Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

1W5. június I. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nem a KISZ titkár „bogara”... A kunszentmártoni já­rásban évről évre szép ered­ményeket hozott a KISZ által szervezett ifjúsági munkaverseny. Egyre több termelőszövetkezeti fiatal, állami gazdasági dolgozó, gépállomási traktoros vett részt e nemes vetélkedés­ben. Tavaly a versenyzők száma meghaladta az ez­ret. Most, amikor arról érdek­lődtünk: hány fiatal csatla­kozott a megyei, járási és helyi versenyekhez, nem kaptunk pontos választ. — Éspedig azért nem, mert az idén valahogy úgy jár­tak a versenyszervezéssel, ahogyan az egyik közmon­dást tartja: sok bába közt elvesz a gyerek. Az történt ugyanis, hogy az idén a megyei verseny- bizottság irányelvei alap­ján a mezőgazdasági ver­seny szervezése, értékelé­se operatív szerv, a ver­senybizottság hatáskörébe tartozik. A KISZ szerveze­tek és a nőtanács a maguk sajátos eszközeivel, politi kai munkával hivatottak segíteni e feladat megoldá­sát. A szervezési lapokat március első felében pos­tázták a termelőszövetkeze­ti elnökök részére. Aztán mindenki várta a beneve­zési lapok beküldését. A KISZ szervezetekben több­ször beszéltek a verseny­ről, de benevezési lapot nem adhattak a fiatalok­nak, mivel az több helyen a tsz-elnök, vagy esetenként a párttitkár íróasztalának fiókjában hevert, Teltek- múttak a hetek, de a meg­adott határidőre csupán egy helyről, az öcsödi Sza­badság Tsz-ből érkezett be a verseny szervezését do­kumentáló benevezési lap. A járási KISZ titkár és munkatársa második hete járja a járást, a munka­helyeken, szántóföldeken keresik meg a fiatalokat, hogy megegyezzenek a ver­senyhez való csatlakozás­ban. Megtörtént, hogy amikor a tsz vezetőitől ér­deklődtek a benevezési la­pok sorsáról, vagyis a ver­seny szervezéséről, azt vág­ták oda a járási KISZ tit­kárnak, hogy az ő „bogara” a verseny. Máshol meg az­zal takargatták mulasztá­sukat, hogy bizonygatták: verseny nélkül is szorgal­masan dolgoznak az embe­rek: Ez igaz lehet, mégis hely­telenül gondolkodnak azok, akik a verseny szervezését, a KISZ titkár, vagy más ember ^bogarának” tekin­tik.- Az élet, a gyakorlat azt igazolja, hogy a szocia­lista _ munka verseny nagy lendítő erő és többre, a jobbra való törekvést ne­mesíti, formálja az embe­rek gondolkodását. Vannak, akiknek éppen a versengés, a nemes célokat szolgáló virtus eredményeként vált szokásává, szinte vérévé, hogy gyorsan és jól dolgoz­zanak. S ha mind többen így munkálkodnak, ez a terméshozamok növelésé­ben, a közös vagyon és az egyéni jövedelmek gyara­podásában érezteti kedvező hatását. Ahol nem plusz munka­ként, vagy szükséges rossz­ként kezelik a verseny szervezését, ott most is jó eredményekről számolhat­nak be. A Cibakházi Gép­javító Állomáson öt brigád — kettő közülük ifjúsági — a szocialista cím elnye­rését tűzte célul. — Az öcsödi Zöldmező Tsz-ben tavaly huszonnyolcán, most hatvanan versenyeznek. A csépai Petőfiben 121, a sze- levényi Szikrában 103 alá­írás szerepel a benevezési lapokon. A csupán példaként em­lített adatok azt tükrözik, hogy a szövetkezeti gazdák, a gépállomások, illetve gép­javító állomások dolgozói a kunszentmártoni járás­ban is csatlakoznak a ver­senyhez, ha megkeresik őket azok, akiknek ez fel­adata. N. K. A Középtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóságon már a nyárra gondolnak, s az öntözésre készülődve biztosítják a vízkivételi művek, szivattyúk üzemeltetését. Ezen munkálkodnak az igazgatóság villanyszerelői is a tisza- örvényi úszós vízkivételnél, amely a tisza­füredi öntöző- rendszert látja el vízzel. Szolnok megye teljesíti a féléves tervét a sertéshizlálásból Zagyvarékas és Jászboldoqháza jó példája A tiszafüredi kirendeltség az első. a kunszent­mártoni az utolsó Beszélgetés Janklovits Mártonnal az Állatforgalmi Vállalat igazgatójával Szolnok és Heves megye állatfelvásárlását, forgalma­zását egy vállalat látja el szolnoki székhellyel. Igaz­gatójával, Janklovits Már­ton elvtárssal beszélgettünk elsősorban a Szolnok me­gyére vonatkozó sertéshiz­lalási terv várható teljesíté­séről. Arról, mit hozott a lassan eltelő félév, mát vár­hatunk még az esztendőtőL — Megnövekedett felada­tokkal köszöntött ránk az esztendő. Már tavaly a te­nyészállatforgalmi iroda megszűnésével má vettük át a tenyészállatok nevelési szerződés-kötését, forgalma­zását a törzskönyvezett ál­lomány kivételével. Ez éven­te, itt Szolnok megyében át­lag 15 ezer vemhes üszőt je­lent, Heves megyében 6—3 ezret. Több mint egy éve miénk az exportforgalmazás is, amit korábban külön ér­tékesítési vállalat látott el. Tennivalóink szaporodtak, de az eredeti létszám ma­radt. Technikai eszközökkel igyekeztünk segíteni ma­gunkon. Valamelyest nőtt a gépkocsiállományunk, kor­szerűsítettük mérlegházain­kat, rendbetettük az átvé­teli helyeket, Jászárokszál- láson és a Heves megyei Verpeléten pedig új mér­legházakat is építettünk. így lehetséges, hogy például *tt, .Szolnok megyében ötven felvásárlóval lássuk el a munkát — amiről mindjárt kiderül, hogy nem is olyan kicsi. Hiszen csak Szolnok megyéből 190 ezer sertést vár például a közellátás eb­ben az esztendőben, s ezt mind mi szerződtetjük a termelőkkel, mi vásároljak fel a hízókat. Eddig 62,5 ezer hízót vásároltunk fel, s ez igen jó, mert azt jelenti, hogy 75 ezres féléves ter­vünket teljesíteni tudjuk. A szerződésfedezet ennél ugyanis jóval több, noha most következik a legkriti­kusabb hónap a takarmá­nyozást illetően. Hatását máris érezteti. Amíg az esz­tendő első négy hónapjá­ban 128 kilogramm volt az átlagos átvételi súly. most már mintegy 10 kilóval esőken. Vigyázunk arra, el­sősorban azokból a termelő- szövetkezetekből szállítunk, ahol a legkevesebb a takar­mány. A mezőtúri Ma­gyar—Mongol Barátság, ko­rábban pedig a túrke^ei Táncsics Tsz-ből hoztunk el ilyen okok miatt sürgősen hízókat. Egyébként azt is öröm­mel mondhatom, hogy már az éves szerződéskötési ter­vünket is 101 százalékra tel­jesítettük Szolnok megyére vonatkozóan. A tiszafüredi járási kirendeltségünk, ame­lyik Karcagon székel és Kisújszállás is hozzátarto­zik, még ennél is jóval előbb tart. Különben ennél a kirendeltségünknél dolgo­zik Oláh Balázs kisújszállá­si felvásárlónk, aki egyedül 1850 sertés hizlalására kö­tött szerződést a háztáji gaz­daságokban. A tiszafüredi­hez hasonló jó eredménnyel dicsekedhet különben a jászberényi kirendeltségünk is, viszont elmaradt tőlük a kunszentmártoni és a tö­rökszent mi klósi. Hogy ilyen jól állunk — a mostani 192 ezer szerző­dés ellenében tavaly ilyen­kor még 154 ezer volt — nemcsak a vállalat érdeme, hanem a termelőszövetkeze­teké. A zagyvarékasi Béke Tsz-é például, amely a ter­vezett 2700 hízó ellenében 4100-ra kötött szerződést. A jászboldogházi Aranykalá­szé, amelynek 1600 sertés hizlalása szerepel az évi tervében, de 2200-ra szerző­dött. És a karcagi, a tisza­füredi járás termelőszövet­kezeteié továbbá. Velük együtt mi is azon dolgo­zunk, hogy mindent megte­gyünk az ország közellátá­sáért — zárta a beszélgetést Janklovits Márton: A beruházási építkezés újszerű fi nanszírozása Lengyelországban Lengyelországban a jö­vőben újszerűén finanszí­rozzák majd a beruházási építkezést. A központilag - tervezett létesítményeket bankhitel segítségével fog­ják finanszírozni. Ez tulaj­donképpen kamatmentes hitel lesz, amelyet a léte­sítmény befejezéséig költ­ségvetési eszközökből kell törleszteni. Ha az építke­zést nem fejezik be idő­ben, vagy ha az építkezési költséget túllépik, úgy a hitelhez hozzászámítják a kamatokat, amelyeket a le­maradás okozói fognak megfizetni. Huszonhárom „apának” egy f ia Tavaly novemberben — megrázó hírről tárgyaltak a szolnoki járműjavító munkásai. Meghalt Ecsédi László tűzikovács. Minden­ki szerette az örökké vi­dám, 33 éves fiatalembert. A temetésére virágot vit­tek, a dalárda énekelt, n*eggyászolták a maguk módja szerint és sokáig beszéltek arról: nehéz sora lesz a fiatal özvegynek fel­nevelni a két kis árvát. — Aztán teltek a napok. Áprilisban összegyűltek brigádértekezletre a rugó­kovács műhely dolgozói: a Kövesi szocialista brigád tagjai. Török Ferenc tartott rö­vid beszámolót. Ö említet­te meg, hogy a brigádnak patronálni kellene egy kis gyermeket. Egy olyan em­berkét, akinek szüksége van apai szeretefre, gon­doskodásra. A brigád tag­jai ekkor egyhangúlag Ecsédi Lacikát választották gyermeküknek. A válasz­tást meg is pecsételték még május , hónap elején, amikor egy kis ünnepség keretében fiukká fogadták, s első ajándékként átnyúj­tottak neki egy játékautót, csokoládét, s a nem kevés­sé meghatott özvegynek egy csokor virágot. A brigád azóta a napló mellett egy pénztárköny­vet is vezet. Ebbe jegyzik be minden fizetéskor, ki, mennyit ad Lacikának mindarra, amire szüksége van. Most egyelőre csak pénzzel segítenek. Később, amikor már iskolás lesz a fiú, bizony ellenőrzik, hogy tanul. Azt akarják, ember legyen a gyerekből. (V. V.) Felhívjuk a gépkocsitulajdonosok valamint a válla­latok figyelmét, hogy Jászberény, Lehel vezér tér 15 szám alatt, telephelyünkön új autóservice állomásunkat május 25-én megnyitottuk Személy- és tehergépjárművek szervizellátásával készségesen állunk t. ügyfeleink rendelkezésére. Szolnok Megyei Tanács Vasipari Vállalata Máriusz Kvjatkovsky: A kesztyű Az eöész lakás úgy nézett ki, mint a csatatér, amikor az ellenfélnek már nem ér­demes visszavonulnia előre elkészített állásaiba. — Nyugodj meg. drágám — mondta a feleség. — Le­het, hogy mégis a szekrény­ben van? — Hagyj békén — kiál­totta a férj, és feje előbuk­kant a komód alól. — Már tízszer megnéztem i szekré­nyedben!... Persze, termé­szetesen a taxiban hagy­tam. Pontosan emlékszem, hogy felhúztam, mikor el­jöttünk Józseftől. Istenem, micsoda kesztyű volt! — Nyugodj meg, a sofőr mindjárt utánad hozza. — Ú, szent együgyűség! — De, hiszen előfordul, hogy az elhagyott holmii-za.t visszaadják jogos tulajdo­nosaiknak Én magam ol­vastam egyszer az újság­ban, hogy... — Ez csak propaganda, durva propaganda az olyan bolondoknak, mint te is vagy. Szeretnék bebizonyí­tani, hogy körös-körül min­denki becsületes. Ugyan! Csakhogy én... Ne ringasd magad illúziókban és ak­kor senki sem fogja vissza­hozni. Egyszerűen magához vette. Most aztán dörzsöli a kezét. Naplopó. Ott min­denki lop az udvarban. — Es ha leadta a talált tárgyak osztályán? — Na jó, mondjuk, lead­ta Aztán mi van? Azt hi­szed, házhoz szállítják? Csak várj. Húzzák-halaszt- ják a dolgot, ráadásul még jót is röhögnek rajtunk, bolondokon. — Nyugodj meg, édesem, mindjárt beleáll a májadba a fájás. — Micsoda szarvasbőr! — suttogta a férj. — Nem telefonálsz József­nek — még mindenki ott van? — Ismerem én Józsefet. Az is egy jó cég. Ő aztán nem szalaszt el egy ilyen jó alkalmat. Szarvasbör kesz­tyű! — Nem, úgy rémlik, még­is a taxiban hagytad — Lehet... Hát persze! Hogy mért nem is gondol­tam azonnal erre. Kazimir fogta! Egyszerre szálltunk ki a kocsiból, és ő azonnal hazafutott. Most már min­dent értek! Még jó éjszakát is kívánt! Olyan gyengéd volt a hangja. Megvagy, gazember. Tolvaj! Sose vol­tam valami nagy bizalom-/ mai hozzá. Mikor megvet­tem ezt a kesztyűt, majd megpukkadt az irigységtől. Na, most meg egy ilyen re­mek alkalom... Nyugodt le­hetsz, megmondom neki hol­nap a magamét. Csöngetés szakította félbe. A házmester volt. Kezében egy pár kesztyűt tartott. — Ez az enyém! — kiál­totta a férj. Honnan vette? — A sofőr hozta — mond­ta flegmán a házmester — a taxis. Kiszállt, oszt azt mondja: tegnap egy utast hoztam a házba, nézem, hát, nem itt hagyta a kesztyűjét. Jó kesztyű, szarvasbőr... — És hogy találta ki, hogy az enyém? — Már miért kellett vol­na találgatni? Maga szokott hazajönni szombatonként a legkésőbb. Érthető. Én is szeretem a p referánszot... Na, jól van, viszontlátásra. — Na látod, mit mond­tam! — kiáltott fel a fele­ség ünnepélyesen, mikor a házmester mögött becsukó­dott az ajtó. — Meg vagy elégedve? — Te buta, korlátozott asszony Láttad, hogy nézett rám. Jópipa a mi házmes­terünk. Mindent lát, min­dent tud. Kiszagolta, hogy kártyázom. Azt is tudja, hogy preferánszot szoktam ját­szani... Minden világos, kémkedni jött utánunk, úgy látszik, meg van neki a sze­mélyleírásom. Egek, micso­da időket élünk — bárhová nézel, mindenhol szélhámo­sok, csirkefogók vannak Fordította: Molnár Sándor) r

Next

/
Oldalképek
Tartalom