Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-16 / 140. szám

IMS. június 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL ............................................. ...— * ...................................................................................... O lvasóink írják AZ ÉNAPAM NEM HALT MEG HIÄBA Moszkvából érkeztem, hogy megismerjem Szolno­kot, amelynek felszabadítá­sában 1944-ben az én apám is részt vett a szovjet had­sereg harcosaként. 1945-ben apám hősi ha­lált halt a harcokban. A szolnoki hősök temetőjében temették el. A mi csalá­dunk hálás a szolnoki dol­gozóknak, akik megőrzik a szovjet hősök emlékét. IRÓ-OLVASÖ TALÁLKOZÓ ABÄDSZALÖKON Nagyszámú érdeklődő ülte körül a községi művelődési otthonban Katkó István írót, aki eljött közénk, hogy ta­lálkozzon olvasóival. Mielőtt megkezdte volna előadását, Nagy Katalin úttörő elsza­valta a tavaly itt járt Lányi Sarolta versét, aki kedves sorokban örökítette meg köz­ségünket. Majd Lipcsi Júlia érttségiző felolvasta az író „A tanítókisasszony” c- no­velláját- Katkó István nagy örömmel emelkedett szólás­ra, életének azon esemé­nyeire emlékezett, melyek Saját bánatomra vigasz­talást találtam abban, hogy apám nem hiába halt meg. Ez a város is, Szolnok, amelyért harcolt, nagyon szépen fejlődik és a jövő­ben is fejlődni fog. Kívánok Szolnok város lakóinak minden jót. Zója Zsuravljova moszkvai lakos megelőzték írói munkássá­gát. Megyénk szülötte ő, — jászsági, ismeri a nép, e táj problémáit. A vele folytatott beszélgetés igen érdekes és tanulságos volt- Utána mű­veit dedikálta. A könyvtár vendégkönyvében pedig el­ismerését fejezte ki- Ugyan­ilyen hangulatos találkozón vett részt az író Kisgyócson is, ahol jelenléte már csak azért is emlékezetes marad, mert Katkó István volt az első író, aki ott járt. Dr. Antal Károlyné Abádszalók, Arany J. út 7­SE PÉNZ, SE SÖR Nagy Miklós rákóczifal- vai olvasónk a következő panaszával kereste fel szerkesztőségünket: Május 12-én reggel 7 óra tájban a szolnoki vasútál­lomás utasellátójában ba­rátja kért részére egy kor­só sört. Az 5 forintot kifi­zette, de mire megkapta volna az italt, vonatja be­állt, s így olvasónk ment a sörért. A kiszolgálónó vi­szont nem adta oda neki. mondván, hogy ittas. Nagy Miklós ezt szerkesztősé­günkben sem tagadta, va­lóban ivott már aznap. Er­re kérte vissza a pénzét. A kiszolgálónő ezt megtagad­ta, mire felszólította, hogy öntse ki a korsó sört. A kiszolgálónő nevetve azt mondta, hogy azt nem te­szi. Olvasónk erre a rend­őrségre ment, ahonnan az utasellátó vezetőjéhez irá­nyították. Csak hosszú vá­rakozás után sikerült a helyettessel, Jobbágy elv- társsal találkozni, aki meg­hallgatta, elnézését kérte, és visszaadta az 5 forintot. Panaszosunk azt állítja, hogy már több alkalommal járt így, de másokat is ért hasonló sérelem. Nekünk is az a véleményünk, hony olyan esetben, ha a vonül indulása vagy r vevő ittas­sága miatt a 1 italt nem adhatják ki, módot kell ta­lálni arra, hogy az utas visszakapja pénzét. Levelünkre Szegő And­rás, a MÁV Utasellátó UV osztályvezetője válaszolta, hogy vizsgálatot rendelt el az ügyben, és ennek befe­jeztével a hibát elkövető dolgozót felelősségre von­ják. Egyidejűleg utasította az üzem vezetőjét, hogy az italmérőket és pénztároso­kat újólag oktassa ki az .Aas személyes kiszolgálási tilalmával kapcsolatos tud- navilókról. NINCS KUKORICA A LIBATÖMÉSHEZ Május 27-i lapjukban olvastam a Libamáj, kacsa­máj című cikket. Valóban hagyományos a libatömés nálunk, Jászapátiban. Most azonban akadályba ütkö­zik a ludak hizlalása. Ugyanis a földművesszövetke­zet keretén belül működő libatömő társulás tagjai je­lenleg nem kapnak állami kiutalásra kukoricát. Már vásároltak 600 ludat, de kukorica hiányában senki nem vállalkozik a megtömésükre. Farkas Istvánné, Jászapáti, Ivanics út 2. TANÉVZÁRÁS TISZADERZSEN Az elmúlt tan­év folyamán 343 gyerek töltött el 207 iskolai napot — mondotta az igazgató bácsi be­szédében. Beszá­molt iskolánk eredményeiről, és örömmel említet­te, hogy