Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-02 / 128. szám

196$. június 2. SZOLNOK MEGYEI NEPLAt' 3 Á bürokrácia útvesztőjében LASSAN HATÁROZ AZ IPAR- IGAZGATÓSÁG, AZ APRÍTÓGÉPGYÁR BÁNJA Februárban jelent meg az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium együttes utasítása a felesleges készletek feltárásának és hasznosításának módjáról. Kijelölték a magyar VIT- kü/döttség tagjait indulás július 26-án és 27-én Ringó vonatok Az ú$ japán Hikari-ex­pressz vonatai nem zaka­tolnék, mént a vonatok ál­latában, hanem óceánjárók- hoz hasonlóan kellemes rin­gató mozgást végeznek. Az új japán expressz a világ legmodernebb vasúti közle­kedési eszköze és egyben a leggyorsabb is. Öt hó­napja közlekedik Tokió és Osaka között egy 530 kilo­méteres távolságon. Eddigi sebessége ■„ mindössze” 200 kilométeres volt, de ezzel még nem merült ki a ka­pacitása és miután kide­rült, hogy a vágányok sta­bilitása megengedi, a sze­relvények óránkénti sebes­ségét most már 220 kilo­méterre emelik. A jászberényi Aprítógép- gyárban megvizsgáltuk, hogy a vállalatnál milyen eredményeket hozott az említett utasítás végrehaj­tása. Sajnos azt tapasztal­tuk, hogy nem éltek a le­hetőségekkel. Vajon kit ter­hel érte a felelősség? Azért, hogy e kérdésre pontos feleletet adhassunk, meg kell vizsgálnunk a tervezés időszakát, mint fontos előzményt. Néhány évvel ezelőtt, sőt még ta­valy is az volt a baj, hogy a vállalat termelési kapa­citását kitöltő megrendelé­sek nem érkeztek be ide­jében. E körülmény megne­hezítette a termelési fel­adatok programozását, az anyagbeszerzést, végered­ményben a tervek teljesí­tését. A vállalat 1964. augusz­tusában felettes szervétől, a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium Általános Gép­ipari Igazgatóságától irány­adó tervszámként 235 mil­lió forintos idei tervet ka­pott. A vállalat ennek megfe­lelően töltötte ki kapacitá­sát rendeléssel, igazolta vissza a vevőknek a meg­bízásokat. — Novemberben már kezdtek olyan húrokat pengetni, hogy az Aprító­gépgyár nem képes a 235 milliós termelési terv tel­jesítésére, tehát a terv csökkentésére lehetett szá­mítani. November végén hitelt érdemlően már csak 192 milliós feladatról volt szó. Az Aprítógépgyár ennél jelentősen több (43 millió forinttal) megrendelést vál­lalt el. És természetesen az 1965. első félévre szóló anyag megrendelését is feladta. Történt ez annak tudatában, hogy a vállalat­nak — 1964. évi tervének nem teljesítése miatt — december 31-én 35 millió forint értékű befejezetlen állománya volt. (A tavalyi árszinten kifejezve.) — Ez sem közömbös a normafe­letti készlet alakulásában. Nos, márciusban (!) töb- bé-kevésbé véglegessé vált, hogy az Aprítógépgyár idei teljes termelési terve 192 millió forint lesz. II. Ezek után csak az álta­lános gépipari igazgatóság jóváhagyása váratott magá­ra, mégpedig 1965. május 10-ig! Az Országos Tervhi­vatal és a Pénzügyminisz­térium utasítása viszont csak március 31-ig adott lehetőséget a terven felüli rendelések büntetés nélküli sztomirozására. Az Aprítógépgyár kelle­metlen helyzetben van — Tervének késedelmes jóvá­hagyása miatt nemcsak a rendelésből nem törölt 50 millió forint után kell fi­zetnie kötbért egész eszten­dőn át megrendelőinek, ha­nem a 13 millió forint ér­tékű normafeletti anyag- készletére kapott hitel után a büntetőkamatot is. Eddig 1.6 millió forintot fizettek ki a banknak. A vázoltak következté­ben a nem tervezhető költ­ségek (például anyagigaz­gatási költség) ahelyett, hogy csökkennének, a bá­zishoz képest növekednek. Egyelőre még azt sem lehet felmérni, hogy mi­lyen. nagy lesz az ered- ményroiplás, mivel az Ap­rítógépgyár gazdálkodási tervét mindmáig nem hagy­ta jóvá az iparigazgatóság. III. Az igazság az, hogy az általános gépipari igazgató­ság kizárta ezt a vállalatot azokból a jogokból, amik a hivatkozott utasítás alapján megillették volna. A fentiekből adódóan két dologban sürgősen in­tézkedni kell: a normafe­letti készletek hasznosítá­sára és a sztornírozás más úton való megoldására gon­dolunk. Például az ipar­ágon belül más vállalat is átvehetné az Aprítógép­gyár immár terven felüli megrendeléseit. Az említett lehetőségek megteremtése az általános gépipari igazgatóság fel­adata. Annál is inkább az, mert a beruházók által megrendelt gépek, berende­zések tervezett határidőre való elkészítéséhez és üzembehelyezéséhez nép- gazdasági érdek fűződik. Fábián Péter összeállították a IX. Vi­lágifjúsági találkozón részt vevő 400 tagú magyar kül­döttséget. A KISZ Központi Bizottságánál elmondták az MTI munkatársának, hogy a delegátusok között helyet kaptak az ifjúság úgyszól­ván minden rétegének kép­viselői, az ipar és a mező- gazdaság kétkezi munkásai csakúgy, mint a diákok vagy az ifjú mérnökök és technikusok, illetve az egyéb hivatások művelői. A küldöttség tagjai vala­mennyien az alkotó mun­kában elért eredményeik­kel, az ifjúsági szerveze­tekben végzett tevékenysé­gükkel szolgáltak ká a meg­tiszteltetésre. Százan mű­vészeti életünk, 35-en pe­dig a magyar sport köve­teiként utaznak Algírba. Részt vesz majd a sereg­szemlén a KISZ Központi Művészegyüttesének Rajkó­zenekara, népi tánCcsoport- ,ia és énekkara, valamint a Bergendi-tánczenekar. He­lyet kapnak a delegációban az idei Ki mit tud? fődí­A szolnoki városi tanács egészségügyi osztályának orvosai és dolgozói állan­dóan ellenőrzik a vendég­látó egységeket. Felméré­seikből néhány általános következtetés vonható le a vendéglátó egységek egész­ségügyi körülményeire vo­natkozólag. A megyeszékhely étter­meinek konyháit vizsgálva legszembetűnőbb a zsúfolt­ság. Egyedüli kivétel a Ti­sza Szálló, amelynek mo­dern munkagépekkel felsze­relt konyhája — zsúfoltság nélkül — képes a szüksé­ges ételmennyiség elkészí­tésére. Bár a Múzeum Ét­terem új létesítmény, még­jónak nyertesei is, akik többek között olyan neves művészek társaságában lép­nek majd fel, mint Galam­bos Erzsi, Bodrogi Gyula, Tcüdy Mária és Aradszky László. Ismét ott lesz a sereg­szemlén az első Ki mit tud-on feltűnt ifjú „füttyös" Ha oki Tamás. A sportküi- döttségben olimpikonok és sokszoros magyar bajnokok, többek között Antal Márta, Egervári Márta, Kontsek Jolán, Madarász Csilla, Dobay Gyula, Földi Imre, Gyuricza József, Kozma István, Nagy Zsigmond, Tóth Géza, Varga János képviselik az atlétákat, úszókat, súlyemelőket, ví­vókat, stb A magyar lab­darúgók közül a Győri Va­sas ETO lép majd Algírban pályára. A világifjúsági találkozón résztvevő magyar küldöt­tek, akiknek egyharmada lány és fiatalasszony, július 22-én találkoznak idapes­ten. is a napi 1200 adag főzése a higiénia rovására megy, mert az eredeti kapacitása csak 600 adag naponta. Valamivel könnyebb a Kunság és a Kristály kis­vendéglők dolgozóinak, mi­vel itt előfizetéses étkez­tetés nincs. A fizető ven­dégek számához viszonyítva pedig a konyhák kapacitá­sa megfelelő. A Híd-biszt- rónak is kicsi a konyhája, de szerencsére itt sincs elő­fizetéses étkeztetés. — A strandvendéglő konyhája pedig a nyári csúcsforga­lomban nem megfelelő, hi­szen ilyenkor több száz adag ételt is készítenek. A Nemzeti Étterem talár, a szabályt erősítő kivétel. A régi konyhát most újít­ják fel. Naponta 1200—1500 adagot főznek. Innen vi­szik a félkész ételt a Il-es számú irodaház konyhájára is. Esztétikai kultúra íalun A közelmúltban ezzel a címmel rendezték meg a II. Szolnoki Kulturális Hetek egyik tudományos ülését. Az országos jellegű eszmecsere nagyon tanulságos volt, de arról is meggyőződhettem, hogy nép­művelésünkben, sajnos, még nem kristályosodtak ki a falusi művészeti ismeretterjeszstés és az esztétikai neve­lés legmegfelelőbb módszerei. Sőt néha még az sem tisztázott, hogy milyen esztétikai, művészeti ismeret- anyagot kell a falusi lakosságnak nyújtanunk. Nem álta­lában az egységes művészetszemlélet hiánya okozza a nehézségeket, hanem egyes népművelőink szemléletének tisztázatlan, téves volta. Hogy csak egy apró példát említsek, a Csongrád megyei küldött azt kifogásolta, hogy a kereskedelemben a falusi lakosság csak ugyanahhoz az iín. „bérházi” bú­torhoz jut hozzá, mint a városi vásárlók. A tanácskozáson kísértett a falu egyfajta — ha nem is tudatos — lebecsülésének a veszélye. Olyan vélemény is kialakul névművelőink körében, mely szerint a vidé- kiséghez mért kultúrát kell adni a falunak. E zek a nézetek realizálódtak nem egy központi művészeti rendezvényben is, az ŐRI vidéki mű­sorainak művészi értéke is ezt tanúsítja, pedig számtalanszor beigazolódott már, hogy a városi mércé­vel mért színvonalas előadások a falvakban is sikert arattak. A színházi előadások közül csak a Szigligeti Színház Stuart Mária előadásának néhány év előtti kun­szentmártoni fogadtatását szeretném megemlíteni. Szót értünk 600 HELVETT 1200 AOAG Zsúfoltak az éttermek konyhái V annak, akik a fokozatosság elvére hivatkozva óva­tosan, cseppenként akarják adagolni a falvak­ban a művészeti ismereteket. Az elmúlt korok művészeténél, ízlésvilágánál megragadva elkerülik_ a problematikusabb jelenkori művészet megismertetését. E módszer „eredményeként” furcsa kettősség jellemző a falu kulturális állapotára. A modern tánczenét kedvelő falusi fiatalság irodalmi érdeklődését majdnem kizáróla­gosan a romantika köti le. A modern divat szerint öltöz­ködő lányok szentimentális lányregényekért rajonganak. A művészeti ismeretterjesztésben, az esztétikai ne­velésben lehetséges — a fokozatosság elvének megsér­tése nélkül —, hogy először a ma művészeti értékeinek megismertetésével, a mai modern ízlésvilágot magunké­nak vallva ismerkedjen meg a falu az elmúlt korok művészetével, esztétikájával. Az ízlés elsajátítása nem kíván különösebb előtanulmányokat, és bár a művészeti ismeretterjesztés egyik alapfeltétele az általános művelt­ség fejlesztése, az esztétikai érzék kialakítása nem kötő­dik feltétlenül, az iskolai végzettséghez. A modern kor sokféle művészeti hatását (a falvak­ban is elterjedt a televízió, a rádió, a kereskedelmi hálózatban megtalálhatók a modern divatcikkek, lak­berendezési tárgyak stb.), fel kell használnunk esztétikái nevelésünkbeju mint ahogy a. divat ambicionáló erejét is hasznosítanunk kell a művészeti ismeretterjesztés rendszeres formáival helyes arányban összeegyeztetve. A fiatalság ma már a falvakban is elsősorban a mo­dern tánczenét szereti, sőt statisztikai adatokkal igazol­tan a nyári hónapokban szinte kizárólagos kulturális igénye a tánc. Sajnos, azonban nagy részük még nem tud különbséget tenni a jó és a rossz tánczene között Hiányzik a tánczenét, a jazzt alapul vevő modern zenei ismeretterjesztés. Az a fiatal, aki szereti a jó tánczenét és élvezi Gerschwin zenéjét, közel áll ahhoz, hogy Bar­tókot is megértse — közelebb, mint az operettért vagy a magyar nótáért rajongók. Az elmondottakból azt a következtetést is le lehet vonnunk, hogy ebben a vonatkozásban nincs két kul­túra, egy városi és egy falusi csak a művészeti ismeret- terjesztés, az ízlésfejlesztés módszerei mások. A falu védelmében még azt is el kell mondanom, hogy kulturális szempontból sok tekintetben sok kai egészségesebb, mint a város. Vidéken még elevenebben élnek a népi kidtürális hagyományok és a kispolgári ízlés terjedése elsősorban a város káros hatásának köszönhető. Ennek az „ízlésnek" nincs is na­gyon talaja a falvakban, könnyebben lokalizálható is. mint a városokban. Feladatunk, hogy az egységes kultúra, mércéjével, a népi. kulturális hagyományok felhasználásával alakít­suk ki a magyar falu modem kulturális képét Ridea Gábor a legfontosabb dolgokban /Most a növényápolás ideje van, de már készülünk a nyári betakarításra — Antikor elkészítettük és taggyűlésen megvitattuk éves politikai intézkedési tervünket, úgy döntöttünk, hogy annak végrehajtását negyedévenként értékeljük. Az áprilisi taggyűlésen már számot adtunk arról, mit tettünk az első negyedév­ben. Ebben az időszakban azt tartottuk legfontosabb­nak, hogy mindenkivel megbeszéljük milyen fel­adat vár rá tavasszal, _ s egész esztendőben. Február, bán, márciusban a párt­csoport értekezletek, bri­gádgyűlések és a személyes beszélgetések is ezt a célt szolgálták. — A politikai meggyőző munka hatékonyságát iga­zolja a tavaszi szántás-ve­tés és a növényápolás ide­jén tapasztalt szorgalom, munkakedv. A 115 hold cukorrépa egyelése után néhány nappal ezelőtt hoz­záfogtunk a kukorica kézi- és gépi kapálásához. Ná­lunk az a szokás, hogy nem­csak a növénytermesztésben dolgozó gazdák vállalnak területet, hanem a tsz el­nöke. a többi vezető, az irodában dolgozók, az állat- tenyésztők is. egyszóval minden munkaképes ember. Ez teszi lehetővé a munkák időarányos elvégzését. Most egy hold kukoricához 530 né- ;zöpöl cukorrépa jár, a vállalt terület nagysága viszont aszerint változik, ki milyen mértékben számít­hat családja segítségére. Én és a feleségem három hold kukoricát és 1670 négy­szögöl cukorrépát műve­lünk. — Az idén minden tevé­kenységünk arra irányul, hogy megtermeljük a közös állatállomány részére szük­séges takarmányt. Többször tanácskoztunk ennek a ho­gyanjáról, s van, amiben a korábbihoz viszonyítva változás történt. Ilyen pél­dául az, hogy a kukoricánál és cukorrépánál az úgyne­vezett nádudvari jövedel- mezést alkalmazzuk: meg­határozott munkaegység és az össztermés 10, illetve 20 százaléka. Csőkutas örtözés- sel elsősorban . a kukoricá­ra, cukorrépára és lu­cernára juttatunk mester­séges csapadékot. A jobb minőségű széna készíté­sét a hideglevegős szárí­tással is igyekszünk bizto­sítani. — Politikai intézkedési tervünket természetesen nemcsak a negyedéves ér­tékeléskor vesszük elő a fiókból. Gyakran forgatjuk azt, hogy a tennivalókat ennek szellemében valósít­suk meg. Jelenleg a nö­vényápolás a legfontosabb munkánk, de már készü­lünk a nyári betakarításra. Júniusban a pártcsoportok és a taggyűlés is napirend­re tűzd az erre való felké­szülést. Többek között szót ejtünk ez alkalommal ar­ról, hogy Molnár László DT-vezető, Lóczi Béla és Tajti Antal traktoros és mások is példamutatóan dolgoztak a tavaszi idény­ben. Ezt várjuk Andrási Balázs, Kozma Béla kom- bájnostól és társaiktól, az aratógéphez, a kombájn­szérűre beosztott gazdáktól, mindenkitől, aki a betaka­rításban résztvesz. — A kommunisták ereje megsokszorozódik azáltal, hogy szoros a kapcsolatunk a pártonkívüliekkel. A leg­fontosabb dolgokban szót értünk, s ef’ütt munkálko­dunk gazdaságunk további erősítésén. Elmondta: Habán László, a jásziványi Szabadság Tsz párttitkára Természetesen az ilyen adagmennyiségeknek meg­felelő nyersanyag elhelye­zése és feldolgozása a konyhákon zsúfoltságot okoz. Ezzel magyarázható, hogy az egészségügyi köve­telményeket nem tartják be Maradéktalanul. Lehet­ne ezen segíteni? Lehetne, mégpedig két­féleképpen. Egyrészt a konyhahelyiségek moderni­zálásával, másrészt egy központi üzem felépítésével, amelyben az előfizetőknek főznének. Ezáltal tehermen- tesüinének az éttermek, és a fizetővendégek számához képest a konyhák kapacitá­sa már megfelelő lenne. Mivel az utóbbi elképzelés megvalósítá'— milliókba ke­rülne, inkább az első el­képzelés reálisabb. Hiszen egy felújítás sosem kerül annyiba, mint egy új épület. Az ellenőrzések azt mu­tatják, hogy a vendéglátó egységek konyhájának tisz­tasága nagyjából kielégítő. Ha az ellenőrök még job­ban ügyelnek a szabályok betartására, még higiéniku- sabb lehet a főzés. T. L. Harangozó helyett elektromos áram A híres pisai ferdetorony harangjait a jövőben elek­tromos áram fogja kongat­ni. A „villamosítás” egyik oka az aggodalom a toscanai város jelképe, a ferdeto­rony stabilitásának csökke­nése miatt. A hét harang közül csak az egyik, a tör­ténelmi múltú Pasquereocia nem fog zúgni többé, mert a második világháborúban megsérült. A közel 800 esz­tendős ferdetorony haran- gozója, Ezio Ghelardj vég­re nyugdíjba mehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom