Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-22 / 145. szám
10*5; Június 22; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A termelőszövetkezeti I klubokról ■ ■ I * ... woit szó vasárnap Tiszaföldváron.; A szolnoki Járási l tanács vb művelődésügyi osztálya tapasztalatcserére l hívta össze a járás művelődési házainak vezetőit és tér- ; melőszövetkezetek népművelési ügyvezetőit. Az össze- ; jövetelen resztvettek a népművelés megyei és járási ; vezetői is. A megjelentek megkapták a televíziónak a ; népművelési munkában való felhasználásáról szóló mód- ; szertani levelet, melyet Kon esek Pál, a járási művelő- ; dési otthon igazgatója szerkesztett. Értékes tapasztala- ; tokkal gazdagodtak a megjelentek a tiszaföldvári iro- : dalmi színpad műsora, valamint a képzőművészeti elő- C adás és a „Ki mát tud” társas fejtörő meghallgatása- * val is. ; A programot követő vita megmutatta a találkozó ■ hasznosságát. Szó volt az irodalmi színpad műsorainak j témaválasztása és rendezési kérdéseiről: vélemények " hangzottak el arról, hogyan alkalmazkodjanak a szel- ' lemi vetélkedők műsorai a résztvevők ismeretköréhez: I sokan felvetették a klubok szórakoztató és szórakoztatva « művelő jellegének problémáját. ! Űj népművelési— formáról van szó. A termelőszö- ; vetkezeti klubok még gyermekcipőben járnak és ez nem ; szégyen, hiszen nem lehet mindjárt felső fokon kéz- ’ deni. Szégyen csak az, ha már a gyermekcipő szorít. ; Ezért kell már most közös erővel megvizsgálni a lehe- ; tőségeket, ezért kell már most megnézniök az ügyveze- ■ tőknek: hogyan küzdik le máshol a kezdeti nehézsé- P geket. i ■ ■ A tanulságok közül most csak egyet emelünk ki,11 mely talán éppen a legfontosabb. A klub szórakozási ; és művelődésig intézmény. Helytelen tehát, Ha e kettős!; cél valamelyike túlsúlyba kerül. Kétségtelen a legnehe- ; zebb a helyes arányt kialakítani. Nem értünk egyet. ; azokkal, akik a politikai és művészeti „tartalmi mun- ; kát” hangsúlyozva a szórakozást ezzel szembeállítják. ; A klubok egyik alapvető célja éppen az, hogy kultúrált ; szórakozásra nevelje az embereket. Másrészt pedig sok- ; szór éppen a jó szórakozási lehetőség hozhatja össze ; azt az állandó társaságot, törzsgárdát, amely szívesen ; meghallgatja, sőt maga is igényli a színvonalas tudó- ; mányos és művészeti programokat. Ehhez viszont az is ; kell, hogy a klub vezetősége jól ismerje a tagok isko- ; lázottságát és érdeklődési körét. Így dolgozhatja ki a j klubélet fejlesztésének módszereit. Egyetemes módsze- ■ rek nincsenek. Az egyes helyi megoldások megisme- « rése és az azokból leszűrhető általános tanulságok azon- | ■ bán nagyon sokat segíthetnek minden népművelési ; ügyvezetőnek, minden klubvezetőnek. Ezt bizonyította a J" vasárnapi találkozó sikere is; I l. l. : ■ «innmumnnnmnniniTcri tnnnirmnnurrm A tv-ben láttuk : Kentek éjszakája Annyi sok rendkívül gyenge, rossz tv-film után nem túlzott bizakodással ültünk le vasárnap este a képernyő elé. Ismét egy háborús film — mondotta az egyik néző és az első képkockák valóban ilyen háborús csata-felvételeket ábrázoltak. Aztán kibomlott a történet és mi egyre nagyobb figyelemmel néztük két kiváló színész, a rendező és az operatőr ragyogó összmunkáját. A francia lélektani film legjobb hagyományain fejlődik ki a történet. Két angol hírszerző találkozik egy kis házban. Egy férfi és egy nő. Itt ismerik meg egymást, itt szövődik közöttük egy fájdalmas szerelem, amelynél az ölelés gyönyöre és a halálérzés ősi félelmének kettőssége teszi felejthetetlenné , a két ember viszonyát. A bizalmatlanság azonban átüt a szerelmen. Vajon tényleg angol-e a másik? Nem akar-e csapdába ejteni? Két ember gyötrődik; Hazaszeretet, kötelesség és szerelem küzdelme. Aztán: tragédia. Nem találkozhatnak a háború utáni első vasárnapon. A háború ismét átgázolt két értékes emberen. Ennyi a film, amelyben Marina Vlady és Robert Hossein tiszta, nemesen egyszerű játékában gyönyörködhettünk. (Hossein rendezte is a filmet.) — Jacques Robin az operatőr drámai feszültségteremtő ereje, közelképei nagy művészt mutatnak. A jó szinkronban különösen Váradi Hédi hangja tetszett. — ht — HAZAI ESEMÉNYEK II. Erzsébet angol királynő táviratban köszönte meg Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének születésnapja alkalmából küldött jókívánságait. • A mamaiai filmfesztivált június 20—27. között rendezik meg Romániában. A fesztiválra hétfőn elutazott Keleti Márton és Fehér Imre filmrendező, • Halálos baleset érte az oroszlányi 18-as aknám Tyek- lár Vilmos 19 éves villany- szerelőt. Egy ereszke alatt önszorgalomból segítségére sietett az oda beosztott szállító csillésnek. — Az ereszékéből — a szálkapcsoló kötél szakadása miatt — elszabadult két csille, s az egyik halálra zúzta a fiatal villanyszerelőt. * A Magyar Szocialista Munkáspárt pártmunkásküldöttsége, amely Pullai Árpádnak, — az MSZMP KSzoonti Bizottsága tagiénak, a KB osztályvezetőjének vezetésével a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának meghívására látogatást tett Jugoszláviában, — szombaton visszaérkezett Budapestre. A küldöttség fogadtatására a Keleti-pályaudvaron megjelent Sándor József, az MSZMP KB tagja, a KB osztályvezetője és Sebestyén Jenő, a KB alosztályvezetője. Jelen volt S. Borisavljevic, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa; • Magyar építésügyi küldöttség utazott a Bolgár Népköztársaságba a két ország építő- és építőanyagiparának 1965—1966. évi műszaki tudományos együttműködési tárgyalásaira. A küldöttséget Simor János, Szokup Lajos építésügyi miniszterhelyettesek vezeti^ TISZAZUGI SZOMBAT ESTE Elő jelzőtáblák Szelevónyen élő jelzőtáblák vezetnek el az italboltba. Emberek, akik keskenynek találva a járdát, szemben az úttesten jönnek, rendszerint gépkocsinkat megcélozva. Az fmsz italboltjában egy korsó sört iszogatva nyitott szemmel és füllel ülök egy asztalhoz. A széket előbb lesöpröm, mert néhány égő cigarettavég még alaposan megtréfáit volna. A szemben lévő asztalnál öten ülnek. Beszélgetnek, de csak annak a zöld vadászkalaposnak a hangját hallom, ki előzőleg már lehűtötte magát az egyik útszéli árokban. — Megölöm — ismételgeti szüntelen elharapva a szóvégeket. Nagyokat pis- lant, majd feláll, megcélozza az ajtót, s két méteres kilengéssel az ajtófélfának esik. Éppen ott, ahol fehéren feketével: „Ittas embert nem szolgálunk ki” felirat függ. Micsoda ellentmondás van az italbolt és a cukrászda között. Ebben a barátságos kils helyiségben minden ragyog a tisztaságtól. Itt azonban más baj van. Már estébe hajlik az idő, de a fagylalt még mindig nem érkezett meg Tiszaföldvárról. Rövid negyedóra alatt pedig vagy húszán kérték. Serte, Sánta és a fajer Egy kezemen megszámolhatom a vendégeket a csé- pai italboltban. Ebben az egyébként tiszta, rendes kis helyiségben egyetlen szépséghibát fedezünk fel. — Az egyik asztalnál hárman, a másiknál egyedül egy idősebb ember sörözget. A három közül ae egyik, akit Sántának szólítanak, a magá- nyoshoz fordul. — Serte, kártyázol? Százasba fajért? A megszólított sokallja a tétet, s a másik alább adja. Végül megegyeznek. Kártya kerül elő, s máris osztják a lapokat. Az italboltban tilos pénzre játszani. Ezt ők is tudják, de zsebből fizetnek, ezért a boltvezető rendszerint nem is tudja, hogy pénzre kártyáznak. — Nem tudjuk rajtakapni őket, pedig figyeltük már — szól Cseh Ferenc csapos — amikor szóvá teszem neki a látottakat, hallottakat. Igazat mond-e vagy sem, ez most mellékes. Tény, hogy ott-tartózfcodásom ideje alatt Serte vagy becsületes nevén Lajos bácsi 150 forintot nyer. Saját szememmel láttam. Miközben az egyre szaporodó vendégeket figyelem, mellettem megszólal egy hang. — Egy nagy bajunk van nekünk, kérem. A presszóban löttyöt adnak kávé helyett. Igazáról személyesen győződtem meg. A feketét főző valóban csak a szívét adta a kávéba. Nem ártana néha-néha ellenőrizni, hová teszi a kávét; Otthonos kisvendéglő Minden tekintetben kárpótlást nyújt a tisaasasJ Csak a tisztaság hiányzik Tiszaug a következő állomás. A község központjában lévő italboltban ismét a szelevényi kép fogad. Minden van. amit kérek: bor, sör, pálinka, amennyi csak kell. Csupán egy a tisztaság hiányzik. Nem csoda hát, hogy inkább a söntésnél állva isznak az emberek. Akad persze olyan is, aki leül. Kártyázni. Egy nagy partit éppen sikerül kifogni. Piros húszszá& ulti, négy ászt játszik egyikük. A húszszáz kontra, rekont- rával megy. A felvevő elrontja a leadást, és elbuk- ja a húszszázat. Záróra van. Búcsúzom a Tiszazugtól. Élményeim vegyesek, de mire azok toll- végre kerülnek, letisztázva adják a tanulságot: ahol kultúrált környezet fogadja a vendéget, ott az emberek is kultúráltan viselkednek. Ahogy volt ez Ti- szasason. Majnár József eszpresszó és kisvendéglő. A presszóban friss és többféle sütemény van a vitrinben. A tv-t néző fiatalok négy fajta fagylaltot és sört fogyasztanak. A kisvendéglő is megnyerheti a vendég tetszését. Tévedés ne essék, nincs ott semmi cifra, semmi látványos. Csak éppen minden a helyén van. S amivel eddig nem találkoztunk: minden ragyog a tisztaságtól. Az asztalokon váza, friss rózsák, s zeneszó a kis helyiségben. Czakó Lászlómé, a vendéglő vezetője elmondja, hogy szombaton és vasárnap családok, férj-feleség együtt szokott is szórakozni. Amilyen meglepő lett volna ez Szelevényen, olyan természetes itt, Tiszasason. Kádár János fogadta Lakshmi Menont Kádár János, a Minisztertanács elnöke hétfőn fogadta Lakshmi Menőn asz- szonyt, indiai külügyi államminisztert. A látogatásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, S. V. Patel, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete. Az indiai külügyi államminiszter látogatást tett Péter János külügyminiszternél. A látogatáson részt vett Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, dr. Kós Péter nagykövet, a külügyminisztérium főosztályvezetője, B. K. Sanyal, az indiai külügyminisztérium főosztályvezetője, S. V. Patel, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete. Péter János külügyminiszter megbeszélést folytatott Lakshmi Menőn asz- szony indiai külügyi állam- miniszterrel a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Amíg a tövig égnek Valahol az erdőben fülemüle énekel. Az erdő alja ezüstös fényben ragyog. A sápadt Hold csodálkozva bámulja meg magát a fák között alattomosan meghúzódó vízben. A gát tetején apró piros pontok mozognak. Beszédfoszlányokat hoz a szél. Emberek ülnek a nedves fűben, elmerengve szívják cigarettájukat. — Már két hónapja nem voltam otthon — szólal meg rekedtes hangján az egyik; — Meg sem ismer a kisfiam, — teszi hozzá a másik — három hónapos volt, mikor eljöttem, — Mire hazamegy* már udvarolni fog — szólal meg a társaság legfiatalabb tagja. Hirtelen fénysugár vakít az éjszakába. Egy gátőr közeledik a töltés aljában. — Néha lehajol és kezével megtapogatja a földet. — Talán a pénztárcáját keresi — kérdezik tőle. Mindannyian nevetnek. A gátőr is, önfeledten, — mintha az előbb nem is a váratlanul feltörő vizet kereste volna. Felkapaszkodik a gátoldalon és leül a többiek közé. — Pipaszünet — mondja határozottan és rágyújt. — Maga idevalósi? — Még a dédnagyapánrf is itt született Mohács-szigeten. 4 marxista esti egyetemen 91 hallgató áltamvizsgázik Két évvel ezelőtt kezdődött meg Szolnokon a megyei pártbizottság marxista —leninista egyetemén a szakosított képzés. Hétfőn voltak az első államvizsgák. Tegnap a magyar munkásmozgalom történetéből vizsgázott tizennyolc hallgató, míg a filozófia, politikai gazdaságtan és nemzetközi munkásmozgalom-történet tárgykörökből július 1—2-án lesznek az államvizsgák, összesen kilenc- venegy hallgató részvételével. Az első nap tapasztalatai kedvezőek. A hallgatók felkészültek, sokoldalúan tájékozódva léptek a vizsgabizottság elé. Azoknak a hallgatóknak egy része, akik sikeresen tették le az államvizsgát, folytatni kívánják tanulmányaikat, és a marxizmus másik két ágából is államvizsgáznak. E további két sikeres vizsga után főiskolai végzettséggel egyenértékű diplomát kapnak. Az eddigi jelentkezések szerint a hallgatók nagy része tovább fog tanulni. Termelőszövetkezetek Figyelem! Kedvező feltételekkel köt sörárpa ériékesíiési szerződési a Szolnok megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat. Szerződéses és nagyüzemi felárral együtt mázsánként 298 Ft-os ár mellett 30 százalékos takarmánykiutalást ad. — Részletes felvilágosítást a járási és városi kirendeltségek nyújtanak, ugyanitt a szerződés is megköthető; — Akkor nem téved el a sötétben sem? — Á — mondja mosolyogva — úgy ismerem a gátat, mint a tenyeremet. — Családja van? — Van hát. De csak az asszonnyal lakom itt. A gyerekek már régen elköltöztek. — A felesége ilyenkor mit csinál? — Ö most a főnök — int hátra kezével, a nem látható gátőr-ház irányába mutatva. — A telefont kezeli, — teszi hozzá magyarázóig Tompa puffogások hallatszanak. — Na, csattog már a „fülemüle”, — néznek össze az emberek. Valahol a töltés mentén acéllemezeket vernek az átázott talajba, hogy útját állják a beszivárgó víznek. — Azokkal sem cserélnék, — mondja az egyik szemüveges férfi. — Itt legalább csendben vagyunk, csak figyelni kell. Bólintanak rá. — Na én megyek — áll fel hirtelen a gátőr. — Még egy szakaszt meg kell néznem. Hát jóéjszakát — nyújtja kezét. — Mondhat reggelt is, hiszen már három óra van. A fáradt ember lassú mozgásával lépdel le a gátról. Villanylámpájának fénye még villant egyet-kettőt, utána már csak egy sugárkéve mutatja, hogy ott egy ember halad. — Nézzünk szét mi is — mondja a brigádvezető, és sóhajtva feltápászkodik. — Lemennek a töltés aljába. Kezeikkel végig paskolják az átázott homokzsákokat. — Ide hozzatok még vagy ötöt — kiált valaki a sötétben. Tompa puffanások jelzik, hogy a kért zsákok a helyükre kerültek. A kanyarban imbolygó lángok jelennek meg. — Ahogy közelednek, egyre jobban kivehető a fáklyát tartó katonák körvonalai. — Gyertyaszentelőre? — fordulnak feléjük. — Oda — mondja az egyik kiskatona, de már mosolyogni sincs kedve. — Balkezével levakar a fáklyát tartó csuklójáról agy odacsurgott faggyúdarabot és valami köszönésfélét mormol. — Szép álmokat, — szólnak utánuk. — Maguknak Is — azt hiszem egyikünket sem kell ringatni. Tóth Lássáá j A Tisza és a Hármas 5 Körös több települést öle1 ‘ körül. Akad köztük kisebb- ■ " nagyobb, közös bennük csak ■ + az, hogy valamennyit elkerüli a nagyforgalmú útvonal. Vajon hogyan telik az itt élő emberek szombat estéje?
