Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-22 / 145. szám

10*5; Június 22; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A termelőszövetkezeti I klubokról ■ ■ I * ... woit szó vasárnap Tiszaföldváron.; A szolnoki Járási l tanács vb művelődésügyi osztálya tapasztalatcserére l hívta össze a járás művelődési házainak vezetőit és tér- ; melőszövetkezetek népművelési ügyvezetőit. Az össze- ; jövetelen resztvettek a népművelés megyei és járási ; vezetői is. A megjelentek megkapták a televíziónak a ; népművelési munkában való felhasználásáról szóló mód- ; szertani levelet, melyet Kon esek Pál, a járási művelő- ; dési otthon igazgatója szerkesztett. Értékes tapasztala- ; tokkal gazdagodtak a megjelentek a tiszaföldvári iro- : dalmi színpad műsora, valamint a képzőművészeti elő- C adás és a „Ki mát tud” társas fejtörő meghallgatása- * val is. ; A programot követő vita megmutatta a találkozó ■ hasznosságát. Szó volt az irodalmi színpad műsorainak j témaválasztása és rendezési kérdéseiről: vélemények " hangzottak el arról, hogyan alkalmazkodjanak a szel- ' lemi vetélkedők műsorai a résztvevők ismeretköréhez: I sokan felvetették a klubok szórakoztató és szórakoztatva « művelő jellegének problémáját. ! Űj népművelési— formáról van szó. A termelőszö- ; vetkezeti klubok még gyermekcipőben járnak és ez nem ; szégyen, hiszen nem lehet mindjárt felső fokon kéz- ’ deni. Szégyen csak az, ha már a gyermekcipő szorít. ; Ezért kell már most közös erővel megvizsgálni a lehe- ; tőségeket, ezért kell már most megnézniök az ügyveze- ■ tőknek: hogyan küzdik le máshol a kezdeti nehézsé- P geket. i ■ ■ A tanulságok közül most csak egyet emelünk ki,11 mely talán éppen a legfontosabb. A klub szórakozási ; és művelődésig intézmény. Helytelen tehát, Ha e kettős!; cél valamelyike túlsúlyba kerül. Kétségtelen a legnehe- ; zebb a helyes arányt kialakítani. Nem értünk egyet. ; azokkal, akik a politikai és művészeti „tartalmi mun- ; kát” hangsúlyozva a szórakozást ezzel szembeállítják. ; A klubok egyik alapvető célja éppen az, hogy kultúrált ; szórakozásra nevelje az embereket. Másrészt pedig sok- ; szór éppen a jó szórakozási lehetőség hozhatja össze ; azt az állandó társaságot, törzsgárdát, amely szívesen ; meghallgatja, sőt maga is igényli a színvonalas tudó- ; mányos és művészeti programokat. Ehhez viszont az is ; kell, hogy a klub vezetősége jól ismerje a tagok isko- ; lázottságát és érdeklődési körét. Így dolgozhatja ki a j klubélet fejlesztésének módszereit. Egyetemes módsze- ■ rek nincsenek. Az egyes helyi megoldások megisme- « rése és az azokból leszűrhető általános tanulságok azon- | ■ bán nagyon sokat segíthetnek minden népművelési ; ügyvezetőnek, minden klubvezetőnek. Ezt bizonyította a J" vasárnapi találkozó sikere is; I l. l. : ■ «innmumnnnmnniniTcri tnnnirmnnurrm A tv-ben láttuk : Kentek éjszakája Annyi sok rendkívül gyenge, rossz tv-film után nem túlzott bizakodással ültünk le vasárnap este a képernyő elé. Ismét egy háborús film — mon­dotta az egyik néző és az első képkockák valóban ilyen háborús csata-fel­vételeket ábrázoltak. Az­tán kibomlott a történet és mi egyre nagyobb fi­gyelemmel néztük két ki­váló színész, a rendező és az operatőr ragyogó össz­munkáját. A francia lélektani film legjobb hagyomá­nyain fejlődik ki a történet. Két angol hír­szerző találkozik egy kis házban. Egy férfi és egy nő. Itt ismerik meg egy­mást, itt szövődik közöt­tük egy fájdalmas szere­lem, amelynél az ölelés gyönyöre és a halálérzés ősi félelmének kettőssége teszi felejthetetlenné , a két ember viszonyát. A bizalmatlanság azonban átüt a szerelmen. Vajon tényleg angol-e a má­sik? Nem akar-e csapdá­ba ejteni? Két ember gyötrődik; Hazaszeretet, kötelesség és szerelem küzdelme. Aztán: tragédia. Nem ta­lálkozhatnak a háború utáni első vasárnapon. A háború ismét átgázolt két értékes emberen. Ennyi a film, amelyben Marina Vlady és Robert Hossein tiszta, nemesen egyszerű játékában gyö­nyörködhettünk. (Hossein rendezte is a filmet.) — Jacques Robin az opera­tőr drámai feszültségte­remtő ereje, közelképei nagy művészt mutatnak. A jó szinkronban külö­nösen Váradi Hédi hangja tetszett. — ht — HAZAI ESEMÉNYEK II. Erzsébet angol király­nő táviratban köszönte meg Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének születés­napja alkalmából küldött jókívánságait. • A mamaiai filmfesztivált június 20—27. között ren­dezik meg Romániában. A fesztiválra hétfőn elutazott Keleti Márton és Fehér Imre filmrendező, • Halálos baleset érte az oroszlányi 18-as aknám Tyek- lár Vilmos 19 éves villany- szerelőt. Egy ereszke alatt önszorgalomból segítségére sietett az oda beosztott szállító csillésnek. — Az ereszékéből — a szálkap­csoló kötél szakadása miatt — elszabadult két csille, s az egyik halálra zúzta a fiatal villanyszerelőt. * A Magyar Szocialista Munkáspárt pártmunkás­küldöttsége, amely Pullai Árpádnak, — az MSZMP KSzoonti Bizottsága tagié­nak, a KB osztályvezetőjé­nek vezetésével a Jugo­szláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottsá­gának meghívására látoga­tást tett Jugoszláviában, — szombaton visszaérkezett Budapestre. A küldöttség fogadtatására a Keleti-pá­lyaudvaron megjelent Sán­dor József, az MSZMP KB tagja, a KB osztályvezető­je és Sebestyén Jenő, a KB alosztályvezetője. Je­len volt S. Borisavljevic, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság buda­pesti nagykövetségének ta­nácsosa; • Magyar építésügyi kül­döttség utazott a Bolgár Népköztársaságba a két ország építő- és építő­anyagiparának 1965—1966. évi műszaki tudományos együttműködési tárgyalá­saira. A küldöttséget Simor János, Szokup Lajos épí­tésügyi miniszterhelyette­sek vezeti^ TISZAZUGI SZOMBAT ESTE Elő jelzőtáblák Szelevónyen élő jelzőtáb­lák vezetnek el az ital­boltba. Emberek, akik kes­kenynek találva a járdát, szemben az úttesten jön­nek, rendszerint gépkocsin­kat megcélozva. Az fmsz italboltjában egy korsó sört iszogatva nyitott szemmel és füllel ülök egy asztalhoz. A széket előbb lesöpröm, mert néhány égő cigarettavég még alaposan megtréfáit volna. A szemben lévő asztal­nál öten ülnek. Beszélget­nek, de csak annak a zöld vadászkalaposnak a hang­ját hallom, ki előzőleg már lehűtötte magát az egyik útszéli árokban. — Megölöm — ismétel­geti szüntelen elharapva a szóvégeket. Nagyokat pis- lant, majd feláll, megcé­lozza az ajtót, s két mé­teres kilengéssel az ajtó­félfának esik. Éppen ott, ahol fehéren feketével: „Ittas embert nem szolgá­lunk ki” felirat függ. Micsoda ellentmondás van az italbolt és a cuk­rászda között. Ebben a ba­rátságos kils helyiségben minden ragyog a tisztaság­tól. Itt azonban más baj van. Már estébe hajlik az idő, de a fagylalt még mindig nem érkezett meg Tiszaföldvárról. Rövid ne­gyedóra alatt pedig vagy húszán kérték. Serte, Sánta és a fajer Egy kezemen megszámol­hatom a vendégeket a csé- pai italboltban. Ebben az egyébként tisz­ta, rendes kis helyiségben egyetlen szépséghibát fe­dezünk fel. — Az egyik asztalnál hárman, a másik­nál egyedül egy idősebb ember sörözget. A három közül ae egyik, akit Sántá­nak szólítanak, a magá- nyoshoz fordul. — Serte, kártyázol? Szá­zasba fajért? A megszólított sokallja a tétet, s a másik alább adja. Végül megegyeznek. Kártya kerül elő, s máris osztják a lapokat. Az italboltban tilos pénzre játszani. Ezt ők is tudják, de zsebből fizet­nek, ezért a