Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. Június 20. 'ijíjík: Sport? Játék? Balett? Nevezték már sokféleképpen. Mozdulatművészet, akrobatikus tánc, művészi torna. Mai neve: modern gimnasztika. Pehelykönnyű testek repülnek, néhány pillanatig hatástalanná bűvölve a föld vonzóerejét. Felpattannak az ég felé. Lebben, suhan a zászló. Finomívű kört ír le a selyemszalag a levegőben, aztán puhán omlik alá, ahogy a zene ritmusa elhal. Száll a labda. Karikák gurulnak. A sok gyakorlás, a komoly munka érleli gyümölcseit. Itt nincsenek kötélizomzatú lányok — a játékos mozdulatok harmóniája uralja a testet. Nem at erő az elsődleges, annál inkább az ügyesség, a női szépérzék. így születik á szépség, az erő, a fiatalság. dm r 1r • r SZOLNOKRA MpedlCIÖ Thália szekerén Tovább lapozzák a földalatti történelemkönyvet Régészeti ásatás Tiszafüreden A múlt század hetvenes éveiben történt. A Nemzeti Színház egyik nyári szünetére Szathmári Károly, az intézet tagja, később vidéki színigazgató, anyjának, Szathmári Dánielné. Farkas Lujzának, a neves művésznőnek ösztönzésére, egy kis színtársulatot állított össze „Szolnoki expedíció” címen. Tagjai az öreg Szathmárinén és Ka- rolyon kívül Egressy Ákos, Follinusz Aurél és nyolc színitanodai növendék voltak. Megérkezés után elindultak gyalogszerrel a városba, a „Seftsik’-kertbe. Ott volt a vendéglő kertiében felütve a tanya, a színkörnek csúfolt „bódé" közelében. Már jó ideje elcsendesült a déli harangszó, a Pestről érkezett színészek még mindig vitatkoztak a kibocsátandó plakát szövegén. Közbe-közbe megjelent a pincér, jelezve, hogy az ebéd már régen elkészült. Szathmári azonban oda sem figyelve állandóan csak arról beszélt, hogy a Makrancos hölgyet, amelyben Petruehio Egressynek egyik parádés szerepe, feltétlenül elő kell adniok. Egyetlen ellenvetés sem hangzott el, annál is inkább, mert már mindenki az ebédre gondolt, de szólni senki sem mert... Végül Szathmári is meg- sokalta a vendéglős többszöri felhívását, vagy talán mert maga is megéhezett, kiadta a jelszót: — Barátaim, üljünk asztalhoz. A „társulat’’ körülülte az asztalt... tizenketten voltak összesen. A direktor nagy komolyan kézbe vette az étlapot, gondosan átolvasta. miközben a pincér alázatosan felhívta nagybecsű figyelmét az ínycsiklandozó tiszai halászlére, a serpenyős sültre, s a pompás túróscsuszára, rétesre... egyszerre csak hallgatást intett kezével a pincérnek és fejedelmi hangon megszólalt: — Hozzon tizenkét porció burgonyát vízben főve... Ebéd után újabb problémák jelentkeztek: összes ruhatáruk három darab spanyol öltözetből állt. — Ebből kettőt a szerelmesek kaptak, a harmadikat pedig szétosztották három szereplőnek. Egyiknek a kabát, másiknak egy nadrág, harmadiknak a köpeny jutott. E nagyvonalú kosztüm-részleteket azután különböző színű térd-harisnyákkal és félcipőkkel egészítette ki a társulat, mindenki a saját költségére. Megkezdődött a bemutatkozó díszelőadás. Egressy jelenetein kívül, aki fiatal korában valóban kitűnő Petruehio volt, nem tudtak a közönség ajkaira egész estén át még csak egy halvány mosolyt se varázsolni... míg azután következett a vígjáték vége felé az öreg Víncentio és Tranio jelenete. Szathmári, a direktor — sárga színű „civil" ruhában „alakítva” Vincentiot — a pantallója fölé húzott piros harisnyában játszotta, szerepét, mely szerint neki fel kell ismernie Tranioban fia szolgáját — minek folytán azután kiderül az egész turpisság. Ez a kiváló shgkespearei megoldás csattanó fordulópontja a darabnak, mely nélkül a művet befejezni nem lehet. De a derék igazgató sehogysem ismerte fei Traniot... súgott neki' az egyik színész... súgott a másik... a színpadon belül... a kulisszán kívül... semmi eredmény. Szathmári mintha semmit sem hallott voln$i, nem ismerte fel Traniot. A szünet már hatalmassá dagadt, a közönség is türelmetlenkedni kezdett. Ekkor a súgó, aki nyugtalanul ült, kidugta a fejét a súgólyukból és a szolnoki közönség láttára és hallatára hangosan oda szólt Vincén tionak: — Direktor úr... az isten áldja meg... ismerje fel már azt a gazembert... különben reggelig se megyünk haza! Lett is erre a „színházban” olyan hatalmas derültség, amilyennel ritkán találkozik a világ. — A függönyt azonnal le kellett ereszteni, az előadásnak vége volt... Másnapra híre ment a városban, milyen „őrületes” mulatság volt a színházban. — Annyit beszéltek róla a szolnokiak, hogy Szathmári jónak látta — egy zsúfolt ház reményében — megismételni az előadást. A csalfa remény nem volt következetes, mert ezúttal a közönség játszotta el a Makrancost és makrancosán otthon maradt mindenki. A második előadás elmaradt... Ezelőtt egy hónappal fejeződtek be Tiszafüred nyugati határában azok a munkálatok, amelyek eredményeképpen napvilágra kerültek a középkori örvény falu templomának alapjai és a templom körül a középkori temető egy része. Május közepén a régészek tábora átköltözött a füredi határ másik felébe, a debreceni országút mellé. Nagy darab legelő fekszik itt, a Hortobágynak egy elszabadult csücske, töretlen gyep, szép halmocskával, amelyet valamikor a nép- vándorláskorban hordtak egy főnök sírja fölé. A halom tövében áll most az átköltöztetett víkendház. az ásatás főhadiszállása, s mellette rendezett sorban tárulnak fel a kutatógödrök, a földalatti történelem- könyv lapjai. Képes történelemkönyv. Az ásatást vezető régészek — képletesen szólva — főként a kusza „szöveg” ol- vastával bíbelődnek: Mikor kerültek földbe az egymás után előbukkanó leletek, milyen volt az élet, a termelés, a társadalom rendje, a kultúra, a vallás ezekben az időkben. Először a bronzkorszak közepén használták temetőnek ezt a gyepet, ezelőtt 3600 évvel ásták az első sírokat. Szép bronz ékszereket — ruhatűket, csöngőket — és remekbe formált cserépedényeket őriznek ezek a sírok, az őskor legművészibb kerámiáját: ezekben az edényekben adtak „útra- valót” a messzi útra induló halott mellé. Nagy lelet volt a rangos férfi csaknem két méter mélyre ásott sírja: az oldalán kuporogva fekvő csontváz mellett öt gyönyörű edény, ékszerek és fegyverek bronzból — csákány, balta, díszes tőr. A bronzkor folyamán évszázadokig használták folyamatosan a temetőt, a legkésőbbi sírok 3300 évvel ezelőtt kerültek földbe. Közben szokássá vált a halottak elhamvasztása is, a morzsává égett maradványokat hatalmas cserépedényekben földelték el. A felszínre kerülő roppant mennyiségű bronzkori lelet különös értéke, hogy ismerjük a temetőhöz tartozó lakótelepet is: az Ásotthalom, vagy másik nevén Pénzásó Pista Halma, amely jó fél kilométerre fekszik innen, a tavaly őszi ásatás tanúsága szerint 500 évig adott otthont a bronzkori embernek. Két évezreddel a bronzkori temető felhagyása után még egyszer temetkeztek a gyepen az avarok. A háton kinyújtva fekvő csontvázak mellett gyöngyök, fülbevalók, vaskések, tűzcsiholó készségek, a harcos férfiak derekán öntött bronz díszekkel kivert öv jelzi a kort és gyarapítja ismereteinket a magyar honfoglalást megelőző évszázadoK- ról. De. sajnos, itt már megelőztek minket: a gazdagabb avar sírokat nem sokkal a temetés után sír- rablók fosztogatták, A második tiszai vízlépcső terveivel kapcsolatos régészeti munkálatok ezév- ben folyamatosan októberig fognak tartani. Június végén a túlsó partra, Tisza- nánára költözik a tábor, de egész sor lelőhely vár még feltárásra őszig Füred körzetében. Néhány éve még egyetlen hátizsákban kellett elférni a leletmentés minden kellékének. Azóta sokat fejlődtünk: a mostani tábor felszerelésével kétszer fordult a vontató, A használatba állított szerszámok, műszerek, segédeszközök hosszú listája persze azért még mindig hiányos. Leginkább egy nagy tábla hiányzik, amelyre felírnánk látogatóink leggyakrabban feltett kérdéseinek válaszát. Az ásatás gödrei mellett deleltetnek a pásztorok, itt töltik a cigarettá-- szünetet a tsz-beliek, megállnak az országúton az autók, de még gyalog is sokan kijönneik Füredről, látni az eredményt, némi útbaigazítást kérve, megnézni a földalatti történelemkönyv legérdekesebb képeit. S a beszélgetés mindig így kezdődik: — Tán bizony az Attila koporsóját keresik? — Nem. nem azt. — De azért jó volna véletlenül megtalálni? — Még véletlenül sem. Hogy vinnénk el Szolnokig? Kiírnánk tehát a táblára: „Régészeti ásatás. A látható leletek kora 3600 év. Nem Attila koporsóját keressük...” stb. S így e táblával megtakarítanánk legalább egy fél régészmunkaerőt. De azért — még a tábla elkészülte előtt is — szívesen látjuk az érdeklődőket. Révész Tibor Csalog Zsolt VÁRNAI ZSENI: Végtelen a csillagok világa Csak ásnak, ásnak tudós emberek, s előkerülnek évezredes csontok: királysírok, múmiák, fegyverek, aranybálványok, kőbalták és szobrok. Mi mindent tudtak már a régiek! arról regél a föld megőrző mélye, elporladtak az alkotó szívek, de él a Mű s kápráztat a tökélye. V ♦Barlangi rajzok... megfeszül az íjj, repül a nyíl vad őseink kezéből... s mily különös, művészi munka hív ámulni az időtlen messzeségből. Kitől tanultak... volt-e mesterük? és hányán jöttek, s jönnek még utánunk, ha földerítik ősi rejtekük... Az alkotóknak számtalan a számuk. Csak ásnak, ásnak tudós emberek, a föld szívéig ér a szomjúságuk., Mi volt? S ha korunk múlttá dermedett, Mi jön? Mily korszak születik utánunk?! S mi marad meg belőlünk? — kérdezem, ha új évezred léptei dübögnek? Mily új csodákat szül az értelem, s lesznek-e akkor költemények... könnyek? A múltba nézek, s a jövőt álmodom, mert mérhetetlen lelkem szomjúsága... és éjszaka az eget bámulom: Mily végtelen a csillagok világa! örög Győző beleszere- tett a platinaszőke, ezüsthangú, aranykedélyű kék szemű, gömbölyűválhX. karcsú derekú, szende tizennyolc éves Pintye Angélába, ami nem is csoda. Elbűvölő leányka. Egy hibája van csak, hogy merev. Joggal kérdezhetné valaki — kérdezte is —, hogy lehet egy ilyen adottságokkal rendelkező szűz életének rózsasszínű hajnalán merev. De ne menjünk bele ennek vizsgálatába, any- nyi bizonyos, hogy a szűk látókörű szemlélet volt az egész Pintye család rákfenéje. Már ki is tűzték az esküvő időpontját, amikor Gattyán Rózsa, Görög Győző egykori kedvese, feljelentette a vőlegényt négy példányban. „Ez az ember, akibe önök bizalmukat helyezték, közönséges tolvaj. Ellopta és sajátjaként áruba bocsátotta az új típusú szövődet önbefűzős vetélők szabadalmát. Ezenkívül otthonában botrányosan viselkedik, üti- veri-éhezteti szegény, beteg özvegy édesanyját.” Az iskola, amelyben Gö-' rög Győző történelmet tanított, sokat adatt a hírnévre. A párttitkár még a levél megérkezésének napján behívta a megvádoltam. — Sajnos, Görög elvtárs — mondotta —, egy bejelentés érkezett ellened amely különféle anyagi és erkölcsi eltévelyedésekkel vádol. Meg lehetsz győződve róla, hogy pontról pontra gondosan meg fogunk mindent vizsgálni. Rémé-, lem, a vizsgálat tisztázni fogja a kérdéseket, és beh'- zonyosodik ártatlanságod kapa sem választhat el bennünket egymástól. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy Görög Győző nem tudja, mi a különbség szövés és fonás között, a vetélőről pedig az eljárás lefolytatásának kezdetéig azt hitte, hogy az nő- orvosi szerszám. így az újítással kapcsolatos vád elesett. Édesanyjáról — kissé MÁTÉ GYÖRGY: Kálvária A történelemtanár estesei. mondta az esetet Angélának. A lány egy lépéssel hátrált: — Ne most, Győzi — szóit ezüstösen csilingelő hangján —, talán felesleges hangsúlyoznom, hogy én hiszek benned. Te nem követ:.etted el azokat a dolgokat, amelyekkel vádolnak. De meg kell értened, egy Pintye lány nem járhat együtt addig egy férfivel, amíg vizsgálat folyik ellene. Várjuk meg békén a vizsgálat végét, ne találkozzunk addig. Utána ásómegilletődve — elmondotta, hogy az az ő születésekor gyermekágyi lázban elhunyt. A vádat természetesen elejtették. Görög felhívta Angélát, akinek elégedett kacaja úgy csengett a telefonba, mint mennyei csengettyűk, ha ugyan vannak ilyenek az égben. De Görög elmondta azt ts, hogy értesítette őt a tanács vizsgálatot indít ellene egy bejelentéssel kapcsolatban. Egy másolatot ugyanis a tanácsnak elküldött a megcsalt leányzó. Angéla erre szomorúan mondta: — Győzi, szivem, értsél meg engem. Én soha nem lehetek olyané, akire a népi képviseletnél gyanú árnyéka esik. Ne nyúlj hozzám. Tisztázd magad, hívj fel azután. Persze, a vizsgálat ismét fényesen tisztázta a történelemtanárt. — Meg tudsz nekem bocsátani? — kérdezte aznap este Pintye Angéla, és halványkék szemét rút köny- nyek homályosították el. — Nem kételkedem én benned, de megfogadtam, hogy csak egészen feddhetetlen emberé leszek vagy senkié... A népi ellenőrzés ugyanakkor kezdte vizsgáim az ellopott vetélő és megkínzott édesanya dolgát. — Ne haragudj, el keH addig válnunk — mondta ekkor határozottan a leány —, neked is biztosabb érzés lesz, ha úgy lépsz elém. hogy a népi ellenőrök jól megnéztek. A történelemtanár hivatkozott a korábbi vizsgálatokra, majd mikor ez hatástalan maradt, sürgette az ellenőröket. Azok meg is állapították a bejelentésről, hogy koholmány. Angéla zokogott: — Megvetsz a merevségem miatt? — kérdezte. — Nem, de elszomorít felelte a tanár= — Mert most a változatosság kedvéért az ügyészség indított ellenem vizsgálatot. — Várjuk meg annak a végét — így hízelgett a leány —, a kedvemért... És addig, úgy — ne is találkozzunk... Az ügyészség minden körültekintés ellenére sem tudta feltámasztani a tanar elhunyt édesanyját, sem a szövődéi önbefűzős vetélőről nem kapott új információkat, már azért sem, mert azt több üzemben már hosz- szú idő óta használják. — Most már eljöhetsz, ha akarsz, te kis mohó! — így kiáltott a telefonba Pintye Angéla, amikor a tanár ezt közölte vele. — Ne késlekedjél. D élután csöngettek. A lány boldogan futott választottja elé. A küszöbön ott állt Görög Győző. Kis, göndör fiúcskát vezetett kézen fogva. — A fiam — szólt a férfi e szerűen, — Hogyan? — így simított a lány. — Eluntam, hogy te minden gyanú miatt elutasítasz. Múltak az évek — és én megházasodtam, — Anyuci isz ébej asz- szony ám — tette hozzá Elekké —, csat nem eny- nyije.
