Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-30 / 152. szám

1965.. június 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Olvasóink írják FELAJÁNLÁS AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK Dolgozóink között nagy részvétet keltett az árvíz- károsultak helyzete, és a segítőkésszég nálunk is megnyilvánult. A brigá­dokban levő fizikai dolgo­zók átlagosan napi kerese­tük 50 százalékát, az ifjú­sági KISZ-brigád, a szocia­lista munkaversenyben le­vő Tóth Mihály és Szőlőst László brigádjai, valamint a telep hatvanöt fős fel­írói, műszaki, adminisztra­tív és kisegítő állománya egy napi keresetét aján­lotta fel az árvízkárosul­tak megsegítésére. Kádas Imre SZB-titkár Tenyőgömbfa Átdolgozó Telep. Szajol KAPHAT-E IPARI TANULÓ CSALÁDI PÓTLÉKOT? Kiss Gábor, tiszaföldvári olvasónk, és többen mások kérdéssel fordultak hoz­zánk. Ezek lényege, hogy ipari tanuló fiuk számára nem kapnak családi pótlé­kot. A szóban forgó gyer­mek tizenhat éves, nem részesül kollégiumi ellátás­ban. A panasszal kapcsolat­ban megkaptuk a választ a hódmezővásárhelyi MÁV Pályafenntartási Főnökség­től. Eszerint az először be­küldött igazolásban nem voltak meg a szükséges adatok, a vonatkozó rendel­kezésben pedig nem szere­pel a martfűi iskolatípus (ugyanis Kiss Gábor fia a Tisza Cipőgyár másodéves ipari tanulója), utólag kel­lett beszerezni. Végül meg­állapították, hogy a panasz jogos, olvasónk az elma­radt családi pótlékot is megkapja visszamenőleg. — Ugyanis, ha az ipari tanuló első- vagy másodéves, és nem tanulóotthonban la­kik, akkor jár a családi pótlék. VASÁRNAP IS DOLGOZTAK TÜRKEVÉN A TSZ TAGOK MOTORCSÓNAKOK A ZAGYVÁN Jóleső érzéssel írom meg, hogy vasárnap tagsá­gunk zöme kint volt a földeken. Igyekeztek a háztájit és a közös kukoricát másodszor megkapálni. A Vörös Csillag Tsz-ben 13 kombájn, 3 arató- és 2 rendre- aratógép és 50—60 pár kézi p—’tó egy hónap alatt 4561 hold kalászost vág majd le. A javítógép-részleg is eredményesen dolgozott. Ügy gondolom, a betaka­rítási munkák során mi is megálljuk a helyünket. Csótó Géza, Túrkeve Panaszok, intézkedések Küzdelem a szennyvízzel, Legalább két hónapja tart a huza-vona. Először úgy látszott, hogy sikerül le­győzni a szennyvizet a szol­noki Hubay Ferenc utca 5. sz. alatti pincében. Az öröm azonban korai volt, mert egy-másfél nap után újból elárasztotta a bűzös lé a helyiséget, tovább rongá­lódtak az üvegtechnikus kis­iparos műhelyében a gépek és az anyagok­Voltak már a városi tanács vb építési- közlekedési, — egészségügyi osztályán; a Víz- és Csatornaműveknél, az Ingatlankezelő Vállalat­nál, a megyei tanács vb több osztályán. Az átmeneti eredmények ellenére sem si­került megbirkózni a szenny­vízzel. Ügy tudják, a szom­szédos ház alatti szennyvíz- csatorna elavult; s emiatt van a szivárgás. Éjszakán­ként jókora tócsák gyűlnek össze a műhelyben. Május 26-i lapunkban felhívtuk az illetékesek figyelmét az eset­re, azonban senki sem vá­laszolt. Ami ennél is rosz- szabb, nem is intézkedtek. Azóta a KÖJÁL is helyszíni szemlét tartott, de felszólí­tásuk ezideig eredménytelen maradt. vagy a bürokráciával? Megkerestük az EM. Szol­nok megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál Balogh Já­nos központi építésvezetőt, aki az alábbiakat mondta: — Vállalatunk a meglévőktől független, teljesen új gerinc­vezetéket épít. Eddigi ellen­őrzéseink során még nem ta­pasztaltuk, hogy a környező lakóházak szennyvízcsator­náit érintettük volna.. Véle­ményünk szerint a Víz- és Csatornaművek illetékes ez ügyben. Ettől a szervtől azonban a városi tanács vb építési- és közlekedési osztályára uta­sítottak. íme válaszuk: — Kérem, mi nem foglalkoz­tunk ezzel- Keressék meg a Szolnok megyei Beruházási Irodát, Simonyi Lajos elv­társat. Öt több ízben kerestük — eredménytelenül. Ezúton hív­juk fel figyelmét, vagy ha nem rá tartozik, akkor megkér­jük, továbbítsa a panaszt azokhoz, akik valóban ille­tékesek ez ügyben- S remél­jük, most már intézkedés következik a szennyvízzel va­ló, túlságosan sokáig tartó meddő küzdelem után. A Zagyva-torkolattól felfelé — ahol én is lakom, a vízparton — nincs gát, a vízállás pedig magas. Ügy, ahogy tákolgatjuk a partot, azonban a motorcsónakok is megjelennek, és hullámaikkal a megjavított része­ket veszélyeztetik, s ezzel kárt okoznak. Szabó Ferenc, Szolnok KIT TERHEL A KÉMÉNYVIZSGÁLAT DIJA? Több olvasónk panaszolta, hogy kéményüket rendszeresen tisztítja a kéményseprő, s bár hibát soha nem talál, egy ízben kéményvizsgálat címén 26 forintot kellett kifizetniök, jóllehet ezt senki nem kérte. A Kéményseprő Vállalat igazgatója válaszában azt írta, hogy az új épületek kéményeit füstnyomás­próba alá kell vetni, melynek költségei a kivitelezőt terhelik. Régi épületek kéményeinek füstnyomáspró- badíját természetesen az épület tulajdonosának, il­letve annak a szervnek kell fizetnie, amelynek keze­lésében van. Vállalatunk minden esetben a megren­delőnek számlázza le az elvégzett munka díját, mely földszintes épületnél egy kémény esetén 26, emele­tes házon darabonként 35.— forint. A fenti díjtételt a Szolnok megyei Tanács VB Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztálya, mint árhatóság 33 958/1965. számú határozatában hagyta jóvá. HIGIÉNIA, ÓH! Felháborodottan írom e sorokat. A közelmúltban vendégségben voltam Öcsö­dön, s láttam, hogy az ut­cai fagylaltárus lába egé­szen combig és a keze is teljesen piszkos volt, még hozzá többnapos. Helyes, hogy az öcsödi fmsz-veze- tőség a lakosság igényeit kielégítendő utcai fagylalt­árust is alkalmaz, de eb­ben az esetben nem hin­ném, hogy bárkinek is ked­ve támadt volna fagyit nyalni. Helyes volna, ha kellő gondot fordítanának a higiéniára is. Mészáros Mária, Szarvas, járási tanács Szerkesztői üzenet Kiss Sándor, Homok: Ja­vasoljuk, hogy a tószeg-al­sói, vezsenyi, vagy tiszaje­női Nyárigát Társulatnál jelentkezzék ' árvízvédelmi munkára. A történet hősnője Csege Juliánná. Családi állapota férjezett. Férje már hóna­pok óta vidéken jár munka után. Ö pedig a pesti utcá­kat rója lakástalanul. Köz­ben alszik, ahol lehet, s le­ül pihenni, ahol engedik. Mostanában sokat kell pi­hennie, mert „áldott” álla­potát már hetedik hónapja GERGELY SÁIVDORt hordja, nagyon-nagyon ter­hesen. Hogy miből s ho­gyan él. maga sem tudja. Két napja például semmit sem evett. Pedig a szive alatt a héthónapos mágiát már nagyon követeli a táp­lálékot. Fzerkilncszázharminchá- rom júliusának egyik hű­vös hajnalán, félnégykor, a Körútra ért Csege Julian­na. Éjjel az Állatkert mö­gött, a vasúti töltés alján aludt, de korán felzavarta a derengés, meg az éhség. Végigvánszorgott az And- rássy-úton, s befordult, a Körútra. Sárga arcán, per- gamenes homlokán verej­ték csillant az éhségtől s a bágyadt Ságtól. A Körúton, a Dob-utca sarkán tejeskocsi állt A ko­csi előtt a két lovacska de­rűsen ropogtatta abrakját Csege Juliánná nem a lo­vakat nézte, hanem a ki­hordót kereste szeme. De senki sem volt a közelben, A rendőr is, vagy száz lé­péssel odébb, a Wesselényi utca táján sétált. Maradék erejének teljes megfeszíté­sével Csege Juliánná a ko­csihoz lódult, kikapott a re­keszből egy tejesüveget, reszkető ujjával benyomta a vastag papírlap-dugót és az üveget a szájához emelte. Ha odébb áll zsákmányá­val, talán minden jóra for­dul! De az első korty tej még le sem csúszott a tor­kán, amikor a kapu alól kijött a kocsis, meg a ki­hordó és mögöttük a vice A kihordó az üveget kap­ta el az asszony vértelen szájáról, a kocsis két ka­limpáló karját fogta le, a viceházmester meg rendő­rért szaladt. Pék-kocsi jött nyargalva Szagos, finom kenyerek, aranysárga vajaskiflik illa­toztak ölében. A kocsi leállt a tejes szekér mögé Semmi keresnivalója sem volt e tá­jon, öt a szomszéd kerü­letben várták, de a kocsis nagyon kíváncsi ember volt. Látta a furcsa csopor­tosulást a gyalogjárón, a szomszédos házak vicéi is mind idegyűltek, lármáztak, kiabáltak és söprűjüket ló- bálták. A kenyeres, amikor meg­hallotta a tényállást, ká­romkodni kezdett. — Te bugris — szólt le tejes kollégájának a bak­ról. — Nem szégyelled ma- gadg — Ki fizesse meg a tejet, ha ellopják? Én? — véde­kezett a tejes. — Lifteljen innen — mondta a kenyeres kocsis az asszonynak. — Menjen, mielőtt ideér a zsaru. — Nem úgy van az — kiabált a tejes. — Lopott. — Ne járjon a szád — mondta egyszerre két vice is. — Te meg mozogj in­nen — biztatták az asz- szonyt. De Csege Juliánná nem mozdult. Szeme fátyolosán meredt a benyomódott du- gójú üvegre, amelynek te­tején bágyadt fehér tejcsep- pek ültek. Nem mozdult a közeli mellékutca felé, pe­dig a tejeskocsis marka már levált róla. Csak állt sárgán, tehetetlenül. Megjött a rendőr is, kar­dosán. revolveresen, gumi- botosan. És jöttek a kávé­házakból s a mulatókból az úri népek. Égyrészük ré­szeg volt. És munkába sie­tő emberek is jöttek. Meg­álltak a járdán, a két sze­kér előtt. Csege Juliánná é° a rendőr körül — Hol a lakása? Mi a foglalkozása? — kérdezte a rendőr. Csege Juliánná csak a vállát vonogatta. A rend­őr bólintott és beírta, hogy: Csege Juliánná hivatásos munkakerülő. S feljegyezte a másik tény-álladókat: lo­pott... Csege Juliánná még mindig nem beszélt, egyre csak a tejes kocsis kezében fehérlő üveget nézte, — Gyerünk — mondta a rendőr. Az asszony nem mozdult. Szeme a tejes üvegre ta­padt. — Te... — rpordult fel a rendőr. — Nem hallottad, mit mondtam? A vicék morogtak és sep­rő-zászlójukat lengették. Az embergyűrű váratla­nul megingott. Űriember tört át a sokaságon. — Hogy ez... mibe ke­rül... ez a tej? — kérdezte