés csattan fel, mint még egyetlen adoma után sem. Csak ketten vagyunk zavarban. Prohászka ugyan kissé kényszeredetten nevetgél a kör közepén, és nagy értetlenségemet látva még ő magyarázza.

— Faragó. Faragó Ferenc vagyok én, csak mindenki prohászkAzik.

Nem forszírozom az ügyet, örülök, ha hallgathatok, hátha még nagyobb bakot lövök csak. De miután elbúcsúzunk a szőlőbeliektől, kérdezem Gyephárd Lajos párttitkártól.

— A gúnynevén szólítottam? Behat mindenki így mondja?

— Csak ragadvány. De nem szégyellt. Ez nem olyan név. Ennek különben története van.

Prohászka nevét nagyon gyakran hallottam közszájon forogni Szentandráson.

kánaánt teremtett a tanyája körül. Nem sokat telepített ugyan, nem is volt több négy-öt hold földjénél, ahogy emlékeznek még rá. De amennyi szőlője volt, azt ellenben meg lehetett nézni, csodálni. Kiváltán is a piros szlanka fajta sorait.

Nem úgy, mint a szövetkezetét kezdetben. Nem is tehetett volna bölcsebb dolgot a Haladás közössége, minthagy Prohászkára bízza a köztulajdon szőlőt is. Prohászka ugyan nem sietett elsőnek belépni a szövetkezetbe. de attól kezdve, hogy betette a lábát az ajtón, brigádgyűlésen, közgyűlésen, ünnepségen, megemlékezésen. a tanácsnál, s mint tudni vélik talán még a plébánián is felszólalt.

— Emberek vigyázzunk, a szőlő egész szívet kíván. Mikor én Hevesen a P^o- hászka keze alatt voltam...

— Nem lesz ez így jó tagtársak. Prohászka úgy csináltatta velünk, ha nem volt trágya, kiásatta a szóló közét, kukoricaszárat fektettünk bele.

Az új nevet egyébként nagy tisztességgel viselte Faragó bácsi, csakúgy mint a rábízott szőlő gondját is. Mert a szőlő szinte kivirult gondviselésétől.

Ám miután a szén tan d- rási emberek azt látták, hogy végre jó kezekbe került a közös birtok szőlője, ellenvetés nélkül ráálltak Prohászkának arra a régi sürgetésére, telepítsenek új ültetvényeket. De hol? Nyilvánvalóan a legalkalmasabb földeken, ahol már a régi csip-csup szőlők is beváltak. Kimérték a területet, szakvéleményezés, talajtani vizsgálat miegymás következett.

Hanem az új szőlőbe beleesett a Prohászka tanyája is. S mégmeg hacsak a tanya, de benne a piros szlanka szőlő. Úgy mondják, hetekig leverten szaladgált ide-oda, lebeszélni a közöst, visszacsinálni a telepítést. Dehát ezt már nem lehetett.

Szabó Tibor elnök körülhurcolt engem a kétszáz holdas új ültetvényen, ami nagyrészt a régi nadrágszijnyi nagyságú szőlők helyére került. A szentandrásdak szemefénye, büszkesége a nagyüzemi új szőlő. És a Prohászkáé is. Hiszen az ő munkáját dicséri elsőnek. Aztán az irodán azt kérdeztem, dr. Túri Ferenc főkönyvelőtől, milyen fajtákat nevelnek.

— Rizling, ezerjó, pozsonyi és kadarka. Ja, és hogy el ne felejtsem, a piros szlanka.

Nevetek. A főkönyvelő érti min.

— Persze. Az öreg ki se bírta volna enélkül. Azt hallottam, hogy az ő tanyája környékét a régi háztájijának a helyét csupa piros szlankával telepítette be.

Utoljára egy szombaton délután találkoztam Pro- hászkával. Kuglizott benn a szövetkezeti székház udvarán. Szidta a Becsali csárda csaposát, mert. ügyetlenül gúrított. Prohászka se jobban, de igen belemelegedve dobálgatta a nagy golyót. Mig egyszer csak üzenet jött érte.

— Prohászka, menj a szőlőbe. A komád már elindult előtted.

Fogta a kugligolyót, tartotta a kezében, látszott rajta, nem szívesen hiszi. De a hírt többen bizonygatták. Prohászka nyelt egyet. Mert elvégre szombat délután lenne, a munkaidőnek vége, neki meg legkedvérevalóbb játéka a kugli.

Aztán letette a golyót, Elköszönt mindenkitől és elsietett. Ki a szőlőbe. Mert lehet itt szombat délután, meg lehet itt kugli is, de azért a szőlő az más.

A szőlő, a gyönyörű közös szőlő, és benne min- denekfölött a piros szlan- ksL

Borzák Lajos

sem, mert megkezdődnek a találgatások, s az irigyke- dők nem kímélik a nyelvüket. D; K.-nét spiclinek tartják a műhelyben, mert valaki azzal kezdte ki. hogy ő okozta a művezetőnő „lebukását”. Meggyőződtem róla, hogy ennek az intrikának az égadtavilágon semmi alapja sincs.

Nem

meghallgatni

— Mi a véleménye a pletykaháborúról, az intri- kusokról Fodor Sándornak; a szakszervezeti bizottság titkárának?

— Csak úgy lehet, megszüntetni az intrikát, ha nem lenne, aki meghallgatja. Mikor 1959-ben idekerültem, hozzám naponta jártak be efféle locsogó emberek.

— És mit csinált?

— Felvettem a telefon- kagylót, felhívtam, akire mondtak valamit. Hadd védekezzen. Szembe babám, ha szeretsz — ez az elvem. Le is szoktak róla, hogy nálam így keressék az igazsí* got.

— A társadalmi bíróság elé hány intrikus, rágalma, zó került?

— A bajkeverőt nem adják ki könnyen. Ez már szokás.

— Egyszóval az áskálódó büntetlenséget élvez?

— Sajnos, igen.

*

Sokan kimondták, ami a lelkűket nyomja, felszabadultan beszéltek. Megengedték, sőt akarták, hogy nyilvánosságra kerüljön a gond és a baj is.

Mindezek ellenére az új* ságíró azt az igaz meggyőződését is el kívánja mondani, hogy Martfű nem valamiféle mikroállam. ahol törvényenkívüli állapotok uralkodnak. Szó sincs róla. A Tisza Cipőgyár munkásai és vezetői derék, becsületes emberek, akik az utóbbi években joggal érdemelték ki megyénk — de az sem túlzás, ha az egész országot mondjuk — elismerését. Nem kisebb eredmények tanúskodnak erről, mint az> hogy a martfűi Tisza Cipőgyár tizennyolcszoros él- üzem, ahol száz szocialista brigád küzd e megtisztelő címért. Három szocialista műhely van. Elmúlt évi tervüket 102,5 százalékra teljesítették, s a fontos nép- gazdasági érdekek megértéséről tanúskodik, hogy ezenbelül az exporttervet 106,2 százalékra. A tervteljesítés idei. első félévi adatai is biztatóak.

Most mégis meg kellett ezt a riportot írni. Ennek az az oka, hogy az utóbbi években — a fenti jó eredmények elérése közben — összegyűltek azok a negatív jelenségek, amelyek tovább nem tarthatók. Kiéleződtek é9 felszínre jutottak olyan ellentmondások, amelyek — ha nem oldódnak meg — előbb vagy utóbb a termelési eredményekre is hatással lehetnek.

Mi a megoldás módja? Ezt maguk a martfűiek tudják a legjobban. Sokan és sokat beszéltek erről ia az újságírónak. Ügy lehetne ezt összefoglalni: most az eddiginél sokkal erőteljesebb harcot kell indítani bizonyos káros szemléletek, meggyökeresedett, megcsontosodott hibás vezetési módszerek ellen, erősíteni kell az üzemi demokráciát; a bírálat egészséges légkörét. E harc hivatott vezetői a martfűi pártszervezetek, a kommunisták.

Bizonyos, hogy ezt a harcot eredményesen meg is vívják.

Fábián Pét#