Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-27 / 175. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA XVI. évfolyam, 175. szám. Ara 50 fillér A/éf%lesfi 1965. július 27., kedd. A pártélet fóruma A nyolcvanhárom éves árva Mit csinálsz este Karcagon? Humanizmus és szigor rj^ ársadalmunk mély együttérzését és segítőkészségét lépten-nyomon tapasztalhatják az elesettek, a bajbajutottak. Az árvíz idején találkoztunk gépkocsivezetőkkel és könnyűbúvárokkal. akik három műszakot egyhuzamban dolgoztak a gátakon. Az árvízkárosultak támogatására megmozdult az ország, adományokkal és munkafelajánlásokkal segítve a bajbajutottakon. Társadalmunk segítőkészségét néha elemi erővel szabadítja fel egy- egy szülőktől magára hagyott gyermek, vagy egy ritka gyógyszerre váró beteg személyes tragédiája is. Emberek vagyunk és törődünk egymással. Ez így van rendjén. Szocialista rendszerünk mély humanizmusát mégsem azonosíthatjuk az elvont emberszeretettel, a különc szívjósággal. A humanizmus és a szigor, a szeretet és a gyűlölet, csak látszólag egymásnak ellentmondó fogalmak, valójában ugyanúgy szorosan összetar- tozóak, mint a szocializmus és az ember. Aki szereti az embert, az gyűlöli az embertelenséget. Általánosságban persze ezt mindenki vallja. Mégis, a fegyelmezetlenség, a lógás, a pazarlás — az embertelenség e legáltalánosabb megnyilvánulásai — a szükségesnél ritkábban váltanak ki tömegfelháborodást. szenvedélyes gyűlöletet és határozott, aktív fellépést társadalmunkban. Rendszerünk a dolgozó milliók felemelkedését, a jóiét korszakának megteremtését tűzte zászlajára. Lényegében így összegezhető a szocialista humanizmus lényege is. És ki ne értene egyet az e szellemben fogant fő célkitűzésekkel: az életszínvonal emelésével. a ma még súlyos lakásgondok enyhítésével, a határozottabb családvédelemmel, a nyugdíjrendszer, a közoktatás fejlesztésével. És mindenki, aki a közös, nagy céljainkkal szembe helyezi egyéni haszonszerzését, kicsinyes kényelmét; a lényeget tekintve embertelen és társadalom ellenes! A mindennapi életben ritkán fogalmazunk ilyen élesen és mégkevésbé cselekszünk a harcos humanizmus szellemében a konkrét hibák, visszaélések és fegyelmezetlenségek láttán. — Sőt, gyakran éppen a „humanizmus” nevében kapnak felmentést a munkakerülők, a selejtgyártók, a társadalmi tulajdon herdálói, a tehetségtelen vezetők. A hibákkal, a fegyelmezetlenségekkel szembeni egységes és kérlelhetetlen harcot ma még nehezítik, , közéletünk bizonyos liberális jelenségei. Sok munkahelyen nemcsak a szorgalmas és becsületes dolgozók, hanem a fegyelemsértők is létbiztonságot élveznek, mintha alkotmányos rendünk nem is a munkához való jogot, hanem általában a megélhetést szavatolná mindenki számára. Pedig a szocializmus nem köt és nem is köthet senkivel sem élethossziglan szóló eltartási szerződést. A munka társadalma, amely felszámolta a kizsákmányolást, kérlelhetetlen harcban áll az élősködés, az ingyenélés minden formájával. Szocialista rendünk gondoskodik a fiatalokról, az öreg emberekről, de nem tarthatja el munkaképes, egészséges, ám társadalmilag hasznos tevékenységre hajthatatlan állampolgárait. Persze, nem követelhetünk szigorúbb erkölcsi normákat. felelősségteljesebb közszellemet, ha elnézőek, engedékenyek vagyunk a vezetésben meglévő lazaságokkal és fegyelmezetlenségekkel szemben. Nem ismeretlen jelenség. hogy a nagy nép- gazdasági károkat okozó mulasztásokat nem követi határozott felelősségre vonás, — ugyancsak a humanizmusra” hivatkozva. — Egyik, néhány éve létesített üzemünkben például az eredeti rajzok alapján javították a generátort — az időközben végrehajtott módosításokat nem vezették keresztül a rajzokon — s a drága berendezés felrobbant. Csupán a javítás 800 ezer forintba került, a sok millió forint értékű termeléscsökkenésről nem is szólva. A súlyos hiba megtörtént, felelőst azonban nem találtak. Ilyen helyzetben aligha lehet erkölcsi bátorsága a vezetésnek, hogy szigorúan megbüntesse és kártérítésre kötelezze a néhány száz forintos selejt- gyártókat. Vannak, akik a közéletünkben fellelhető visszás jelenségekből messzemenő politikai következtetéseket vonnak le, s a letűnt idők drákói módszerei, a vaskéz politikája mellett törnek lándzsát, mondván: „A legfőbb baj az, hogy túl sok a demokrácia”. Pedig a demokrácia és a fegyelem ugyanúgy kiegészítik egymást, mint a humánum és a szigor. Többek között éppen a társadalmi demokratizmus fejlesztése lehet egyik fontos eszköze a fegyelem megszilárdításának. A hibák, a lazaságok elleni hatásos küzdelem maga is a demokratizmus fejlődését, a tömegkapcsolatok erősítését, a dolgozók aktivizálását vonja maga után. A szocialista humanizmus mivel nem elvont emberszeretet. jámbor szívjóság, az össznépi érdekekből kiindulva szolgálja az egyén boldogulását. Társadalmunk e kollektivizmuson alapuló emberiességét hivatottak elmélyíteni azok a kibontakozó intézményes kísérletek is, amelyek a gazdasági mechanizmus korszerűsítését szolgálják. Cél az. hogy minden. ami előnyös az egyén, a helyi közösségek szempontjából, az egyben az általános társadalmi fel- emelkedést is hatékonyan szolgálja. Vagyis, az emberi képesség, tehetség, a kezdeményezőkészség érvényesüljön méginkább nagy céljaink végrehajtásában. szervezett, a fegyelmezett munka, a gyors műszaki fejlődés útjában álló akadályok elhárítása azonban mégsem egyszerűen közgazdasági feladat. Szükség van olyan felelősségteljes közszellemre is. amely rendszerünk igazán humánus céljait látva szenvedélyesen harcol az embertelen és társadalomellenes jelenségekkel szemben, nem ismerve megalkuvást a hibákkal, a visz- száságokkal, fegyelmezetlenséggel. K. S. Jobban szervezzük meg a betakarítást — Ülést tartott a megyei operatív bizottság — A megyei operatív bizottság tegnapi ülésén ösz- szegezte a betakarítási munkák tapasztalatait. A megye állami és közös gazdaságaiban végeztek az őszi árpa aratásával, s a cséplése is befejezéshez közeledik. A termelőszövetkezetekben a tavaszi árpa 53. a kenyérgabona 25, a borsó 80 százalékát vágták le. Az állami gazdaságok az aratandó terület 45 százalékával végeztek. Az operatív bizottság tagjainak beszámolója szerint a legtöbb gazdaságban vasárnap is jó ütemben dolgoztak a kombájnosok, s helyenként igen magas teljesítményeket értek el. A törökszentmiklósi gépállomás körzetében az egy kombájnra eső átlagos teljesítmény már a 200 holdat is meghaladja. — Tíz kombájnos 50 vagon feletti mennyiségben aratott és csépelt el gabonát. A törökszentmiklósi körzetben egy nap alatt 400—600 mázsás teljesítmények is akad- tak. A mezőtúri, tsz-ekben több mint 4000 hold. termését vágták. le. Jó ■ ütemben aratnak Túrkevén és Karcagon is. A bizottság megállapította, hogy egves párt- és állami vezetők ahelyett, hogy segítenék és ellenőriznék a betakarítást — csak beszélnek róla. Ahol a vezetők a helyükön vannak, ott a kombáinosok is jól dolgoznak. A vasárnapi műszakot sem mindenütt készítették elő megfelelően. — Több gazdaságban kiszolgálók miatt álltak a kombájnok. A tiszafüredi iárás. ban egyes tsz-vezetők vasárnap reggel szaladgáltak emberek után. Az operatív bizottság javasolja, hogy a vasárnapi műszakot a jövőben kellő időben — pénteken. vagy szombaton — készítsék elő. A beszámolókból kitűnt, hogy a borsó aratását, cséplését — bár összességében jól halad — gyorsítani kell. mert a csíráso- dás is előfordul. Ha nem vigyáznak az értékes exporttermékre, súlyos károsodás érheti. Az idő kedvez a gépi munkának. Egyes helyeken mégis túlzásba viszik a kézi aratást, még az álló gabonát is kézzel vágják. Ez semmiként sem helyeselhető. A bizottság felhívja a gazdaságvezetők figyelmét, hogy nagyobb gonddal kezeljék, tisztítsák, és szárítsák a kombájnszérűkön felhalmozott gabonát. — A felvásárlótelepeken eddig mintegy 1000 vagon kenyérgabonát vettek át a közös gazdaságoktól. SZÁRÍTANI KELL AZ ŐSZI ÁRPÁT Az idén elsőként a csataszögi Szebb Élet, a tószegi Dózsa és a mezőhéki Táncsics termelőszövetkezet szállított őszi árpát a szolnoki tárházba. A nedvességmérés alapján a begyűjtött őszi árpa mintegy felét szárítani kellett. Ez azonban nem jelentett fennakadást a folyamatos szállításban, mert naponta 20—25 vagon gabonaneműt szállíthatanak. Eddig 220 vagon őszi árpa és búza érkezett a Tárházba, Még mintegy 500 vagon érkezését várják. A tervek szerint — ha a szállítás folyamatos lesz — két hét múlva megtelnek a hatalmas épület silói. Harminckilenc nehéz nap után Hazaérkezett Jugoszláviából az Árvízvédelmi Készenléti Szolgálat IX. osztaga: a Középtisza vidéki Vízügyi Igazgatóság 121 dolgozója. _ Harminckilenc napon át pátrialemezek leverésével védték a Duna áradásától a jugoszláv falvakat és városokat, köztük Apa- tint és Növi Sadot. Negyvenegy teherautónyi anyaggal és egyéb felszereléssel június 16-án érkeztek Apáimba. Megérkezésük uián két órával már állt a verö- állvány és dolgoztak. Ottlétük több mint egy hónapja alatt Apatinnál 4 kilométer, Növi Sad térségében pedig 41 kilométer hosszban védték a Duna és a Tisza menti emberek hajlékait,. gazdagon termő földjeit. Munkájuk során felhasználtak 4217 darab különböző nagyságú pátria- ..lemezt és éjjel-nappali szol. gálatban naponta több mint 16 órát dolgoztak'. Most már idehaza vannak. A vízügyi igazgatóság központjában beszélgetünk Hazaérkezett Jugoszláviából a szolnoki ÁKSZ osztag Csikasz Sándorral, aki a jugoszláv úton az osztag parancsnoka volt, Szurmay Károllyal, az osztag műszaki vezetőjével, Koltai Ivánnal, Halmai Jánossal, Lasz- lavik Józseffel, az osztag tagjaival. A félig kilakoltatott város Készül az ebéd az aratók részére a jászszentandrási Haladás Tsz-ben — Nehéz napok voltak — mondja Szurmay Károly. — Amikor megérkeztünk Apatinba, szomorú szívvel néztük a félig már kilakoltatott várost. Megdöbbentő volt látni, hogyan mentik az öregeket, a gyerekeket. Tudtuk, a támfalat nekünk kell megerősítenünk. Ránk vár, hogy megvédjük az ottaniak családi hajlékait. — Hat-hét méteres pátria-lemezekkel védtük a támfalat — folytatja Lasz- lavik József. És örültünk, amikor három-négy nap múlva láttuk, szállingóznak vissza az emberek Apatin- ba, —- Ez volt a legveszélyesebb Duna-szakasz, ahol dolgoztak? — kérdezem. Isimét Szurmay Károly válaszol. — Volt több is. Július 4én Káty község határában kellett egy veszélyes helyet lezárnunk pátria lemezzel. Már befejeztük a munkát, leszereltük az állványokat is, amikor tőlünk 200 méterre megroggyant a töltés és 15 méter hosz- ban megszakadt. A jugoszláv megfigyelők szaladtak hozzánk: jöjjünk, mert áttört a víz. Szinte percek alatt szereltünk fel és az első négy méteres szakaszt 25—30 perc alatt megvéd- tük a pátria-lemezzel. Megerősítettük a töltést. Mit jelentett ez? Ha a víz áttör, három községet és az ahhoz tartozó 90 ezer hold földet önti el az ár és közvetlenül veszélyezteti Növi Sadot is. Titelnél pedig, a Tisza mellett egy veszélyes buzgárt zártunk el... Az osztag apja és egy zacskó cseresznye Most Csikász Sándor veszi át a szót: — A jugoszlávok nagy- nagy szeretettel fogadtak bennünket. Apatinban egy iskolában laktunk, Növi Sadon pedig a Partizán sporttelepen volt a szállásunk Teljes ellátást kaptunk, sőt minden ebédhez és vacsorához egy-egy üveg sört és egy csomag cigarettát. Sok kedves barátunk lett. Ilyen volt Ho- mola Ferenc iskolaigazgató. Éjjel nappal mellettünk tartózkodott, s ha valamire szükségünk volt, azonnal előteremtette. — Egyszer pedig, amint a gáton motorral mentünk egyik munkahelyről a másikra, megállított bennünket egv öreg néni. Soha sem láttuk azelőtt. Kezünkbe nvomott eav csomagot és elment. Cseresznye volt benne. A város lakói rendszeresen ellenőrizték. mit kanunk enni. Mert ahogy mondták, ha nem jó, akkor majd ők hoznak nekünk. — Barátságos, kedves emberek a jugoszlávok. Növi Sadban épp úgy, mint Apatinban, vagy Sztrazsilován, ünnepélyesen búcsúztattak el minket. Halvacsorát, ünnepi ebédet rendeztek nekünk. Sztrazsilován például azt mondták, addig nem mehetünk haza, míg azt a bort, amit ők elénk tesznek, meg nem isszuk. Ha rájuk hallgatunk, még tán most is ott poharazgatunk. De mi már nagyon siettünk haza... Az ofasz televízió a szolnokiak munkáiéról Szerepelt az elbeszélésben a Növi Sad-i öreg suszter, aki egyiküknek minden áron cioőt akart aiándé- kozni. Sző esett arról is, hogy a magyar árvédelmi munkásokról riportfilmet készített az olasz televízió és a belgrádi dokumentum filmgyár. Varga Vlktoi-