boltvezető rendszerint nem is tudja, hogy pénzre kártyáznak. — Nem tudjuk rajtakap­ni őket, pedig figyeltük már — szól Cseh Ferenc csapos — amikor szóvá te­szem neki a látottakat, hal­lottakat. Igazat mond-e vagy sem, ez most mellékes. Tény, hogy ott-tartózfcodásom ide­je alatt Serte vagy becsü­letes nevén Lajos bácsi 150 forintot nyer. Saját sze­memmel láttam. Miközben az egyre sza­porodó vendégeket figye­lem, mellettem megszólal egy hang. — Egy nagy bajunk van nekünk, kérem. A presszó­ban löttyöt adnak kávé he­lyett. Igazáról személyesen győ­ződtem meg. A feketét főző valóban csak a szívét adta a kávéba. Nem ártana né­ha-néha ellenőrizni, hová teszi a kávét; Otthonos kisvendéglő Minden tekintetben kár­pótlást nyújt a tisaasasJ Csak a tisztaság hiányzik Tiszaug a következő ál­lomás. A község központ­jában lévő italboltban is­mét a szelevényi kép fo­gad. Minden van. amit ké­rek: bor, sör, pálinka, amennyi csak kell. Csupán egy a tisztaság hiányzik. Nem csoda hát, hogy in­kább a söntésnél állva isz­nak az emberek. Akad persze olyan is, aki leül. Kártyázni. Egy nagy partit éppen sikerül kifogni. Piros húszszá& ulti, négy ászt játszik egyikük. A húszszáz kontra, rekont- rával megy. A felvevő el­rontja a leadást, és elbuk- ja a húszszázat. Záróra van. Búcsúzom a Tiszazugtól. Élményeim ve­gyesek, de mire azok toll- végre kerülnek, letisztázva adják a tanulságot: ahol kultúrált környezet fogad­ja a vendéget, ott az em­berek is kultúráltan visel­kednek. Ahogy volt ez Ti- szasason. Majnár József eszpresszó és kisvendéglő. A presszóban friss és több­féle sütemény van a vit­rinben. A tv-t néző fiata­lok négy fajta fagylaltot és sört fogyasztanak. A kisvendéglő is meg­nyerheti a vendég tetszé­sét. Tévedés ne essék, nincs ott semmi cifra, sem­mi látványos. Csak éppen minden a helyén van. S amivel eddig nem talál­koztunk: minden ragyog a tisztaságtól. Az asztalokon váza, friss rózsák, s zene­szó a kis helyiségben. Czakó Lászlómé, a ven­déglő vezetője elmondja, hogy szombaton és vasár­nap családok, férj-feleség együtt szokott is szórakoz­ni. Amilyen meglepő lett volna ez Szelevényen, olyan természetes itt, Tiszasason. Kádár János fogadta Lakshmi Menont Kádár János, a Minisz­tertanács elnöke hétfőn fo­gadta Lakshmi Menőn asz- szonyt, indiai külügyi ál­lamminisztert. A látogatásnál jelen volt Péter János külügyminisz­ter, S. V. Patel, az Indiai Köztársaság budapesti nagy­követe. Az indiai külügyi állam­miniszter látogatást tett Péter János külügyminisz­ternél. A látogatáson részt vett Szarka Károly külügymi­niszterhelyettes, dr. Kós Péter nagykövet, a külügy­minisztérium főosztályveze­tője, B. K. Sanyal, az in­diai külügyminisztérium főosztályvezetője, S. V. Pa­tel, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete. Péter János külügymi­niszter megbeszélést foly­tatott Lakshmi Menőn asz- szony indiai külügyi állam- miniszterrel a két ország kapcsolatainak fejlesztésé­ről, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdései­ről. Amíg a tövig égnek Valahol az erdőben füle­müle énekel. Az erdő alja ezüstös fényben ragyog. A sápadt Hold csodálkozva bámulja meg magát a fák között alattomosan meghú­zódó vízben. A gát tetején apró piros pontok mozog­nak. Beszédfoszlányokat hoz a szél. Emberek ülnek a nedves fűben, elmereng­ve szívják cigarettájukat. — Már két hónapja nem voltam otthon — szólal meg rekedtes hangján az egyik; — Meg sem ismer a kis­fiam, — teszi hozzá a má­sik — három hónapos volt, mikor eljöttem, — Mire hazamegy* már udvarolni fog — szólal meg a társaság legfiatalabb tagja. Hirtelen fénysugár vakít az éjszakába. Egy gátőr kö­zeledik a töltés aljában. — Néha lehajol és kezével megtapogatja a földet. — Talán a pénztárcáját keresi — kérdezik tőle. Mindannyian nevetnek. A gátőr is, önfeledten, — mintha az előbb nem is a váratlanul feltörő vizet ke­reste volna. Felkapaszko­dik a gátoldalon és leül a többiek közé. — Pipaszünet — mondja határozottan és rágyújt. — Maga idevalósi? — Még a dédnagyapánrf is itt született Mohács-szi­geten. 4 marxista esti egyetemen 91 hallgató áltamvizsgázik Két évvel ezelőtt kezdő­dött meg Szolnokon a me­gyei pártbizottság marxista —leninista egyetemén a szakosított képzés. Hétfőn voltak az első államvizs­gák. Tegnap a magyar mun­kásmozgalom történetéből vizsgázott tizennyolc hall­gató, míg a filozófia, politi­kai gazdaságtan és nemzet­közi munkásmozgalom-tör­ténet tárgykörökből július 1—2-án lesznek az állam­vizsgák, összesen kilenc- venegy hallgató részvételé­vel. Az első nap tapaszta­latai kedvezőek. A hallga­tók felkészültek, sokolda­lúan tájékozódva léptek a vizsgabizottság elé. Azoknak a hallgatóknak egy része, akik sikeresen tették le az államvizsgát, folytatni kívánják tanulmá­nyaikat, és a marxizmus másik két ágából is állam­vizsgáznak. E további két sikeres vizsga után főisko­lai végzettséggel egyenérté­kű diplomát kapnak. Az eddigi jelentkezések szerint a hallgatók nagy része to­vább fog tanulni. Termelőszövetkezetek Figyelem! Kedvező feltételekkel köt sörárpa ériékesíiési szerződési a Szolnok megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat. Szerződéses és nagyüzemi felárral együtt mázsánként 298 Ft-os ár mellett 30 százalékos ta­karmánykiutalást ad. — Részletes felvilágosítást a járási és városi kirendeltségek nyújtanak, ugyan­itt a szerződés is megköthető; — Akkor nem téved el a sötétben sem? — Á — mondja moso­lyogva — úgy ismerem a gátat, mint a tenyeremet. — Családja van? — Van hát. De csak az asszonnyal lakom itt. A gyerekek már régen elköl­töztek. — A felesége ilyenkor mit csinál? — Ö most a főnök — int hátra kezével, a nem lát­ható gátőr-ház irányába mutatva. — A telefont ke­zeli, — teszi hozzá magya­rázóig Tompa puffogások hallat­szanak. — Na, csattog már a „fü­lemüle”, — néznek össze az emberek. Valahol a töltés mentén acéllemezeket ver­nek az átázott talajba, hogy útját állják a beszivárgó víznek. — Azokkal sem cserél­nék, — mondja az egyik szemüveges férfi. — Itt legalább csendben vagyunk, csak figyelni kell. Bólintanak rá. — Na én megyek — áll fel hirtelen a gátőr. — Még egy szakaszt meg kell néz­nem. Hát jóéjszakát — nyújtja kezét. — Mondhat reggelt is, hiszen már három óra van. A fáradt ember lassú mozgásával lépdel le a gát­ról. Villanylámpájának fé­nye még villant egyet-ket­tőt, utána már csak egy sugárkéve mutatja, hogy ott egy ember halad. — Nézzünk szét mi is — mondja a brigádvezető, és sóhajtva feltápászkodik. — Lemennek a töltés aljába. Kezeikkel végig paskolják az átázott homokzsákokat. — Ide hozzatok még vagy ötöt — kiált valaki a sötétben. Tompa puffaná­sok jelzik, hogy a kért zsá­kok a helyükre kerültek. A kanyarban imbolygó lángok jelennek meg. — Ahogy közelednek, egyre jobban kivehető a fáklyát tartó katonák körvonalai. — Gyertyaszentelőre? — fordulnak feléjük. — Oda — mondja az egyik kiskatona, de már mosolyogni sincs kedve. — Balkezével levakar a fák­lyát tartó csuklójáról agy odacsurgott faggyúdarabot és valami köszönésfélét mormol. — Szép álmokat, — szól­nak utánuk. — Maguknak Is — azt hiszem egyikünket sem kell ringatni. Tóth Lássáá j A Tisza és a Hármas 5 Körös több települést öle1 ‘ körül. Akad köztük kisebb- ■ " nagyobb, közös bennük csak ■ + az, hogy valamennyit elke­rüli a nagyforgalmú útvo­nal. Vajon hogyan telik az itt élő emberek szombat estéje?

Next

/
Oldalképek
Tartalom