javult az átlag: 3,7. Meg­dicsérte a szak­körök munkáját, majd a búcsúzó nyolcadikosok át­adták a csapat- zászlót. Végül a kézimunka-, rajz-, fotókiállítást néz­tük meg. Abrahám Tamás, Tiszaderzs ÉRDÉRT TELEPI KÉPEK Az ÉRDÉRT Vállalat szolnoki telepén a homlokvillás targoncával kikészítik a deszkákat a máglyázáshoz Vagonkirakás a telep udvarár Cikkünk nyomán VÁLASZOL A HIRDETŐ Egyik múlthetí számunkban arról szólt egy levél, hogy a sok plakát elcsúfítja a városképet. Tegnap felkeresett bennünket a Magyar Hirdető szolnoki ki- rendeltségének vezetője és ezzel kapcsolatban, a kö­vetkezőket mondotta: — Egyetértünk azzal, hogy esztétikai szempontból csakugyan rontja a városképet a mindenhová felra­gasztott sok plakát, hirdetmény. Hozzá kell tennem azonban, hogy az Irodaház falára nagyon ritkán ke­rül plakát, legfeljebb választáskor, vagy nagy ünne­peken ragasztanak ki egyet-egyet. A mi helyzetünket is meg kell érteni, hiszen havonta 4—5000 plakátot kell elhelyeznünk. Tanácstagválasztáskor például a jövőben is kénytelenek leszünk igénybe venni a házak falát plakátragasztás céljaira, ugyanis nekünk is meg­szabják, melyik körzetben kell kitenni ezeket. Azért szorulunk rá a házfalakra, mert a városban nincs ele­gendő hirdetőoszlop, tábla. MEGTÉRÍTETTE A KART A PATYOLAT Szabó Józsefné tiszafüredi lakos panaszával kap­csolatban június 2-án „Szolgálta­tás, oh!” címmel jelent meg agy írás lapunkban. Az történt ugyan­is, hogy olvasónk ballonlcabátjának tisztítása nem si­került, s a hibát festéssel sem si­került helyrehoz­ni. Bencsik An­tal, a Patyolat igazgatója értesí­tett bennünket, hogy kárítéskép- pen 399 forintot elküldték Szabó József nének. Panaszok, intézkedések VÁRÓTEREM ÜLŐHELY NÉLKÜL Kungyalu község sokat fejlődött a felszabadulás óta. Egy évvel ezelőtt kor­szerű állomást is építettek, szép váróteremmel. Ebből azonban egy dolgot hiányo­lunk. Már pedig azt, hogy nincsen benne egyetlen szék vagy pad sem, hogy a vo­natra várók leülhessenek. Legalább a kisgyermekes anyák számára kellene be­állítani ülőalkalmatosságot. Azonkívül víz sincsen, és hiányzik a villanyvilágítás is, Id. Bodőcs István tanácstag KIUTALJAK A JOGOS MUNKABÉRT Tóth József Tiszaszenti mre, Széchenyi út 21- szám alatt lakó olvasónk panaszolta, hogy tavaly október—no­vemberben dolgozott, a fertőző száj- és körömfájás al­kalmával. Munkabérét azonban nem kapta meg erre az időre, sőt kérelmére még választ sem kapott- Levelünkre Faragó Ernő, a tiszafüredi járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője a következőket válaszolta: „Ezt a fajta munkabért a járás egész területén vég­rehajtandó vizsgálatok befej ezésekor együtt szoktuk számfejteni- Mivel ezeket még nem fejeztük be, így nem kerülhetett sor a panaszos kifizetésére sem- Jelen Intézkedés során Tóth József rövid időn belül, soronkívül Megkapja a munkabérét”; 4 „száraz ügyvéd” Mindig van futkosni, intézni valója. Soikain meg is kérdezik tőle: Mit fi­zetnek neked ezért a szá­raz ügyvédkedésért? Bezzeg József, a jász- ladányj népfront-elnök sokat bábáskodik a köz­ség kisebb-nagyobb ügyei felett. Nyilvántartást nem vezetnek, nem is vezet­nének ezekről sose. Mi­nek? Nem nyilvántartás kell a faluszéli utcákba, hanem járda, villany, vízvezeték. És el boronái- tatai az úttestet, ha ösz- szevágták a Zetorok. Analfabétákat tanítot­tak a betűvetésre, elár­vult gyereket fogadtak örökbe, szakmát tanítot­tak a tsz-tagokkal, szer­vezik a tanácstagi beszá­molókat stb. Ezt szervezi ő, ezért látják annyit talpalni szabadnapjain is és any- nyit írni, telefonálni két vágányváltás között. A falu szépítésénél is fon­tosabb azonban az, hogy a kisbb-nagyobb gyűlé­sekre, tanácstagi beszá­molókra eljöjjenek, ott legyenek az emberek. Valóságos győzelemnek könyveli most el például azt, hogy a békegyűlése­ken legalább ötezren vet­tek részt a faluban. Ott látta közöttük azt is, aki nemrég károm­kodva panaszolta neki, hogy nem jól gazdálkod­nak abban a termelőszö­vetkezetben, amelynek a tagja. Ott voltak azok is, akiknél már a népfront szervezte társadalmi munka útján világít a villany. Azok is, akik fel­keresték a hálálkodással, amiért kisebb-nagyobb ügyeik elintézésében se­gített. Nemcsak a vonatok előtt váltja a vágányokat, hanem sokszor a község közéletének útjain is. Otthon, a Szamuely úti kis ház kapuján belül elsősorban a szőlő, a mé­hes amatőrje ő. A vas­utas fizetés vajmi kevés lett volna a nyolc gyerek felneveléséhez, még ak­kor is, ha közel negyed- százada van a szakmában. Nemrég beszámolt a járási népfront bizott­ságnak Bezzeg József arról, mit, hogyan dol­goznak Ladányban. Föl­des Klárát, Pintér Jenőt, Kalmár Mihályt, Katona Pálnét, Csik Istvánnét és sok mást dicsért még. „...amit tettünk, az az ő érdemük, a népfrontaktí­váké, szinte fáradhatatlan emberek” — mondta ró­luk. Másokról beszélt, de akik hallgatták, őt is ide­értették. B. E. FEKETERIBISZKE ­új C-vitaminforrás NÉHÁNY ÉV ÓTA a ki­rakatok üvegtáblái mögött új palackozott készítmény hívja magára a figyelmet: a Fertőd! Kísérleti Gazda­ság konzervüzemének fe- keteribisZke-szörp készít­ménye. A feketeribiszke már a XVII. századi gyógy­növénykönyvek a meghű­léses és mellbetegségek, a gyomorbajok jó gyógysze­reként emlegették. Szintén régi adatok szerint reuma ellenes és hosszú életet eredményező szemek tar­tották. Ezek a régi véle­mények igaznak bizonyul­tak manapság is: néhány esztendeje Becsben nemzet­közi konzervipari kongresz- szust tartottak, ahol több előadás ismertette a fekete­ribiszkével végzett klinikai és táplálkozástani vizsgá­latok eredményét. Az elő­adások szerint egyéves fe- keteribiszke-szörpkúra fo­kozza a vérerek rugalmas­ságát, napi 200 ml lé pedig növeli a meghűléssel szem­beni ellenállóképességét. Mi okozza a kedvező ha­tásokat? A biokémiai vizs­gálatok során először a lé C-vitamin tartalmát állapí­tották meg. Kiderült, hogy literenként 2—3 g-ot tar­talmaz. (1 litel almalében csupán 0,1 g, 1 liter cit­romlében 0,5 g C-vitamin található!) A feketeribiszke, bár né­mi hasonlatosságot mutat a közismert piros ribiszké­vel, több lényeges tulajdon­ságban eltérő ettől. Európá­ban, Észak- és Közép- Azsiában őshonos növény. A hűvösebb, csapadékosabb élhajlatot kedveli. Víztűrő­képessége nagy, ezért olyan területeken is termeszthető, amelyeket^ időszakosan víz borít, tehát rendszeres me­zőgazdasági művelésre al­kalmatlanok. Üzemi szaporítása egy­szerű fásdugványozássá] történik. Vesszői már egy hét alatt meggyökeresed­nek. Termését főként az egyéves hajtásokon, tehát a vesszőkön hozza, ezért arra kell törekedni, — metszés­sel — hogy mindig elegen­dő fiatal hajtás fejlődjék a bokrokon. Mivel a nö­vény nem öntermékenyül, porzópartnerről kell gon­doskodni. Ez azt jelenti, hogy legalább két, egymást jól termékenyítő fajtát kell váltakozó sorokban te­lepíteni. Termesztése egyszerű, az egyetlen problémát a szüret kellő időben történő elvég­zése okozza; Túlérett álla­potban ugyanis a gyümöl­csök könnyen leihullanak. A felmerülő termelési költ­ségek legnagyobb része, kb. 40 százaléka a szüretre esik, de bíztató kísérletek folynak a gyümölcs gépi szedésének a megoldására. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a termésátlag 20 q/kat. hold körül mozog, ez azon­ban még könnyen növel­hető. A gyümölcs nyers fo­gyasztásra is alkalmas, de kissé kellemetlen mellék- íze miatt sokan nem sze­retik. A feketeribiszkelé azonban — megfelelő hígí­tással, ízesítéssel — mái mindenki számára élvez­hető. ÉRTÉKES TULAJDON. SAGAI miatt termesztése Európa-szerte előre tör. — Hazánkban eddig csaknem 2000 kát. holdon termesz­tik, de néhány év alatt ez a terület négyszeresére nö­vekszik, annál is inkább mert a magyar feketeri­biszke keresett cikk és a nyugati piacokon szinte korlátlanul elhelyezhető. Magas világpiaci árával va­lamennyi gyümölcsünk árát megelőzi. Termesztése tehát termelőszövetkezeteink kö­zös és háztáji részlegeiben egyaránt, ahol erre lehető­ség van (csapadék, munka­erő) előnyös. a i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom