Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-18 / 168. szám
1965. "'s 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tízezer méter magasan sápadtabb az arc A a pénznek nincsen szaga? Perzselő a Nap. A repülőtéren az emberek árnyéka majd hogy elvesz a talpuk alatt. Némi hűvöst csak az irányfiótorony és az azt körülvevő néhány fa ad. Körülötte emberek, férfiak és nők kezüket szemellenzőnek használva kémlelik az eget. A magasban tova- sjfálló repülőgépet figyeli minden szempár* A növendékeken a sor — Figyelem, 151-es jelentkezzen! — Igen, hallottam, 151-es jelentkezem — hallatszik ki az irányító toronyból az irányító és a ..hajózójelölt” hangja. — Ez ő. megismertem a hangját — kiált fel örömmel egy mellettem álló asszony. — A fia? — szólítom meg a gép útját állandóan szemmel kísérő asszonyt. Nem felel, annyira elmerül a szép látványban, melyet Szőnyi István növendék vizsgagyakorlata kelt Helyette Csankó Miklós százados szólal meg: — Igen, a fia. Akiket itt lát. azoknak a fiuk, vagy a vőlegényük repül ma. Meghívtuk a hozzátartozókat, hogy személyesen is láthassák katonafiuk repüléséit. Különleges szülői értekezlet ez. Az ötlet a növendékeké volt, s most rajtuk a sor megmutatni, mit tudnak. A mama vizsgáztat Megmutatták. Egyikük sem vallott szégyent. Szó- nyi István gyakorlata ’s nagyszerűen sikerült. Ötösre. Amikor kiszállt a gépből; boldogan ölelte meg édesanyját. — Jaj, mennyire féltem. Egyetlen fiam ő. egyem is meg — töröli le a mama fia homlokáról az izzadság cseppeket, amikor már hármasban beszélgetünk^ Szőnyi budapesti fiú. Fiú? Felnőtt fér*i ő már. Csak hát ez az alacsony kis asz- szonyka 21 éves fiát, még most is kisfiamnak szólítja. A kisfiú meg természetesnek veszi, hogy néhány perce még tízezer méter magasból nézett le. Mosolyogva hárítja el a dicséreteket: Semmiség az egész. Azt már csak négyszemközt mondja el. hogy ott fenn azért nem húzódott mosolyra a szája, hogy arcán a földi pír tízezer méter magasban sokkal halványabb. A mama pedig azt súgta meg. hogy odahaza ő is repülni tanul: szakköny vekből. Tréfásan jegyzi meg: — Majd levizsgáztatom Istvánt. ha hazajön. — Ügy megéreztem, hogy sikerül a vizsgája. Jutalmul már előre megvettem neki egy Zorkij fényképezőgépet Az első és a második : igen A repülés közben tovább folyik. — Kelemen Pál — mutatkozik be egy másik fiú. Majd bemutatja a társaságában levő idősebb férfit és fiatal lányt. — Édesapám és a menyasszonyom. Kelemen bácsival beszélgetek tovább. — örülök, hogy Pali nagyszerűen helyt állt a vizsgán. Az igazság persze az, hogy én jobban szerettem volna, ha egyetemre j-' ■ Elmondja azt is. hogy az az overálos fiatalember, aki mellettünk még a repülés izgalmaitól felhevülten — mellettünk beszélget menyasszonyával. már tízéves korában villanymotort szerkesztett. hogy istene volt a tép. A fiú rosszallóan néz apjára. Nem szereti, ha dicsérik. Ö ugyanis nem elégedett önmagával. Sokkal többet szeretne, mint amit eddig elért Még akkor is. ha ez sok lemondással jár. Márpedig a repülőseiét azzal jár. A levegőben mindenkor egész embert kíván a gép. De addig is, míg „hajózónak” mondhatja magát, sok mindenről le kell mondania. Mindenekelőtt sokat kell tanulnia. Aki ennyire akarja, bizonyára eléri célját. El, ha olyan segítői lesznek, mint menyasszonya. is, aki hajlandó megvárni a három évet, amikor Kelemen Pál mint repülőtiszt kimondhatja szíve választottjának a má_ elkészült az 1964—65-ös évad népművelő munkájának mérlege. A most zárult évadban összesen J898 művelődési ház. illetve klub működött országszerte a helyi tanácsok, illetve szakszervezetek irányításával. Ez azt jelenti, hogy hazánkban — az iskolákat, színházakat, mozikat, könyvtárakat nem számítsodik „igent”. A másodikat, mert az elsőt annak a tiszt, nek mondta ki. aki megkérdezte: szeretne-e repülő lenni. Aztán sorba jönnek a növendékek. Itt is, ott is záporoztak a kérdések. Köztük járva, az elkapott mondatok arról tanúskodnak: okos gondolat volt meghív, ni a hozzátartozókat erre a napra. Láthatták: jó kezekbe kerültek gyermekeik, akik a hadseregben érett, komoly férfiakká lesznek. Majnár József va minden tízezer lakosra háromnál több általános művelődési intézmény jut. Elsősorban az Ismeretterjesztésben értek el kiemelkedő eredményeket: különböző témakörökben több mint 95 ezer előadást tartottak — csaknem hatezerrel többet mint az előző évadban —, s ezeknek ötmillió résztvevője volt, P ecunia non ölet — A pénznek nincsen szaga. A jó öreg latin közmondás is sejteti, milyen régen ismert típusa az embereknek atz önző, harácsoló, élősködő, akinek nem számít, milyen úton-módon jut pénzhez. Csak minél többet güzüljön belőle — ez a fontos számára. Hogy élősködők, spekulálók, úgynevezett „ügyes” emberek a mi társadalmunkban is vannak — nem lehet tagadni. Ám létük, szereplésük nem a rendszer alaptörvényeiből fakad. Az effajta emberekben a kapitalizmus eszmei örökségeként él, hat tovább az önző kispolgári szemlédet. — Nem alkotnak ők számottevő tömeget, elszigetelten találkozunk velük, de sajnos, még az élet sok területén mérgezik a légkört. Hányszor hallottunk ilyenfajta jellemzést „nagymenő” várasbán, községben jól ismert „ügyeskedőkről”? — Akik rendkívül finom orral szagolják ki, hol vannak kibúvók rendeleteken, törvényeken. Akik úgy alapoztak meg szerencséjüket, hogy állami lakást könyörögtek ki maguknak. Aztán az ingyen ajándékot mesés pénzért eladták Vagy — szintén busás lelépésért — elcserélték. Tudták, hogy ez törvényellenes, ezért „ész- szel” csinálták. Ki tujda egy-egy ilyen ügylet minden mozzanatát ellenőrizni? Érthető okokból a vevő is letagadná hogy lakást törvényességen túli eszközökkel szerzett... Effajta élősködőktől a csillagos ég távolságában vannak a valóban. százszor inkább rászorulók gondjai. Egyes FÚRJÁK A KÚTA T a tomaj- monostori Petőfi Tsz-ben a Szolnok megyei Víz- és Csatorna- művek kútfúró részlegének dolgozói. A 150 m-es — 212 000 forint költségű — kúthoz jövőre 300 000 forintos beruházással hidrofor- házat építenek. A törpevízmű látja majd el vízzel az irodát, a majorban lakó tíz családot, valamint az istállókat Szigor és éberség A tavasszal elbocsátották Magyar! Ambrusnét, az Alföldi Kőolajfúrási Üzem egyik régi dolgozóját. Jogosan. Saját kérésére előzőleg ugyanis többször helyezték egyik munkahelyről a másikra. Volt portás, telefonkezelő stb. Az utolsó munkahelyét, amelyet /zintén saját kérésére jelöltek ki számára, három hétig nem foglalta el, s szándékáról sem értesítette a vállalatot. így jutott abba a helyzetbe, hogy mo6t megviselt idegállapota mellett kenyérgondokkal is küzd, mert hónapok óta nem kapott fizetést. Magyariné tizenöt éve volt a vállalatnál, ahol mindig segítették és sokszor elnézőek is voltak iránta. Mindezt azért, mert egyedülálló, rokkant, nyolcéves kisfiát tartó, középkorú nó. Tóth Zoltán elvtársat, a vállalat mérnök-igazgatóját is ez készteti arra, hogy megpróbálva a lehetetlent is. újból felvegyék Magyarinét a vállalat állományába. Magvariné rászolgált az elbocsátásra, mert önfejűségével, munkatársai zaklatásával sokat rontotta, zavarta a vállalat munkarendjét az utóbbi években. Körülményei miatt azonban sok mindent megbocsátottak neki, olyan dolgot is, amiért másokat már bárhonnan, régen elküldték volna. Most az igazgatói tanács előtt mégis azt javasolta az igazgató, hogy Magyarinét vegyék fel újból a vállalat dolgozói közé, a felmondás érvényben hagyásával. Tóth elvtárs, a vállalat vezetője ezzel olyan felelősséget vállalt magára, amit nem köteles, amit hivatalból nem. csak emberségből tesz meg bárki is. Nincs törvényes szerv, amely erre kötelezné, hiszen eddig is túlmentek a méltányosság határán, anélkül, hogy Magyarinéval ezt éreztették volna. Felvételével az utolsó lehetőségen túl is alkalmat adtak neki. hogy belássa: bárki is legyen az, a munkahelyét és munkatársait meg kell becsülnie. Nem lehet senkinek kedvtelése ipunkatársainak a bosszantása. a rágalmazása, a munkahely indokolatlan cserélgetése. Szigor és emberség találkozott ez esetben.-- borsi eem T anító kombájnos — Gyújtsunk rá, tanító úr! — Gyújtsunk. Bár csak ilyenkor dohányzom, amikor aratunk. De ha már ilyen szépen mondtad, nem utasíthatom vissza a kínálást — nevetett a megszólított. Porlepte arcában csak a fogsora fehérlett és a szeme csillogott. — Kutyául csíp az árpa- pora, de amikor meg nem porolt, az volt a bajunk. A nedves, szívós gabonában nem haladtunk így, s nem tudtunk ilyen minőségű munkát végezni — mondta füsteregetés közben. — Ilyennek képzeljük el a kombájnaratást. Erre jogosan mondjuk, hogy szép munka. De mi van a gépeddel, János? — kérdezte Dányi Imre, az abádszaló- ki Lenin Tsz elnökhelyettese. — Miért? Hogy néha köpködi a füstöt? Kikötöttük a bajuszát. Tegnap, reggeltől estig csak bajlódtam vele, de most már. hogy kikötöttük az üzemanyagszabályzót, jobban húz. Nem szeretnék lemaradni, eddig még tartom a harmadik helyet. Kormos János, a fiatal abádszalóki tanító az ötödik nyarat tölti kombájnon. S a nyolc termelőszövetkezeti kombájnos közül most is maga mögé parancsolt hatot, köztük a jóhírű, tapasztalt Fridrich Gyulát is. — Jó barátságban vagyunk, sokat segítenek nekem a termelőszövetkezeti kombájnosok. A minap ki kellett cserélni a gépem főszíját. Egyedül nem boldogultam volna ezzel a munkával, de a többiek segítettek. — Mi készteti arra, hogy évről évre részt vegyen az aratásban? — A gép, a motor szerelmese vagyok. Nem i<" nyugszom addig, mig zsebemben nem, lesz a gépész- mérnöki diploma. A munkát is megszoktam. Édesapám és a bátyáim a kovácsmesterséget űzték, s annak idején én is segít- keztem a műhelyben. Azt sem hallgatom el. hogy jól jön a plusz kereset is, három kis gyermekünk van A tanító úr — ahogyan viccelődve szólítják — és a szövetkezeti gazdák évek óta jó barátok. A kombáj- nosoknak pedig versenytársa is Kormos János. Mégpedig nem is akármilyen. A fiatal tanító ismét kombájnra Olt. A művelődési házakban, kultúrotthonokban nagy családokéi, amelyek konyhányi helyiségben 'élnek évek óta. s várják, mikor kerülnek sorra a kiutalásban. „Valamiből élni js kell” mondja az élősködőnek az a fajtája, amely az állása, főfoglalkozása után kapott fizetést csak jövedelem-kiegészítésnek, biztosítóknak tekinti. ' Eredeti munkahelyén elhanyagolja kötelességeit — pedig azért fizetik, azért van státusban, amelyet talán nála hűségesebb elől foglal el. Joggal tehetjük fel a kérdést: Aki másodállásokat hajszol, képességei szerint dolgozdk-e főfoglalkozásában ? Tel jes értékűt nyújt-e a mellékesként vállalt munkában? Egyik helyen sem azt adja. ami tőle telne... Több pénzért — minél kevesebbet dolgozni* — ez a cinikus elv nem fér össze a szocialista erkölccsel. A társadalom rovására jut többletkeresethez az is, aki a fizetett munkaidő alatt, az állam, tehát mindannyiunk gépével, szerszámával és anyagából fusizik. Ez is az élősdiség egyik formája. Mint ahogyan annak a műszakinak az „ügyeskedése” is. aki szövetkezik gyára befolyásos vezetőivel, hogy a munkaköri kötelességen belül létrehozott „újítását” díjazzák — a pénz megosztása fejében. Vajon különbek-e nála. akik belemennek effajta társulásba? És becsületes úton jut-e borítékban odacsúsztatott különpénzhez az a kereskedelmi alkalmazott, aki száz_ kétségbeesetten kereső vevő közül csak húsznak ad hiánycikként szereplő, nélkülözhetetlen alkatrészt. Mert csak húsz van ebből és azt annak adja pult alól. akinek „van magához való esze”. „Se anyaga, se kapacitása nincs a vállalatnak a vízvezetékjavításhoz édes asz- szonyom” — ingatta elhá- rítóan a fejét a szerelő részleg vezetője. Mikor kellő fokig elszontyolodott az asszonyka, így folytatta a felelős: „De... Miért nem kér meg bennünket, hogy esetleg munkaidő után nem vállaljuk-e? Azzal az idővel magunk rendelkezünk... Na ugye, van megoldás...” — nagylelkűsködött. Mit számított a háziasszonynak, hogy azért az ügyes brigád mégiscsak hivatalos munkaidő alatt hozta helyre a vízvezetéket, bontott falat, adott csövet, vasat, meg ami szükséges. A fő munkával együtt elmeit a ..társas fusizás” is Nem az egyéni munkaidőből, nem egyéni anyagból. Nem élősködő-e az a házaspár is, aki hízelgéssel, babusgatással, ígérgetésekkel férkőzik öreg lakásvagy háztulajdonos bizalmába. Aztán eltartási szerződést kötnek, s mikor nevükön a ház, kegyetlen céltudatossággal tesrik pokollá az öreg csa’ád életét. Hogy mihamarabb elpusztuljon... Ez is élősdiség... TTolna még példa meg » példa, de ennyi is elég, hogy emlékezetűnkbe idézze: közel — távol, lent — és fent sok területe van még az életnek, ahol érvényesülhet a kispolgári magatartás. Az egyéni jövedelem, mértéktelen hajszolása. az önzés, más kárára spekulálás, a kevés munka nagy kereset „elv”, a becsületes munkával élők lenézése. Bár, mint mondottuk, egyéni tévutak ezek s elszigetelt jelenségek — együttesen mégis veszélyt jelentenek. Már csak azért is, mert a példa ragadöä lehet. Az ingyenélők, másokat kihasználók, ravasz- kodók, élősködők ellen társadalmi méretekben kell fellépnünk. Ez is az eszmei offenzíva egyik frontja. Tóth István
