Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
1966= július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ff ff Nagyobb halak1 nélkülözhetetlen emberek Börtön után vezető beosztás jár ? Bejelentés érkezett szerkesztőségünkhöz, hogy a MÉK apparátusában jóné- hány börtönviselt és elítélt embert fontos beosztásban foglalkoztatnak. Olyanokat, akik a társadalmi tulajdon sérelmére különböző bűncselekményeket követtek el, s e tevékenységüket a MÉK- nél is tovább folytatták. Hírt kaptunk arról is. hogy ilyen személyeket kellő megfontolás nélkül helyeznek olyan beosztásba, ahol hozzányúlhatnak a közös vagyonhoz, s. amikor felfedik tetteiket, még akkor sem bocsátják el őket. Kérésünkre a MÉSZÖV elnökhelyettesével és párttitkárával együtt vizsgáltuk értesüléseinket. A bejelentőnek lett igaza. Burgonyalopás bűnszövetkezetben Közismert, hogy a MÉK telepein sokszázezer forint értékű gyümölcsöt és zöldségfélét tárolnak télire. Nyilvánvaló, hogy a tárolással megbízott személyeknek feddhetetlennek és megbízhatónak kell len- niök. A szolnoki kirendeltségen erre mégis kevés gondct fordítottak. Fekete István és Berki Árpád tárolási felelősként működött a szolnoki telepen. Az utóbbinak erkölcsi bizonyítványa sem volt. Jóidéig senkinek sem tűnt fel. hogy az irányításuk alatt álló munkások 1963 őszén miért keresnek havi 3000—3800 forintot. Később rájöttek, hogy bércsalást követtek el, ám a tárolási felelősök a helyű- köm maradtak. Megvárták, hogy burgonyát és egyéb értékeket lopjanak, s azt az orgazdák útján értékesítsék. Végül a vállalat feljelentésére a szolnoki járás- bíróság előtt feleltek tetteikért. Ha a MÉK vezetői körültekintőbbek, a lopást megakadályozhatták volna. Miért nem küldték el őket a vállalattól? A MÉK vezetői közül többen úgy vélekednek: jól dolgoztak, többször jutalmaztuk is őket= Holló a hollónak ••• A MÉK szolnoki kirendeltségének vezetésével Steiner Sándort bízták meg. Steiner a kőtelki Ezüstkalász Tsz-ben volt azelőtt órudiszponens. Korábbi munkahelyén is szabálytalanságot követett el A tsz részére Makón vásárolt fokhagymát és vöröshagymát, 9 annak jelentős részét jóval magasabb áron a szolnoki piacon értékesítette. A kőtelki tsz ezáltal 6700 forint törvénytelen haszonhoz jutott. A kiremdeltségvezető éveken át kettő helyett három gyermek után vett fel családi pótlékot. Ezáltal mintegy 13 000 forinttal károsította meg az államot. Steiner ügyével többször foglalkozott a járás- majd a megyei bíróság ez év tavaszán. Végül jogerősen tíz hónapi börtönbüntetésre ítélték. Elmarasztalták a hagymaüzérkedés miatt is. A vádlott óvását a Legfelsőbb Bíróság is elutasította, ám a „pótolhatatlan” emberhez a MÉK vezetői mégis ragaszkodtak. Azonnali hatállyal el kellett volna bocsátaniok, de amnesztiában reménykedtek. Csak hosszas huza-vona után mondtak fel a „jól dolgozó” kirendeltségvezetőnek. Nem merték vállalni. hogy a MÉK telepről vonuljon be a börtönbe. Börtöntöltelékből munkaüg7Í csoportvezető A MÉK vezetőinek bűnös könnyelműsége legjobban Márton László esetében vált nyilvánvalóvá. — Márton a műit év végén szabadult ki a börtönből. Három év és tíz hónapi börtönbüntetését töltötte 1®, melyet az ötödik és hatodik bírósági ügye után szabtak ki rá. Korábban az egyik bányatrösztnél, majd a szolnoki Lenin Tsz-ben sikkasztott. Szabadulása után a MÉK Igazgatóságon jelentkezett munkára. Helyes, hogy alkalmazzák a szabadlábra került embereket fizikai munkára, hiszen élniök kell. De semmiesetre sem olyan beosztásban, ahol a közösségnek ártani tudnak. Tudták róla. hogy börtönből jött, s egy telefonbeszélgetéssel a Lenin Tsz vezetőitől is megtudhatták volna, miért került el tőlük. 1965. január 3-án munkaügyi csoportvezetővé nevezték ki a szolnoki kirendeltségre. Fizetését 145D forintban állapították meg. Most azt mondjak róla, ügyes, értelmes, jó szervező- képességű ember volt. Ha megbízták valamivel, készségesen végrehajtotta.. Egy hónappal később követeléssel állt elő: ha nem emelik fel a fizetését, elmegy a vállalattól. Hogy hagyhatták volna ezt? Május 1-i hatállyal 1600 forintra növelték a havi fizetését. Márton azonnal honorálta az anyagi megbecsülést. A bérjegyzék meghamisítása révén felvette munkatársai fizetését és családi pótlékát. Majd amikor a bíróságtól 5000 forintos fizetési letiltás érkezett, körbélyegzőt hamisított, s a megyei bíróság nevében „feloldotta” azt. A visszaeső bűnözőt — nem jogerősen — a szolnoki járásbíróság két év, hat hónapi börtönre ítélte. Tanulságosak az említett esetek. Korántsem állítjuk, hogy ezek jellemzőek, általánosak lennének a MÉK apparátusára, de mégis megtörténtek, s nem egyedülállóak. Tudjuk, hogy a vállalattól azonnali hatály- lyal elbocsátják az 5—10 kiló krumplit „elemelő” munkásokat. Jó lenne, ha a „nagyobb halak” esetében is ilyen következetességgel intézkednének a vállalat vezetői. Máthé László Nyugalomra vágyik huszonöt idős ember Egy levél érkezett Túrkevéről, a szociális otthonból. A betűk szabálytalan vonalain látszik: írójának keze már nehezen engedelmeskedik a ceruzának. Logikai sorrend sincs a levélben, a szavakat •pedig egyáltalán nem válogatta. „Utik-verik az öregeket”, „kikutatják a zsebeiket”, életünk rosszabb, mint az internáló táborban volt”, hogy csak néhány mondatot említsünk. A levél írója nem tudni mi okból, elhallgatta nevét. Igaz-e amit ír, vagy bosszúból vádol? Nem tudni. A felelősséget ő nem vállalja. Személyesen mentünk hát ki a megyei tanács vb egészségügyi osztályának két munkatársával meggyőződni a valóságról. A szociális otthon vezetőivel való beszélgetés után az idős embereket kerestük fel. Néhányan a tévé szobában nézték a műsort. Az ellátásról, az ápolók magatartásáról érdeklődtünk. Valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy sem az ellátással, sem- az ápolók bánásmódjával nincs baj. Mi az oka mégis annak, hogy „sokszor elviselhetetlen az élet” — idéztünk egy mondatot a levélből. Erre aztán elszabadult a „pokol”. Dob, zongora, Egy zenekar« amelyik zenéin! akar A nézőtér első széksorába ültettek. Velem szemben a színpadon öt fiatalember állt némán és elszántan. A hatalmas hangszóró láttán a legrosz- szabbakra is elkészülve tenyeremre hajtottam a fejem, úgy, hogy legalább egyik fülemet elfedve megóvjam a várható „hangrobbanástól”! Aztán megszólalt a zenekar. Három gitár, dob és a zongora. Az első szám, egy angolkeringő hangjai még idegesen feszengtek, de aztán letisztulva megnyugodtak. A várt „hang- robbanás” elmaradt, a színpadról zene szólt. Lassan felbátorodva tenyerem védőfedezékéből a másik fülemet is kiszabadítottam. Most már élveztem a jászberényi ifjúsági zenekar játékát, pedig nem lehetett könnyű dolguk, hiszen vizsgázni mindig kellemetlen. Figyeltem a zsűrit. Tagjaiban ugyanaz a folyamat játszódhatott le, mint bennem. László Ferenc elnöknek az OSZK megyei megbízottjának, Szatmári Juditnak és Mezriczky Lajosnak a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola tanárainak, a bizottság tagjainak most arról kellett dönteniük, hogy megadják-e a zenekarnak az ideiglenes működési engedélyt. Néha összehajolva tárgyaltak valamit. A dobos nagyon ügyes. Jó ritmus- és tempóérzéke van. A szóló gitáros muzikalitása kitűnő. Érdemes lenne továbbtanulnia, tökéletesítenie hangszeres tudását. Megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsük az együttes tagjait; a zongorista Sás Károly, a három gitáros Oszterhuber Béla. Gál István, Ludányi László és Rohonczy Viktor a dobos. Nemcsak életkort, hanem működési időt tekintve is fiatal ez a zenekar. A jászberényi ifjúsági klubban játszottak eddig, igaz a megyei „Ki mit tud”-on már aranyérmet nyertek, de ez mégiscsak a kezdet. Jóképességű, tehetséges együttes, ez volt a bizottság véleménye is, amikor megadták a zenekarnak a két évre szóló, helyhez kötött ideiglenes működési engedélyt. — Ha szabad egy javaslatot tennem — szólt köz- • be Kertész Walter, a művelődési ház igazgatója, aki joggal lehet most büszke, hiszen ez az „ificsapat” már a művelődési ház saját nevelése — tegyen a zsűri döntésében egy olyan megszorítást, hogy két éven belül egyéni vizsgára kötelezi a zenekar tagjait! Ez elősegítené a fejlődésüket, mindnyájan jobban igyekeznének. A döntés tehát mindenki megikönnyebülésére megszületett. A hangulat feloldódott, következhetett a ráadás. Hulin István, aki a jászberényi kórházban tölti szigorló évét, és immár két hete az ifjúsági zenekar vezetője, ráadásképpen zongorázott. A fiatal orvosjelölt kitűnő dzsesszzongorista. — Szeretnénk egyszer mi is dzsesszt játszani — sóhajtott fel az egyik zenekari tag — de ehhez még sokat kell tanulnunk; — A klasszikus muzsika is jól megfér a dzsesszel és a tánczenével, én például nyolc évig tanultam ifjú Baki Józsefnél klasszikus zenét — toldotta meg Sás Károly a zenekar zongoristája. Mindez szerdán délelőtt történt a jászberényi Déryné Művelődési Háiz színháztermében, amikor oda- künn félelmetessé fokozódott a hengerlő és kitört, csattogva, dörögve egy hamisítatlan nyári zivatar. — rideg — „Mióta te itt vagy azóta nincs békénk”, „mindenbe beleszólsz”, „jelenléted ha egy szót nem mondassz is mérgezi a levegőt”. így folyt a szópárbaj Pál Mária és a többiek között. Valamennyien az egy ellen fordultak. Megdöbbentő volt látni a szemekben fellobbanó gyűlöletet, hallani a vádaskodó szavakat. S ezt tapasztaltuk azoknál is akikkel később beszélgettünk. Nem az ellátással, nem az ápolónők bánásmódjával indokolták az utóbbi néhány hónapban különösen megromlott és sokszor valóban elviselhetetlenné váló, felzaklatott életüket. Szinte valamennyien — alig három-négy kivételével — néhány „méregkeve- rőt”, Pál Máriát, Lázár Jolánt, Derzsi Lászlót okolják. őket, akik valósággal kiprovokálják naponként a vitákat, melyek minősíthetetlen veszekedésig fajulnak. Ez a néhány ember nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel csúfolja, bosz- szantja társait. A panaszos — bár kilétét nem fedte fel, s a véletlenen múlt, hogy mégis megtudtuk ki volt — éppen e néhány összeférhetetlen idős ember közül való. A levélben írottakból tehát csak annyi igaz, hogy a szociális otthon lakóinak valóban „pokol” az életűk. Csakhogy azzá nem az ápolók, nem az otthon vezetői teszik, hanem ők. A panasz kivizsgálására szánt idő ennek ellenére nem veszett kárba. A túr- kévéi szociális otthonban meglévő tarthatatlan helyzet a „vádaskodó” levél nyomán az illetékesek tudomására jutott. Igaz, a tudomásul vétel még kevés ahhoz, hogy megszűnjenek a torzsalkodások, gyűlölködések. Okos, megfontolt intézkedésre van szükség. Mi lehetne az? Nehéz erre az egynap alatt szerzett tapasztalat alapján választ adni. Körültekintőbb, s minden apró részletre kiterjedő vizsgálat szükséges ahhoz, hogy megnyugtató és helyes intézkedéssel újra megteremtsék az otthon békéjét. Az első lépést feltétlen a szociális otthon vezetőinek keli megtenniök. ők ismerik legjobban a gondjaikra bízott embereket, — lelkivilágukat, értelmi képességeiket, ők tudják milyen módszerek lennének a leghatásosabbak. Talán meg lehetne próbálni az otthon lakóiból választott fegyelmi bizottsággal. — Ügy gondoljuk végső esetben — az adminisztratív intézkedéstől sem szabad visszariadni. A szociális otthon vezetői ebben a munkájukban természetesen igénylik — jogosan — a városi, de a megyei tanács vb egészség- ügyi osztályának segítségét is. A való helyzet alapos megismerése utón minden bizonnyal ezt meg is teszik. Ez munkaköri kötelességük, de ezt kéri, várja huszonöt nyugalomra vágyó öregember is Túrkevén. M. J. Új ebédlőt, öltözőt adtak át a Kisújszállási Faipari Vállalatnál Az idén sem volt különösebb profilváltozás a kisújszállási Faipari Vállalatnál. Készítményeik többségét jelenleg is a különböző összerakható játékok és a göngyölegek teszik ki, melyek nagyobb százalékát exportra szállítják. Éves tervük meghaladja a 23 millió forintot. Az év első hat hónapjában nem sikerült a tervet teljesíteni. A vállalatnál egyre nagyobb gondot fordítanak a szociális létesítményekre, mosdók, öltözők építésére is. Még tavaly kaptak 1400 000 forint hitelt egy mosdó, öltöző és ebédlő építésére. Az új létesítményt az idén, június közepén adták át, s a ládaüzem dolgozói megfelelő tisztálkodási lehetőséget, szépen berendezett ebédlőt kaptak: Képek a jászapáti Béke Vegyesipari KTSZ-ből Birkás Ferenc és Major Pál álló ruhafogast hegeszt Pócsik Lajos háromkerekű összecsukható gyermektriciklit készít