akadozó nyelvvel. — A betéttel együtt hat­van fillér — felelte a tejes. Az úriember apró-pénzt kapart elő a zsebéből, a te­jesnek adta és átvette érte az üveget. — Ne... ne legyen bűnjel — mondta s másik kezével szivart nyújtott a rendőr­nek. — Ha nincs bűnjel, nincs tényállás és nincs be- kísérés, mi?..: — mondta s az üveget teljes erővel az aszfalthoz csapta. Sikoltozás, nevetés, moz­gás támadt. Csege Juliánná torkán vinnyogva tört ki a sírás... s hirtelen letérdelt, reszkető kézzel gondosan félresöpörte az üvegszilán­kokat, eligazította, hatalmas hasát, oldalvást feküdt az aszfaltra, a tejtőcsa mellé és eleinte áhitat.osan, aztán egyre mohóbban a drága folyadékba nyailt. — Az anyád... — emelte gumibotját a rendőr. — Hagyja — mondta az Pesti hajnal, 1933 VÁGÓ PÁLRÓL Dr. VÁGÓ PÁLLAL Vágó Pál emlékkiállításra készül a szegedi múzeum Jászapátiban emléktábla van a házon, ahol Vágó Pál élt és dolgozott. Vágó Pál a századforduló nagy magyar festőegyéniségei kö­zé tartozott. Híre-neve és működési köre túljutott nemcsak a Jászság, hanem az ország határain is. Több jeles pályázó közül ő kap megbízatást az 1838-as ti­szai árvíz emlékét megörö­kítő kép megfestésére. Az 1900-as párizsi kiállítás ma­gyar pavilonjában két nagy­méretű festményével kelt általános elismerést cs aranyérmet nyer. Résztvesz a Feszty-körkép elkészíté­sében — a most folyó res­taurálási munkák az ő ke- zemunkáját is újból a nem­zeti kultúra közkincsévé te­szik. Budavár bevétele cí­mű képének egy változata Szolnokon van. Felkerestük a művész Bu­dapesté^ élő unokáját, dr. Vágó Pál orvost, akinek alapog kutató_ munkája je­lentősen hozzájárul a Vágó Pál emlékkiállítás megren­dezéséhez. Erre a szegedi múzeum kapott megbízást a Művelődésügyi Miniszté­riumtól. Vágó Pál kőszobra kö­szönt. mikor belépünk a szobába. Stróbl Alajos mű­ve 1917-ből. — Stróbl Alajos is a nagyapám baráti köréhez tartozott — mondja Vágó doktor, majd egy régi fény­képet mutat. — Itt Jókai Mór és leánya, Festy Ár- pádné meglátogatják mű­termében a nagyapámat. De mutatok még egy fényké­pet, az íróasztal fiókomban őrzöm... Tessék, Munkácsy Mihályt ábrázolja történel­mi kosztümben. Felirata: „Vágó Pál kedves kollé­gámnak szíves emlékül. 1882. Munkácsy Mihály.” — Itt meg Lyka Károly cikke, mely a párizsi világkiállítá­son szerepelt hatalmas tör­ténelmi festményt méltatja: „Az ezeralakos huszárattak Vágónak való téma vott. Meg is festette úgy, ahogy akkor azt senki más meg nem festette volna.” A falon egy csatakép, a másik szobából idelátszik egy történelmi festmény: I Mátyás király találkozása úriember és még egy szi­vart adott a rendőrnek. Az­tán leguggolt és így nézte a ritka színjátékot, amely két Medea-szivarjába, míg hatvan fill'rjébe került. Körötte az atropinos-sze- mű becsípett úrhölgyek ka­cagva s lelkesen tapsoltak az állapotos asszony csen­des színjátékának. A köznépet a rendőr odébb kergette. De a tömeg, vagy húsz lépéssel távolabb újra összeverődött. Az aszfalton hamarosan elpihent Csege Juliánná nyelve. Minden fehér csep­pet magába nyelt már es hunyt széruméi feküdt, fá­radtan. — Ériggy már innen — szólt le rá a rendőr. Csege Juliánná, valaha, néhány évvel ezelőtt, vala­hol a Tiszaháton sokak­nak, legényeknek, lányok­nak. apának, anyának: Ju­li, Juliska, meg Julika... a rendőr noszogató csizmájá­ban kapaszkodva, feltápász- kodott. S elment sző nélkül. Kö­szönet és köszönés nélkül. El rendőrtől, uraktól és hölgyektől Mondta is a rendőr méltatlankodva a gavallér úriembernek: — Nem érdemes jót ten­ni az ilyen népséggel... Csege Juliánná hamaro­san eltűnt, még mielőtt a gyülekezet oszlani kezdett. S amikor már nem maradt a tett helyen csak a tejes, meg a kenyeres-kocsis, csat­tanás hallatszott. A kenye­res-kocsis. a bakról lehajol­va. verte képen a tejkihor- dőt, aztán lovai közé csa­pott és tovarobogott. Beatrix-szel. — De nemcsak történel­mi témákat örökített meg. Sok szép zsánerképe is közismert volt a maga ide­jében. Ilyen A gyík című, vagy a Szolnokon lévő Jár a baba. Szeretném még eredményesebben folytatni a kutató munkát és minél több Vágó-kép lelőhelyének megjelölésével segítségére Lenni a szegedi múzeumnak az emlékkiállítás előkészí­téséhez. L. L. NÉPMŰVELÉSI TERVEZÉSI FELADATOKRÓL tanácskoztak június 25-én a szolnoki járás községi ta­nács vb elnökhelyettesei és népművelői. A beszámoló­ban és a vitában elhang­zottak alapján megállapít­ható, hogy a népművelés egysége állandó erősödést mutat a tömegszervezetek és a járási tanács érdekelt osztályainak kölcsönös együttműködésében is. Az újszászi járási mű­velődési otthon és a járási művelődésügyi osztály kö­zös szervezésében rendezett elméleti foglalkozások, gya­korlati bemutatók, mód­szertani levelek hasznos segítséget nyújtottak a népművelők tervező mun­kájához. Vita közben töb­ben kifejtették, hogy a világnézeti nevelés az álta­lános műveltség követke­zetes terjesztésének alap­jain álljon, dialektikusán az értelmi, művészeti neve­lés és a közösségformáló erejének kölcsönhatásában. A szakmai nevelés problé­máiról szólva, a hozzászó­lók hangsúlyozták a me­zőgazdasági előkészítő tan­folyamok jelentőségét. A művészeti nevelés, ízlésfej­lesztés problémáihoz kap­csolódó hozzászólások a fa­lusi magyar nótasetek íz­lést romboló hatásáról be­széltek. A felszólalók igé­nyüket jelentették be mű­vészi élményt nyújtó hang­versenyekre, énekkari talál­kozókra stb. A tanácskozás jelezte, hogy kezdeményezésben, új formák keresésében az el­következő évben sem lesz hiány. Legtöbben az ifjúság szabad idejének kultúrált eltöltéséhez, a tanyai tele­pülések kulturális ellátásá­hoz keresték a megoldást. B. L A miskolci 3. számú AKÖV segített A miskolci 3. számú Autóközlekedési Vállalat 16 Skoda billenős tehergépko­csija segít néhány hónapig a szolnoki vasúti rekonst­rukció földmunkáinak el­végzésében. A segítség na­gyon jól jött, hiszen a szol­noki 7. számú AKÖV gép­kocsijai közül nem egyet az árvízvédelemhez rendel­tek; A leleményes vendéglős Egy nizzai luxus étterem élelmes tulajdonosa nem mindennapi módon hívja fel vendégei figyelmét a záróra közeledtére. A kri­tikus idő előtt a vendéget pizsamás pincérek szolgál­ják ki. A hangszóróból le­mezről ragadós ásítás hang­zik, majd sápadt telihold kúszik fel az elsötítétett he­lyiség mennyezetére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom